Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-04 / 102. szám
Bútorszállítás ömlesztve Jubileumi rendezvénysorozat a Bőrdíszműnél Hat rekamié kárpitozása szétszakadt — Tizenkét ajtó közül nyolc összetörött Barátom szekrénysort vásárolt, s három év után iparos után kellett futkosnia, hogy a szétesés előtt álló bútort valahogy összeenyvezzék, szegezzék. Ez az egyedi eset bátran általánosítható, mert a bútorok a száraz bérházi lakásokban „összemennek.” Azt is mondjak, hogy nemcsak a faanyag megy tönkre, hanem a vasalások, a kárpitozások is igen rövid idő után javításra szorulnak. GYENGE TÁKOLMÁNY A bútorok minőségéről ma legalább annyit beszélnek, mint az áráról. Érthető, hisz az ár a minőség függvénye. Pontosabban, a jó, erős, tehát masszív bútort meg kell fizetni. Mert ilyen is van, Igaz, ebből egy szobaberendezés nem tizenötezer forintba kerül, hanem legalább harmincba. Most a gyenge szerkezetű bútor a divat, s ez a gyenge tákolmány gyakran törik még természetes használat közben is. A minőségi reklamációk azonban nemcsak e tekintetben figyelhetők meg. A szállítás során keletkező sérülések okozzák a sok reklamációt, leginkább azonban kiskereskedelmi, nagykereskedelmi és bútorgyártó szinten. A fogyasztóhoz már kijavított, „jó minőségű” bútor kerül. NEGYEDMILLIÓ KÁR Egy, a megyében jelentős bútoráruház tapasztalatait bátran lehet általánosítani, hisz vizsgálódásaink során másutt is panaszkodnak az üzletvezetők: sok a sérült bútor egy-egy szállítmányban. A paksi bútoráruház évente tizenkétmillió tépve. Az áruház át sem vette a bútort. De a per ettől függetlenül megindult — a gyár perli az áruházat, mert nem vette át a rendelt árut. (?) PEREL A GYÁR, PEREL A SZÁLLÍTÓ Egy másik szállítmánynál a bútorokon összesen tizenkét ajtó volt,, ezek közül nyolcat összetörtek a kíméletlen szállítók, a gondatlan rakodók. Egy kőszegi bútorszállítmány, hat garnitúra Pannónia bútora teljesen összetörött, a kár több mint félszázezer forint... A per e szállítmány miatt is folyamatban van. Mit csinálnak a sérült bútorokkal? A vásárlót sietünk megnyugtatni: csak sértetlen bútort árulnak. Ugyanis az áruházak azt a gyakorlatot követik, hogy a szállítmány sérült darabjait kicserélik, Például, ha egy szekrénysor ajtajai meghibásodnak, mintának elküldik a gyártó céghez a törött darabot, és a cikkszám szerint rendelik az ajtó darabszámút. Szekrények sérülése esetén pedig egy-egy egész ajtót oldalfalat, vagy hátsó részt kérnek, Rekamiéknál, foteleknél pedig újból behú- zatják a bútort hasonló értékű szövettel, vagy stoppolják a kiszakadt részeket. Persze ez meglátszik, a szövetszín már nincs úgy együtt a bútorszínnel, mint korábban, de a bútor azért gazdára talál. Most könnyű bútorkereskedőnek lenni — mondják a kereskedők. S tegyük hozzá, ezt ők fájlalják legjobban. Mert nem kereskedői munka az, ha a vevő azt viszi, amit lát. A vevőt vásárolni kellene hagyni... PÁRNÁZOTT gépkocsi A BÚTORÉRT országos vállalat hosszú évek óta szorgalmazza, hogy speciális tehergépkocsikkal szállítsák a bútorok nagy részét. Sajnos e cég egyedül képtelen annyi bútorszállító, párnázott gépkocsit fenntartani, megvásárolni, hogy a minimálisra csökkentsék a szállítás közben keletkező károkat. Az autóközlekedési vállalatok nem tartják kifizetődőnek, hogy bútorszállító autókat vásároljanak. A MÁV — egyébként is szűkös vagon- parkjából — nem tud átalakítani bútorszállításra kocsikat... S közben a bútor egyre törik, szakad. Szinte ömlesztve viszik a gyártól a nagykereskedelmi raktárig, onnan a kiskereskedelemig az árut... Nem megnyugtató az, ha a fogyasztó csak jó bútort kap, s az sem. ha a kiskereskedelem garanciával szólítja a bútort üzletétől a vevő lakásáig. Ha majd a gyár is, a nagykereskedelmi cég is, meg a MÁV is garanciával szállítja a bútorokat, akkor talán nem lesz annyi ragasztott lábú szekrény, színárnyalatkülönbségű ajtó, stoppolt fotel, meg mérgelődő bútorkereskedő, mint most...