Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
u HAT-E MINDENNAPJAINKRA a nyelvművelés f TÉNAGY SÁNDOR: NYOLCSOROS Marad végső kapaszkodóként csak a föld, a víz, a vas, a kő — íme, a boldog bizonyosság: megfogható és szerethető, íme, arcom, kezem, életem minden vonása rajta van — Szól a föld, a víz, a vas, a kő, hogy lássam s ismerjem meg magam. Kamondy László: Anyai h MINI-NOVELLÁK A nyelv a közösség életének, alapja és nélkülözhetetlen eszköze. Ápolása és művelése tehát az egész társadalmat illető feladat. örvendetes a közönség nyelvi érdeklődésének megélénkülése és kiszélesedése. Levelezőink és nyelvhelyességi előadások látogatói főként az idősebb nemzedékhez tartoznak. Ok azonban nehezebben békülnek meg azzal a ténnyel, hogy a nyelv változik, nincsenek örök érvényű szabályai, s ragaszkodnak az ifjan tanult, elavult szabályokhoz, nyelvi babonákhoz. A fiatalok viszont közöm- bösebbek és érzéketlenebbek a nyelvhasználat kérdései iránt. A nyelvi tudat s lelkiismeret elevensége tehát sokban nemzedéki kérdés. A nagyközönségtől érkező kérdések, vélemények és méltatlankodások alapján melyek az utóbbi két-három évtized leggyakoribb nyelvhelyességi kérdései? Sok bírálat és megrovás éri a sajtót, a rádiót és a televíziót, amelyek a nyelvi művelődésnek is nagy hatású fórumai, de éppen széles körű kisugárzásuk folytán a nyelvrontásnak is bő forrásai. Ennek felelősségét csak igen kis mértékben csökkenti a nyelvművelésre szánt terjedelem, illetve műsoridő amely elenyésző töredék az egészhez képest. Nem csodálhatjuk tehát, hogy az emberek főként a hibák sokaságára figyelnek föl, s szembeállítják őket az ugyanott hirdetett helyes elvekkel. Feltűnő sokan tiltakoznak áz idegen szók használata ellen, s jellemző, hogy erre is főként az idősebbek érzékenyek. Bennük él ugyanis a régi, egyoldalú nyelvművelés, a tisztogató purizmus szelleme, amelyben sok volt az elfogult magyarkodás. Más hangsúlyt kap azonban a kérdés, ha a szükségesség és a közérthetőség szempontjából tekintjük. Gyakran ugyanis csak a kényelem, divat, kül- földmajmolás vagy művelt- ségfitogtatás a forrása az idegen szók használatának. Jogos tehát az érvelés például a metróvitában a hagyományos földalatti és az új találó mélyvasút mellett, s a tiltakozás a budapesti City kialakítása ellen, amikor már van történelmi Belvárosunk, s oda bizony nem illik a Váci utcai boutique sem. Sántít egyik lapunk válasza is az idegen szó kedvelését ért bírálatra: ha annak idején befogadtuk a latin iskolát, most miért berzenkedünk az effektus ellen ? Azért, mert ötszáz évvel ezelőtt szükségünk volt az iskolára, ma azonban a hatás, eredmény, teljesítmény, következmény stb. mellett szinte fölösleges fényűzés az effektus, nem szólva arról, hogy a magyar megfelelők pontos értelmi árnyalatokat jelölnek, és mindenki megérti őket. Sokan elégedetlenek azonban új magyar szavainkkal is, helytelenítés, tiltakozás fogadta az olyan szabályos, hasznos és sikerült képzéseket, mint pl. rendezvény, bérezés, termelékeny, olvasmányos, őszintétlen, meghibásodik, üzemel. A divat csábításával ellentétben ösztönösen húzódozunk attól, ami új, de gyakran túlzó és oktalan ez az idegenkedés. Arra azonban ügyeljünk, hogy ne használjuk fontoskodásból, fölöslegesen ezeket a többnyire szakszerű vagy választékos megnevezéseket természetes köznyelvi megfelelőik