Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

n közösség ereje A Paksi Konzervgyárban az ifjúsági brigádmozgalomnak múltja van... — A felnőttek nem Ismernek eléggé minket, amikor szinte ok nélkül szidnak: „hogy már megint ezek a fiatalok”. Amikor ezt hallom, legszívesebben elhoznám őket a mi kis közösségünk­be. Ismerjék meg, milyenek is vagyunk mii fiatalok — háborog Feil Rozália, a Paksi Konzervgyár egyik 16 esztendős dolgo­zója. A másik pedig így folytatja: — Az, hogy vidámak vagyunk, nem lehet baj, sőt. A mun­ka vidáman jobban megy... S hogy ez valóban így van (legalábbis a paksi fiataloknál), arról bárka meggyőződhet. „Megy a takács az utcán” — pilla­natnyilag ez az ő slágerük. Amint az üvegmosó felé közeledünk, sorra hallhatjuk a „Röpülj páva” népszerű dalait. Az ott dol­gozó 30 kislány — 14—18 évesek — énekel. Kezük közben seré­nyen jár. Arcúikat csak egy-egy pillanatra lehet látni, mikor a hatalmas kádak fölött kiegyenesednek, hogy ismét új „üveg- rakományétrt” nyúljanak. — Munkában, szórakozásban mindig együtt vannak — szól Halász Sándomé (a lányok Mária nénije), aki az egy műszak­ban dolgozó három Ifjúsági — Hámán Kató, József Attila és az Ifi — brigád vezetője. — Büszke vagyok rájuk. Munkájukra soha nincs panasz. A konzervgyárban az ifjúsági brigádmozgalomnak ötéves múltja van. Az üzem vezetősége ennek komoly jelentőséget tulajdonít a fiatalok alakításában, formálásában. Vagyis az általános iskola elvégzése után a fiatalok nem csupán egy munkahelyi közösségbe, hanem kis családba kerülnek: a bri­gádba. Hosszabb-rövidebb idő alatt olyan közösségi szellemű kollektívák kovácsolódnak össze, melyek a gyár életét, légkörét, munkamorálját minden tekintetben emelik. — A brigádok szinte pillanatok alatt megszerettetik ezt a munkát, és egyáltalán a munkát az új dolgozókkal. A gyárban töltött első napokat megkönnyítik azzal, hogy azonnal befogad­ják közösségükbe. S új kislányról lévén szó, az első időben segítenek neki, később pedig a szorgalmat, a becsületes mun­kát követelik meg tőle. Alig kell irányítani őket. Komolyán veszik munkájukat, s céljukat mindig megvalósítják, — hang­zanak Halász Sandámé tárgyilagos szavai. — Csak az üvegmosóban dolgoznak a lányok? — Munkaterületük az üvegmosás, de gyakran előfordul, hogy valamelyik üzemrész „megszorul”, s ajkkor az én „lányaim” segítenek. Most is néhányan a dobozüzemben „vendégszerepei­nek”. , , ... t.. .......... S vajon hogy vélekednek munkájukról a lányok? — A mi munkánk az üvegmosás. Az hogy egész nap mo­sogatunk, nem életcél, de valahogy mégis egy kicsit az. Az üvegmosó is a gyár része, és fontos része. Ezt a munkát is végeznie kel] valakinek, — mondja Feil Rozália, a KISZ- alapszervezet szervező titkára. A jelenlegi beosztásukat azonban egyértelműen nem tartják életcéljuknak a lányok. — Mindannyiunknak van célja, a konzervgyárban szeret­nénk megvalósítani: szakmunkás-képesítést szerezni, s azután is itt dolgozni a gyárban, — mondja Szabó Teri, majd ismét Feil Rozália szól: — Gyakran kérdezik tőlünk, hogy nincs bennünk egy kis furcsa érzés, amikor ismerőseinknek a mostani foglalkozásunk­ról beszélünk? Hát nincs! A munka nem szégyen. Csak akkor lenne okunk a szégyenkezésre, ha nem dolgoznánk, vagy mun­kánkat, feladatunkat nem látnánk el pontosan, lelkiismeretesen. Mindkét műszakban három-három brigád dolgozik. A bri­gád tagjai egyenként is, de brigádonként is jól megértik egy­mást. Munkájukat közösen végzik. Fiatalos temperamentumuk egymás becsülésével és tisztelésével párosul. — Mi ennek a titka? — Csak az, hogy egymást legalább annyira szeretjük, mint a munkát, — mondja büszkén Horváth Ibolya. Amikor szórakozásukról, programjaikról beszélünk, lelke­sen magyaráznak. Évente több alkalommal szerveznek kirán­dulást. Már ellátogattak az ország legtöbb nagyvárosába. Nem­rég Szegedre és Kecskemétre kirándultak. A lányok havonta körülbelül nyolcszáz forintot keresnek. Nagyon jól be kell osztani ezt az összeget, hogy jusson is és maradjon is. Jusson ezekre a gazdag és hasznos kirándulásokra és maradjon a megélhetésre, öltözködésre. — A kirándulásokat nem a fizetésünkből fedezzük, hanem a társadalmi munkán kívül sokat túlórázunk. Csak mi még több plusz órát vállalnánk, de nem engedélyezik. Tudják, a törvények szigorúak... — mosolyog Hessz Éva. ■— És a fizetéseteket hogy osztjátok be? A válaszok egy-két kivétellel egyöntetűek. A fizetést haza­adják, s a beosztást