Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

UAAitiitAiUUAAAtimUUAmUUA AAáAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ftttttttttttt > VV1 rmmmmnmmmTTmmnTfTT rvvvmrTTVvmrrrwvrvvvwTrrwTWwwwvwvTVTvvvwvrfWvvTvr? L. P. WALLSAL: A hóhér tragédiája AZ UTOLSÖ SÉTA Miközben John Ellis hozzáfogott az előkészü­letekhez, Edith Thompson! kivezették a cellá­jából a börtönudvarra, az utolsó sétára. A séta ezúttal a szokásosnál hosszabb ideig tartott. Meg akarták kímélni attól, hogy a szomszé­dos helyiségből meghallja az ítéletvégrehajtás előkészületeit, az ácsolás és kopácsolás zaját. Ez volt egyébként az utolsó alkalom, hogy Edith Thompson friss levegőt szívhatott, s hall­hatta az életnek a magas börtönfalakon áthal­latszó zaját, a gépkocsik zúgását, a lépések hangját — mindazt, ami az életet jelenti és aminek 27 nappal ezelőtt, a halálos ítélet ki­mondása előtt ő maga is részese volt. S miközben Edith Thompson utolsó sétáját tette a börtönudvaron, John Ellis a börtön egyik harmadik emeleti helyiségében már végrehaj­totta a halálos ítéletet — próbaképpen. Homokzsákot helyezett az akasztófa alá. A homokzsák mérete megfelelt Edith Thompson testhosszának. Azután a zsákra illesztette a hur­kot, s gyors mozdulattal kinyitotta a padló csapóajtaját. A zsák lezuhant, a hőtél meg­feszült ... Ez volt a főpróba ... John Ellis'elégedetlenül csóválta a fejét. Úgy látta, hogy túl hosszúra vette a kötelet. Rövi- deb'o kötéllel megismételte az akasztási próbát. Hirtelen különös nyugtalanság vett erőt rajta. Hideg verejték lepte el a testét. Képtelen volt figyelmét a munkájára irányítani. Gondolatai minduntalan visszatértek a szép, fiatal nőhöz, akinek órái immár meg vannak számlálva. John Ellis tudta, hogy Edith Thompson nem használt sem revolvert, sem kést, méreghez sem nyúlt — mégis halálra ítélték — gyilkosság miatt. S holnap ő lesz az. aki az igazság nevében megfosztja életétől... Valóban igazságot szolgáltat? Ez volt az első eset John Ellis életében, hogy ilyen gondolatai támadták. EGY KÖDÖS LONDONI ÉJSZAKÁN A tragédia egy tipikus, hideg, ködös éjszakán kezdődött Londonban, 1922. október 4-ére virra­dóra. Az egyik külvárosi vasútállomásra befutott a városból érkező utolsó vonat. Kinyíltak a vagon­ajtók, kiszálltak az utasok, köztük a Thompson házaspár is. — Gyere, drágám! Percy Thompson, egy londoni hajózási válla­lat 32 éves tisztviselője, lesegítette a vagon­lépcsőn nálánál négy évvel fiatalabb feleségét, Edithet, A szép, fiatal asszony karcsú alakját az esőköpeny sem tudta elleplezni. Szórakozot­tan nyújtotta a kezét, még mindig a színdarab járt eszében, mert színházból jöttek: egy bel­városi színházban megnéztek egy drámát. — Holnap táncolni megyünk! — mondta a fiatal férj jókedvűen, miközben a többi utassal együtt a kijárat felé mentek. Edith hitetlenkedve nézett a férjére. — Te és a tánc... ! — mondta. — Nem túl­zás ez részedről? Ma színház, holnap tánc... Jól tudod, mindent megteszek, csakhogy kedvedben járjak — válaszolta a férj. Nem • örülsz, hogy táncolni megyünk? Az asszony nem szólt semmit. Fáradtan, csüg­gedten bólintott. Az állomásról elindultak hazafelé. A többi utas lassan szétszéledt. s végül csak az ő lépé­sük