helyett. A tökmagárus ne írja tehát ki bódéjára: Üzemel 10-től 18 óráig. Az újtól való irtózással rokon a régi elavult szabályokhoz vagy téves beidegzésekhez való ragaszkodás. így születnek és terjednek a nyelvhelyességi babonák. Ilyen például az, hogy a fog segédigével szerkesztett jövő idő (el fog menni) németes. Éppoly helyes, mint a jövőre is alkalmazható, jelen idejű elmegy, de nyomatékosabb, vagy pedig távolabbi időt, ill. valószínűségét éreztet. Még általánosabb, a sajtó és rádió „hivatalos” nyelvéből szinte kiirthatatlan s onnan tovább burjánzó tévhit az, hogy a személyes névmás csak emberre vonatkozhat, egyébként mutató névmást kell használni. Ezért azután csak így merünk írni (és inár beszélni is): „Az előadó különféle szervezési kérdéseket terjesztett elő, s az értekezlet megvitatta azokat” (helyesen: őket): „Hasznos javaslatok hangzottak el, azoktól sokat várnak” (tőlük). Nem babona ugyan, hanem egy régebbi nyelvszokáshoz való ragaszkodás az ikes igék hagyományos. Kzabályos ragozásának követése. Az ikes ragozás egysége azonban már jó kétszáz éve megbomlott, keveredett a másik rendszerrel, az iktelen ragozással, s ez nem okoz sem félreértést, sem szegényedést. E változást tudomásul kell vennünk, ezt teszik az iskolakönyvek is. Nem vitázhatunk tehát már azon, hogy egyem-e, vagy igyák; mindenki ízlése, nyelv- érzéke szerint választhat, A két, egyaránt helyesnek tekinthető alak közt van azonban stiláris különbség: az ikes változat régiesebb hangulatú, választékosabb, tehát inkább írott nyelvi elem, az iktelen pedig a közvetlenebb, élő nyelvhasználatiban szokásos. A pongyolább, igénytelen köznyelvnek jellegzetes újabb járványa a suksük-ragozás. A nyelvjárásokból terjedt el a háború utáni nagy belső nép- vándorlással és társadalmi át- rétegződéssel a „sohasem tudhassuk”, „mi ezt nem szeres- sük”-féle kifejezésmód. Rögtön megindult ellene a harc, de — bár visszaszorulóban van e hiba — még nem sikerült kiírtán!. Annyit mindenesetre elértünk, hogy az emberek többségében tudatosult már e helytelenség, ha még belebeleesnek is. Hogy a nyelvi műveltség mércéjének tekinti a közvélemény, mutatia egy nő házassági hirdetésének jeligéje: „Tudhassa, láthassa kijárva”. Ha a meggyökerezett hibák és babonák elleni szakadatlan. de sokszor meddőnek látszó küzdelem pozitív eredményeit keressük, az érdeklődés állandósulásán és a tudatosodáson kívül a „helyi kezelés” apró sikerei mellett néhány szerény, de általánosabb érvényű sikert js elkönyvelhet a nyelvművelő mozgalom. Ilyen például az a látszólag jelentéktelen, de értelmi súlyú dolog, hogy a moziműsorok címeibe visszakerült az egy időben elsikkasztott névelő. Az élelmiszereket már nem kiszerelik, hanem csomagolják (ha a műszó továbbra is él a szőkébb szaknyelvben). Mintha megritkultak volna a csekély hitelű minőségi áruk a kiváló, elsőrendű stb. termékek javára. Szerencsére nem js váltak be az értelmetlen önkiválasztó boltok a sikerült önkiszolgálókkal szemben. A világtakarékossági nap is takarékossági világnappá rendeződött Az újsághírek motorbaleseteinél már nem hal meg a pótutas (sajnos, az utassal még gyakran megesik). A mérték utáni szabóság is egyre több cégtáblán tömörül mértékszabósággá. Ahogy az űrhajózás idegen műszavai találó magyar megfelelőt kaptak (műhold, mesterséges bolygó, űrhajó, holdkomp stb.), szerencsét) ötlettel tizenéves-sé ma- gyarosodott a teenager, és szélesvásznú film lett a cine- mascopból. Még az olyan apróságot is örömmel láttuk, hogy a papír- és írószerboltok cégtábláin a diákok tömeges tiltakozására javították ki a pontatlan — illetve: pontos — ékezeteket. A fiatalság nyelvi tudatának és éberségének örvendetes, biztató jele ez is. Makacsul ellenálló hibák és a javulás apró győzelmi tényei egyaránt sarkallnak bennünket további, lankadatlan munkára, bár tudjuk, hogy véget sosem ér. KOVALOVSZKY MIKLÓS ELCSERÉLT GYEREK Tegnap azzal állított haza a fiam. hogy délután d' játszótéren elcserélte magát egy pajtásával. Szótlanul, de örömmel vettem tudomásul, hogy ezentúl csak jobb fiam lehet. De kiderült, hogy csak a nevét cserélte el! A cserefiút Imrének hívják. Az én fiamat szintén. FÉLREÉRTÉS Két nyugdíjas találkozott a villamosmegállónál, és szívélyesen üdvözölték egymást. — Hogy vagy ? — Köszönöm... megvagyunk. — És a kedves feleséged? — Hál’ isten ő is jobban van már. — Honnan, honnan? — A piacról jövök, — emelt meg egy listeszsijjcot a fiatalabb —, napraforgót viszek a cinkéknek. — Aj, azokat mi már régen levágtuk! — legyintett az öregebb. — Nem a csirkéknek, hanem a cinkéknek — emelte meg a hangját a fiatalabb. — Cinkéknek?! — kérdezte csodálkozva az öregebb. — Azoknak minek? Találnak ők élelmet maguknak, ne félj! EGY RÉGI IMAKÖNYVBÖL — Pápai vizeken kalózkod- tam — gyónta meg egy buzgó kislány töredelmesen. — Tessék? Mit mondtál? — rezzent fel az öreg plébános a bűnlajstrom végén. S utána elkérte a lányka imakönyvét. Egy régi, olaszról fordított imakönyv volt, amelyben a Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk. pápai vizeken való kalózkodás még h'álálos bűn volt. ATYAI FELVILÁGOSÍTÁS — Apu! Mi az ott a templom tetején? — Az! — válaszolta szórako. zottan az apa —, megjel, kislányom, pluszjel. — És miért van olyan magasan ? — Mert magas a torony. NEMZEDÉKI BÉKE — Maradj csak, fiam, maradj — mondta az öregúr, amikor a fiam át akarta adni neki a helyét a villamoson. — De a bácsi idősebb — nézett fel a fiam. — Nem hiszem — válaszolta az öregúr. — Te hány éves vagy? — Hét. — Aickor egyidősek vagyunk, kispajtás, mert én a nullát nem számítom. Hangosan nevettek ezen, s mint felnőtt, elmosolyodtam én is, örültem, hogy semmi nemzedéki ellentét nincs közöttük. anyai kívánság Miután a barátomék eladták a vidéki házukat, megkérdezték a mamától, hogy mi a kívánsága. A mamának nem volt semmi kívánsága és a családi örökséget szét akarta osztani a két fiú között. A testvéreket nagyon feszélyezte ez a nagylelkűség, mert nagyon szerették és tisztelték édesanyjukat, aki apa nélkül nevelte fel őket és szerettek volna örömet szerezni neki, bármilyen anyagi áldozat árán is. — De mama, — mondta az idősebbik testvér —, csak van valami. .. olyan kívánsága, amire gyerekkorában vágyott? — Kislány koromban — vallotta be a mama szemérmesen, — szerettem volna Kínába utazni. Oda szívesen elmennék most is... PÁLOS ROZITA: MEQTALÁLT FÉNY sorsává lett vereségek megtalált fénye mellett szívesen hallgatott hallotta mint a rózsa a világegyetem névmását kimondja hazatért fecskék szaván a feltámadás ízét nem hitt a halálnak nem hitt a rossznak a tél meg a tél a tűzözön prognózisában vacogtak kötény alá rejtve kezét segített már az angyaloknak PEDAGÖGUSNAP (Érdi Judit rajza.)
