Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
V Nagy baj származik abból, ha gokat tojnatí a tyúkok. ■Most éddig sokat tojtak. Olcsóbb a tojás és lehet vele dobálózni. Illetve bombázni. Mert mit csinálhat egy falusi asszony, akinek nincs más bombája — tojással bombázzd haragosait. Ö olcsón dob, a Patyolat viszont drágán mos. És e kettő között én összefüggést látok. Meri képzelje csak el a szerkesztő úr, micsoda csapás, ha az embert megdobják tojással. Viheti ruháját a Patyolathoz. És, ha csak egy ruhája van, akikor gatyában ülhet otthon, nem mehet dolgozni és így tovább. De, ha két ruhája van is, akkor is bajba kerül, különösen, ha kétszer dobják meg tojással. Ha pedig többször megdobják, akkor a Patyolat több nyereséget fizet... Szó, ami szó — nagy büntetés, ha az embert megdobják tojással. De még nagyobb büntetés lenne, ha megdobnák mondjuk egy köbcenti csillaggal. Mert mit mondanak a tudósok: Azt mondják, hogy a neutronokból álló csillagok anyagának legmeglepőbb tulajdonsága a sűrűségük, melyeket különböző módon értékelve köbcentiméterenként 50 millió és egymil- liárd tonna közöttinek találtak. Ha egy köbcemti ilyen anyag lehullana mondjuk Szekszárdra, a Tarcsay lakótelep útjára, akkor bizonyára kijavítanák az utat. Mert ez aztán még jobban leszakítaná az utat, sőt talán az egészet leszakítaná és akkor az építőknek nem kellene tovább vámiok arra, hogy meddig szakad még magától. Egy év alatt ugyan szakadozott már magától, sőt egy másik helyen is beszakadt, ahol talán nem is számítottak rá, de a kísérlet még nem fejeződött be. Meg kell várni, míg mindenütt leszakad és akkor hozzákezdhetnek az út betemetéséhez. De, ha ilyen lassan szakadozik, akkor még jó pár évig várhatnak. Ezért mondom, hogy jó lenne valami módon egyszerre elintézni a leszakadást. Sajnos, ennek akadálya van. A lakóknak nincs ilyen csillaganyaguk, tojással pedig hiába ig dobálnák az utat. Egyszer azért majdcsak leszakad! Tudom, most nagyot néz a szerkesztő úr, de erről nekem ez a kérdés jüt az eszembe: van-e a lónak esze? Hogy mi köze ennek az úthoz? Van köze! Mégpedig a következő. Ugye az út leszakadt, szépen be is kerítették. Arra ment egy lovas kocsi. A ló hajtója pity ókás volt, csak a bekerített útszakaszt látta, azt már nem, hogy a kerítés mellett a másik oldalon is el lehet menni, Ő a járdát választotta. Egyik kerék a járdán, a másik a park díszbokrain. Tör, zúzza a bokrot. A ló himbálja a fejét, mintha nemet mondana. A hajtó ezt észreveszi és így biztatja a lovat: „Ne sz... be, menj csak bátran!” A ló ment. Bátran. Miért is ne? Parkrongálásért ott még senkit sem büntettek meg. A ló erről nem tudott, mert a ló ugye szemellenzővel jár, csak a parkot látja, az őrt nem. Persze, nem is láthatja, mert nincs, t De a lónak nincs esze. A hajtónak kellene, hogy legyen. De ő meg azt hitte, hogy a lónak van. így aztán átmentek a parkon. A ló, igaz csak biztatásra, de átment. Nem tudom, mi a szerkesztő úr véleménye, de én jobban hiszek a szememnek, legalábbis ebben az esetben és inkább hajlok afelé: a lónak néha több esze van, mint a hajtójának. Ez a ló, ha a bakon ül, biztosan nem a parkon keresztül hajtotta volna az embert. A ló csak ló, az ember pedig ember. A ló azt teszi, amit az ember parancsol neki. Ezért állat. Ha nem azt tenné, akkor gyakran helyesen cselekedne. De az ember sem cselekszik mindig logikusan. Akkor miért várjuk el ezt a lótól? Nemrég történt a dolog. Még mindig fülembe cseng a kiabálás. A szomszéd egész nap kiabált a feleségével. Megkérdeztem a feleségemet: miért kiabál a szomszéd a feleségével? A feleségem azt mondta: Azért, mert a felesége nem mondta meg neki, mire költötte a pénzt. Érthető, hogy kiabált. De másnap megint kiabált a feleségével. Akkor én megint megkérdeztem a feleségemtől: „Mondd, miért kiabál most még haragosabban a szomszéd a feleségével?” A feleségem mindent tud, ezt is tudta. Azt mondta: „Azért kiabál a szomszéd a feleségével, mert megmondta neki, hogy mire költötte a pénzt!” Látja szerkesztő úr, milyenek a férfiak? Ha megmondják, azért kiabálnak, ha nem mondják meg, azért kiabálnák. Persze, nem mindenütt van ez így. Van, ahol más módszert alkalmaznak a férjek. Van például egy férj ismerősöm, aki a napokban elújságolta nekem, hogy ö idomítja a feleségét. Mondanom sem kell, hogy erre az idomításra én nagyon kíváncsi voltam. Meg is kérdeztem: mennyire jutott az idomításban? Azt válaszolta, hogy neki ez az idomítás már annyira sikerült, hogy legutóbb a felesége már le is térdelt^ — Ne beszélj, hogy csináltad? , , — Elbújtam *az ágy alá. Ja, hát ez könnyű, ezt az idomítási módszert én is ismerem. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: GONDOLATSZILÄNKOK Törődjünk bele a sorsunkba, de nem a feltétlen kapituláció elve alapján! * Annyira tehetségtelen, hogy amikor az utánzásra adta a fejét, eredetiségéért tüntették ki. * Képezzünk ki minél tervszerűbben sok-sok rögtönzőt! * Amikor megértette, hogy a saját megtérése erejét meghaladó feladatot jelent, a köny- nyebb végét fogta meg a dolognak: másokat kezdett megtéríteni. * A „ma” és a „tegnap” harcában nem lehet gypztes a „tegnapelőtt”. VISSZAVÁGÓ REMÉNYE NÉLKÜL Egy alkalommal Jehudi Menuhin meghívott vendégeit a gyermekeiről készített amatőrfilmjei vetítésével szórakoztatta. Amikor a hosszú és unalmas vetítés után a vendégek végre vacsorához ülhették, néhány pohár bor után a jelenlévő Charles Laughton megjegyezte: — Kedves maestro, mindig sajnáltam, hogy nincsenek gyermekeim, de most különösen sajnálom! Ha ugyanis lennének, akkor most meghívhatnám Önt magamhoz és Ön órákig hallgathatná az én csodálatos gyermekeim hegedűjátékát. NŐI DOLGOK Egy fiatalasszony meglátogatja barátnőjét, akinek nemrégen kisbabája született. A látogató áradozva csodálja a csecsemőt: — Milyen édes, milyen parányi. Bámulatos, hogy menynyire hasonlít az apjára ... — Hallgass, te őrült! Ne beszélj olyan hangosan: a férjem a másik szobában van ... A HÍRNÉV alkonyán Egy előkelő hölgy teadélutánján jelen volt egy akadémikus is. A szegény nagy ember, aki valamikor úszott a dicsőségben, jócskán megöregedett, összetöpörödött, s ami a legbosszantóbb, meg is süketült. — Azon a napon kezdődött a süketsége, amikor észrevette, hogy már nem beszélnek róla, — jegyezte meg egy rosszmájú vendég. A FURFANGOS AUTÓS Egy rendőr az úton megállít egy autóst, mert túllépte a megengedett sebességet. Rövid lelki prédikációt tart a szabálysértőnek, aztán így folytatja: —- Jól van, most az egyszer nem fogom megbírságolni. De máskor ae forduljon elő ilyesmi! Az autós megvakarja a füle tövét és így válaszol: — Mondja biztos úr,' nem tenné meg nekem azt a szívességet, hogy mégis jegyzőkönyvet vesz fel az ügyről? — Miért? — Tudja, el akarom adni ezt az ócska tragacsot, és az ilyen szabálysértés csak emelné a kocsi értékét. HUMOR Szöveg nélkül. Le a szex-szel! a — Igazad van. A rózsaszín hegyes sisakos lövészfürkésznek az a példánya egyre ritkábban fordul elő.