-PjTíz évvel ezelőtt indult meg a termelés a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat új szekszárdi gyárában, a jubiláló gyár kollektívája ezekben a napokban ünnepli az évfordulót. Az első rendezvényt csütörtökön délután tartották a tanműhelyben, ez alkalommal negyvenhárom törzs- gárdatagnak adták át a törzsgárdajelvényt és a pénzjutalmat. Négy szocialista brigádot is kitüntettek. Péntek este ünnepséget rendeztek a műszergyári étteremben. Az ünnepségen részt vett Dudás Antal, a megyei pártbizottság ipari osztályvezetője és Nagy János, a vállalat igazgatója. Cöttlinger József gyárvezető emlékezett meg a tíz év előtti gyáralapításról és arról a nagy útról, amit a fiatal gyár az elmúlt évtized alatt megtett. Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára a megyei és a városi párt- bizottság üdvözletét adta át. Göttlinger József ezután kitüntetéseket adott át. Huszonötén kapták meg a „kiváló dolgozó” jelvényt, négyen pedig — Bien János üzemgazdasági vezető, Kányási József- né szocialista brigádvezető. Nagy Józsefné bőrdíszműves és Stugner Rudolf MEO-vezető — „A könnyűipar kiváló dolgozója" miniszteri kitüntetésben részesült. Az évforduló harmadik rendezvénye a megyei művelődési központban május 5-én megnyíló termékkiállítás lesz. Göttlinger József gyárvezető átadja Kányási Józsefné szocialista brigádvezetőnek a „Könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést. forint értékű bútort hoz forgalomba. a szállítások során keletkező kár több mint negyedmillió forintra rúg — a kijavított bútorok ára nélkül, melyeket csökkentett áron hoznak forgalomba. ^ Nincs olyan vasúton vagonban érkező bútorszállítmány, amely sértetlenül érne az áruházba. A vasúti berakodáskor nem tartják be a szabályokat, a szakszerűtlenül csomagolt bútorokat zsutolják, a nem kíméletes tolatás egymás hegyé- re-hátára nyomja a vagonon belül a drága bútorokat. Hiába van a vagonon az óvatos tolatásra figyelmeztető párca, ezt senki item tartja be. Persze bútor nemcsak vagontételben érkezik egy-egy aruiiáznoz. Igen gyakori, amikor darabáruként számiján a szekrénysorokat, vanaoutoc-részeket, egyedi darabokat. Ezek szinte eliüntethetetlen sérülésekkel érkeznek a címzetthez. Az ősszel Kisvárdáról erkezett Paksra hat rekamie, a kárpitozás valamennyin össze volt N éhányon az előcsarnokban a dombóvári pártártekezlet választási aktusát és végeredményét vártuk. A véletlen hozta, hogy eközben megtudtam, mi a véleménye a köz dolgairól a munkásörnek, milyen ember az a huszonkilenc esztendős dombóvári munkás, aki mir öt esztendeje szolgál a testületben. A kötelességüket teljesítő, szolgálatos munkásőrök reggel héttől este hatig talpon álltak, idő közben cirkáltak a pártértek', let színhelyének, a MÁV kultúrotthonának udvarán. Várakozás közben egyikőjükkel hoss- szasan beszélgettünk, mégpedig bemutatkozás nélkül. Huzamosabb idő elteltével, akaratlanul így szőtt szavaiból tudtam meg, hegy munkásember, korábban a cementüzemben, jelenleg a dombóvári építőipari szövetkezetben dolgozik Horváth István. A várakozás izgalmas és mégis lassan múló perceiben szóba hozott sok mindent, közéleti témát, művelődést, szakmai továbbképzést. Scrra-rendre kiderült, miként vé- ickedik a világról, a város, a járás fejlődéséről, a fiatal házasok helybeli szórakozási gondjainak megoldásáról, mit v:ll az igaz barátság szükségességéről. Mindenről határozott, politikus, pártos leleménye volt és kertelés, kérkedés nélkül el is mondta. Beszédén érződött, hogy szívvel-léiekkel elkötelezte magát, és ezt nyíltan vallja. Amikor a munka közben és annak befejeztével teljesített pártmunkáról és a neki talán legfontosabb megbízatásról, az önként vállalt munkásőrségről esett szó, észre lehetett venni, majd ki is mondta: büszke munkásőr mivoltára. Egy valami volt tabu, amiről gondosan hallgatott: a szolgálati titok, a belső dolgok. A várakozás tétlen pillanataiban is hallgatott arról, amiről nem beszélhetett. Egyszeriben közlékeny lett viszont, amikor — más szavakkal ugyan — a testület belső kohéziójáról, az összetartás nemességéről, erejéről mondott egyszerű, lelkében fogant sza- vakat. Összetartó, erős csaltííi Munkásőrportré — Mint az igazi jó család, mi- olyanok vagyunk a munkásőrségben. ' (Eri egyre inkább úgy éreztem,.még annál is több.) Mondhatom, úgy megyünk mi a szolgálatba, mintha hazamennénk. A mi szakaszunkban nincs is hézag a fiatalok és az öregek, a társak között. Egyformán tiszteljük becsüljük egymást, megmondjuk ami jó, és amit nem helyeslünk. No azért ha tehetjük, mindig megkíméljük a szolgálatban az öregeinket, mert van olyan feladatunk, ami nekik esetleg már nehéz lehet. A legifjabbakat pedig — vannak-jócskán, miért ne lennének —: mint az édes testvérünket tanítjuk a fegyverfergatásra, a fegyelmezett m unkásöréleire. Láthatóan szíves-örömest, belső meggyőződéstől, s csendesen izzó hévtől fűtötten beszélt a munkásőrélet szépségeiről. harci gyakorlataik sikeréről és egymás segítéséről. Amikor a kisebb család, a fiatalasszony türelmét firtatom, enyhe mosollyal, belső ragyogással arcán igy felelt: — Jó időben megmondta neki, hogy mivel jár, még akkor, amikor jelentkeztem. Neki is van szavazati joga, rá is tartozik, hogy mit vállalok, mit tudok teljesíteni. Számoljon vele, nemcsak a munkahelyemen, a munkásőrségben is eleget akarok tenni. Elvégre tudni kell, ha .rá is . hárul valami, nem igaz? Megértette,' hiszen amikor tehetem, én is segítek a házimunkában. Támogatott és azóta sincs semmi baj. Kevesebb lett a szabad, időm', neki kell mosni rám, tiszta, vasalt ruháról gondoskodni, és úgy útnak indítani. De azért jólesett neki. amikor néhányukat, köztük őt is meghívták egyik század- gyv.lésünkre. örült, ragyogott a szeme, amikor a parancsnok elvtárs azt mondta: „tiszteletet érdemelnek a munkásőr- feleségek”. "Tqbbször, újra és ismételten abba kellett hagynunk a beszélgetést, elment körülnézni. A vékony, keskeny arcú fiatalember semmi kincsért nem ült volna le egy percre sem, szolgálatát teljesítve talpon állt reggel hét óra óta. Váltig vallotta, a mostani szolgálat nem nehéz ma is, máskor is azt teszi, amit a többi. Kissé csodálkozott, amikor azt találtam említeni, hogy zokszó nélkül teszi. Elismerik parancsnokai az építőipari szövetkezetben dolgozó munkásőrt, képességeit jól kamatoztató, hűséges szolgálatát nemrégiben jutalmazták — értesültem erről később, a bepillantást követő napon Szekszárdon. Ilyen ember a kiváló címért harmadszor is küzdő dombóvári munkásőr század egyik munkás tagja. A várakozás kényszerű órái, kárpótló ajándék gyanánt egy tiszta lelkű, kötelességtudó, fegyelmezett ifjú munkásév, egy öntudatos mai kommunista munkás jeliemének megismerésével gazdagítottak. SOMI BENJAMINNÉ 1970. május 4.
