Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

'TOLNA MEGYÉI - _ - VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NEPÜJSÄG p[ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS fi MEGYEI TANÁCS LAPJÄ~j XX. évfolyam, 141. szám ÁRA: 1,20 FORINT. Vasárnap, 1970. június 21. Fiatalok találkozója Pakson A megye és a paksi járási székhellyel szomszédos közsé­gek — Solt, Dunapalaj. Dunaegyháza, Kalocsa, Or­das, Dunaszentbenedek, Úszód, öregcsertő — fiatal­jainak találkozója kezdődőit meg pénteken délután Pakson. Borús meteorológiai elője­lekkel és később napsugaras, sőt az előzetes elképzeléseken is túlhaladó körülmények kö­zött. A pártnak ifjúsággal kap­csolatos — nemcsak határoza­tát, de — állandó törődését hangsúlyozta pénteki megnyi­tójában Szalontai János, a já­rási tanács vb-elnökhelyettese. Ez azonban még magában nem lene jogcím arra, hogy egy — legfeljebb csak konzervgyárá­ról és vasúti szárnyvonal-vég­állomásáról ismert — telepü­lés az egész Duna mentére hi­vatkozó jogú találkozót ren­dezem Valóban, nem az egész Du­na mente fiatalsága gyűlt ösz- szee itt, de sokan, akik akar- va-akaratlan bizonyítani kí­vánták és tudták, hogy nem­csak egymás mellett, hanem egymásért is akarnak élni. A rendezve nyék: Rangos kiállítások sora nyílt. Ezek közül külön kiemelkedő a lengyeli szakmunkásképző iskoláé és a múzeumé, mely utóbbi a legősibb múltba ka­lauzolta vissza a legfiatalabba- kat. Szombaton délelőtt Baränyi Ferenc költő, a Magyar Ifjú­ság rovatvezetője vett részt a találkozón, mint a szavalóver- seny zsürielnöke. (Sikerrel.) Majd író—olvasó találkozón (Mérsékeltebb sikerrel.) Ami alighanem szervezési hiba volt. A Pécs-gyárvárosi úttörő fú­vószenekar pénteken és szom­baton egyaránt magasfokú művészi élményt nyújtott a paksiaknak öregnek és fiatalnak. A találkozó egyik jellemzője eddig ugyanis a község egé­szének részvétele volt. A kon­zervgyártól a faluközpontig a felnőttek sorfala mellett több száz falubéli gyerek kísérte az úttörők zenekarát. A péntek esti fáklyás felvonuláson a legszerényebb számítások sze­rint is legalább egyezren lep­ték el a 6-os műutat. A legnagyobb erőkifejtést kívánó műsorszám az ország konzervgyári turistáinak ve­télkedőié volt. Nem szobában, hanem az Andráspuszta—Paks közötti 17 kilométeres távon. A honvédelmi gyakorlattal ne­hezített, szakmai és sportkérdé­sekkel is súlyosbított túrán Bu­dapest konzervipara két, Nyír­egyháza, Nagyatád, Nagykő­rös, Szigetvár, Paks és a nép­hadsereg egyik alakulata egy- egy csapattal vett részt. A bé­késcsabaiak neveztek ugyan, de nem jöttek el. őket az árvízhez szólította a szükség és a kötelesség. A fiatalok: Sokan féltek attól, hogy hét határra szólóan Paksra „cső­dül” a fiatalabb nemzedék na­gyon sok tagja. Azé a nemze­déké, amellyel szemben az idősebbek — többnyire (és ezt hangsúlyozzuk) jogtalanul — némi tartózkodással visel­tetnek. Tény, hogy a résztve­vők jelentős százaléka nemre való tekintet nélkül nadrágot visel, és ehhez pulóvert. Tás­karádió is akadt, majdnem minden második kézben. Szombaton megkérdeztük azonban az ügyeletes járőrt ve­zető rendőr törzsőrmestert. Megjelent az 1970. évi nép- számlálás kiadványsorozatá­nak első kötete, amely az összeírás előzetes adatait te­szi közzé, csaknem 400 ol­dal terjedelemben. A kötet a többi között a népesség fej­lődésének és megoszlásának alakulásáról ad képet. Az adatokból megtudjuk, hogy száz évvel ezelőtt — 1870 január 1-én, az első hivata­los magyar népszámlálás idő­pontjában — hazánk jelenle­gi területén 5 millió lakos élt, azóta a népesség szama 10 315 597-re növekedett. Je­lenleg az ország területén 15 százalékkal többen élnek, mint a felszabaduláskor; A népsűrűség — a 93 030 négy­zetkilométeres országterületre számítva — négyzetkilométe­renként 111 fő, ami néggyel több mint 10 évvel ezelőtt volt. A kiadvány szerint száz évre visszatekintve mindig a viszonylag békés időszakok­ban volt legmagasabb a né­pességszaporulat. 