Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-28 / 150. szám
ÚJRAKEZDÉS GÉBEBJÉNBEN Egy hónap óta a Szabolcs-Szatmár megyei Géberjén községben mindenki számon tartja a Tolna megyéből, a Szekszárdről érkező híreket, s továbbadja a hivatalos, a félhivatalos értesüléseket. Ebben a tőlünk távol eső kelet-magyarországi községben mindennap szóba kerül a Szekszárd és Vidéke Területi Tsz Szövetség segítsége, az itteni szövetkezeti gazdák együttérző embersége. Három napot töltöttünk Fehérgyarmat, Mátészalka, Tu- nyogmatolcc, Géberjén, Kocsord környékén, bejártuk Ke- let-Magyarországnak azt a részét, ahol minden képzeletet felülmúló pusztítást végzett a Szamos, a Kraszna és a Tisza. Amikor június 23-án magunk mögött hagytuk a Duna-Tisza közét, a sárguló gabonatáblákat, s átkeltünk a szolnoki Tisza-hidon, Szajoltól Fehérgyarmatig zalaegerszegi, tatabányai, győri, pécsi, szombathelyi, kaposvári, székesfehérvári, szekszárdi tehergépkocsik tucatjaival találkoztunk. A mozgás kétirányú. A Szolnokot Debrecennel összekötő főúton hazafelé tartanak az árvízvédelemben részt vevő emberek és jármüvek, s odafelé tartanak az építők. Fehérgyarmaton és környékén mindenütt az ember- feletti védekezés nyomait látjuk. De a veszély már elmúlt, s töprengés, siránkozás helyett meg kellett kezdeni a romok eltakarítását, az újjáépítést. Ez megy most több ezer négyzetkilométeres területen. ELÖLRŐL KELL KEZDENI MINDENT levonult ugyan a földekről, de rámenni nem lehet se géppel, se emberi erővel. Háromnégy centi vastagságban a föld kicserepesedett, ásó- nyomnyi mélységben viszont folyó sár van. Egy hónapnál tovább állt a víz a földeken, a talaj szerkezetét is tönkretette. A kárt kilencvennégy százalékosra becsülik. Nem lesz se búza, se kukorica, se répa. Nem lesz semmi. Osztani az idén nem tudnak. A géberjéni termelőszövetkezet tagjai szó szerint abból élnek egy hónap óta, amit a Tolna megyei termelőszövetkezetek küldenek. Mindössze három hétre van még kitartásuk. Utána újból kilátástalan lenne a helyzetük, ha nem számíthatnának továbbra is a Tolna megyei közös gazdaságok segítségére. A közös gazdaság vezetői azt mondják: Kizárólag a Tolna megyei tsz- tagoknak köszönhető, hogy Géberjén lakossága lát maga előtt jövőt, hogy nem lettek földönfutók. A termelőszövetkezet irodáján mégmutatják a jegyzékeket. amelyek a Tolna megyéből érkező segély igazságos elosztását tanúsítják. A segélyek szétosztása a családtagok számától, és a károsodás mértékétől függ. Ifiú Biró Sándor hattagú családja többek között 600 kiló burgonyát, 33 csirkét, 3.6 kiló sonkát, 7 üveg barackbefőttet kapott a Tolna megyei szállítmányból. Király Róbert családjának 400 kiló burgonya, 28 baromfi, 6,4 A HATÁR PUSZTASAG kiló sonka, több üveg befőtt és néhány kilogramm liszt jutott. Mindennek nyoma van, minden adomány a károsultak asztalára kerül, s túlzás nélkül állíthatjuk, az éhhaláltól mentette meg a gyorssegély a lakosságot. A közös és a háztáji jószágállományt a víz elől megmentették. De mégis mind elpusztult volna, ha nem érkezik gyorsan a Tolna megyei segítség. A közös és a háztáji állományt azzal a szálas és szemes takarmánnyal etetik, amit az itteni termelőszövetkezeteik küldtek. Azt mondják a géberjéniek: még az unokáik sem fogják felejteni a Tolna megyeiek segítségét. Elölről kell kezdeni mindent. Éppen úgy, mint az új házasoknak, akik úgy kerülnek ösz- sze, hogy az a vagyonuk, ami rajtuk van. Az újrakezdéshez — és ez nem szólam — Gé- berjénnek az ad erőt, hogy maguk mögött tudják a szekszárdi TESZÖV-höz tartozó szövetkezeti gazdákat. 