Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

J

>

Kisasszoncly Éva:

.Költősors az 1848—49-es szabadságharc leverése után

(Arany János 1850 novpmher 26-án Garay Jánoshoz írt levele a Tolna megyei Levéltárban)

A történelmi események szorosan összefonódnak az egyén életének eseményeivel. Jól vagy rosszul, de mindenképpen befolyásolják azt. Különösen erősen hat a sorsfordulat. az olyan nagy egyéniségek életére, akik a haladásért, a jövőért, az emberiségért teljes tehetségüket, energiájukat latba vetik.

A reformkor lázas évei, a pesti forradalom örömmámora, a szabadságharc egyre keservesebb hónapjai, majd vérbe- fojtása után a teljes reménytelenség szakadt az országra.

Az 1848—49-es szabadság- harc leverése a magyar nemzet számára katasztrófát jelentett. Hazánk legjobbjai $- politikusok, tudósok, költők — vagy elestek a harcokban vagy börtönökben sínylődtek várva a katonai törvénysroí ítéletét, vagy választották a bujdosást itthon, illetve a száműzetést külföldön.

.,Sokra sír, sokra vak börtön borul, Kik Élünk, járunk búsan, szótlanuli Van aki felkel, és sírván, megyen Üj hont keresni túl a tengeren.”

— írja Tompa Mihály.

Különösen nagy volt irodalmi életünk veszteséglistája. A forradalom költő-apostola, Petőfi Sándor elesett. Vörösmarty Mihály bujdosott, majd beteeJ. /rr&.

/*-ry.

1

tzésAltat s/**

<4, ' " - '

lAabeÁu/,1

/ Sa

'í ««-1^ t

f7) &

ti«***-# ff

• ée -iíeV’ && síter ^t*Csi*4s£’&Y esf j GS* -4 &**±es*^ 'y'tt-ßa & A'y *

C&J

£ r&-zy 'Ai/ f 0 't****t / y

r'isr-cy^ seit+yj r * *Á*s*fat j?

/£yp+i),/ rxyfo , ^^^S/tSSSß

3- ots-x/“/Vv~v <f c/é' •

* C^7-e^»

y

**1

Sr*~~ est- -e-6<

S?) Or./L-r-r-^’ SPtat/Vr-tL

’t* / ofr

sis-es£e4**^,

# /ze-fá -T7 •—- -^cY 'Ze-aa

^(2- S'Y 2 tíz*? • ZCZY ri^€a' /AYJ*cx*<-'

'2-r^Zí-r-x*-r' cée* ’ „fs*y£-&rr+-* 'YeS- / ‘s>

i SÍ *****

7 'zYY' ^ «? ^ '4^yA. ^v: ^

’~y^~ /Or-iYrU^ • tSSSXí

A*y. Yryí XyXÁAA —y iy #*** cjvt Ys ZcJs-45-íÍ

75?

/ y /

*y~v-Zí

„ZAt,

_ _ •

AA-í^. / JÍ-r^yLJey yf ‘ £>■«' /**"■

Yy iUW ^

c/J&. A^'s Ao'v-eS ‘

y ’r 'yy'T* ‘3 '*’ ' * y,"r Z**^y s

Xi-StSt Aöáy-*ísfíf~Y'

, ßACCy*

gén, reménytelenül, magába

roskadvá élt tovább. Vajda Jánost osztrák századba sorolták be. Tompa .Mihályt barátai 'rejtegették. Arany János Szalontán húzódott meg, és éjszakánként felöltözve várta hosszú ideig a letartóztatását. Garay János, habár mentességet kapott, katedráját elvesztette, nyomorgott, egészsége megrokkant.

A legnehezebb, a legfájóbb mégis a remények elvesztése volt. Lesz-e erő újrakezdeni? Érdemes-e újrakezdeni? Ez a kérdés fojtogatta leginkább a megmaradottakat.

Most talán jobban figyelemmel kísérik egymás életét, munkáját, mint máskor. Amikor csak lehet segítik, biztatják egymást. Akadnak olyanok, akik újra megpróbálják összefogni a költőket. írókat. 1850 őszéig, amíg a polgári közigazgatást vissza nem állítják számos lapindítási kísérlet történik. A katonai kormányzat nem törődik a sajtó ellenőrzésével, ezért a szigorú cenzúra ismételt bevezetéséig hazafias, az elveszett szabadságot sirató versek is megjelenhetnek.

1850-ben Szilágyi Sándor történész által szerkesztett Pesti Ropívek (a lap csak októbertől decemberig élt, ekkor betiltották) közli Garay János egyik hazafias versét. A költemény hatására keresi meg levélben Arany J á- nos Garayt, hogy további munkára, kitartásra buzdítsa.

„Kedves jó barátom” — írja

— „Bocsáss meg tolakodásomnak, de nem állhatom meg, hogy olvasva szép versedet a Röpívekben, ki ne jelentsem örvendezésemet állapotod javulása iránt. — így, barátom így, pöngesd mesteri lantodat

— nagy szükség van arra, most, ha valaha”... A nemzet szempontjából azért volt szükséges, hogy a reformkori költők megszólaljanak, mert az emberek tőlük várták a reményt, a bíztatást. ; Fontos volt ez azonban az irodalmi színvonal szempontjából is. A Világos utáni években az irodaim; életet elárasztották a középszerűnél is kisebb írócskák, a művek színvonala aggasztóan lesüllyedt. Arany Tompa Mihály sorait idézi: „mezítlábas kamaszok ha n- czúznak a magyar Parnasz- szus jól mívelt téréin.” Majd hozzáfűzi saját szavait is: „Persze, e süllyedésnek természetesen be kellett következni, mert hallgattál te, hallgattak többen: de hála a nemzet nemtőjének, csak ephemer volt a zsibbadás s napról napra jobban 5 szabadabban mozognak az elfásult tagok.”