kopogása hallatszott a sötét, ködös, el­hagyott külvárosi utcában. KÉT KÉSSZÜRÁS Hamarosan velőtirázó női sikoltás verte fel a Belgrave utca csendjét, A házakon kivilágosod­task az ablakok, kapuk nyíltak, emberek jöttek elő. Egy magas fiatalember érkezett elsőnek a helyszínre. Percy Thompson a földön feküdt, kalapja messze repült tőle. Feje a mellére nyikkant, térdét furcsán behajlítva tartotta. Erősen hör- gött, szájából vér szivárgott. Ez a fiatalember később így adta elő a lá­tóitokat: — Egy nő hajlott a földön fekvő férfi fölé, azután felegyenesedett s összevissza futkosva segítségért kiáltozott. Arca egészen eltorzult, azt hittem, hogy hirtelen élvesztette az eszét, meg­őrült. Megragadta a kezem, a földön fekvő fér­fira mutatott, aztán elfutott. Néhány perccel később Edith Thompson újra a helyszínen volt. Kibomlott hajjal, feldúlt arc­cal, férjéhez futott. Látta, hogy valaki meg­ragadta és erősen rázza férje testét, bizonyára abban a hiszemben, hogy részeg emberrel van dolga. — Ne bántsa! — kiáltott rá. — Rögtön itt lesz az orvos. Az orvos Thompson teste fölé hajolt. Látta, hogy szája szélétől két vörös csík húzódik egé­szen a gallérjáig. Nyitott, üveges szeme a halál bekövetkeztét jelezte, úgyhogy nem is tapogatta ki érverését. Fölöslegesnek látszott. — Nagyon rosszul van? — kérdezte Edith Thompson. Az orvos tehetetlenül hallgatott. Az asszony kezeit tördelve felsóhajtott, s csak nagy nehezen nyögte ki: — Meghalt? — Attól tartok, hogy életbenmaradásához ke­vés a remény — mondta az orvos, hogy el­kerülje az egyenes választ. Azután ő tett fel egy kérdést: — .Mi történt voltaképpen? — Magam sem tudom — válaszolta Edith Thompson kétségbeesetten. — Úgy látszik, újra szívrohamot kapott... (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAj HUSZONEGY ÓRA. AZ OSZTAG ALuSST FOGLAL A HAMBURGI AUTÓSZTRÉDA MENTÉN. HOGY EARS JÖNNEK ? Biztos, üp/tz Gruppenführer habozás nélkül teljes///, az. 4L KARL AUPEL minded K/VANSA- GAT. NEM SEJTI HOGY ÉPPEN AZ ELLENKEZŐ OLDALFÖL KAPJA A PA RANCSOKAJ MINT AHONNAN VAR­JA- Ker/mov NAGYSZERŰ ALAKI ­r4sr nyújt az idegen ügynök SZEREPÉBEN. y\ MorORZUGŐS HANGZIK. NEHÉZ =£«* KATONAI SZÁUÍrÓAUrÓNTŰN- * i' NEK FEL ■ AZ ÉLEN HALADÓ KO- ** CS/ ELŐTT KÉZIGRANÉr ROBBAN. A KONVOJ MEGTORPAN. A STOV- JEF EJTŐERNYŐS KÜLÖNÍTMÉNY TÉMADÉSRA LENDÜL. ,C\ Folytatjuk Szülők, pedagógusok figyelmébe! Közeledik a tanév vége, esedékes a tanuló-balesetbiztosítás megújítása. Az évi 10 Ft díjú biztosítás az 5 forintossal szemben kétszeres térítést nyújt. Változatlanul köthető az évi 5 Ft díjú biztosítás is. fl biztosítás egész évben érvényes. Állami Biztosító (287) A SZEKSZÁRDI ,.GARAY JÁNOS” MGTSZ FEI.VÉTELT HIRDET: agronómusi állás betöltésére felvesz mezőgazdasági végzettségű férfi munkaerőt. Felvesz továbbá mezőgazdasági gépszerelőt, traktorosokat, kombájnosokat cs kőműveseket. Jelentkezés: írásban a tsz irodájában. Rákóczi utca 69. sz. alatt I a tsz elnökénél. ______________________(321) í A Baromfiipari Orszá­gos Vállalat bátaszéki kirendeltsége felvételre keres, ÁRUÁTVEVŐKET, ÉS GÉPKOCSI­KÍSÉRŐKET. Jelentkezni lehet Báta- szék, Budai út 117. szám alatt. (315) Népújság 4 1970. május äks

Next

/
Oldalképek
Tartalom