Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Kézimunka Pulóver és kabát Háztartás Korsxerű edények horgolással, kötéssel V A pulóver relief horgolással készül, valamely szín két árnyalatával. 1. és 2. sor: A sötét színnel. végig rövidpálca. 3. sor: Az első rövidpálcára rövidpálca, a következő relief, (ráhajtással aláöltünk, az előző sor rövidpálcájának és .a szálat áthúzzuk, majd lehorgoljuk a ráhajtásos pálcát) 2 rö­vidpálca és ismétlés. 4. sor: végig rövidpálca. 5. sor: A vi­lágos színnel ugyanaz, mint a 3. sor, de itt már a 3. sor relief pálcáit fogjuk át. 6. világos színnel, végig rövidpálca. A 3—6. sorok ismétlésével dolgozunk, a befejezés egy rövid- pálcasor. A pulóver nyakát és ujját rövidpálcával körülhor­goljuk. A kabát a pulóverrel azonos minőségű fonalból, kötve készül, a színén mindig sima, a bal oldalán mindig fordí­tott sorokkal. Gombolás pántot ugyanolyan relief-mintával horgolunk rá, mint a pulóver. A horgolást sötét színnel kezdjük, a jobb oldali, egyenes részen. A világos sor horgo­lásánál Ifi pálcaközönként 3 gomblyukat horgolunk (3 pál­ca felett 3 szemmel átmenve). SZEGEDY BÉLA NÉ Szombat: Karalábéleves, lek­város derelye. Vasárnap: Ebéd: Gombale­ves, töltött oldalas rizzsel, sa­vanyúság, Kossuth-kenyér, va­csora: körözött, új hagyma, tea. Kossuth-kenyér: Hozzávalók: 3 egész tojás, 12 deka cukor, 2 deka kakaó, vagy 5 deka csokoládépor, 6 deka apróra vágott héjas mandula vagy dió, 14 deka finamíűsafy cit­romhéj, fahéj. A tojássárgákat S cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a kakaót, a vágott mandulát, kis késhegy fahéjat, a három tojás keményre vert habját, és utoljára beleszitáljuk a lisztet. Papírral kibélelt hosz- szúkás formában sütjük, mint a piskótát. ____ H étfő: Rántott levés, pirított kenyérrel, szárazbab-főzelék sült szalonnával, alma. Kedd: Húsleves, metélt tész­tával, tökfőzelék, marhapör­költ. Szerda: Burgonyaleves, tú­rós palacsinta, kompot. Csütörtök: Zöldségleves, töl­tött paprika, alma. Péntek: Zellerkrém-leves, tejberiza csokoládéporral. Az utóbbi évek sok újdon­ságot hozlak, öltözködésben, lakberendezésben, sőt, konyha­felszerelésben is. Ez a változás — régi formák, anyagok, esz­közök felcserélése újjal, — ál­talában kedvező; az új termék rendszerint szebb, modernebb, tehát jobbpn használható a réginél, jobban megfelel vál­tozó, fejlődő életvitelünknek. Nagyanyáink még rézmozsár­ban törték apróra a gyömbért, a diót, a szemes kávét, — mi már mindezeket elektromos darálón porítjuk, s a rézmo­zsár, sajátos emlékként, dísz­tárggyá lépett elő. A feketét villamos főzőlapon készítjük, bent a szobában, s a „terülj asztalkám’’ ínycsiklandó fogá­sait Kukta fazékból varázsol­juk elő. Az edényüzletek ki­rakata előtt újabban ismét so­kan nézelődnek kedvtelve. Nagy az érdeklődés a szép formájú, két színnel zománco­zott, gombosfedelű, vagy nye­les fazekak, tálak iránt, az át­tetsző jénai edények újabb változata, a virággal díszített, hófehér, porcelán hatású tűz­álló edény iránt. Egy-egy ilyen tálkészlet, vagy akár egy darabja is elegánssá teszi az étkezőasztalt, látványnak is vonzó. És ami a külső megjelenésen kívül még vonzóbbá teszi az új edényféléket: a praktikus­ságuk. A zománcozott edények hasznosságát, fontosságát min­den háziasszony ismeri: ilyen edéúyben nem szenved káro­sodást, vegyi elváltozást az étel, sem főzés közben, sem, ha benne tároljuk az elkészült ételnemüt. (Ezért követendő előírás pl. befőtt, lekvár elte- vésénél a zománcos lábas használata. A gyümölcs leve savas, s ha nem zománcozott edényben, vagy nem porcelán­ban keverjük, hagyjuk állni — a sav az edény anyagával érintkezve, oldja azt, igy ve­gyi elváltozást, az egészségre romboló hatású károsodást idéz elő.) Az újfajta zománcos faze­kak még egy érdeme; a fedő gombja, a fazék füle, vagy nyele nem melegszik át, sza­bad kézzel megfoghatjuk, nem égeti meg a bőrünket. A zo- máncosedény-választék legmo­dernebb darabja a Teflon sü­tőedény (ez az olasz serpenyő neve; hazai változatban Alu- tef néven kapható). Ez a ser­penyő (vagy fedeles fazék) belül viasz-szerű bevonattal van ellátva, amely zsír- és víztaszító, — tehát az ételek nem égnek oda az ilyen edény­ben — igen könnyen (öblítés­sel) tisztíthatok. Sült hús- és halszelet, diétás étel készíté­sére alkalmas ez az edény; — a sütniváló alá nem