1970. június 24-én a tsz gépkocsijával a csengeri szülőotthonból hazahozták Tamási Jó- zsefnét, aki egészséges fiú gyermeknek adott életet. A fiatalaszonyt és a csecsemőt átmenetileg az egyik fabarakkban helyezték el. Addig laknak ott, amíg fel nem épül a házuk. Októberig, esetleg novemberig.- Szp—P j A GÉBERJÉNI GYŐZELEM TSZ VEZETŐI Utunk végcélja Géberjén. Ide indult el három héttel ezelőtt Tolna megyéből az első, majd a második gyorssegélyszállítmány. Géberjént a Szekszárd és Vidéke Területi Tsz Szövetség patronálja. Indokolt tehát közelebbről is bemutatni a községet a bá- taszéki, a majosi, a faddi, az őcsényi, az aparhanti, egyszóval Szekszárd és vidéke tsz- ek gazdáinak. Ebben a Szamos-parti kis községben a felnőtt lakosság szinte kivétel nélkül a Győzelem Termelőszövetkezetben kereste kenyerét. Más években, nyár elején, mozgalmas, élénk volt a határ. A tagok az almáskertekben, a szamócaültetvényen dolgoztak. A ga- bonabetakarítók meg felkészülten várták az aratás napját. Géberjén gazdag község volt, most szegény. A lakóházak kétharmada romokban hever. A Dózsa Gvörgv utca nincs többé. Varga József, a géberjéni Győzelem Tsz elnöke megáll az egyik porta díszes vaskerítése előtt, előre mutat és csendes szóval mondja: „Ennyi maradt”. Romok, romok. Mintha földrengés sújtotta volna a községet. Mellettünk áll a főag- ronómus, s elmondja, a lakóházak furcsa, öreges hörgéssel dőltek össze. ..Olvan volt. mint egy nagy sóhaj, utána csönd. Tudtuk, egy ház ismét összedőlt.” Nézzük a romokat és hallgatunk. Kísérőink, a tsz vezetői a villanyoszlopokon mutatják, meddig ért a víz. összelapított tűzhely, szétnyomott zsírosbödön, törött tükör, ázott esküvői kép, sárba taposott iskolatáska, csapzott hajasbaba hever a romok között. A lakóházakkal együtt minden elpusztult, minden tönkrement: az ünneplő ruha, az edény, a tv, az asztal, a szék, minden . .. Az asszonyok 1 öbbsége nem tud főzni. Először: nincs konyha, nincs tűzhely, nincs edény. Másodszor: nincs víz. Harmadszor: még nem mindenkinek tért vissza az életkedve. A vendéglőben blokkra kapják a súlyosan károsultak az ebédnek való készételt, kon- zerveket, ami éppen van, amit a kocsmáros adni tud. A vendéglő naponta csupán egy órát tart nyitva. A nagy csapás után néhányan i vasnak adták a fejüket. Nem csoda. Inkább az a csoda, hogy a vezetők nem veszítették el a fejüket, biztatják, buzdítják, bátorítják az embereket és példát mutatnak, most már az újjáépítésben. Az elnök maga is romeltakarítást végzett, amikor a községbe értünk. A szövetkezeti gazdák ezekben a hetekben kizárólag romeltakarítással, az új lakóépületek alapjainak lelakásával foglalkoznak. Tíz főből álló brigádok alakultak és szervezetten végzik az eltakarítást, az líiiáérn'tést a hTóerádi Állami Építőipari Vállalattal közösen. Mem kell 37 cq kaoálni. se kaszálni, se aratni” — mondla Halás/ Jst”*n hrigád- vezető. akinek mindenét elvitte a víz. Mázából csupán a kerítés maradt. Máins 15-ig virult a géber- jéni határ. A búza. rekordtermést ígért, a huszonöt holdas szamóca most fordult volna termőre, szépen sorolt a kukorica, jól mutatott a gyümölcsös, idejében elvégezték a kalászosok féjtrágyá- zását, a vegyszeres gyomirtást. Minden arra mutatott, hogy meg lesz az idén is az egy dolgozó tagra jutó 18 ezer forint részesedés. S a mostani határ, pusztaság. Nem ígér semmit. A víz
