Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

Élet a százalékok mögött Az építőanyag-ipar tegnap, ma és holnap Lassú léptekkel in. A termelésben, a gazdasági életben csodák nincsenek. Kí­vánni könnyű lennie, hogy egy- csapásra megoldódjék a gond, melyet az építőanyagok hiá­nya, vagy szükségesnél kisebb mennyisége okoz, a kívánság mellé azonban jó néhány mil­liárd forintot is mellékelni kellene. Az építőanyag-ipar — szaknyelven szólva —, na­gyon eszközigényes ágazat, köz­napi nyelven: a fejlesztés drá­ga beruházásokat követel. Ezért kell kényszerűen tudo­másul venni, hogy ebben az esztendőben is cementből, hú­zott síküvegből és tetőfedő anyagokból nem lesz elegen­dő. Igaz, ötven százalékkal nö­vekszik a cementimport, 26 százalékkal több cementet1 kap a belkereskedelem, mint a múlt evben, hatvan százalék­kal több falburkoló csempét vásárolunk külföldön..., de, — mint a megelőző cikkben utal­tunk rá —, az import a vég­telenségig nem növelhető. Ide­haza is többet kell tenni, még­pedig minden tekintetben. Túl a mélyponton Az év első negyede azt mu­tatja: az építőanyag-ipar túl­jutott a mélyponton. A ter­melés öt százalékkal emelke­dett, 1969 első negyedéhez mértén, a hathatós és sok­oldalú erőfeszítések eredmé­nyeként az egy foglalkozta­tottra jutó termelés csökke­nése is. — ami nem volt ki­csiség: 1969-ben két száza­lékkal volt kisebb, mint 1968-ban! —, megállt, indulni lehet hát felfelé! Van reális alapja a bizakodásnak? Két­ségtelenül. A korszerűsítés például jó erőforrás. A tégla­égető körkemencék egy köb­méterére jutó napi termelés 1960-ban 27,5 db volt, 1968-ban 34,2. Az üveg- és cementipar­ban hasonló a fejlődés. Az ágazat valamennyi területén mód van arra, — s a mű­szakiak tehetsége, rátermett­sége jó alapot nyújt ehhez, hogy a meglévő eszközöket jobban kihasználják, erőtelje­sebben kamatoztassák a kor­szerű üzemszervezés nyújtotta előnyöket, azaz: beruházás nélkül is képesek legyenek az oly sokak által várt többre. Beruházás nélkül is, de: ter­mészetesen arról nem lemond­va. Mert hosszú távon a hazai termelés és az import helyes arányainak kialakítása, s a nemzetközi munkamegosztás­ban való fokozott részvétel kí­nálja a megoldást. Anyagot, vagy gyárat? Hatalmas mennyiségű építő­anyagot importálunk. A hatva­nas évek elején mindössze 4— 11 ezer tonna cementet hoz­tunk be, 1970-ben a cement­import megközelíti az egymil­lió tonnát. 1960-hoz mérten a húzott síküveg importja a nyolcszorosára, az öntött sík­üvegé a tizenegyszeresére nö­vekedett. Többféle anyagból egy-egy nagy gyár teljes ter­melését teszi ki a behozatal, s ez — a vevők szemében —ész- szerűtlennek tűnik, hiszen ak­kor hűért nem építjük fel a gyárat mi magunk? Bonyolult gazdaságossági számítások so­kasága kell ahhoz, hogy dön­teni lehessen: az anyagot* vagy a gyárberendezéseket ér- demes-e importálni ? Mert igaz, cementgyártáshoz nem kell különösebb alapanyag, ám például az azbesztcement­termékekhez, a nemes bur­kolóanyagokhoz, az üveggyár­táshoz már nem elegendő megvásárolni a gyártó beren­dezéseket — drága pénzért, kemény valutáért —, az alap­anyagok egy részét is külföld­ről kell behozni, mert belő­lük hazánkban dekányi sem található. Mindezekre azért érdemes ily’ részletességgel kitérni, hogy a témában nem járatos olvasó is érezze: nem szándé­kokról, hanem lehetőségek számba vételéről, méglegelésé- ről van szó. Mert az építő­anyagok értékesítésével elér­hető nyereség oly alacsony, hogy abból, az ágazat sok vállalatánál, még a szinttar­tásra sem jut elegendő, nem­hogy új kapacitások létrehozá­sára adna alapot. Tehát: min­den mindennel összefügg, s csak nagyon felelős mérlege­léssel lehet dönteni, mert egy- egy döntés messzire gyűrűző követelményekkel jár. A hat­vanas évek elején esztendőn­ként több, mint egymilliárd nyeként — több más mellett — évi egymillió tonna cement, 141 ezer köbméter előfeszített vasbetontermék, 985 ezer négy­zetméter húzott és hengerelt üveggyártó kapacitás jött létre. A hatvanas évek közepén — 1965-ben a beruházások érté­ke 619 millióra mérséklődött, — némi szünet következett be. Jelentősebb beruházás az Al­földi Porcelángyár, a zagyva- pálfalvai üveggyári edzőüzem volt csupán, majd a legutóbbi két évben ismét szaporázódtak a léptek. Megkezdték és be­fejezték a DCM mészművének építését, ebben az esztendőben üzembe helyezik a DCM né­gyes gyártósorát, — évente 300 ezer tonna cementtöbblet, — s épül Beremenden, — a régi gyártól néhány kilométer­re — az új, évi egymillió ton­na kapacitású cementüzem. Súlyhoz mért szerep Az említett, s más beruhá­zások 1971-től már megkezdik a befektetett pénz visszafize­tését. Enyhül tehát a szorítás, könnyebb lesz az építkezők dol­ga, de. .. a beruházásokban ta­pasztalható szakaszosság, az egyszerre túl sokat, majd túl keveset markolás azt mutatja, hogy az építőanyag-ipar nem mindig kapta meg a súlyához mért szerepet a gazdasági élet egészében. (A többi szocialista országban az építő- és építő­anyag-ipar részesedése az ösz- szes beruházásból 3,3—4,6 szá­zalék, nálunk mindössze ket­tő...). S vajon megkapja-e a következő , esztendőkben? A tervek ismeretében azt felel­hetjük: remélhetőleg igen. . kívánatos termelésnövekedését. ..Besegítenek” majd más ága­zatok is, így például a kohó- és gépipar, a könnyűfém épü­letszerkezetek, acélvázak, épü­letszerelvények gyártásával, s az import elsősorban a speciá­lis anyagokra — üvegszál, kü­lönleges szigetelők, stb. — he­lyez súlyt. Megkezdődik tehát az építőanyag-ipar és más ágazatok eddiginél tökélete­sebb, vertikális együttműkö­dése, s ugyanakkor az egész­ségesebb termelés—importálás arány kialakítása is. Az ipar­ág vállalatai — saját eszkö­zeikből, s hitelek igénybe­vételével —, jelentős fejlesz­téseket terveznek, így például a nyergesújfalui eternitgyár le­mezüzemét a mai, évi hatmil­lió négyzetméteres kapacitás­ról húszmillióra növeli, a selv- pi cementgyár évi 33 ezer tonna kapacitású azbeszt- cementcső-gyártó üzemet hoz létre. Mintegy 150 millió da­rabbal bővül a cserépipar tel­jesítőképessége, egy évvel ko-J rábban, 1972-ben szeretnék át­adni a Beremendi Cement- és Mészművet, elkészül az oros­házi üveggyár, évi tízmillió négyzetméter kapacitású sík­üvegüzeme. (Ez az egyetlen be­ruházás egymilliárd forintot emésztett fel). Az előzetes számítások sze­rint 1971—1975 között 17 mil­liárd forint, — bár a forrá­sok még nem véglegesen tisz­tázottak — kerülne beruházás­ra az építőanyag-iparban. Több mint bármikor; háromszor annyi. Szükség van rá? Igen. Azért, hogy mindaz a gond, amiről a cikkben szó esett, építtetők és építők örömére, a múlté legyen... a Budapesti Kőalajipari Gépgyár azonnali belépésre teres liezpenti telephelyére TMK-lckatos, vízvezeték-szerelő, bádogos, esztergá­lyos, marós, lemezlakaios, ív-láng­hegesztő, motorszerelő és kazánfűtő szakmunkásokat, továbbá öltözőőröket, őröket és férfi segédmunkásokat. műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (ALGYÖ, SZÁZHALOMBATTA) csőszerelő, központifűtés-szerelő, lakatos és hegesztő szakmunkásokat, valamint férfi segédmunkásokat. ü vidéki munkahelyen 44 órás munkahét, minden szombat szakad. (Alföldi munkahelyeinken dekád-munkarend szerint dolgoz­nak.) Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás ingyenes. A béren kívül még 500 Ft. külszolgálati átalányt, az Alföldön pedig még külön területi pótlékot is fizetünk. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán, Budapest, XVIII., Gyömrői út 79—S3., vagy a vidéki munkahelyek vezetőinél. (461) forintot emésztettek fel az építőanyag-ipari beruházások. A beinvesztált pénz eredmé­A negyedik ötéves tervben 50—55 százalék között lehet megjelölni az építőanyag-ipar MÉSZÁROS OTTÖ — Vége — Äzonnali belépéssel alkalmazunk: kubikosokat, kubikosbrigádokat, betonozókat, út- és csatornaépítőket, felépítményeseket, férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: 26. sz. Állami Építőipari Vállalat, Dunaújváros, Béke tér 3 sz. (310) A Tolna megyei Tanács ..Balassa János” Kórház Igazgató­sága értesíti a lakosságot, hogy 1970. június 1-cn reggel 07 órakor a Béri-Balogh Ádám utcai főbejáraton a gyalogos- és járműforgalmat véglegesen megszünteti. Ezzel egyidőben a gyalogosforgalom részére a főbejárat mellett lévő fogadóépületet, a járműforgalom részére az Ybl Miklós utcai bejáratot éjjel-nappal megnyitja. (497) AZ IRODAGÉPTECHNIK AI VÁLLALAT SZEKSZÁRDI KIRENDELTSÉGE FELVÉTELRE KERES MŰSZERÉSZEKET. VALAMINT KÖNNYŰ FIZIKAI MUNKÁRA SEGÉDMUNKÁST. ' Jelentkezni lehet: i Szekszárd, i Rákóczi út 13. sz. alatt. (391)

Next

/
Oldalképek
Tartalom