kell zsi­radékot, sem vizet tenni. De az edényt használat előtt ki kell kenni vékonyan olajjal, vagy zsírral (mint a tepsit, melyben süteményt sütünk), pár percig melegíteni kell, s azután tegyük bele a vékony­ra szeletelt sütnivalót. Mele­gíthetünk is az edényben bár­mit, zsír és víz hozzáadása nélkül — tehát a lefogyni szándékozóknak is védelmet nyújt a felesleges kilók ellen. A másik, jól bevált és mél­tán kedvelt főzőedény a „jé­nai” néven ismert hőálló üveg­edény (nemcsak az NDK-beli Jéna városban készül; idehaza is gyártják kis mennyiségben; francia—angol importból is ismerjük. Pyrex-edény néven). Mind a régi típusú, mind az újabb tűzálló edény felére csökkenti az asszonyt munkát, mivel az ételt ugyanabban a tálban adjuk asztalra, amely­ben főztük. — nem kell tehát át töltögetni, nem hűl közben az étel és nincs kitéve bakté­riumok behatolásának. — Kór­házakban is ezt az edényt használják étkezésnél. Köny- nyen tisztítható, higiénikus és az átlátszó változatú edény­ben sütés-főzés közben ellen­őrizhetjük az ételt. Csupán ar­ra keli vigyázni, hogy ne te­gyük közvetlen lángra, (sütő­ben a rácsra tegyük, gáztűz­helyen lángelosztót tegyünk alá és még melegítéshez is) mert különben megrepedhet, vagy eltörik. BARS SARI Lakáskultúra Régi és mai népművészeti tárgyak Nagy divat, kedvtelés ma­napság nálunk — és világ­szerte —, a régi cserépedé­nyek, használati tárgyak, bú­torok gyűjtése és ezeknek fel- használása a lakások díszíté­sében. Végre ráeszméltek az emberek, hogy a paraszti kul­túra, a népművészeti emlékek összegyűjtésével, népünk régi kulturális örökségét becsülik meg. A tömegtermeléssel előállí­tott, sima vonalú bútorok, használati tárgyak gyakran egyhangúságot jelentenek a lakásban ma is. Ezt a „szürke­séget” fel lehet oldani olyan régi darabokkal, amelyek ma­gukon viselik alkotójuk keze- nyomát és mert egy kultúra kiforrott termékei időtállóak és szépek. Ha néhány kézzel fes­tett, virágos, vagy madaras tá­nyért például a falra akasz­tunk, olyan szép dekorációt nyújt, hogy szinte a festményt is pótolhatja a szobában. A díszesen faragott mángorlót, vagy guzsalyt is bevihetjük a lakásba. A régi tulipános láda, vagy karcolt díszítéssel ellátott szuszék, fehérnemű-, vagy ágy­neműtartónak is kiválóan al­kalmas. A tréfás feliratokat őrző pá- linkásbutéliákat könyvek elé helyezhetjük. A bütykösök, korsók, köpülők padlóvázána' is megfelelnek, és ha néhán szeszélyes vonalú faágat he lyezünk beléjük, máris szebbe tettük velük lakásunkat. Tekintve, hogy a gyűjtői száma eléggé megszaporodol és nem valószínű, hogy pa lásokon, kamrákban poroso va régi dolgokat találunk, v szőni szeretnénk a régiek: emlékeztető tárgyakat szerezn akkor a népi iparművészek al kotásait megvásárolhatjuk s boltokban. Az új követeimé asefcaafe megfelelő tárgyak a hagyományok figyelembevéte­lével készülnek. Hódmező­vásárhelyen, Szekszárdon, Kar­cagon, Mezőtúron, Nádudvaron a népművészek, — hogy csak néhányat említsünk —, olyan egyedi feketés-, teás-, boros-, pálinkáskészleteket, tálakat, tá­nyérokat, vázákat és más cse­répedényeket készítenek, ame­lyek a legszebb régi darabok­kal is felveszik a versenyt. A lakásban a kényelmi igé­nyeket elégítik ki a szőttes- párnák, mást a futók, fal­védők, térítők. A népi ipar­művészek a hagyományos min­ták után készítik ezeket is ma­napság. Felhasználásukra sok lehetőség van. A kárpitozott, a műanyag bevonatú bútorokon is szépen hatnak. A szőttest számos esetben bútorhuzat­ként is felhasználják, míg a szádából függöny készül. A hímzett térítők, párnák, stb. már jobban igénybe ve­szik pénztárcánkat; de egy-egy szép darab elegendő is belő­lük. A kalocsai, a mezőkövesdi, sárközi, tardi, szentistváni, be­regi és más hagyományokat őrző hímzőasszonyok nemcsak a maguk otthona, hanem a ke­reskedelem számára is készí­tenek csodálatos darabokat. A Népi Iparművészeti Tanács őr­ködik azon, hogy csak művé­szileg értékes munkák kerül­hessenek a kereskedelem út­ján a fogyasztókhoz. Lakásunk öltöztetéséről volt szó. Ügyeljünk arra, hogy mint mást se, lakásunk népművé­szeti tárgyakkal való díszítését se vigyük túlzásba, mert ak­kor múzeumjelleget kap ott­honunk. Néhány szép tárgy ízléses elhelyezése jobban ér­vényesül, szebben mutat, mint­ha telezsúfoljuk velük a la­kást. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom