Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-01 / 101. szám
ŐSZ FERENC: Nyomoz a város 6. — Majd meglátjuk — felelt mértéktartóan Kovács, mert egy profi nyomozó sem nyilatkozhat meggondolatlanul. — Ott a hulla — mutatott egy bokros rész felé az önkéntes rendőr... ■ * A hulla az önkéntes rendőr áltaj mutatott bokor alatt ült és termoszból feketét ivott. Körülötte nagy embersereg, amely tisztelettel engedett utat a szirénázó rendőrautóból kiszálló nyomozónak. — Hol az áldozat? — kérdezte Kovács. — Bn vagyok — csicseregte a kávét sztir- csölő nő. Kovács előtt elfeketedett a Világ. Bedőlt, és anélkül, hogy a valóságról személyesen meggyőződött volna, riasztotta a gyilkossági csoportot Hetekig rajta fog röhögni az egész megy« ... — Maga honnan szedte, hogy gyilkosság történt — fordult a hírhozóhoz, aki éppen el akart szelelni. — Ügy nézett ki... Szóltam, hozzá, nem felelt ... Nem mertem hozzányúlni ... — Hölgyem, szálljon be a kocsiba — mondta Kovács, mert a tömegben többen nevetgélni kezdtek. — Igazán lehetne már egv Volgájuk. Ezzel a Moszkviccsal nem sokra mennek — jópofás- kodott a nő. — Még mindig jobb, mint a hullaszállító — morogta Kovács. Ahogy beértek a kapitányságra, a telefonhoz ugrott és a gyilkosság! csoportot kérte: — Itt Kovács hadnagy... — Hadnagy elvtára jelentem — hallotta a ■kagylóból —, a csoport két kocsival elindult. Perceken belül ott lesznek. Kovács lecsapta a kagylót. — Tulajdonképpen mi történt magával? — fordult a nőhöz. — Nem is tudom... Sétáltam, hirtelen úgy éreztem, hogy minden eltávolodik tőlem, a fák forogni kezdtek, majd mintha hirtelen besötétedett volna... Jelzem, voltam már így néhányszor. Nem gondolja, hogy vérszegény vagyok? — Most már jobban van? — Tökéletesen. És meg is értem magát, hogy ideges. Biztos azt hitte, hogy a szatír támadott meg. Nade, még csak az kellene. Tudnám, hogy mi a teendő. Tudja, engem jól nevelt az én anyukám. Tudom én. hogyan kell védekezni. Egy jól irányzott rúgás és a szatír nem szatír többé.... Tudja mit? Én vállalom, hogy lépre csalom maguknak azt a fickót... — Óriási ötlet — mondta elgondolkodva Kovács. — Nos. megcsináljuk? — Nem. Most szépen menjen haza és legközelebb, lehetőleg az SZTK előtt legyen roszszul... Nem sokkal később hívatta a városi rendőrkapitány. — Gratulálok, fiam..; Javaslom, hogy ha szép írása van. kérje át magát a személyazonossági igazolvánvok alosztályára... Különben közölnöm kell magával, hogy a nyomozás vezetését holnap átveszi magától Farkas őrnagy elvtárs, a megyei kapitányságról.,. — És velem, mi lesz? — Segít neki ... Magát fogja elküldeni cigarettáért ... — mondta az öreg. — Én nagyon sajnálom magát... Peches ember. Én nem bánnám, hogyha el tudta volna fogni gzt a szatírt. Vagy legalább ma elfogná. Még van körülbelül 18 órája ... Visszament az irodájába. — Sipos! Azonnal kerítse elő nekem Csontost! Ez a Csontos egy fiatal rendőr volt. Lányos képe miatt Ágikának csúfolták. Egyszer egy műkedvelő előadáson lányszereplben lépett fel és a közönségnek fogalma sem volt róla. hogy a tűzről pattant kislány — fiú. Megjött Csontos. — Idefigyeljen, Ágika. Negyedóra múlva jelentkezik nálam női ruhában. De olyan csinos legyen, hogy én is magába szeressek,.. — Nade, hadnagy elvtárs ... — Telik az idő, Csontos elvtárs „ — Mi lesz ebből? — Színjátszó előadás. Maga lesz a fcaméliás hölgy. Kovács tudta, hogy ez olyan lépés, mint amikor a kártyás a huszonegyben tizenkilencre még kér lapot. De nem volt más választása. Nem telt el negyedóra, és megjött Csontos, összecsapta tűsarkas cipőjét. — Hadnagy elvtárs, jelentem ..; — Foglaljon helyet, kisasszony... — mosolygott Kovács. Csontoson ingerlőén feszült a pulóver, lábán divatos vörös harisnya. — Mi lenne a feladatom? — Elkapjuk a szatírt. Kimegy a kiserdőbe. Ott sétái estig. Sipos a közelében tartózkodik majd, később én is odamegyek. — De hadnagy elvtárs, ha egy ismerős meglát, hetekig rajtam röhög a város ... — Nem lesz egyedül... — mondta Kovács és a hamarosan megérkező gyilkossági csoportra gondolt. — Ha viszont elkapja a szatírt, akkor magáról nevezik el a leánygimnáziumot. Hirtelen nyüt az ajtó. Görög főhadnagy a gyilkossági csoport egyik tagja rontott be. — Mi van? Hol a hulla? — Mindent elmondok... Menjen Ágika.; Görög gyönyörködve gusztálta Csontost, aki egy szabályszerű hátraarccai kimasírozott a szobából. Görög fetremgett a nevetéstől, miköziben Kovács előadta esetét a hullával. — Farkas őrnagy nem fog így nevetni — mondta letörten Kovács. — Ez hamarosan kiderül. — Hát nem holnap jön? — Nem. Ez a gyilkosság nagyon felizgatta. Azt mondta, hogy még ma átveszi a nyomozást. Nem cserélnék veled, komám! Görögék elmentek, Kovács pedig várta az őrnagyot. Aki meg is jött. Útközben találkozhatott Görögökkel, mert nem volt túlzottan szívélyes; (Folytatjuk.) ; .:‘J v Irha: Ci. HorváéA T. rajzolta: Sebök I. TOPPOT VÁRATZA- NUL ÉRTE A ra- MADÉS -ELTERÜL A NÖVÖM, DEMIUWA ACÉLRUGÓBÓL VOLNA, NYOMBAN FELPATTAN. Rezében REVOLVER CS/UAN ElSÜTN/ AZONBAN MAR N/NCS IDEJE... Asjker gyorsan Átkutatja az EMBER. ZSEBEIT... Nyomasztó gondolatomba merülve folk tatja ./.«/« . 1.1 A Szovjet fotókiállítás Amerikában Az APN „A Szovjetunió fotókban — 1970" című kiállítását 30 000 washingto ni lakos tekintette meg. Fi. gyelembe véve a város lakóinak számát, ez meglepően- magas szám. A vendégköny v ben elragadtatott megjegyzések sorakoznak. A kiállítást New York-ban a Columbus téti kultúr- központ, épületében mutatták be. Az ünnepélyes megnyitón több száz ember vett részt: írók, újságírók, diplomaták, az ENSZ titkárságának munkatársai. Az egybegyűltek előtt A. Malik, az ENSZ állandó szovjet képviselője és Charles Yost, az USA állandó ENSZ-képviselője mondott beszédet. Nehéz lenne meghatározni, a kiállítás melyik része kel- tette fel leginkább a New York-iak figyelmét. Lankadatlan érdeklődés kísérte a kiállítás egészét. A vendégkönyvbe már bekerültek az első megjegyzések: „EzigenP „Ragyogó siker”, „Lenyűgöző fotók!”, „Nagyszerű munka!”. ..Márta Kámernak hívna k. 1934-ben voltam a Szovjetunióban — írja az egyik látogató. — Visszaemlékezve erre or időre, meglep országuk gigantikus méretű fejlődése. E kiállítást többször meg kell nézni __” A kiállítási termekben 1 nap alatt 3600 ember fordult met). A kiállító múzeum munkatársai azt mondják, hogy még soha nem láttak ennyi látogatót. A kiállítás folytatja útját az USA-ban. A következő állomás Chicdgó, San Antonio, New Orleans. Köolajkutak a sivatagban (Türkménia) (Foto: Bagrjanszkogo)
