Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-22 / 118. szám

’VYVTT<*TVW»TTTTTVTTVVVTVVVVVVyTVyTVTVTVVVTVVTVTVTVVWT rnmtfTTTfTnTfWTTTTTTWTTTTfTTTTfTTTTTTTTTTWVTTTTfTym L. P. WALLSAL: A hóhér tragédiája 4. — Asszonyom, a törvényszéki orvos nem volt megelégedve a vallomásával, s őszintén szólva én sem tartom kielégítőnek. Ezért kérem, mond­ja el szépen, őszintén, nyíltan, hogy voltaképpen mi is történt, milyen körülmények között vesz­tette életét Mr. Percy Thompson. Miközben ezt mondta, szeme sarkából észre­vétlenül az asszony kifejezését figyelte. Látta, hogy a kérdés kissé kellemetlenül érintette. Magyarázkodni kezdett. — A vasútállomás felől jöttünk. A Belgrave utcában Percy hirtelen és váratlanul felsóhaj­tott. Csak annyit mondott: óh. Még néhány lépést tettünk, aztán Percy megingott, még egyszer i'el- sóhajtott, vagy inkább nyögött, és elvágódott a fal mellett. Eöléje hajoltam, s láttam, hogy vér szivárog a szája szélén... Rögtön orvosért fu­tottam. — Azt akarja ezzel mondani, hogy fogalma sincs a késszúrásról ? Edith Thompson lesütötte a szemét. Csak egy pillanatnyi habozás után válaszolt: — Ezt ma már megkérdezték tőlem a detek- tívjei, amikor kihallgattak. Igazán nem tudom, mit is mondjak... Semmit sem vettem észre. — Azt sem látta, hogy valaki a nyomukban volt? — Nem. Hiszen olyan villámgyorsan játszó­dott le a dolog. Hull főfelügyelő nem tágított. Még kellemet­lenebb kérdés következett: — Ha nem látott senkit, miért sikoltozott: ,,Ne tedd! Ne tedd!”. — Igazán ezt kiáltottam? — kérdezte Edith Thompson csodálkozva. — Igen. Tanúk vannak rá — válaszolta Hull, meglehetősen élesen. VÁRATLAN KÉRDÉ: Edith Thompson szembetűnően megrezzent a főfelügyelő szavaira, s idegesen tépdeste az asz­talterítő szegélyét. — Azt hiszem, az a tanú téved — mondta nagy sokára. — Civakodott-e a férjével, hazafelé menet? — faggatózott tovább Hull. — Nem. Ellenkezőleg, mind a ketten igen jó hangulatban voltunk. Színházból jöttünk és Per­cy megígérte, hogy ma elmegyünk valahová tán­colni. — Hordott-e a férje kést magával? — Nem. De ezt a kérdést igazán nem értem. Hull felállt, vette a kalapját. Edith Thompson is felállt, s szomorú tekinte­tét várakozóan a főfelügyelőre vetette. — Vajon őszinte-e a szomorúsága, vagy csak tettetés? — tette fel magának gondolatban a kér­dést Hull, majd az ajtó felé indulva így szólt: — Ha netalán eszébe jut még valami, kérem, hívjon fel a hivatalomban. Már a kilincsen volt a keze, amikor hirtelen visszafordult. — Egyébként mióta ismeri Frederick Beeswa- thert ? A váratlan kérdés láthatóan meglepte a fia­talasszonyt. Arca abban a pillanatban színt vál­toztatott. Szép barna szeme hihetetlenül tágra nyílt. Egy lépést tett, s a kandalló párkányára támaszkodott. — Miért kérdezi? — kérdezte válasz helyett, talán csak azért, hogy időt nyerjen. A főfelügyelő szigorú tekintettel válaszolt. — Ez is a szokványos kérdéseinkhez tartozik, Mrs. Thompson. Szorosabb barátság fűzte Bees- watherhez: — Már nagyon régen ismerjük egymást. Az öcsém barátja volt, együtt jártak iskolába. — Ügy tudom, egy ideig maguknál lakott al­bérletben ? — Igen, tavaly. — És azt is mondják, azért költözött el, mert alaposan összeveszett Mr. Thompsonnal. — Igen. Ez is igaz. — Találkoztak az utóbbi időben? A szép fiatalasszony igyekezett megőrizni ön­uralmát, de ez csak alig sikerült. — Néha találkoztunk — válaszolta egészen halkan. — Férjem tudott róla. Egyébként ő és Frederick már régen kibékültek. — Azt is tudta a férje, hogy ön levelez Bees- watherrel? — folytatta Hull kérlelhetetlenül. Kérdésére nem kapott választ. Edith Thompson lesütötte szép szemét és hallgatott. — Vagyis tudta-e, hogy ön szerelmes levele­ket ír neki? Közben zsebéből néhány rózsaszínű levélborí­tékot vett elő. A fiatal özvegy arca hirtelen lángba borult. Remegő hangon mondta: — Nem, erről nem tudott, TALÁLKOZÁS A RENDŐRSÉGEN Másnap, 1922. október 5-én délelőtt Edith Thompson idézést kapott az ilefqrdi körzeti rendőrállomásra. Egy detektív újra feltette neki az előző napi kérdéseket, s a vallomásról hi­vatalos jegyzőkönyvet vett fel. A kihallgatás után végigvezették egy hosszú folyosón, egy ablak mellett, amely mögött egy jól ismert szőke fiatalembert pillantott meg. Frederick Beeswather hajópincér volt az ab­lak mögött. Edith Thompsont természetesen nem véletle­nül vezették éppen arra. A fiatalember láttára elvesztette lépéseinek ritmusát. A váratlan találkozás teljesen meg­törte. — Oh, istenem, mit tegyek! — sóhajtott fel halkan. — Miért tette? Még egy sóhajtás, és eszméletlenül összeesett. BEISMERŐ VALLOMÁS Előhívták a rendőrség ügyeletes orvosát. Az magához térítette, s amikor Edith Thompson visszanyerte eszméletét, egyszerűen így szólt: — Kérem, hallgassanak ki újra. Meg akarom mondani az igazat. Visszavezették Hull hivatalába. , Beismerte, hogy addigi vallomásaival félre­vezette az orvost, a detektíveket és Hull fő­felügyelőt. Az igazság a következő: (Folytatjuk) ■* ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Asz kér vallat kon. Ma sejtené ez a fasiszta *OG V NE Rí MENNYIVEL TÖBB OKA VAN AZ. IDEGESKEDÉSRE ! VÉGRE MEGÉRKEZZ** MONVOJ. P'3'N EZREDES K/EOGA'STALAM NÉ­METSÉGGEL JELENTHEZ'* UP/rz- NÉL. PARANCSSZAVAK HANGZANAK ELMOZDUL A T/TKOS OBJEKTUM BE JÉ PA TÉT REJTŐ, SZ/KLÉNAKÉl cézott betonlap. Az ss őrség TEL UG VELE TE ALATT MEGKEZDŐ­DIK A PA KÖPÉS V illanyszerelő-ipari Vállalat Lábatlan, Tatabánya. .Százhalombatta DKV. Szentendre munkahelyeire azonnal felvesz VILLANYSZERELŐKET. SEGÉDMUNKÁSOKAT. KUBIKOSOKAT Jelentkezés: lábatlan! vékony papírgyár-építkezés VlV-klrendeltségeni Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél; Villanyszerelő-ipari Vállalat 4. sz. szerelőipari tizem Budapest VII., Síp utca 23. LendvainénáL (22) Munkaügyben jártas adminisztrátort felveszünk. Jelentkezés: a bőrdíszmű munkaügyi előadójánál, Szeles zárd. (306) AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT szekszárdi telepére azonnali belépéssel felvesz telepőrt és portást. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaerő-gazdálkodási csoportjánál, Szekszárd, Tarcsay Vilmos u. 21. sz. alatt. (325) Dolgozókat felvesz! A Gyár- és Gépszerelő V. keres vidéki szerelési mun­kahelyeire (Ajka, Pét, Lábat­lan, Leninváros, Kazincbarci­ka, Diósgyőr) hegesztő, cső­szerelő, lakatos, bet. munkás és segédmunkásokat. Jelent­kezés személyesen vagy írás­ban: Gyár- és Gépszerelő V., Bp., VI., Paulay Ede u. 52. Személyzeti osztály. (334)

Next

/
Oldalképek
Tartalom