1890 és 1910 között ez az arány meghalad­ta az évi 1 százalékot. A legutóbbi évtizedben az átla gos szaporodás — évi 0,35 százalék •— összehasonlítva az elmúlt század megfelelő ada­taival, igen alacsony. Ez a természetes szaporodás csök­kenésének a következménye, amit főleg a csekély számú születés okozott. Az évtized első éveiben ugyanis az élveszületések ezer Egyetlen rendbontás sem for­dult elő, ami a fiatalok „invá­ziójára” lett volna visszave­zethető. A Pakson egybegyűl­tek egyszerűen csak egymást jöttek megismerni, amiért rá­juk követ senki nem vethet. Sőt. elismerés illeti azt a já­rási KISZ-bizottságot, amely immár harmadízben teremtett lehetőséget egy ilyen találko­zóra. Tudósításunk előzetes, lap­technikai okokból csak keddi számunk egész oldalas, fény­képes riportjában térhetünk vissza a szombat délutáni és vasárnapi paksi eseményekre.- ordas ­lakosra jutó aránya észrevehe­tően hanyatlott; az 1960. évi 14,7 ezrelékkel szemben 1962- ben már csak 12,9 ezrelék volt. Ezután három évig tartó ala­csony szintű stagnálás követ­kezett, majd 1966-tól kisebb mérvű javulás észlelhető. Az utóbbi két évben az élveszü- letések aránya 15 ezrelék kö­rüli. A természetes szaporulás csökkenéséhez hozzájárult még a halandóságnak —- az öreg- korüak növekvő arányával ösz- szefüggő — emelkedése is, ami különösen az utolsó évek­ben tapasztalható. A népszámlálási kötet meg­jelenésével egyidejűleg érde­kes összeállítás készült az or­szág legidősebb lakóiról. A népszámlálást követően ugyan­is — 1970 tavaszán — a szám­lálóbiztosok még egyszer fel­keresték a 90 éves és az en­nél idősebb lakosokat. A vizs­gálódás célja az öregek életé­nek megismerése volt. A kér­déseket úgy állították össze, hogy 'a féldolgozás lehetőség szerint hűen tükrözze az öreg- korúak élettörténetét és je­lenlegi helyzetét. A vizsgálat alkalmával hat 104 éves la­kost — öt nőt és egy férfit — találtak, ők az ország legidő­sebb állampolgárai. Az össze­írt százévesek száma 49, kö­zülük. 35 nő és 14 férfi. A 90 —99 évesek száma az a'1"'1' ’ vétel időpontjában mr’'-5 tette a hétezret — minin kétharmad részük nő. (MTI) A megyei összefogás mérlege Az árvízkárosultak megsegí­tésére indult, alulról jövő kez­deményezés összefogásával, irányításával — mint ismere­tes — a Minisztertanács a Vö­röskeresztet bízta meg. A me­gyében is ennek nyomán in­dultak el a gyűjtőívekkel, meggyőző szóval a Vöröske­reszt és a társadalmi szervek aktívái. Érdemes a néhány hetes gyűjtés eddigi mérlegét meg­vonni. A lakosság körében forgó íveken a vöröskeresztes és más tömegszervezeti akti­visták több mint 250 ezer fo­rintot gyűjtöttek össze. A szer­vezett dolgozóktól a szakszer­vezetek mintegy kétmillió-hét­százezer forinttal járultak hozzá a bajbajutottak meg­segítéséhez. Ismert a KISZöV tagjainak félmilliós hozzájáru­lása. A Tolna megyei BM- gzervek több mint 60 ezer fo­rintot küldtek. A tamási járásban a járási tanács indított aktivistákat — a lakosság közé, amelynek nyomán egymillión felüli ado­mány gyűlt össze. Együttesen ezek az összegek megközelí­tették az 5 milliót. Több helyen az üzemek, vál­lalatok és a KISZÖV is je­lentős — együtt egymillió 600 ezer forint — összegeket küld­tek el a segítségszámlára. Természetben is jelentékeny az adomány. A MEDOSZ 100 ezer forint értékű gabonával segített. A HVDSZ 150 ezer, a KIOSZ 103 ezer forint értékű ruhaneműt küldött, A K1C£Z- hoz tartozó kisiparosok egyéb­ként vállalták, hogy 30 csalá­di ház felépítéséhez adnak se­gítséget. A Szekszárd és Vi­déke Tsz Szövetség több mint 2 és fél millió értékű támo­gatása már ismert. Most a másik, a tamási szövetség adományait ismertetjük rész­letesebben. A pénzadomány megközelíti a 700 ezer forin­tot. Már elküldték 270 mázsa burgonyát, 15 mázsa mohart stb. Vállalták, hogy aratás után 1100 mázsa búzával se­gítik a patronált községeket. A Vöröskeresztben arról is tájékoztattak bennünket, hogy mindezeken kívül számos cso­mag — benne ruhákkal, egész­ségügyi felszerelésekkel, pok­rócokkal, szalmazsákokkal, matracokkal — érkezik köz­vetlenül is az árvíz sújtotta vidékre. A központ kéri, hogy ezeket a megyei Vöröskereszt­hez küldjék, mert itt tudják raktározni, s rendezése után innen a szükséglet szerint a megfelelő helyre juttatni. Már­is raktáron van 100 vaságy, 166 munkaköpeny, sok-sok csomag gyermekruha, töröl­közők, munkaruhák és egész­ségügyi felszerelések. Hétfőn érkezik a Bonyhádi Zománc­gyárból 5 mázsa zománcedény is. Az alábbi levél érkezett a megyei Vöröskereszten keresz­tül egész megyénk dolgozói­hoz, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottságától : „A megyei tanács vb és az árviz sújtotta lakosság nevé­ben őszinte köszönetemet fe­jezem ki azért a támogatásért, mellyel a segítségünkre siet­tek. Jóleső érzéssel tölt el ben­nünket, hogy e természeti csa­pásban együttérzésüket nyil­vánították és a pusztulás okoz­ta károk helyreáirtásnban, az élet újra teremtésében szá­míthatunk anyagi támogatá­sukra. Segítőkészségük az emberi összefogás nemes mermyUvá- rm.Iása: jelentős hezz* ‘árulás ’■"•rr' munkához, mellyel a ibajutottak megsegítésén i vadőrünk.” ■ Lo-> Eredményes öt nap Jól sikerült találkozó; így jellemezhetjük — vendéggel és vendéglátóval egyetértésben — Franz Jonas osztrák köz- társasági elnök magyarországi látogatását. Az olvasó, aki végigkísérte az öt napról szóló újságtudósításokat, meg is győződhetett erről. Jó volt e magas szintű találkozó hangulata. A magya­rok igyekeztek a lehetőséghez képest sok mindent megmu­tatni az osztrák vendégeknek, és mind a vidéki és fővárosi programok, mind pedig az eszmecserék a magyar vezetőkkel, rendkívül barátságosak voltak. Növelte a látogatás jelentőségét az esemény politikai tartalma. Két olyan dunavölgyi országról van szó, amely egyrészt egymástól eltérő társadalmi rendszerben él, más­részt azonban szomszédos és gazdasági szempontból egy­másra utalt. Többször hangoztatták már a magyar és az osztrák politikusok, hogy a két ország jó példát mutathat a békés egymás mellett élésre, a békés együttműködésre. A mostani magyar—osztrák csúcstalálkozó arra vall, hogy mindkét kormány igyekszik eleget tenni ennek a feladat­nak. Eredményes öt nap zajlott le. Nemcsak a formalitások fejezték ezt ki, hanem az eszmecserékben, a politikusok tárgyalásai során kifejtett közös gondolatok is. Jonas elnök az újságíróknak adott balatoni nyilatkozatában ki is emel­te, hogy a béke legdöntőbb kérdéseiben a magyar politiku­sokéval azonos a véleménye. Magyarországot és szocialista szövetségeseit nagyon érdekli: hogyan foglalnak állást a kü­lönböző európai kormányok a biztonsági konferenciát, a Varsói Szerződés budapesti felhívását illetően. Most Buda­pesten mind az elnök, mind Kirchschläger külügyminiszter ismét kijelentette: egyértelműen támogatják az értekezlet ügyét, igyekeznek hozzájárulni ahhoz, hogy az hamarosan létre is jöjjön. Összegezve a látogatás eredményeit: bátran mondhat­juk, hogy újabb lépést tettünk Magyarország és Ausztria kapcsolatfejlesztésének útján. Tudjuk természetesen, hogy ideológiai különbségek vannak közöttünk, s ebből egyéb kü­lönbségek, véleményeltérések is származnak. De nem ezek a döntők. Előtérben áll az, ami összeköt, s a Jonas-látogatás is megmutatta, hogy Magyarország és Ausztria jószomszédi viszonyának pozitív szerepe van Európában. TATÁR IMRE Csütörtökre összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 1?. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1970. ji.iius 23. napján, csütörtökön délelőtt 11 árára összehívta. (MTI) Száz év alatt megkétszereződött hazánk népessége 104 évesek az ország legidősebb lakói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom