Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
I Tallózás a lakásstatisztikában A lakásellátás minden országban problematikus téma. A fejletlen, vagy kevésbé fejlett afrikai, dél-amerikai országokban a lakásellátottság annyira alacsony színvonalú, hogy azt egyszerűen nem lehet európai mércével mérni. Ugyanakkor az európai országoknak is megvan a maga gondja. Még a technikailag legfejlettebb országokban sem rózsás a lakáshelyzet. Gyakori, hogy például a kétkezi munkás saját autóval jár munkahelyére, ugyanakkor lakásnak alig nevezhető barakkban lakik. Bár minden ország gondja sajátos, egy vonás nagyon is általános: a dolgozó tömeg arra törekszik, hogy minél szebb, kényelmesebb, egészségesebb lakáshoz jusson. Érdemes egy kicsit böngészni a nemzetközi lakásstatisztikát. A hatvanas évek közepén Magyarországon 299 lakás jutott 1000 lakosra. Ennél jobb volt a lakásellátottsági arány Angliában, Ausztriában, Belgiumban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Svájcban és Svédországban, gyengébb Finnországban, Csehszlovákiában, Hollandiában, Jugoszláviában, Lengyelországban és Spanyol- országban. Az egyes országok közt meglehetősen nagy különbséget lehetett megfigyelni. Ugyanilyen nagy szóródást mutatott az 1000 főre épített lakások száma is. A statisztikából kiderül, hogy 1956 és 1965 között a lakosság számához viszonyítva a SzovjetunióFolytatva a Tolna megyei kommunista- és munkásmozgalom közkinccsé tevésének munkálatait, újszerű vállalkozásba fogtak a megye történelmének feltárásán fáradozók. összegyűjtik, rendezik és kiadják Tolna megye munkás- mozgalmi biográfiáját, amely tartalmazza a forradalmi múltban maradandót alkotó cselekvő harcosok és mártírok életrajzát. Az életrajzkötet szerkesztőjét, K. Balog Jánost, az MSZMP Tolna megyei Bizottsága archívumának vezetőjét kerestük fel, hogy érdeklődjünk, s tájékoztassunk. — Hol tartanak K. Balog elvtárs, milyen stádiumban vannak az előzetes munkálatok? — Az eddig rendelkezésre álló periratok, életrajzi töredékek, és egyéb, korábban felkutatott adalékok sajtó alá rendezése már megkezdődött. Nagyjából csaknem teljes a kommunista- és munkásmozgalom Tolna megyei mártírjainak névjegyzéke. Számítunk arra, hogy a jubileumi felszabadulási évforduló élénküléséből fakadóan bővülhet még a névsor, elsősorban tizenkilen- ces vértanúkkal. Helyet kapnak a kötetben azok az időközben elhunyt harcosok is, akik a Horthy-fasizmus idején az ellenforradalmi rendszer, az osztályellenség ellen halálukig tevékenykedtek. A megyei pártbizottságtól a megye pedagógusai feladatul kapták, felkérték őket, hogy az úttörők, a KISZ-esek és maguk- gyűjtötte adatokat juttassák el az archívumhoz, hogv a kötetet a lehetőséghez mérten minél teljesebbé tehessük. ban építettek legtöbb lakást. Évi átlagban ezer főre átszámítva mintegy 11 lakás épült. Tíznél több lakás épült a Német Szövetségi Köztársaságban is, a többi ország átlaga tíznél kevesebb. A mi építési átlagunk 5,6—5,7 közt mozgott. A mienknél kevesebb épült Belgiumban, Ausztriában, Jugoszláviában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Portugáliában és Spanyolországban. Jellemző, hogy a statisztikában szereplő 23 ország közül húszban növekvő tendenciát mutat a lakásépítési statisztika. Nagy az eltérés az épített lakások alapterülete közt is. Egy 1967-es felmérés szerint a legkisebb alapterülettel Romániában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Lengyelországban és Jugoszláviában építkeztek, a legnagyabbal pedig Dániában. Az előbbi országokban a lakások alapterülete 50—56 négyzetméter közt ingadozott, az utóbbié pedig meghaladta a 106 négyzetmétert. A lakások alapterületénél legtöbb helyen szűkü- lési tendencia figyelhető meg, aminek nagyon kézenfekvő a magyarázata: a lakbérendezési tárgyak, háztartási eszközök zsugorodnak a korszerűsítés következtében, így már eleve kisebb lakást igényéinek. A családtagok száma sem nő a legtöbb helyen, inkább az idősek, fiatalok elkülönülése jellemző, és a kis létszámú családok kisebb lakásban is kényelmesebben élnek. A lakás egyes részeinek szerepe módosul: a konyháé például erősen megcsappant, mert aki csak teheti, a kényelmesebbet, — az üzemi konyhát, éttermet — Tulajdonképpen melyik időszakot öleli fel a biográfia-gyűjtemény? — Nagyjából az elmúlt ötven esztendőről, illetve a Tolna megyei kommunista- és munkásmozgalom időszakáról van szó. Hangsúlyozom, nemcsak a vértanúk életrajza kerül publikálásra, hanem tartalmazza azok adatait is, akik életük végéig harcoltak az ügy érdekében, egész életüket ennek szentelték. — Az eddigiek szerint kb. hány nevet fog tartalmazni? — Tolna megye munkásmozgalmát, az egészben elfoglalt helyét, ismereteinket figyelembe véve, gondolom, mintegy százötvenen-kétszázan szelepeinek benne. — Mikor kerülhet e kötet az érdeklődők kezébe? — Előreláthatólag ez év végén, illetve a jövő év elején. A Szekszárdi Nyomdában szedik és nyomják. — Milyen segítséget várnak a lakosságtól? — Kérjük a lakosságot — kommunistákat és pártonkí- vülieket —, hogy akinek birtokában van az előbbieknek megfelelő dokumentum, fénykép, levél, vagy kézírás, küldje meg hozzánk, a megyei pártbizottság archívumához, Szekszárdra. A Tolna mesve munkás- mozgalmi múltjának, élenjáró Arcosai életén^ körű megismerését szolgáló kötet szerkesztőjének kérését azzal a reménnyel továbbítjuk, hogy ezáltal is gazdagszik az életrajzi gyűjtés. H. E. — választja, s otthon egyre kevesebbet főznek, következésképpen nagyon jól megfelel a mini-konyha, vagy főzőfülke is. A vízvezeték és fürdőszoba legtöbb helyen már szerves tartozéka a lakásnak. A Német Demokratikus Köztársaságban például 1967-ben csak vízvezetékei ellátott lakást építettek, és a lakásoknak csak 1 százalékába nem került fürdőszoba. Sajnos, a mi statisztikánk megközelítően sem mutat ilyen jó képet, mert nagyon sok faluban, ahol egyébként sok új ház épül, még nincs vezetékes vízellátás. Mint ismeretes, az utóbbi évtizedben került előtérbe a törpe- vízmű-építés. E tekintetben a szomszédos Jugoszláviában még a mienknél is rosszabb a helyzet. Svédországban szinte teljes egészében központi fűtéssel építik a lakásokat. A Német Demokratikus Köztársaságban a lakások 58, Csehszlovákiában pedig 73 százalékába került központi fűtés, ugyanez az arány Törökországban még a 20 százalékot sem érte el. Magyarországon a központi fűté- ses új lakások aránya 26 százalék. Nálunk az új lakások központi fűtéssel való ellátása csak az utóbbi 5—6 évben vett nagyobb ütemet. Magyarországon is, külföldön is elsősorban városban, vagy centrálisabb nagy községekben építkeznek. Mindinkább előtérbe kerül a társasházépítési forma. A három-, vagy annál több emeletes épületekben lévő — azaz épített — lakások száma például Magyarországon 1968-ban majdnem kétszerese volt az előző évinek. B. F. Ipari tanulók kiállítása Konyhádon A bonyhádi Vörösmarty Mihály járási művelődési központban hétfő délután megnyílt a MŰM 504. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola tanulóinak remekmunkáiból rendezett kiállítás. A kiállításnak az is célja, hogy bemutassa a különböző mesterségek, szakmák szépségeit, megszerettesse azokat a gyerekekkel, segítségükre legyen a pályaválasztásban. Láthatók makettek és az eredeti nagyokhoz hasonló kicsi gépek, berendezések, továbbá szerszámok. így például a női szabók miniatűr divatos ruhákat, a cipészek szandálokat, cipőket, a villanyszerelők áramhálózatot, a lakatosok és az esztergályosok kicsiny gépeket, munkaeszközöket készítettek. Népújság 3 1970. május 5. Munkásmozgalmi életrajzkötet készül Tolna megyében „Küldjék meg, ha birtokukban van“ Az ígérgetők „ígérni igen, ígérni tudnak". A dolgozók körében még ma is gyakori ez a cseppet sem szívderítő kifakadás, annak ellenére, hogy a gazdasági vezetők többségének nem kenyere a munkahely levegőjét, a dolgozók közérzetét rontó felelőtlen ígérgetés. Nyilvánvaló, hogy a toronyórát lánccal kilátásba helyező vezető felelőtlenül visszaél a munkásember jóhiszeműségével, még altkor is, ha olykor történetesen üzemi, vállalati érdek — például krónikus munkaerőhiány — magyarázza a visszaélést. Csakhogy az ígérgetés nem old meg semmit. Sőt visszaélést szül, minthogy semmi másnak nem nevezhetjük azt a szószegést, amely úgy nyilvánul meg, hogy az egyik fél, tehát a dolgozó tartja magát az eredeti megállapodáshoz, a másik fél, a munkaadó viszont nem. (Visszaélés ez természetesen akkor is, ha fordítva történik.) Egy időben, néhány évvel ezelőtt a termelőszövetkezetekben volt nagy divat év elején a tagoknak ezt ^ is, azt is megígérni, majd év közben, év végén ilyen vagy olyan címen az eredeti megállapodást felborítani s a gazdákat — nincs rá jobb szó — becsapni. Megtörtént, hogy év végén soknak tartották azt az összeget, amelyet a teljesítmény alapján ki kellett volna fizetni. S ilyenkor alkudozni kezdtek. Rendszerint az volt az egyetlen érv, hogy ennyi rengeteg pénzt nem . lehet kifizetni. Olykor csakugyan laza normákat állapítottak meg, a megyei vezetésnek mégis minden esetben az volt az álláspontja: a gazdákat a megállapodás szerint kell fizetni, premizálni, mert utólag nincs helye semmiféle „másként gondoltuk” nézetnek. A közös gazdaságok egyébként nagyon jól példázták, hogy a felelőtlen ígérgetésekből származó erkölcsi kár forintban szinte k: sem fejezhető. De a közös gazdaságok azt is szemléletesen bizonyították, hogy ahol a vezetés minden körülmények között állja a szavát, ott a termelékenység, a munkahely értéke nőtt, a munkafegyelem, a tagok közérzete javult. Mindezek ellenére tnég napjainkban sem számít fehér hollónak az olyan vállalat, intézmény, üzem, ahol a „mindent megadunk” taktikát alkalmazzák, majd néhány hónap elteltével visszavonulót fújnak. A minap az egyik szekszárdi bérház fűtője méltatlankodva mondta: „Mindent megértek, de azt már nem értem meg, hogy miért ígérték azt a pénzt, amiről már az ígéret pillanatában is tudták, hogy \ nem fogják megadnV’ Miért? Erre nagyon nehéz választ találni. Egy dolog bizonyos: mindenképpen a dolgozó ember lebecsülését jelenti a felelőtlen ígérgetés, devalválva a munkahely értékét, rontja a munkahely „renoméját.” Van ahol olyképpen húzzák el a mézesmadzagot a dolgozók szája előtt, hogy szakmaszerzést ígérnek. Másutt magasabb órabért, gyorsabb előmenetelt, másodállást, továbbtanulási lehetőséget. Azután később az ígérgetők dühítő közön nyel a vállukat. vonogat- ják és az objektív nehézségekre hivatkoznak. Eközben csodálkoznak, hogy se- hogyse akar kialakulni a stabil törzsgárda, hogy állandó a munkaerő-vándor- lás. Sz. P. Horgászok — „erdőben“ A tavaszi áradások csaknem minden évben elborítják az ártéri erdőket, s ilyenkor a halak is „felkeresik” a gazdag lakomát ígérő sekély vizeket. A horgász viszont itt les a tavaszi keszegekre, amelyből sokszor szép zsákmányt ejt. (MTI foto — Kácsor László felvétele.) ✓ 1