a szülők végzik. „És ez így van jól’’, mond­ják többen is. Majdnem minden kislánynak van otthon két- hárorn, sőt négy testvére is. Kell a segítség. HORVÁTH MÁRIA Nemzetközi néptáncfesztivál Eredményekben gazdag he­tek, hónapok várnak a népi * táncosokra, együttesekre. K i- emelkedő rendezvénynek ígér­kezik a július 9—1? között Pécsett sorra kerülő I. Magyar- országi Nemzetközi Néptánc­fesztivál, amelyen előrelátha­tóan húsz magyar és tíz kül­földi együttes lép pódiumra. A programot szakmai be­mutatók, versenyek és elmé­leti konferenciák gazdagít­ják, s a táncosok műsorukat Baranya, Somogy, Tolna és Veszprém megyében, a Bala- ton-part közönségének, s vé­gül Budapesten is bemutat­ják. Július 16—18 között Szeged ad otthont a folklór művé­szeinek: itt tartják a szak- szervezeti táncegyüttesek V. országos fesztiválját, amelyet a magyar és külföldi együt­tesek gálaestje, valamint a szakmai bemutatók avatnak látványos eseménnyé. A du­nántúli néptáncosok július 25—26-án lépnek közönség elé — egyebek közt — zene és táncversenyekkel, az „Aranysarkantyús” férfi szóló­táncversennyel, népviselétes női szépségversennyel, sport­játék versennyel szórakoztat­nak. A földművesszövetkezeti (áfész) táncegyüttesek augusz­tus 1-én Balatonlellén, augusz­tus 2-án Siófokon tartják or­szágos találkozójukat ünne­pélyes megnyitó, menet- táncverseny, és gálaestek ad­ják a kétnapos találkozó programját, amelyen az or­szág minden megyéjét egy- egy együttes képviseli. A IX. Nemzetiségi Táncfesztivált az idén augusztus 19—20-án tartják Keszthelyen. A 19-i műsort követően augusztus 20-án a szereplőgárda a kör­nyék magyar és nemzetiségi falvaiban ad ünnepi műsort. Ezzel egyí dőben rendezik meg a II. Debreceni Néptánc­fesztivált. Itt, a táncos fel­vonulás és a nagyerdei sza­badtéri színpadon lebonyolí­tott verseny egészíti majd ki a virágkamevál látványossá­gait Ha kérnénk, a dunaföldvári rendőrőrsön is böngészhetnénk az önkéntes rendőri csoportok eseménynaplójában... De kinek van kedve ká­nikulában a közismerten nem árnyékos szolgá­lati utat megjárni? Ami igazán érdekes, arról éppen eleget tudnak maguk a dunaföldváriak; azok, akiknek érdekében az önkéntes rendőrök dolgoznak. Szövetkezeti gazdák emlékeznek meg köszönettel arról, hogy borsószedés idején úton- útfélen igazoltatják az ismeretleneket, — tudva, hogy a mozgó bűnöző előszeretettel dézsmálja a tábla szélén lerakott táskák tartalmát, szívesen surran be csak a seprű által őrzött ajtón, lép be könnyelműen nyitva hagyott ablakon. Az önkén­tesek láttán a halászok is kalapjukhoz emelik ujjúkat; tudják, hogy a társadalmi tulajdon Pihenésként: szolgálat őrei az ősszel és már az idén legalább egy tu­cat orvhalászt csíptek el a halastónál. A pedagó­gus azért hálás, mivel a járőrözők gyakran buk­kannak fel a hatoson, s érdeklődnek borzas le­génykék, műkontyos leánykák — a stoppozók — úticélja iránt. Fotósunk az I. számú önkéntes rendőri cso­port vezetőjének, Kovács Lajosnak és egyik be­osztottjának, Ruha Zoltánnak nyomába szegő­dött akkor, amidőn a Földvár Gumiipari Ktsz két dolgozója a délelőttös műszak végeztével portyára indult. Kovács Lajosról köztudott, hogy több mint tíz esztendeje, Ruha Zoltánról, hogy fél évtizede tevékenykedik önkéntes rendőrként. Az önkéntes rendőri csoport vezetőjét a belügy­miniszter 1967-ben a Közbiztonsági Érdemérem bronz-, az idén pedig a Közbiztonsági Érdem­érem aranyfokozatával tüntette ki. (Képeinken a csoportvezető szürke, járőrtársa kockás inget visel). Műszak után más leheveredik a hűvös szo­bában, vagy a strandon mártózik; az önkéntes rendőrök a közrendet, a közbiztonságot szolgál­ják. Számukra ez a pihenés. _ Minden évben sokan fizetnek életükkel azért, hogy veszélyes, a fürdőzés számára tilos helyen bocsátkoznak a vízbe. E percben a tilosban ért fiatalember tán neheztel az önkéntes rendőrök­re, — de ha helyesen gondolkodik, belátja, hogy az ő érdekében figyelmeztetik a szabály­szegés veszedelmeire. A stoppozó kislány és a fiatalember — állítólag — testvérek. Személyi igazolványuk szerint azonban, — ugyan mi e rejtély titka? —, sem édesanyjuk, sem édesapjuk nem közös.,. Dunaföldvárnál, a 6. számú fő közlekedési úton nagy a szintkülönbség az útburkolat és a padka között. A baleseti veszélyt feljegyzi az önkéntes járőr, a szolgálat befejezése után pedig írásban jelenti. Szöveg: — b. z. — Foto: Komáromi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom