Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-27 / 149. szám
Számlághatafiari veszedelmek Idestova húsz éve nincs kötelező kerékpárbejelentés Magyarországon. így csak totózni lehet, hányán használják ma is ezt a népszerű közlekedési eszközt; bizonyos, hogy megyénkben sokezren. Sajnos, azt sincs mód megállapítani, hogy egyetlen napon hány kerékpáros szegi meg — többé kevésbé veszélyes módon — a KRESZ-szabályait. Sok kerékpár, sok szabályszegés: megszámlálhatatlan veszély- forrás, temérdek baleset. Szabályszegésre példáért a szerkesztőség székházától sem kell messzire menni; a Hunyadi utcát a Tarcsay Vilmos úti lakóteleppel összekötő járdán úgy surrannak a kerékpárok, mintha bizony az utcácska mindkét végén ott kéklene a „Kerékpárút” jelzőtábla. Húsz biciklista közül jó, ha egy leszáll a nyeregből, s tolni méltóztatik a gépet. A fegyelmezetlenség még bosszantóbb példája naponként ismétlődik a posta előtt: némelyik kerékpáros rácsenget a járdán haladó gyalogosra. Kétségkívül veszélyes szabályszegés a járdán kerékpározni, de veszélye eltörpül amellett, amit ezerszer látni a közúton. Bonyhádon, a templom körüli nagy forgalomból „emeltünk ki” egy második elemista lurkót, aki felnőttkerékpár csomagtartóján szállította hugocskáját. Mint sejthető, a gyerek lábát a váz alatt átbújtatva taposta a pedált. Mi szól apád, — kérdeztük —, ha megtudja, hogy elvitted a gépét? — Ő semmit, mert anyu adta ide. Jövőre én is kapok, muszáj gyakorolni. „Gyakorol” az a tízéves kislány is, aki a 6. számú fő közlekedési úton Csámpa határában büszkélkedik új, termetéhez illő gépével. Altként parádézik, hogy a 12 méteres út szélességét teljes egészében kihasználja. Bőkezű szülei aligha hallottak arról, hogy kedvencüknek még két évig kellene várnia, amíg felügyelet nélkül karikázhat főútvonalon. A gyerek azt hiszi, tréfálunk, azt említve, hogy a kerékpárosnak — a balra kanyarodás és előzés kivételével — semmi keresnivalója az úttest jobb szélétől számított egy méteren túl. A barátságos eszmecsere kevésbé jó hangulatban végződik: valahonnan előkerül a papa — szintén kerékpáron. — Maga nem rehdőr, maga nevelje a saját csemetéjét! — summázva ez az atyai vélemény. Ami pedig az atyai kerékpárt illeti, arról nem hiányzik más, csak a kézifék, a csengő, az első és a hátsó világítás. A KRESZ „tiszteletéről” csupán egy rozsdamarta névtábla tanúskodik, nem túlságosan nagy meggyőző erővel. A Városi méretű forgalommal dicsekvő Dunaföldvár egyik jómódú házaspárja kerékpárral és triciklivel lepte meg két fiát. Az eleven lurkók nagyobbika kisütötte, hogy autómentőt kellene ját- szani, így kötötte kerékpárjá- hoz a háromkerekűt. Aki a játék színhelyéül a körforgó néven ismert pontot tippeli, máris nyert... Felfoghatatlan, hogyan lehet egymástól ekkora távolságban a szülői szeretet (ajándékozás) és felelőtlenség (a felügyelet teljes hiánya). Némelyik szülő úgy viselkedik, mintha a gyermekkerékpárok mindegyikéhez külön őrzőangyalt is mellékelnének a boltban; Tisztelet a kivételnek, a kerékpáros felnőttek jó példaadása is „hiánycikk”. Érdemes alaposan megnézni két kerékpárost ábrázoló képünket. Az elől haladó belemosolyog az optikába, ahelyett, hogy előre nézne. Mindkét biciklista teljesen indokolatlanul karélyozza vasparipáját a terelővonalon túl, az úttest bal oldalán. Az ő számukra semmi a KRESZ 34. §. (2) bekezdése, amelyben oly meg- szívlelésre méltó intelmek olvashatók az éberségről, a fi- ' gyelemxől. Az iskolákban folyó KRESZ- oktatás eredményei közé sorolható, hogy a gyermekbalesetek száma nem emelkedett a többi közlekedési baleset számával azonos gyorsasággal. Nagyon jó lenne elérni •— s ezért vakációban a szülők tehetik á legtöbbet —. hogy növekedjék a gyermekek biztonsága a közlekedésben. Talán nem túlzás a többi jó- akaratú felnőttel is kérnünk: figyelmeztessék a veszélyre a szabálytalanul közlekedő gyermekeket. Tudjuk, rengeteg türelem kell ehhez, ám a cél olyan fontos, hogy eléréséért nem szabad sajnálni a fáradságot. — b. z. — Két kerékpáros, két szabálysértő. (Foto: Erb János) SENKI SE LEHET PRÓFÉTA SAJÁT HAZÁJÁBAN A Stamps, az egyik legjelentősebb USA-belí filatelista szaklap május 30-i számában felhívja a figyelmet a magyar bélyegekre és példaként említi az S. A. S. sort, amely csak ,50 ezer példányban jelent meg. Az ottani katalógusban a sorozat értéke 5 dollár, de a nagykereskedelemben sem kapható félámál olcsóbban. Hivatkozik a lap a német Mi- chel-katalógusra, ahol mintegy 4 dollár az értékelés és a bécsi kereskedők ajánlatára, amely szerint 2,20 dollárt kínálnak a bélyegért. A sorozat az utóbbi időben növekvő népszerűségnek örvendő egészség- ügyi témákhoz sorolható, így ajánlatosnak mondja az USA- beli szakértő a mielőbbi beszerzést, mert a régebbi magyar kiadások közül mindig több tűnik el a piacról. A Magyar Bélyegék Árjegyzéke 1970, évi kiadásában 52 forintra értékeli az 1947-ben a Siess Adj Segíts mozgalom javára kiadott jótékonysági sorozatot. VIHAR EGY BÉLYEGZŐ KCRÜL A Német Szövetségi Köztársaság parlamentjében megtámadták a közlekedés- és postaügyi minisztériumot, mert Berlinben a Cirill és Method társaság kiállítása alkalmából Lenin portréját ábrázoló bélyegző használatát engedélyezte. A Bundestag ülésén részt vevő államtitkár — a hivatalos jegyzőkönyv szerint — válaszában közölte, hogy emlékbélyegző használatát a rendelkezések kizárólag politikai pártok vagy szervezetek rendezvényei esetében tiltják. A bélyegzőt nem tekintik politikai eseménynek és a bélyegkiállítás alkalmábóli használatának nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, mint a felszólalók tették. Az interpelláló képviselők az államtitkár válaszát tudomásul vették. 250 Ezer boríték Az európai kiis államok egyike, Liechtenstein nagyszabású árverést rendez. A postaigazgatáshoz érkezett, bélyeggel ellátott borítékokból 500 darabot tartalmazó csomagokat készítették. A csomagokat hivatalosan lezárták és a legtöbbet ígérőnek eladják. 500 dobozban, összesen 250 000 boríték várja új filatelista tulajdonosát, aki az érdekes bélyegeknek és különleges bélyegzőknek örül majd. AZ ALKOTÁS TÚLÉLI AZ ALKOTÓT Német szaklapban olvastuk, hogy E. R. Krippnert bélyeg- hamisítás miatt 1891 novemberében két és fél évi börtönre ítélték. A cikkíró beszámol arról, hogy a nagyapja a hamisításról 1912-ben részletesen leírta, hogy a borítékra utólag felragasztott példányok bélyegzőinél milyen pontatlanságokról lehet a hamisítványt felismerni. Az utólagos beavatkozás a szászországi 10 garasos bélyegnél történt, amely használatlanul 100, pecsételve 5000 márka értékű. Az ügyben a legszomorúbb, hogy a rég meghalt hamisító művei újból feltűntek és árveréseken magas áron ajánlják a gyanútlan vevőknek. ’ | ÚJDONSÁGOK A Holland Antillák 4 értékből álló jótékonysági sorozatát hírközlési eszközöknek szenteli. A 10 centes bélyegen egy légi sajtó előterében lúdtoli látható, a 15 centes 2 tekercs filmet. a 20 centes a rádióhullámok terjedését ábrázolja. A 25 centes a tv- műsor műhold segítségével történő sugárzását mutatja be. — Albánia hatértékű sorozatban mutatja az V—VI. században készült Pogradec-i mozaikrészleteket, amelyeken különböző állatfigurák szerepelnek. — Csehszlovákia két darab 3 korona értékű bélyegen mutatja be a prágai vár kincseit. Az egyik érték az 1486-ból származó Szt. Vitus szobrot, a másik bélyeg Bartholomeus Spranger (1546 —1611) Hermes és Athéné című festményét ábrázolja. — Kuba hét bélyegen emlékezik: meg Ho-Si Minh 80. születésnapjáról. — Lengyelország történelmi jelentőségű épületek bemutatásával hívja öt bélyegen a turistákat. A gyerekekért Egy-egy baráti szó, köszönet vagy elismerés mindenkinek jólesik, esetleg szárnyakat ad a további munkához, a feladatok pontos végzéséhez, újabb szent célok kitűzéséhez, megvalósításához. S az elismerés — ha valaki méltán rászolgált — nem soká várat magára. De számtalan olyan ember él és nagy célokat valósít meg — vállalva minden küzdelmet —, kinek elismerése csak a statisztikák szigorú számai között rejlik, vagy egy-egy beszélgetés során említjük őket „névtelen” hősökként. Ilyen névtelen hős Révész Jánosné is, a szekszárdi mentőállomás egyik dolgozója. Munkahelyén kerestük meg. Nem régóta dolgozom a mentőállomáson, de a munkámba már itt is belejöhettem. Az igazi gyakorlatot viszont otthon szereztem: három gyereket neveltem fel. Volt alkalmam mosogatni, edényeket forgatni. . . Révész Jánosnénak három gyereke van: a legidősebb fiú, most végezte a hetedik osztályt. A középső kislány, negyedik osztályba megy. És a kicsi szintén fiú. Csupán két és fél éves. És amikor Révész Jánosné a saját koráról — 33 évéről — szól, önkéntelenül is hitetlenkedve nézek Tá, sőt rá is kérdezek. Ugyanis a hófehér fityula alól hatalmas barna szempár nevet, bőre sima, alakja kislányos. — Hogy mi a titka fiatalságomnak? — kérdezi. Csak annyi, hogy a harminchárom év alatt mindent őszintén, szívből és szívesen tettem. Soha nem éreztem még, hogy kényszerből teszek bármit is. Pedig gondolhatja, • három gyerekkel volt gond és munka elég... de azt is mindig jó kedvvel végeztem. — Manapság kevesebben vállalkoznak arra, hogy három gyereket felneveljenek, ön miért vállalta? — Ha azt mondom, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, akkor az is eszembe jut, hogy egy vagy két gyereket is ugyanúgy lehet szeretni, mint hármat, vagy akár többet. Tehát: férjemmel megterveztük a családot. Három gyereket fel tudunk úgy nevelni, hogy szívóink szerint megadhatunk nekik mindent. Ha négy lenne, talán nem élnék ilyen nyugodt boldogságban. — Mennyit keresnek? — A férjem fizetése két és félezer körül van, az enyém ezernégyszáz. Ehhez jön még a családi pótlék. Ebből egy öttagú család jól élhet. Igaz, hogy megtakarított pénzünk csak egyszer volt, és akkor sem sok ... — Mikor? — Amikor befizettünk erru szövetkezeti lakásra, a Tarcsay úti, lakótelepen. Persze, akkor a szülők is segítettek valamennyit, azután rokonoktól is kaptunk kölcsön, de végül is megvalósult az álmunk. — Ki a „pénzügyminiszter” a családban, és hogy osztják be a fizetést? Révész Jánosné kissé megütközve néz rc\m. Náluk „pénzügyminiszter”? Ott, ahol ilyen nagy egyenjogúság és megértés var. a családban? — Másodikén kapunk fizetést. Mindketten az asztalra tesszük. Először a részleteket borítékoljuk. Lakás, biztosítás, tv. rádió, villany és a többi apróság. A maradék a családi kasszába kerül, hogy onnét a hónap végére elfogyjon. De ez így van jól. Amikor Révész Jánosné a családi egyenjogúságról beszélt azt is elmondta, hogy náluk nincs külön férfi- és női munka. Férje gyakran éjszaka dolgozik, s nappal van otthon. Olyankor elvégez minden házi munkát. „Én már a készre megyek haza.” Pedig Révész János igen elfoglalt, s munkája egész embert követel. Szintén a mentőállomáson dolgozik. Gépkocsivezető. Sokat beszélgettünk Révész Jánosáéval. „Apró” problémáit (mert ő minden kisebb-nagyobb gondot csak így nevez) elmondta. Nehéz dolguk volt a kis trónörökössel. Nem bírta a bölcsödét, így otthon kellett tartani. A másik probléma, hogy a szövekezeti lakásuk csak másfél szobás. Nem kaptak nagyobbat. Szeretnék elcserélni, mert a két nagy gyereknek már elkelne a kü- lönszoba. „Dehát idővel minden megoldódik'’, mosolyog Révészné. Mielőtt elbúcsúztunk a mindig mosolygó, boldog asszonytól, még csak annyit kérdeztünk, milyen tanácsot adna a fiatal házasoknak? íme: — Előbb elmondanám, hogy a Balatonon még életemben nem voltam, Budapesten is csak egyszer. Talán a gyerekek miatt? Nem tudom. De egyrészt nem is sajnálom, s ezért nem is gondolkodom rajta. Majd erre is sor kerül. Szóval, hogy mit tanácsolok? Azt, hogy ne nézzék le a sokgyerekes anyákat, s ne is féljenek attól, hogy azok lesznek. Ha anyagilag megtehetik, legyen legalább két-három gyerekük. Életük csak akkor lesz teljes. Mert ha bármilyen céljuk van. gyerekeikért biztosan meg tudják valósítani HORVÁTH MÁRIA
