Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-09 / 82. szám
Reflektorban a bútoripar ^ RÄSAMfeOL Nem növelték a termelői árat — De a bútor azért drága , —-------------------Á ngyán István, az iregszemcsei Rákóczi Tsz tagja 1968. augusztus 12-én UR—28. mintájú traktorával fuvarozott. Körülbelül a hatodik fordulónál tartott, amikor nullába kapcsolva, de a motort járatva enyhe lejtőn megállította járművét. Mintegy 80 méternyire távozva vette észre, hogy a gép megindult. Még egy perc sem telt el, amikor Ángyán István koponya- és bordatöréssel, súlyos agyrázkódással élet-halál állapot között lebegett.., Lakosságunkat bútorínség gyötri. Az áruházak eladói a megmondhatói, mekkora a forgalom most, és mekkora volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A forgalom növekedése a valóságot nem tükrözi, forintban, bútoregységben nem lehet kifejezni azt a valóságos forgalmat”, amely egy bútoráruházon végivonul a zárszámadások, a nyereségrészesedések és havi fizetések nap- äcSn. A szekszárdi Népbolt Otthon Áruházában ha egy nap száz ember bútor iránt érdeklődik, közülük csak öt, tizenöt vásárol, a többi szemlélődik. A jó kereskedő ennek tulaj donképpen örül, mert a „nézelódőből lesz a vásárló”. Válogatás Az emberek nagyon megnézik, mire költsék megtakarított pénzüket. A bútor vásárlására fordítandó összeg a családi költségvetésben hosszú éveken át szerepel, mire „összeáll a pénz”, amikor az elhatározás vásárlás formájában realizálódik. Amikor a vásárlók nagy többsége csak nézelődőként jelenik meg a bútorpiacon, kellő módon kifogásolja a bútorok érát, minőségét, praktikusságát. A jövő vásárlója mond Véleményt a jelenlegi piaciról. Az utóbbi két évben az 1367-es bútorpiaci stagnálás Után a bútorkereskedők dörzsölik kezüket: nincs olyan bútor, amit ne tudnának eladni. Közben a vásárló szívja a fogát, mert a bútor drága. De válogatni lehet, válogatni érdemes is, mert bútort még a jómódú termelőszövetkezeti parasztok, ipari munkások, értelmiségiek is pem egy-két évre, hanem legalább öt évre, tíz évre vásárolnak. Megfigyelhető, különösen a falusi házakban, hogy egy szobát a legkorszerűbb bútorral rendeznek be, következésképp a legdrágábbal is, de ezt a szobát nem használják, nem lakják, ez a „tiszta szoba”. A válogatás egyben azt is jelzi, hogy van miből válogatni. Két éve nem nyúltak a termelői árhoz Előző cikkünkben arra próbáltunk az alapanyag-ipartól Választ kapni, hogyan, miért emelték a bútorárakat, amikor az alapanyag tulajdonképpen a régi áron maradt? Dr. Szigeth Ferencné, a Szekszárdi Faipari Vállalat főkönyvelője, mint vásárló és mint gazdasági vezető is, bizonyítja, hogy a bútorárak meglehetősen gyorsan szöknek a magasba, annak ellenére, hogy ez a vállalat 1968. január elseje óta nem emelte bútorainak termelői árát. A szekszárdi vállalat a Bútorért-tel áll kereskedelmi kapcsolatban, ez a nagykereskedelmi vállalat viszi el a vállalat összes bútorát, előre megállapított, kölcsönösen korrigált, ellenőrzött termelői ár alapján. A Bútorért minden gyárral úgy köti meg a szerződést, hogy a gyártóknak a 8—12 százalék nyereség biztosítva legyen. Ugyanakkor a megfelelő rendelésösszetétel érdekeltté tegye az egyes gyárakat a bútor tömeges gyártásában. Az alapárak, tehát a termelői árak lényeges változáson nem estek át. Az történt csupán, hogy 1968. januárjában az egyes fűrészáruk beszerzési árát növelték, míg a bútortextíliák árát csökkentették. Összességében az áremelkedések és árcsökkenések azonos típusnál áreltérést nem okoztak. Új bútor — új ár Amikor a vásárló válogat, nem tud teljes bizonyossággal különbséget tenni egy szekrénysor között, amelyet most akar megvásárolni, vagy amelyet öt évvel ezelőtt kiválasztott. Különbséget nem lehet tenni, bár a mostani szekrénysor legalább kétezer forinttal drágább. Ugyanez a helyzet akkor is, ha kárpitozott termék van a bútoregység között. Például a vásárló nem valószínű, hogy meg tudja különböztetni a 100 forintos, vagy a 200 forintos bútorszövetet. Egy garnitúránál ez több mint 2000 forint különbséget jelent. Nem lehet azt sem felmérni, hogy egy új bútor fényezése, tehát külleme mennyivel ér többet, mint az, amelyet két évvel ezelőtt szemléitek. Meglehetősen hosszú az átfutási idő a vásárlás elhatározásától a vásárlásig. Ez is növeli a bútoriparban jelentkező árkülönbségekéit. Huszonháromezer forintos jugoszláv bútor Van olyan kereskedelmi, iparpolitikai elv is, hogy külföldről behoznak egy-egy jól sikerült szériát egyrészt, hogy az ipart ösztönözzék, másrészt, hogy a vásárlói igényeket növeljék. A Jugoszláviából behozott három darabból álló bútor 23 ezer forintba került Azt mondják a Szekszárdi Faipari Vállalat vezetői, hogy ők nem is tudják, tőlük mit követelnének, ha olyan termelő árat mondanának, amely nyomán 23 ezer forintos lenne a fogyasztói ár. A fogyasztó ennél a háromdarabos bútornál meg- hökken, és most következik a meglepetés: megvásárolja ezt a drága bútort. Négy együttest hoztak a szekszárdi bútoráruházba, rövid idő alatt elvitték. Vigyünk két hazai bútort kicsit közelebb a vásárlóhoz. A Firenze lakószoba 14 600 forintba kerül. A Kanizsa 4, pedig 20 000 forintba. A Kanizsához két fotellel tartozik több, mint a Firenzéhez, de ez a bútor „már bútor”. De 20 000 forintba kerül. Nincs ár a műbizonylaton Valamikor az volt a szokás, hogy minden bútorra ráragasztották a műbizonylatot. Ezen feltüntették a fogyasztói árat is. Volt amikor a nagykereskedelmi árat is. sőt még a termelői árat is. Most a műbizonylat rovatai üresek. S ez az üres műbizonylat is növeli a bútorpiac körül lengedező sötétséget, bizonytalanságot. A szakemberek azt mond • ják, s ebben igazuk van, hogy 1967. előtt is drága volt a bútor. Viszont azt is mondják, hogy most is drága. Meg tudják indokolni, hogy egy új típusú szekrény, fotel miért kerül annyiba, amennyit kérnek érte. Jobb a kidolgozása, tartósabb az anyag, használhatóbb, stb. A bútoripari árakat nem lehet könnyen emelni, csökkenteni. Amikor új anyagot használnak akár egy fotel vagy egy szekrény gyártásához, az új anyag árát pluszmínuszban csak két százalékon túl vehetik figyelembe. Tehát akkor, ha az egész termék önköltségi értékének két százalékát meghaladja a beépített új anyag értéke. Lehet gondolkodni azon, érdemes-e új anyagot bevinni a termékbe, és ezt a termék hány százalékává tenni? De ekkor még mindig nem tudjuk, m'ért drága a bútor? Találgathatunk, hogy a változatlan termelői árhoz mit tesz hozzá a Bútorért. Találgathatjuk azt is, hogy milyen úton-módon növekedik ezek ismeretében a bútor ára. Választ a Bútorért-töl kérhetünk, melyet Olvasóink tájékoztatása érdekében meg is teszünk. A bútorok minőségével eddig szándékosan nem foglalkoztunk, mert az külön cikksorozat témája lenne. Pálkovács Jenő A majdnem halálos kimenetelű munkabaleset nem következett volna be, ha a szövetkezet kifogástalan műszaki állapotú járművet bocsát a traktoros rendelkezésére, — de akkor sem, ha Ángyán a balesetveszélyes géppel megtagadja a munkát. Kolonics Ferenc, aki korábban járt a traktorral, megmondta kollégájának, hogy a traktor kézi fékje rossz, ha úgy hagyja ott a gépet, hogy a motor jár, nullába kapcsolás mellett a lábféket valamilyen kemény tárgy- gyal — például kalapáccsal — rögzíteni kell. Ángyán gépének megindulásakor visszafutott a traktorhoz. Az erőgép és a pótkocsi közé igyekezett elhelyezkedni, hogy a légfék vezetékét leemelje, s így késztesse megállásra a vontatót. Lába a síkos talajon megcsúszott, ő maga a traktor és a pótkocsi közé zuhant, az utóbbinak jobb oldali kerekei pedig áthaladtak mellkasán és fején. A baleset áldozata hosszú hetekig állott gyógykezelés alatt. Maradandó testi fogyatékosságot szenvedett, s így munkaképességének kétharmadát elvesztette. A Szekszárdi Társadalom- biztosítási Igazgatóság 1968 november végétől havi 966 forint rokkantsági nyugdíjat állapított meg Ángyán részére. Szükséges megjegyezni, hogy a _ rokkant a balesetet követően egyáltalán nem tudott már dolgozni. A tamási járásbírósághoz benyújtott keresetében Ángyán kérte a bíróságot: kötelezze a termelőszövetkezetet korábbi átlagbére és rokkantsági nyugdíja különbözeiének 16 hónapra szóló, visszamenőleges megfizetésére 11 520 forint erejéig; továbbá ez év január elsejétől havi 720 forint különbözet megfizetésére. Az alperes tsz a kereset teljes egészében történő elutasítását kérte. A járásbíróság dr. Erdős Tibor tanácsa igen alapos bizonyítási eljárást folytatott le; többek között igazságügyi műszaki és orvosszakértőket hallgatott meg. Az eljárás eredményeként részben helyt adott a traktoros keresetének, és a termelőszövetkezetet visszamenőleg 5348 forint megfizetésére, a jövőre vonatkozóan pedig havi 60 forint 40 fillér baleseti járadék fizetésére kötelezte. A pervesztes tsz-t ezen felül 800 forint perköltség terheli. A bíróság az ítélet indokolásában emlékeztetett a Polgári Törvénykönyv 345. §. (1) bekezdésére, amely szerint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Az erőgép üzemeltetése a tsz részéről: veszélyes tevékenység. A törvény szerint nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott. A járásbíróság mérlegelési jogkörében úgy találta, hogy a baleset bekövetkezésében hibás a termelőszövetkezet is, a traktoros is, — mégpedig ez utóbbi az előbbinél nagyobb mértékben. A felperes traktoros felelősségének mértékét a bíróság 60 százalékban állapította meg, ezért — értelemszerűen — a tsz anyagi felelősségét 40 százalékra korlátozta. A bíróság rámutatott arra, hogy Ángyán az erőgépen való helyettesítésre nem közvetlenül arra jogosult személytől kapta az utasítást, hogy a hibás erőgéppel meg kellett volna tagadnia az elindulást, hogy a lejtős, síkos úton a motort is meg kellett volna állítania. A tsz-nek azt rótta fel a bíróság, hogy bár a szövetkezet saját javító műhellyel rendelkezik, a traktor műszaki felülvizsgálatát nem végeztette el, s eltűrte, hogy a veszélyes géppel dolgozzanak. A járás- bíróság a felperes havi járadékának összegét a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumi állásfoglalásai. alapján számította ki.- b. z. Népújság 7 z üdülőbe hét érdekes személyiség érkezett a turnusváltáskor. Egy törpe meg egy fehér csizmás öregasszony. A törpét hamar megszokták és kikerült az érdeklődés középpontjából. Törpe és kész. Nem lehet mindenki langaléta. Viszont a fehér csizmás öregasszony egyre többet hallatott magáról. Ha nem ízlett neki az étel, amit választott, méltatlankodva reklamált, s nem akarta elhinni, hogy csak azt kaphat, amit rendelt, amit az előző napon megjelölt az étlapon a háromféle eledel közül. Reklamációjának sikertelensége nem keserítette el. Rendszerint fölkelt az asztaltól, végigbállagoit az ebédlőn és megcélozta a konyhát. A vendégek mindig megnézték. Bő szárú, fehér műbőr csizmája a térdkalácsát ütögette, olyan hosz- szú volt. A csizmán kívül melegítőt viselt, pontosabban a melegítő alsórészt csizmán belül, továbbá egy nyakba kötött muszlinken- dőt és egy barna svájci- sapkát. Reggel, délben, este. Az ismerkedési esten is így jelent meg, a flancosán kiöltözött vendégseregben. Az első változás akkor történi az öltözködésében, amikor egy este a presszóB ütykős néni ban levetette az egyik csizmáját. Mezítláb ücsörgött, aztán elkezdett járkálni. Az üdülő vezetője odament hozzá, figyelmeztette: Itt mások is vannak, nem illik mezítláb járni. — De kérem, szorít a csizma. Idehoznak és még nem is járhatok kényelmesen. — Ki hozta ide? — A szakszervezet. Az üdülő vezetője elsápadt: — Talán mégis inkább a csizma a hibás, mint a szakszervezet. Vagy aki a csizmát vette. — A lányom vette. Az ipar a hibás, aki ilyen csizmákat gyárt. Nekem nagy bütyköm van a lábamon és nyomja a csizma. Miért nem gyártanak olyan csizmát, ami nekem is jó? — Drága néni, tessék mamuszban járni! Erezze magát otthonosan. — Mamuszban? Ennyi ember előtt? Mindenki úgy kiöltözik. Nekem is adnom kell magamra. — Akkor szabad legyen ajánlanom a mezítlábasság helyett, hogy szíveskedjék leoperáltatni a bütykét. — Hogyisne! Engem ne vagdossanak. A jelenlevők teljes figyelme a bütyökre irányult. A bütyök valóban nagy volt, mégpedig a lábfej közepén, fölfelé nyújtózkodva. A nem mindennapi látvány általános elismerést és együttérzést váltott ki. A néni toporgott, düny- nyögött, majd egyik lábán csizmával, méltóságteljesen elvonult a presszóból. Negyedóra után visszatért, sétált fel-alá az asztalok között. Peckesen, lazán, ruganyos léptekkel. Mindkét lábán csizma volt. Az egyik fölhasítva. A lábfejnél. Ügy szétnyílt, mint a feslő bazsarózsa. (g- j) 1970. április 9.