Arany János, aki egv hónappal a levél kelte előtt még e keserű sorokat írta Ősszel című versében:

„Nincs többé Catedonián

Nép, kit te felgyújts énekeddel.”

most nyomatékosan és ismételten felszólítja Garayt: „Le- gyüiik rajta / kiki a mint tőle telik, vagy magyarul: a mint isten tudnia adta / legyünk rajta, hogy e visszaesésnek idestova nyoma se maradjon."

Garay János helyzete, élete a szabadságharc leverése után ismert. Hogyan élt ekkor Arany? Később visszaemlékezve a Világos utáni évekre a következőket írja: „csaknem

földönfutó valék”. 1849-hen anyagilag teljesen tönkremegy. Szalontán egy rozzant, nádfedeles parasztházban él családjával. Döbbenetes olvasni levelében. , ahogy sorsáról ír. „Megvontam, barátom, magamat az Imperium ez ismeretlen zugában, hol csendesen éldegélek napról napra, engem se bánt senki, én se bántok senkit.” S milyen nagy szó volt 1850-ben nyugodtan élni. . azt hangsúlyozza — mintegy ' titkos; [üzenetként —, hogy a levélben az „engem ,se bánt senki” »szavakat alá is húzza.

„Egy házacskát vettem, melly másnap, ugyan kényelmetlen volna —, de én megférek benne — hiszen egykor majd szükebbel is be kell érnem. Két hárem hold földem (nem álszerénységből mondok illy keveset) megtermi esztendei kenyerünket; a hozzávalót isten kiparancsolja innen is, onnan is a nélkül, hogy az ember lopásra, kényszerülne.” A kor legnagyobb költője írja ezeket a sorokat annak a Garay Jánosnak, akit á szó szoros értelmében vett éhhalál fenyegetett. s akinek megsegítésére még az Arad várában elzárt magyar politikai foglyok is gyűjtést indítottak.

„Ha utána járnék valami hivatalkáhcz is juthatnék már

most — de.::::: — folytaga tovább a levelet Arány — „Megpróbálok függetlenül élni. Nehéz, de szép.” A „már most” szavak szintén alá vannak húzva. A „de” utáni hat pont azonban azt sugallja, hogy aki már mast hivatalt vállal, az a hazafias közvélemény szerint, s a költő szerint is csak áruló lehet. Arany János maga is inkább elment Gesztre a Tisza családhoz hó- ziianítónak, hogy családja anyagi helyzetén javítson, semmint állami hivatalt vállalt volna.

Megrendítőek a sorok, amiket hozzátartozóiról ír levelében. „Nőm és kis fiam egészségesek. Nem úgy leánykám,- ki 7 éves koráig csupa egészség volt — s most mellbajban szenved. Meglehet kiépül, noha tavasz óta rosszul van. S mi több. orvosunk sincs.”

A levélben Arany János megdöbbentő képet fest életéről. S mégis. .. Fel tud emelkedni a napi. a megélhetési gondok fölé. Számára a haza sorsa, a magyar Parnasszus és költőtársai sorsa az elsődleges. Pár hónappal a levél előtt még így ír: „Lété-, szem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt”, de fél év múlva már van ereje, hogy a rászorulónak biztatást nyújtson.

FODOR JÓZSEF:

MÁJUSI DAL

Virágzó május enyhe zöldjei,

Most kezd a szép hérics tündökleni,

Szép hérics int, meghal a hóvirág,

Szép ünnepükre fénylenek a fák.

S fátylakkal, pírral hab-pihenés begyen,

Asszonyok húznak völgyön és hegyen, Szellő hordja száz édes énekét,

Mézzel vegyítve május kék legét.

Oh, víg zsongás, hang, merre indulok,

S már telt szivem zajlásain fulok;

Oh dal, fogj, hogy lágy hőmben nem hülök, S emlékezés, min forrok s enyhülök, i

Oh, ömlő lét, és rámáradt világ, Serkenjelek csak, bokrok, büszke fák, Szellő, dal, lomb, mely andalít, susog,

És májasok, ti, régi májusok!

Fény, ifjúság, s múlt, messze rettenet, Poklok, bajok, s hős, szüntelen menet, Bilincscsörgés, átok s víg harsonák:

S győz május, mert nem áll meg a világ.

Az élet, a szép, a nagy, szertelen,

Oh, májusom, tűz, dal, .harc, szerelelti Rendedben'-izzón míg bírja, e láb —

S ki majd utánam jön: tovább, tovább!

IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA:

EMLÉKEZETED FEHÉR BOTJÁVAL..,

Cserhát József sírjára, tavaszi csokornak

Mint valami csodát,

, úgy tartogatlak: hiába árulkodott halálhíred is, mikor odáig érek: „nem vágy”, lehúzza bennem egy kéz a rolót,

' s mint a vakok: tapogatózom a sűrű sötétben.

Még mindig nem fogtam fel a valót:, eszrnélésem homályos utcasarok, ahonnan mindenki tovább indul, villamosok csöngetnek, búcsúzkodnak, mádárszaltók kacskaringói jelentik: megbékélés, fészek, egyszeri-otthon.

Emlékezeted fehér botjával Te segítesz a járdaszigetre:, a túlsó sorról kezed int, hogy zöldet mutat megint az évszak-szemafór... .

El sem búcsiíztál...

Most sem búcsúzol.

mikor életművedre visszatekintve.

sírodnál mag-megállok...

Megállók pusztíthatallan Arco T előtt — meditálok — igen mos: is ..mondtad kimondatlan .— és — -örök Érved legyőzted a soha —le—nem—győzhető!:

Ö az Idő. Felette győzitek. Halhatatlan!