Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

Levelezőink írják A lakásügy - társadalmi ügy i. Az eredmények és gondok évtizedei A Központi Bizottság megbízásából szakemberek széles körű bevonásával még a múlt évben elkészültek a KB irány­elvei a lakásépítés fejlesztéséről és a lakáselosztásról. Az irányelveket az elmúlt hónapokban összevont tanácskozáso­kon megvitatták a budapesti, a megyei párt- és tanácsi végrehajtó bizottságok; vitára bocsátották a SZOT Elnöksé­ge és a KISZ Intéző Bizottsága kibővített ülésén. Gondos előkészületek után a Központi Bizottság és a Minisztertanács április 16-i együttes ülése megvitatta és elfogadta az MSZMP Politikai Bizottságának előterjesztését a lakásépítés fejlesz­téséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről. En­nek rövid lényegét, majd pedig magát a határozatot már közölték az újságok, ismertette a tv és a rádió. A hivatalos tájékoztató, —mivel nagy horderejű társa­dalompolitikai kérdésről szól, — érthetően élénk érdeklő­dést, vitákat is kiváltott. Olvasóinknak ezúttal több. egymást követő részletben bővebb kiegészítést, indoklást és magyará­zatot kívánunk nyújtani, a Központi Bizottság és a • Minisz­tertanács határozatához, annak jobb megértése érdekében. Közismert, hogy a lakáshely­zet, a lakásellátás az életszín­vonal alakulásának egyik leg­fontosabb tényezője. A laká­sok száma, nagysága, felszerelt­sége, építésük minősége és el­osztása a társadalom külön­böző rétegei között közvetlenül befolyásolja az emberek élet­módját, életnívóját. Minél ma­gasabb egy ország lakosságá­nak életszínvonala, általában annál nagyobb az ország la­kássűrűsége, kevesebb az egy lakószobára jutó lakosok szá­ma, több a komfortos lakás és magasabb színvonalú a kom­munális ellátás is. Nem végleges adatok szerint az ország lakásállománya 1970. január 1-én, a népszámlálás idején 3 millió 157 ezer lakás volt. Húsz év alatt, 1950 és 1970 között összesen 1 millió 65 ezer új lakás épült az ország­ban, s a családoknak majdnem egyharmada költözött új la­kába. Az építés szempontjá­ból ez a húsz év nem volt egyenletes. A gazdasági ter­vekben az 1957-et követő évek óta kapott nagyobb szerepet a lakásépítés, nőtt az állami be­fektetés is, a lakosság jelentő­sebb anyagi erői kapcsolódták bé az építésbe. Az 1 millió 65 ezer új lakásból a két évtized alatt 315 ezer állami, mintegy háromnegyed millió pedig ma­gánerőből, illetve hitellel tá­mogatott magánerőből készült. Persze, a több mint egymil­lió új lakásból csak 830 ezer a tiszta szaporulat; 170 ezerrel a lebontott, régi lakásokat kel­lett pótolni. ,1970. január elsején 400 ezer­rel, 15 százalékkal volt több lakás Magyarországon, mint tíz évvel korábban. A szobák száma pedig ma meghaladja az 5 millió 200 ezret, ami 1 millió 150 ezerrel — 28 száza­lékkal — több, mint tíz évvel ezelőtt volt. Így az utóbbi év­tizedben csökkent — az 1960- as 61 százalékról 47 százalék­ba — az egyszobás lakások aránya; a kétszobásoké viszont a tíz évvel ezelőtti 32 száza­lékról 43 százalékra emelke­dett. Nőtt a három-, illetve több szobás lakások aránya is. Mivel a lakásnövekedés üte- me nagyobb volt a népszapo- rulatnál, s mivel nagyobb, kul­turáltabb lakások épültek, ma kényelmesebben, jobb körül­mények között lakunk, mint eddig bármikor. Jellemzi ezt, hogy a száz lakásra jutó né­pesség száma — országosan mintegy 10 százalékkal; a 100 szobára jutok száma pedig mintegy 20 százalékkal csök­kent az elmúlt évtizedben. 1960-ban — mint az előzőén közölt adatok bizonyították —, a lakásépítésben eredményes évtized vette kezdetét. Akkor megértek a feltételei annak is, hogy a párt- és kormányszer­vek kidolgozzák a 15 éves la­kásfejlesztési tervet, amely szerint 1975 végéig 1 millió új lakást kell megépíteni. Ebből 600 ezer lakás az év végére kész lesz, a következő ötéves tervben pedig befejeződik a nagyszabású program. A ter­vezők 1960-ban úgy látták, hogy a 15 év alatt felszámol­ható az országban a lakás­hiány. Ez a számítás azonban nem bizonyult reálisnak. Miért? Minden ország lakásszükség­letét három alaptényező ala­kítja. Ezek a népszaporulatból, a lakásállomány pusztulásá­ból, a megfelelő Jakás nélkül élők elhelyezkedéséből eredő szükségletek, s ide kell sorol­ni a belső vándorlásból, a la­kosság átrétegeződéséből ere­dő szükségleteket is. A 15 éves lakásterv ezeket a tényleges szükségleteket alá­becsülte; kevesebb családdal, (nagyobb családnagysággal); kisebb arányú lakásavulással; lassúbb átrétegeződéssel, illet­ve kisebb városi lakossággal számolt. így az 1 millió új la­kás felépítése 1975-ig nem old­hatja meg, csak enyhítheti a lakáshiányt. Az utóbbi évtized nagy erő­feszítései ellenére még mindig kevés lakást építettünk. Az ezer főre jutó, évente épülő új lakások száma 1957 óta 5,8—6,1 között Ingadozik. Az európai országok átlagában viszont 1000 főre számítva évi, kb. 8, a Szovjetunióban évi 10,3 új lakást építenek. A hazai, alacsony lakásépí­tési arány miatt az elavult, bontásra érett épületeknek is A szekszárdi iskolaigazgaj tők és a népművelés különbö­ző szintű szervei közös ta­nácskozást tartottak péntekeiji délelőtt az 1970—71. évi szín ­házi és hangversenyévad meg­szervezése ügyében. Dr. Va­das Ferenc, a megyei művelő­dési központ igazgatója vázolj ta a művelődési ház jövő évi színházprogramját. Bejelentet­te, hogy külön sorozatot kí­vánnak rendezni az ált. isko­lák részére, amelyben 2 báb­színházi előadáson kívül a Hamupipőke, a Hófehérke és a hét törpe, valamint a Twist Olivér szerepelne. Ugyancsak külön sorozatot indítanának a csak mintegy egynegyedét szá­moltuk fél. Ez ugyan átmene­tileg mérsékelte a lakáshiányt, de fékezte a minőségi javu­lást és növelte az amúgy is el­hanyagolt lakáskarbantartás, -felújítás költségeit. Ennek az elmaradásnak az értéke csak az állami bérlakásoknál az utóbbi húsz évben becslések szerint mintegy 12—13 mil- liárdra halmozódott. A jelen­legi, alacsony lakbérek viszont nem teszik lehetővé a felújí­tási hátralék csökkentését, sőt, a folyamatos javítások kiadá­sait sem fedezik teljesen. Hát­ráltatja a felújítást az állandó építőipari kapacitáshiány is. S itt utalni kell arra: a házgyá­rak, s az új technológiák tér­hódítása ellenére az építőipar és az építőanyag-ipar részben még ma sincs kellően fel­készülve a lakásépítési és -fel­újítási igények kielégítésére. Végül is azonban 1950 óta több mint egymillió új lakás került tető alá, s ha nagy ne­hézségek közepette is, de eredményesen halad a 15 éves lakásépítési program megvaló­sítása. Hogyan állunk tehát a való­ságos lakáshiánnyal, vagyis a családok számának és a lakás- állománynak a különbségével? Lássuk az adatokat. 1951-ben országosan mintegy 450 ezer volt a hiányzó lakások száma, másként kifejezve: ennyi csa­ládnak, vagy családtöredék­nek nem jutott önálló, meg­felelő lakás. Budapesten 1951- ben közel 170 ezer, a városok­ban kb. 100 ezer, a községek­ben több mint 180 ezer volt a hiányzó lakás. És ma? Az országos hiány csaknem 350 ezer lakás, ebből a budapesti megközelítően 150, a városi 140, a községi hiány pedig 60 ezer lakás. Amint látható: az elmúlt két évtizedben a lakás­hiány jelentősen csökkent a községekben, de Budapesten alig javult a helyzet, a váro­sokban pedig még romlott is. A lakáshelyzet általános ja­vításán belül is most és a következő években a legége­tőbb társadalompolitikai és szociális feladat a fővárosban és a vidéki városokban élő munkáscsaládok és családala­pító fiatalok lakáshelyzetének a javítása. középiskolások részére, ámen­nek műsorán a tanulók köte­lező olvasmányai kapnának helyet. Dr. Tucsni László, az Or­szágos Filharmónia megyei megbízottja az 1970—71. eV) hangversenyévad tervezett műsorát ismertette. Az igaz­gatók hozzászólásai alapján úgy határoztak, hogy ált. is­kolai hangversenybérletet nem hirdetnek, és érdekeltek együttműködve, a tanulóifjú­ság túlterhelése nélkül bizto­sítanak színvonalas kultúrmű­sort a város közel 5000 iskolá­sa részére. (Folytatjuk) SZENES SÁNDOR 4 kulturális élet és az iskolák kapcsolatai KIVÁLÓ KÖNYVBIZOMÄNYOSOK A Népújság több ízben foglal­kozott már az áfész 68-as szá­mú könyvesboltjával. Mi szeret­nénk a figyelmet bizományosa­inkra is ráirányítani. A szép eredmény, a kultúra terjesztése, főleg az ő érdemük, ők a tar­tópillérek a munkában. Puskás Lajos döbröközi iparcikkbolt.- vezető például azt hisszük or­szágosan is a legjobb könyvter­jesztők közé sorolható, tavaly 49 000 forintot forgalmazott. Az idén havi 5000 forint értékű könyvet adott el, tehát már ez évben 20 000 forint teljesítménye van. Érdemes Zsoldos Ferenc ered­ményére felfigyelni, aki a MÁV dombóvári kér. osztályán dolgo­zik (MÁV raktár). Sokoldalú társadalmi munkát végez, de vál­lalta a könyvbizományosságot is. Egyik legrégibb könyvbizomá­nyosunk Csathó János és Ko­vács Zoltán kocsolai lakosok szívesen foglalkoznak a könyv­eladással. Az áfész vezetősége ho­norálta is jó munkájukat, ök voltak a verseny győztesei. Vörösegyházi könyvbizományo­sunk Horváth Gizella is emlí­tésre méltó. Vörösegyháza kis hely 50 család lakik itt. Tavaly havi 1000 forint értékű könyvet vásároltak. Barcza Lászlóné ve­zette be itt a könyvet, ő szok­tatta az olvasásra a dolgozókat, de utódja a kis fiatal Gizella éppen olyan könyvrajongó és eredményes terjesztő. Tóth Méray Lajosné lápafői bi­zományosunkról sem feledkezhe­tünk meg, mert szintén szereti a könyvet, és másokkal is meg tudja szerettetni. Jól dolgoznak Szakcson Simon Erzsiék az iparcikkboltban, mint könyvbizományosok. Dalmandon Tóth József né bol­ti eladónak is köszönet jár. Szé­pen forgalmaz, jó szervező. Dom­bóvár. Kertváros, Kéknefelejts u. 13. szám alatt lakik Nagy La­josné. könyvbizományosunk, aki az ifik között végez jó munkát. Az áfész értékelte és honorálta is tevékenységét. Kovács Andrásné. Dombóvár A SÁRKÖZT NÉPI MELLÉKÜZEMÁGI TEVÉKENYSÉG MISZLAN Miszlán a Búzakalász termelő- szövetkezet vezetősége jól oldot­ta meg a tsz-tagok kiegészítő foglalkozását. Huliadékf eldolgozó melléküzemágat létesítettek, ez­zel, mint egy 40 tag állandó., rendszeres foglalkoztatását tud­ják biztosítani. A havi kereset is kielégítő, átlagban 1200—1300 fo­rint az asszonyok havi jövedel­me. A napi 6 órás műszak mel­lett a közösben vállalt kötele­zettségeiket is teljesíteni tudják. Tavaly ebből az üzemágból a termelőszövetkezet 250 000 forint tiszta nyereséghez jutott. Idén az üzemág évi költségvetési terve egymillió forint. Ebből az év el­ső négy hónapjában már 487 ezer forintot teljesítettek. A. tagók ré­szére biztosított rendszeres ki­egészítő foglalkoztatás mellett a termelőszövetkezet is jelentő^ nyereséghez jut. Ugyancsak hasznos és jövedel* mező a termelőszövetkezet erdő- hasznosítási tevékenysége is. Ez évben már a gazdaság 225 ezer forint tiszta bevételhez jutott a* erdőgazdálkodásból. Délczeg József Tamási REKORD VÉRADÁS DALMANDON Legutóbb önkéntes véradás« szerveztek Dalmand községben Hét év alatt összesen 477 lites> vért adtak az önkéntes véradók* 1964-ben volt a legtöbb; 73,9 liter. Most azonban megdőlt ez a re­kord, mert 75 liter vért adtak. Mindez komoly szervezést é,<j példamutatást igényelt, amelyből nem volt hiány. A jó eredmény eléréséhez nagy segítséget adtak, a párt, társadalmi és gazdasági vezetők. A propagandamunkát)« az iskolások is besegítettek. Az egész szervező munkának $ motorja az állami gazdaság párt­titkára és igazgatója volt. Ezek az elvtársak maguk is példát mutattak. A ■ véradók túlnyom 9 többsége állami gazdasági dolgo­zó volt. A véradóállomás vezetői megelégedéssel nyilatkoztak: ilven lelkes véradókkal még nem U& láikoztak. Schiffer József '.**""*" Dalmand 1 A LÉTSZÁMKÉRDÉS R6& EGYÜTTES A sárpilisi népi együttes több mint 20 éves fennállása alatt si­kert sikerre halmozva, éltette, népszerűsítette Sárköz népi kul­túráját. A kicsiny sárközi falu — lakossága egyre csökken — a mostani körülmények között már nem képes folytatni magas szín­vonalú tevékenységét. Ez a tény ösztönözte a Szek­szárdi Állami Gazdaságot, a sár­pilisi együttes fenntartóját, a de- csi közös községi tanácsot és a decsi járási művelődési közpon­tot, hogy csoportjaikat összevon­ják és a rendelkezésre álló anya­gi és tárgyi eszközöket össze­adva, kedvezőbb feltételeket te­remtsenek egy nagyobb együttes működéséhez, ezzel a népi kul­túra további, magasabb szintű ápolásához. A megbeszélések eredményre vezettek és Bogár István szakmai vezetésével meg­alakult a jelenlegi Decs és Sár­pilis községet összefogó Sárkö­zi Népi Együttes. Reméljük, rövidesen a többi sárközi község is csatlakozik az új együtteshez. És reméljük azt is, hogy a fenntartók köre — a sárközi községekben működő gazdasági intézetekkel tsz-ekkel bővül. Czakó Sándor Decs T ermeloszövetke- zetek figyelem! Olcsón, megegyezéses áron eladó 4 db 100 000 kcal széntüzelésű hőlégfúvó. Érdeklődni lehet; TOLNA MEGYEI Állami ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, Szekszárd, 12—890-es telefonon. (131) Országos viszonylatban lét­számhiány mutatkozik, de ez bi­zonyos mértékben megoldhatni volna. a munkaerő-vándorlás egyiK legnagyobb oka az, hogy ugyan-, azon munkakörben más vállalat, nál lényegesen többet fizetnek) így csalogatják oda a dolgozó, kát. hogy magasabb fizetést Ígér- nek és adnak. A munkaerő-vándorlást meg lehetne szüntetni azzal is. ha úgy nagy vonalakban egyforma szak­képzettség. szolgálati idő után lehetőleg egyforma bérek lenné- nek. Legfeljebb azt kellene fi­gyelembe venni, hogy milyen a munkakörülmény, veszélyes, vagy egészségre ártalmas és ilyen munkakörökben legyen több va­lamivel a fizetés. De jelenleg nem így van, mert a vasút veszélyes üzem, azon­felül a munkakörülmények is eléggé rosszak, hisz télen kint a féken utaznak még a vonatveze­tők is. Azonfelül éjjel-nappal, va­sárnap-ünnepnap mindig helyt kell állni, mégis viszonylag a leggyengébbek — ugyanabban a munkakörben a vasút 8 forintos órabért fizet, míg egy másik vállalat 12—13 forintot is hajlan­dó fizetni — itt a fizetések, an­nak ellenére, hogy most március l-től rendezték. Én őszintén féltem a vasutat és ezért a még, rosszabb létszám­helyzetet szeretném megelőzni az általam leírtakkal. Egyébként probléma lesz a szállítási fel­adatok teljesítésével a munkaerő- hiány miatt Itt Dombóvár állo­máson Is, mivel Dombóváron is egyre több új üzem létesül. Bódogh Mihály Dombóvár, MÁV Népújság 1970. május 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom