Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-06 / 104. szám

*♦**♦♦♦♦*♦«♦♦♦#♦**♦*♦♦*♦♦#♦*♦****♦♦*♦*♦♦*♦♦♦♦♦♦

ŐSZ FERENC:

Nyomoz a város

— Adást befejezni! Nem a mi profilunk — adta ki a parancsot Sípos.

Kóbor Saci, az egyetem legcsino.sabb lánya szívesen vállalta a feladatot. Úgy feküdt egy bokor tövében, mint egy filmsztár riviériai magánstrandján. Mellette a földön színes képeslapok, és szétdobált ruhái.

Farkas őrnagy, aki megunta a kisvendéglőben való ücsörgést, megtorpant a csodálkozástól. A lány nem közülük való. Ki lehet? Csak nem igaz a vicc, amit a városban terjesztenek, hogy egy csomó asszony az erdőbe jár, hátha találkozik a szatírral. Egy ideig messziről nézte a lányt. E vizsgálódásban nem tudni mi volt az erősebb szempont, a férfié, vagy a nyomozóé. Ne is kutassuk. Lényeg az, hogy győzött a nyomozó, akinek terveiben ez a lány nem szerepelt.

Elindult felé. Lassan ment, nehogy megijesz- sze. A lány felnézett. Szeme se rebbent. Sőt, mintha egy kicsit elmosolyodott volna. Legalább is Farkas így látta. Aztán felemelte a fejét és várakozóan nézett rá.

Az őrnagy mellélépett:

— Mit keres itt a kisasszony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezte, amikor érezte, hogy a lábát megrántja valami és elesik. A következő másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő.

— Szóval, te vagy az? — kérdezte az egyik.

— Az anyád — folytatta a másik ég ütni akart, de leintették:

— Várj! Szólni kell Zsoldosnak! Ö a parancsnok!

Síp harsant Közben az egyetemisták összekötötték a kezét is.

A sípszóra futva közeledett Zoltán. És mögötte néhány munkásőr. Egy másik irányból — szintén a sípszóra, Csontos és két, erdésznek öltözött rendőr.

Zsoldos ért oda elsőnek.

— A szentségét! — mondta, amikor megismerte Farkast.

— Milyen voltam? — büszkélkedett Saci.

— Mi törtért, őrnagy elv társ? — kérdezte ijedten Csontos.

— Ha kioldoznak, elmondom — mondta Farkas. Majd kezeit rázva:

— Ki engedte meg maguknak ezt a marhaságot?

— Elhatároztuk, hogy segítünk magú Írnak — mondta Zsoldos.

— Most azonnal összeszedi az embereit és bemennek a kollégiumba.

— Az erdő a mienk. Ott vagyok, ahol akarok — pattogott Saci. aki úgy látszik fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett.

— Nem a maga menyasszonyával történt... amj megtörtént — mondta Zsoldos.

— Most ne vitatkozzunk. A segítséget elfogadjuk, de nem partizán módra. Holnap este a városi tanács kultúrtermében leszünk, hívja el a társait. Ott mindent megbeszélünk.

Ebben maradtak. Farkas bevonta az embereit. Már úgyis akkora zajt és felfordulást csináltak. hogy nem lett volna értelme tovább kintmaradni.

Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban három férfi dolgozott. Ládákat feszegettek fel. Mindegyikből értékes műszerek kerültek elő.

— Ezeknek darabja legalább egy ezres — suttogta elégedetten az egyik.

Egyszerre éles hang harsant a vagon mögött:

— Fogják meg ... Fogják meg ... Segítség ...

A három fickó ijedten dobta el a szajrét.

— Háromfelé fussunk — mondta egyikük és kiugráltak a vagonból.

A restiből és a váróteremből ki rohanta!: az emberek. Valaki felkiáltott:

— Ott fut valaki!

A vagonok között a sötétben jól látható volt egy rohanó alak.

— Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy női sikoly.

— Utána! — adta ki valaki a jelszót. Mindenki a sötétbe vesző alak után rohant. Senkinek nem tűnt fel. hogy velük szemben nyugodtan jön egy fiatalember, egyetemista külsejű, aki látva, hogy a tömeg üldöz valakit maga is beállt közéjük és hangosan irányította őket. El is kapták a fáradtságtól már csak vánszorogni tudó menekülőket.

Csak aztán kezdték keresni a sikoltozó nőt. Ott találták meg a vagonsor mögött, a töltésen, összetépett ruhában, vérző orral, hisztériásán zokogva.

— Mi történt?

— A szatír ... Megtámadott..,

— Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az állomási önök irodájába.

A nőt is odakísérték.

— Ez nem. az az ember..

ájult.

mondta és elGvenge vigasz volt Farkas őrnagynak, hogy az előző este az állomáson a szatír helyett elfogtok egy vagonfosztogató bandát. Az elkapott tolvaj, ugyanis úgy megijedt, hogy őt nézik sza-írnak, ezért mintegy saját mentségére mondta el, hogy ő csak műszereket lopott két társával.

A hajsza résztvevői közül sokan emlékeztek arra a fiatalemberre, aki velük szemben jött, majd beállt közéjük. Azt azonban senki sem tudja, hogy mikor tűnt el. Egybehangzóan azt állították, hogy egyetemistának látszott. Abban is megegyeztek a leírások, hogy sportoló külseje volt. De ennél többet senki sem tudott mondani.

Még azon a délelőttön bejött Zakariás Ildikó. Kovács hadnagyot kereste:

— Be keli vallanom valamit... Emlékszik,

én visszavontam a feljelentést, mert féltem, hogy az a német fiú otthagy. •

— És most?

(Folytatjuk.)

A GaNS-BohMER Gy/r lgazgatőJA'nan ÚJ SOFŐRJE YAN. "GuBE'lNÉMILEG Eívdirozrarorr Hűl- SFJÉyel , most mAr nagyobb 3 iZTONSAGBA NMO FOGHAT.FELDERÍTŐMl/NNA- /Az EGYELŐRE ARRA KORLÁTOZZA, HOG Y BARÁTSÁGOT HÖE

Welsbachhal. e/gyeu Őt a

HEGESZTŐ JÓZAN GONZWLMO - DÄSU MUNRASEMBERHEH LATSZIK. NEM FECSEG, DE ELEJTETT MEGJEGYZÉSE/BŐL H/TŰN/N, HOGYAN YÉLENED/H A nAc/M- ról Aszner MÉGSE SZÉT FELFEDNI ELÖLTE HL LÉ TŐT.

fZ A SZERENCSI:7E. NAPOKKAL uésüBB

A

FAGY A

V iilanyszerelő-ipari

Lábatlan,

Tatabánya.

Százhalombatta DRV.

Szentendre

munkahelyeire azonnal felvesz

*

VILLANYSZERELŐKET,

SEGÉDMUNKÁSOKAT,

KUBIKOSOKAT

Jelentkezés:

lábatlani vékony papírgyár-építkezés VlV-kirendeltségen, Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél;

Villanyszerelő-ipari Vállalat 4. sz. szerelőipari üzem Budapest VII., Síp utca 23.

Lendvainénál,

(22)

Vállalat

m

VlY

Figyelem!

Szezon végi kiárusítás!

Csemege- és borszőlőoltványok 3,30 Ft-os egységáron kaphatók a

SZEKSZÁRDI ÁLLAMI GAZDASÁG LERAKATÁBAN MÁJUS 9-IG.

Lerakatunk az új benzinkúttal szemben.

(81)