Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-13 / 110. szám
* ŐSZ FERENC: Nyomoz a város 14. Kovács borotválatlanul rohant a kapitányságra. Farkas őrnagy hangjából érezte, hogy nem tréfából hívatja. — Egy-egy Kovács! Szervusz! Én vagyok a nagyobb marha! — mondta az őrnagy. — Nem értem, őrnagy elvtárs... Talán megmagyarázná ... — Mondtam, hogy tegezz! Szervusz' —- Szervusz! — Mondd, hogy marha... — De őrnagy elvtárs . .. — Parancsolom. — Értettem. Marha! — Igazad van. De lennél szíves megkérdezni, hogy miért? — Éppen ezt akartam. — Tudod te, hogy kit fogtunk mi el tegnap? — A szatírt! — Egy frászt! Egy hülyét! Egy pitiánert... — Nem értem... — Amikor te elmentél, én megkönnyebülten leültem. Hozattam Sípossal néhány üveg sört. Aztán elkezdtük a beszélgetést. Kiadtam Síposnak, hogy reggel hozza he az eddigi sértetteket, főleg azt az Ildikót. Úgy képzeltem, hogy a szembesítésen a pofa egyből összeomlik. Amikor megszólalt ez a Sipos, azt mondta, hogy ez az alak neki gyanús. Ez nem lehet a szatír. Tudód, öregem, én mindig hallgatok ezekre az öreg rókákra. Lehet, hogy ezek nem értenek tudományosan a nyomozáshoz, ha azt mondom nekik, hogy pszichológia, akkor kedves egészségemre kívánják, mert azt hiszik; tüsszentettem. De a szimatuk, az ösztöneik kifejlődtek az évek alatt. Olyanok, mint az egyszeri pedellus, aki negyven év után többet tud, mint a tanárok. Újra felhozattam a pofát. Rámentem. Hát kérlek, hivatalos kórházi zárójelentéssel igazolta, hogy egy hete jött meg a kórházból, ahol súlyos epeműtétet hajtottak végre rajta. Sipos azonnal le is ellenőrizte. Az alibije megdönthetetlen volt. —• De miért nem mondta ezt este? — Mert én egy marha vagyok. Tutira mentem. — És mivel magyarázza a történteket? — Hallgasd meg. itt tartottam neked... Bevezették Borzákot: — Mesélje el még egyszer a tegnap estét. — Az úgy volt... Szóval, egy hete hazajöttem. Otthon a feleségem mellett egy idegen férfit találtam. Nem nagyon bántott. Nem szerettem én azt az asszonyt. Már régen ezt az Icát szeretem. Mondtam neki, hogy nem szeretem a feleségem, de azt felelte, hogy minden nős ember ezzel a mesével jön. Elköltöztem otthonról. Tegnap este aztán megvártam a gyár előtt. Elmeséltem neki, hogy mi történt. Nem akarta elhinni. Aztán beértünk az erdő közepébe... Nem tudom mi történt... Lefogtam, és miután mindenütt a szótárról beszéltek, azt mondtam, hogy én vagyok a szatír. Előbb csak viccelni akartam, aztán, ahogy ellenkezett, beleharapott a kezembe, megvadultam. Éö ekkor, őrnagy úr kérem, valóban szatír lettem. Büntessenek meg. Megérdemlőm — mondta és sírt. Farkas újra begurult. — Mit bömböl? Tudja mi maga? Egy olcsó, filléres szélhámos. Maga visszaél a szatír tekintélyével. Maga idegen toliakkal ékeskedik. Maga ócska plagizátor... — Kérem, én tudom, hogy az őrnagy úrnak is kellemetlenséget okoztam . .. De ha azzal jó- vátehetem, én elvállalom a többit is... — És most szépen tűnjön el... — Tessék mondani, mi lesz velem? — Sajnos, semmi. Az Icukája az éjjel visszavonta a feljelentést. Imponált neki, mert egyszer végre nem sírt, nem ígérgetett, nem kö- nyörgött. hanem, ha furcsa módon is, de férfiként viselkedett. Icuka szereti magácskát, mert Icukának nincs stílusérzéke és beéli egy olcsó epi gomnál... — Na, menjen szépen — tuszkolta ki Kovács Borzákot az ajtón. — Nyugodj, meg kérlek... Kovács kinézett az ablakon. Látta, hogy a tér sarkán ott vár Icuka, gyengéden belekarol a támolygó férfibe és mint egy gyereket, bátorítóan vezeti... — Hadnagy elvtárs. kérek engedélyt — lépett be Sipos. — Maga még itt van? — kérdezte Farkas. — Az őrnagy elvtárs is itt van — felelt Sipos. — Egyébként a hadnagy elvtársat keresik telefonon. — Itt Zakariás Ildikó... Ne haragudjon a hadnagy elvtárs. hogy zavarom... — mondta a lány —, de ugye a történtek után már nem kelj az egyetemre mennem? — Kérem, azonnal jöjjön be a kapitányságra. — Jövök — felelt a lány és Kovács nagyon örült, hogy nem kérdezte miért? — Maga pedig Sipos élvtárs. ha nem nagyon fáradt, kerítse elő Zsoldost, az egyetem KISZ-titkárát. — Mit akarsz vele? — kérdezte Farkas. — Jelentkezett az a lány. Mégis kiküldjük az egyetemre. Nem szabad semmit sem abbahagyni. Talán még jó is, hogy a közvélemény megnyugodott ... — Nehogy azt hidd. Délre az egész város tudja, hogy Borzákot elengedtük. — Van egy ötletem. Tüntessük el őket.., — Hogy érted ezt? — El kell őket vinni valahová. — De ez törvénytelen. — Nem úgy értettem. Mondjuk egy üdülőbe. Nászútra ... — Ez jó... Sipos megállt az ajtóban. — Kérek ... — Mondja! — Őrnagy elvtárs. jelentem, a feleségem szülei most éppen nálunk vannak. Nekik van Rákoscsabán egy kis házuk. Nem úri lakosztály ... — Futás, Siposkám. Vigye a kocsit és beszélje rá őket, hogy fogadják él a maga szíves meghívását. Borzákot előre ültesse és kocsikáztassa rheg a városban. Hadd lássák, hogy élvisszük... — mondta Farkas. — És most lefekszem... (Folytatjuk.) ♦ ♦ : l : ♦ : ♦ ♦ * De NAGYOK S/ET SteFJKE. Randevúba , igaz ? Valami jóképú e/atal- EMBERREL. , eltaialta,portAs bácsi. VlSZONTlÉTÉSRA HOLNAP, Mgi REGGEL. tíz Öreg mosolyogva móz a távozó lény után. Bajos JELENSÉG. NEM CSODA, HA A fERP/AK SZEME MEGAKAD RAJTA.ÉS NEMCSAK SZEP,A2TMONDJAK NINCS MÉG EGY OLYAN ÜGYES MŰSZERÉSZ A KARLS LÜSTE! TELEFONKOZEONTBAH, Mini 0. A LÉN Y A KÖZEL/ PARK FELÉ VESZ.) ÖTJÉT A SÉ TÉNY EGY NEPTELEN PONTJÁN... A LEGJOBBKOR ÉRKEZETT, ŐRNAGY ELVTÉRS/ FONTOS KÖZLENDŐIM VANNAK. <4 A TITKOS OBJEKTUM..- J Ne itt/Nem volna jó, ha meglátnának. BENNÜNKET EGYÜTT. Schneider kisasszony •. HEINRICH GUBE VAGYOK. Folytatjuk V illanyszerelő-ipari Vállalat vív Lábatlan, Tatabánya, Százhalombatta DKV. Szentendre munkahelyeire azonnal felvesz VILLANYSZERELŐKET. SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT Jelentkezés: lábatlani vékony papírgyár-építkezés VIV-kirendeltségen, Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél; Villanyszerelő-ipari Vállalat 1. sz, szerelőipari üzem Budapest VII., Síp utca 23. Lendvalnénál. (22) Felveszünk iakat«s, hegesztő, hálózati villanyszerelő, bádogos, szak- és betanított munkásokat. Szakképzettséggel nem rendelkezőknek betanulási lehetőség biztosítva. gépjavító állomás, várdomb. * 0 57)
