Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Érzékenykedés a kizéieilen „EZ A KÖNTÖRFALAZÁS már az idegeimre megy!” — fakadt ki szemtől szembe szakmai vezetőjének eg>ik megyei intézményünk értelmiségi foglalkozású alapszervezeti párttitkára. Végre kimondta a másik fél füle hallatára belső nyugtalanságának okait és feltárta az általa kifogásolható magatartásbeli hibákat. Kettejük emberi és munkakapcsolatának hasznára vált az eszmecsere, a nyílt szókimondás során megtalálták a jobb együttműködés nyitját, mivel tovább nem kerülgették a szót, mint macska a forró kását. E beszélgetéstől kezdve, nem kellett párttitkárunknak szta- niolba csomagolnia mondani- vnlóiát, kölcsönösen megszüntették az energiát rabló finomkodást. Ha ez mindenütt ípv lenne, ha másutt sem röstellnék kifogásolni azt. ami nem tetszik, és fellépnének ellene... A rosz- szul értelmezett, félremagya- rázott tapintat is hozzájárult ahhoz, hogy felütötte a főiét a közéletben a mimózalelkű- sée. Sok esetben valamiféle humánum ürügyén hallgatnak, amikor szólni kellene. Ez a joiloe*7«+o<5pn kispolgári eredetű felfogás fölösleges feszü't- ségeket, elégedetlenséget szül, el epet ad a fü)besúc*ó nlety- Irá'kndásboz. visszafogta a lendületet és lefojtja a tenni- ereiét. E«v nemrégiben tartott megvet értekezleten ie<m találóan presziizs-betpgségnek nevezték o közéletben te^et, rverő és br-toó érzékenvkedést. Ki r*e tgtátkorp^ mogie.l°uésével ? Korrpf-’a és horftüsr. yáTtozatos, közös bennük a bizon-í-ft-’-nr-V tppgmíiavgr'ÍTjésá és mÜT'előié- nek törekvése — néha mindenA DÉL-DUNÁNTÜLI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT SZEKSZÁRDI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA felvesz VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, BETANÍTOTT ES SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet a ki- rendeltségek székhelyein : Bonyhád, Dombóvár, Hőgyész, Paks, Tolna és Szekszárd, Bezerédj u. 9. szám alatt. (344) áron — hogy a társadalmi és csoportérdekektől függetlenül neki van, csak neki lehessen igaza. Ismerek olyan vezető- féle, nagy műveltségű embert, akitől még soha senki nem hallotta: ezt elrontottam, ebben melléfogtam. Félti a presztízsét. Nem ettől lesz valódi és tartós a tekintély, — e régi igazság ma még inkább érvényes. Elvárják, jónéven veszik az emberek a gondok, hibák feltárását, felismerését és elismerését, csökkenése helyett többnyire ez erősíti a tekintélyt. Tisztelik érte, van bátorsága hozzá, és szívesen vállalkoznak, fáradoznak a hibá kiküszöbölésén, vagy a gondok megszüntetésén. Van, aki „legyetek figyelemmel az érzékenységemre” felkiáltással, tőkét ígv kovácsolva védi a presztízsét, más megnézi, honnan, kitől jött a bírálat, s aszerint reagál, szépen, vagy csúnyán. Gyakori, jól-rosszul leplezett gven.eeség, amikor személyes sértésnek tekinti az általa iránvított munkaterület valamely fogyatékosságának feltárását. Ennek egy süivosabb válfaja, amikor az illető támadással védekezik és nemlétező í»ntamn'''at kergetve. útvesz+űhp kerül. MI -TÖRTÉNIK, ha nem fogadják el, mert nem tartják megfelelőnek a beszámolót? A választott testületek igényesebb munkáját elősegítendő, az utóbbi néhány év alatt megesett, hogy alaposabb munkára kötelezték a beszámoló készítőjét. Többségét eirpélyült- scgre. gondosabb munkára serkentette ez a ténv. de nem mindenkit. „Bái vari velem? Le .akarnak váltwnij?” —,ípv reagált az elutasításba az. aki A GABONATm ŐSZT SZOLGÁLTATÓ vártalata tot iyr \ MEGYEI ZSÁK KIRENDELTSÉGE AZONN4.LT BELÉPÉSSEL FELVESZ egy- és kétműszakos munkakörbe nődolgozókat ZSÁKRAKTÁRI MUNKÁRA. Bérezés 7,80 Ft. órabér, illetve teljesítménybér szerint. Jelentkezés: a kirendeltségen, Szekszárd. Epreskert út. (Óra—Ékszer Vállalattal szemben.) (418) elszokott a kommunista munkastílus, a közéleti munka állandó velejárójától, a tárgyilagos önvizsgálattól. Ki nem találkozott még az őszinte elvtársi-baráti szóra a köszönés beszüntetésével reagáló típussal? Másik eset, amikor a többség igazának elismerésétől irtózik valaki, s képtelen azt elviselni. Egyik völgység! termelőszövetkezet jó munkásnak ismert, de „nagyokosnak” tartott gépészét saját melléfogását követően a közösség tagjai pár héten át bírálták. Olyannyira megsértődött, hogy fél év elteltével éppen emiatt vállalt falujától távolabb munkát. „Senkinek nem adok igazat, hiába szeretnek elérni” — mondja ma is, és mártírnak tekinti magát, mert hosszabb távon sem őt igazolta az élet. Leesne az aranygyűrű az ujjáról? A többiek régen elfelejtették a dolgot, ő képtelen napirendre térni fölötte. Elburjánzott kissé az érzékenykedés rossz szokása. Erős kifejezéssel élve, maholnap tapintatból nem hangzik el olyan nyílt beszéd, mely személyhez szólna. Veszélyes, mert ez erősíti a megelégedettséget, a hibátlanság érzetét kelti, antidemokratikus, s újabb hibák eredője lehet. Sem az egyénnek, sem a kisebb-na- gyobb közösségnek nem használ a presztizsbetegség terjedése, vagy hallgatólagos védettsége. A közéleti emberek sokaságát az is megkülönbözteti a többitől, hogy nem közömbösek a közösség sorsa iránt, a hibák elkendőzése helyett küzdenek ^jküszöbolé- sükért. Ennek áTl.ia ül iát a m i m óz a lel k ű érzéketek edés és az a felfogás, mely szerint „nem az a baj, hogy megtörtént a hiba, az. hogy szóvá teszik.” (Utóbbi véleménnyel az újságírók gyakran találkoznak.) AZ ÉRZÉKENYKEDŐ elutasítás, a társak észrevételeinek megszívlelése helyett alkalmazott „lelkizés", a hívek panaszkodva toborzása, a sebek nvaíogatása fokozhatja a csírájában feltárható hibák eluralkodását. Egyéni és közérdek, hogy ne lehessen szembeállítani a humánumot . az önvizsgálattal és megszűnjön a kritika személyes sértésként való. felfogása. A közélet tisztaságának védelméhez, a küzdeni tudáshoz tartozik a bénító érzékenyke- d.és lebírásá, a hamis presz- tizsféltés megszüntetése is. SOm BENJAMINNÉ Äzomml8 belépéssel cdkcimczimk: kubikosokat, kubikosbrigádokat, betonosokat, út- és csatornaépítőket, felépítményeseket, férfi segédmunkásokat. Jelentkezés: 26. sz. Állami Építőipari Vállalat, Dunaújváros, Béke tér 3 sz. Fehér Lajos : Agrár- és szövetkezeti politikánk 196S—1%9 A Kossuth Könyvkiadó gondozásában a napokban jelent meg Fehér Lajos élvtársnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének újabb könyve: „Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965—1969” címmel. A könyv Fehér Lajos beszédeit, cikkeit és nyilatkozatait foglalja magába, a jelzett négyéves időszak során elhangzott, fontos állás- foglalásokat, amelyek zömmel a párt agrár- és szövetkezeti politikáját ismertetik és magyarázzák. A konkrét elemzés mélyreható igényességével, mindig szembe nézve a tényleges gondokkal és problémákkal, országos összefüggésbe ágyazva tárgyalja a könyv a szocialista mezőgazdaság jelenét és távlatait. Az őszinte, emberi szó erejével mozgósít, azoknak a társadalmi horderejű tennivalóknak előmozdítására, amelyek népünk egészének mindennapi életét nagymértékben befolyásolják. A könyvben most viszontlátott állásfoglalásokat annak idején olvasta, hallotta az ország közvéleménye. Hogyan lehetséges, hogy így egészében mégis újat ad a könyv? Azért van ez, mert megismerhetjük belőle azt a folyamatot, amely bátran nevezhető történelminek, a magyar mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom, a parasztság életének alakulása szempontjából. A hatvanas évek közepétől került napirendre a termelőszövetkezetek megszilárdításának kiteljesítése. Ezt az időszakot egész sor fontos új intézkedés teszi emlékezetessé. Ezeknek az intézkedéseknek lényege a tsz-ek elindítása az önálló gazdálkodás útján, az önállóság feltételeinek biztosítása. Beletartozik ebbe a mezőgazdasági termékek felvásárlási árainak emelése, az amortizációs alap létrehozása a közös gazdaságokban, a termelőszövetkezetek hitelállományának rendezése, az állami támogatás rendszerének differenciálása, a tervezés tökéletesítése, a kiegészítő tevékenység fokozott támogatása és még sok egyéb feltétel. Az önállóság növelésével együtt járt a jövedelemelosztási módszerek tökéletesítése, a szövetkezeti földtulajdon megteremtése, az Országos Termelőszövetkezeti Tanács, a területi termelőszövetkezeti szövetségek létrehozása. A termelőszövetkezetek erősödésével, az önálló gazdálkodás kialakulásával lehetségessé vált a szövetkezeti demokrácia jelentős erősödése is. MÁT ár ez az egyszerű felsorolás IS érzékelteti talán, mennyire szerteágazó, a jövő szempontjából milyen sorsdöntő négy esztendőt élhetünk végig újból e könyv forgatásakor. Örömmel tesszük ezt, annál is inkább, mert láthatjuk, tapasztalhatjuk, az élet minden területén, falun, városon egyaránt, miként érlelődnek a párt helyes politikájának gyümölcsei napjainkban. E helyes politika, amely megértő támogatásra talált a dolgozó emberek körében, jónak mondható eredményeket hozott az egész ország számára. Már évek óta hazai termésből fedezzük az ország kenyerét. Nyugodt, kielégítő belső ellátást biztosít az ország számára az egységes irányítás alá vont mezőgazdaság és élelmiszer- ipar. Bebizonyosodott, hogy az önállóság adta lehetőségekkel helyesen éltek a közös gazdaságok, ezt főként a paraszti életszínvonalnak a városihoz való jelentős közelítése bizonyítja. Szinte hétről hétre újból és újból meggyőződhetünk arról, mennyire az emberek iránti bizalomra épült a Párt egész politikája, ezen belül az agrárpolitika is. Fehér Lajos most megjelent könyvében jó alkalmunk van látni, milyen fontos államférfiül erény ez a bizalom. Ugyanakkor láthatjuk azt is, hogy beszédei. cikkei, nyilatkozatai nem valami magas szószékről tett. kinyilatkoztatások, — amelyek régebben, egy korábbi időszakban nagyon is gyakoriak voltak —, hanem olyan, tanító jellegű megnyilatkozások, amelyek nyílt és közérthető választ adnak az élet gyakorlatában napról napra felmerülő kérdésekre. Egyesek talán szemére vethetnék a szerzőnek, hogy helyenként túlzottan a gyakorlat oldaláról közelíti meg a problémákat. Ez azonban csak látszólag van így. A szocialista agrárpolitikához csak azok tudnak hozzáadni valóban érdemlegeset, akik képesek azt a gyakorlatban alkalmazni és e tevékenységük során tovább fejleszteni. Akik bizonyos leszűrt igazságokat úgy tudnak közel vinni az emberekhez, hogy azt megértsék, sőt, magukévá tegyék. A könyvben megjelentetett huszonhét dokumen- „ tűm közül tizenkettő — ha szabad ezt a kifejezést használni —, az élet „sűrűjében” hangzott el először. Egy-egy termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén, egy új élelmiszeripari üzem felavatásán, veterán földmunkások előtt, vagy egy ktsz zsúfolt kultúrtermében.’ Az olvasónak ily módon lehetősége nyílik arra, hogy meglássa a pártkongresszuson, vagy az országgyűlés előtt felvázolt, nagy összefüggések és a szükebb közösségekben kifejtett vélemények közötti kapcsolatot., Azt az egészséges egynyelvűséget, amely a felsőbb pártvezetés fontos jellemzője és erénye. Érdekes, hasznos könyv Fehér Lajos könyve, hasznos olvasmány miíidázok számára, akiknek nem közömbös a politika és a nép kapcsolata. A történelem • egy -bizonyos szakaszának sikereit és vívódásait tárja elénk őszinte szóval, avatott hozzáértéssel. így, ezzel az igénnyel vehetjük kézbe, s kísérhetjük figyelemmel mindnyájunk számára értékes mondanivalóját. K. I.
