Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
/\ epvc F Ü R G £I) Az első lépések Egy faluban természetesen nem lehet mindent leltárba venni, a fontosabb adatokból azonban álljon itt egy csokorra való. Fürgédén és a töoui környező pusztán már 1945. kora tavaszán megalakult a kommunista pártszervezet. Itt a választásoknál is mindig e párt kapta a legtöbb szavazatot. 1945. áprilisában kiosztották herceg Mon- tenuovo földjeit, s' a földművelést, igásállat nem lévén, ásóval, kapával kezdték. Az új falu megépítésének gondolata közvetlenül á felszabadulás után felvetődött, annál is inkább, mert a környező öt pusztán — Bel-Fürged, Kül-Fürged, Juliamajor, Horhi, t Potoj — elavult egészségtelen* körülmények közt laktak az emberek. Még külön konyhája sem volt a családnak. Az új falu műszaki terve 1947-ben készült el, s ez évben már megépültek az első házak is, egyelőre ideiglenes jelleggel, hogy a cselédlakásokból kiköltözhessenek, s azokat lebonthassák. A házak zömét 1948-ban kezdték építeni. OTP-kölcsönt senki sem kapott, mert akkor ilyen akció még nem volt. A régi puszták helyét manapság csak az eke után felszínre kerülő kőtörmelék jelzi. Tanácsházat, kis- áruházat 1955-ben, villanyt és új iskolát 1959-ben kapott a falu. Időközben egy régi épületből — a vadászkastélyból — kultúrházat és presszót alakítottak ki. A lakosság száma 1046. évente 7—16 házasságot kötnek a falu- han. A születések száma 1967-ben 28, 1968-ban 19, 1969-ben 23 volt, az elhunytaké ugyanezen években 8—6—4. A keresők 55—60 százaléka tsz-tae, 35 százaléka állami gazdasági alkalmazott, 5 százaléka más vidékre jár dőlAmikor benyitottam-. \a tanácselnök, Fábián József szobájába. alig fejeztem be a köszönést, az elnök közbeké r- rtezett: — Mivel jött az elvtárs? — A falu széléig autóval. Onnan gyalog. — Miéit nem jött egészen eddig autóval? — Mert nagy a sár, és neon akartam megsüllyedni. — Na látja, mindezt nem véletlenül kérdeztem. Az a legnagyobb problémánk, hogy a kövesét csak a falu széléig vezet, a meglehetősen terebélyes falu központjába ilyenkor csak tengelyig érő sárban, nyáron pedig fullasztó porban lehet eljutni, vagy gyalog. Annak idején a faluig tellett kö- vesútra, illetve a • falu mellett elhaladva a vasútállomásig, de be a faluba már nem, állandóan kérjük a bekötő utat, (Fürgéd község a (elszabadulás utáni fejlődésnek köszönheti létét). gozni. Évente napjainkban is épül egy-kél új ház. Főként Odoráról költöznek Fürgédre. Az utóbbi években hat átköltöző családot vettek nyilvántartásba. Fürgédről főként a fiatalok költöznek el. Eddig 25 fürgedi fiatal végzett gimnáziumot, S technikumot, 8 szakközépiskolát, 9 pedig egyetemet, illetve főiskolát. A község utcanevei: Ifjúság, Vas Gereben, Kossuth, Petőfi, Dózsa György, Hunyadi, Árpád, Táncsics. A leghosszabb, mintegy két kilométer, az Ifjúság utca. A falu jelenleg 259 családi házból áll. Nádtetős egyetlen egy sincs. A lakóépületeknek már csak 15—20 százaléka téglával megerősített vert fal a többi tégla. A többség nemes vakolású. Egyszobás 80, kétszobás 160, háromszobás iJ, egy helyiségből álló 6. A lakások 35—40 százaléka padlós, parkettás, a többi még nem. A fürdőszobák száma 30, de berendezve csak 8 van, mert még nincs tömevízmű a faluban. A rádiókészülékek száma 232, a televízióé 159, a motorkerékpároké 100, a magán-személyautóké 4 (egy személyautót lottón nyertek). Mosógép majd minden házban található, padlókefélő gép csak néhány. A Révai Nagylexikon nem egészen egy oldalon tárgyalja Vas Gereben életművét. A márcsak azért is, mert a sok gép a nagy sárban meg sem tud moccanni, dehát hasztalan. Saját erőből pedig nem megy. örültünk, hogy járdára, óvodára, tűzoltószertárra, orvosi rendelőre és ápolónői lakásra tellett. Az ilyen elemi, közérdekű feladatokat megvalósítottuk, de még mindig ott tartunk, hogy választani kell a törpevízmű és az út között. Amelyiket választja majd a falu lakossága, hosszú évekre leköti az erőforrásainkat, s a másik feladat mindenképpen marad. Hadd említsem meg, hogy Fürgédén jó az adófizetési morál, mindenki kellő időben kifizeti az adóját, emellett nagyon sók társadalmi munkát is végez a lakosság. Minden évben többet. 1960-ban még csak 20 000 forintot tett ki a társadalmi munka értéke, tavaly pedig már megközelítette a 190 000-et. Elhatároztam, hogy a legelső embert, akivel találkozom az utcán, megszólítom, s meg- ismerkedek vele. így Is történt. — Takács István vagyok. — Hova igyekszik? — A tsz-be. Bár nyugdíjas vagyok, de be-bejárok, mert néha az öregekre is szükség van. — Mióta lakik Fürgéd községben? — Amióta létezik maga a falu. A családok többsége a falu felépülésével együtt került ide. A környező pusztákról... Ez nemcsak a mi falunk, hanem mi is építettük fel. Az első háztól az utolsóig. Csak pár gazdasági épület, meg az intézőlakás maradt meg a régi pusztából. Ahol most a falu házsorai húzódnak, az uradalom idejében mezőgazdasági terület volt. terjedelem maga is mutatja, hogy Vas Gereben nem tartozott ugyan nemzeti irodalmunk legnagyobbjai közé, de a maga korában, a XIX- század második harmadában jelentős, népszerű volt. A kortárs Jókait messze nem érte el, művei megközelítően sem bizonyultak olyan maradandónak, de-méltán soroljuk a jeles prózaíróink közé. Vas Gereben Fürgédén született. Fürgéd a dunántúli nagybirtokrendszerre jellemző puszták egyike volt. Vas Gereben apja — a családi név egyébként Randankovics a Vas név a diáktársaktól csúfnévként ragadt rá, de később maga is megkedvelte, s használta — uradalmi ispánként élt a pusztán. A szülőház később teljes egészében uradalmi iroda lett, így egyáltalában nem örvendett valami nagy népszerűségnek, s a felszabadulás után márcsak ezért sem kegyelmeztek meg neki: lebontották, anyagát felhasználták a falu felépítéséhez. Az emléktáblát, amely az eredeti szülőházon volt, később be— Miből építették fel ezt a sok házat? Honnan vették hozzá az anyagot? Ezt azért kérdem, mert hát ez a falu közvetlenül a háború utáni években épült, amikor nagy szó volt az is, ha sót és cukrot lehetett kapni az üzletekben, s építőanyag a létfontosságú hidak, gyárak felépítéséhez is szűkösen jutott. — Jóformán magunk se tudjuk, hogy miből. Most, hogy az idő távlatából visszagondol az ember az építés körülményeire, hihetetlennek tűnik az egész. A mérnökök kijelölték a falut, kimérték, kiosztották a házhelyeket, s azt mondták, hogy építsünk. De az már mindenkinek a saját gondja lett, hogy miből. Azt mondták, lebonthatjuk az uradalmi épületeket, s az anyagát felhasználhatjuk. De amikor hozzáépítették a falu új iskolájának falába. A fürgedi általános iskola igazgatója, Dorfmeiszter Mátyás, kisgyermekként került Fürgédre, mert édesapja az ■uradalomban -kapott hivatali állást. Az immár több évtizedes fürgedi nevelői ténykedése közben nagy. ügybuzga- lómmál kutatta a Vas-hagyatékot. Több éves munkával sikerült összegyűjtenie az iskola részére Vas Gereben ösz- szes műveit. Egyik-másik Vaskötetért 15—20 antikváriumüzlettel is kellett leveleznie. Másutt • nemigen, a fürgedi gyermekek azonban rendszeresen olvassák Vas Gereben műveit. Kossuth Lajos utca 14. Itt laknak Savanyu Györgyék. A ház nagyjából olyan, amilyenből a legtöbb található Fürgédén. Mint mondják, a család Életszintje is az átlagnak felel meg, ezért is kopogtattunk be hozzájuk. Savanyú G yörqyné ugyancsak nagyot nézett, amikor váratlan látogatóként azzal a kéréssel fordultunk hozzá, hogy mutassa meg portájukat. Kérésünket mindenesetre a legnagyobb készséggel teljesítette. — Kezdjük itt kinn. Ez a virágoskert — mutat a meglehetősen tágas és gondozott, drótkerítéssel körülvett részre. Szélessége csaknem azonos a telek utcai szélességével. Mindössze a hátsó udvar kocsikijárójának szorítottak helyet mellette. A virágoskerten keresztül vezet a gyalogbejáró, méghozzá szőlőlugassal övezve. A lugasnak olyan kordont készítettek, hogy az valósággal alagutat alkot o gyalogbejáró fölött. Ettől jobbra és balra szabályosan kiképezett virágágyások, s némelyik évelő dísznövény — lévén a kert kora reggeltől alkonyaiig napsütötte —, mór kibújt, zölden. Tágas a hátsó udvar is. Itt ólak sorakoznak. azokban állandóan van anyakoca, s több-kevesebb növendéksertés, hízó. Szanaszét tyúkok kapirgólnak, kakas kukorékol, a fészkén tojó kotkodácsol. — Minden évben eladunk néhány hízót. A baromfi jó részét elfogyasztjuk, de abból is kerül Piacra. Meg a tojásból. A sok háziállat sok gondot is jelent. Pár hete hoztunk 80 naposcsibét, már szépen növekszenek, de olyan hűvös még a kinti levegő, hogy nem merem kiengedni őket a szabadba. A kiskonyhában viszont annál jobban érzik magukat — így Sa- vanyuné. A kiskonyha a lakóépülettel szemben található, még a virágoskertben. Különálló mini-épület. Savanyúéit itt főznek télen-nyáron, hogy a lakóépületét állandóan tisztán tarthassák. A csibék az egyik sarokban lévő, dróthálóval *—'■'** ' irin lián vannak. Mivel a láttunk a bontáshoz, kiderült, hogy mégsem lehet. Még a rendőrök is jöttek, hogy nem szabad bontani. A nép azonban beleélte magát, hogy végre saját portához, lakóépülethez jut, ezért aztán nem tágítottunk. Amikor a hatósági emberek jöttek, abbahagytuk a bontást, amikor elmentek, folytattuk. Mit törődtünk mi azzal, hogy följebb hogyan változtatták az álláspontokat. Az egyik helyen ezt mondták, a másikon azt, aztán ez is, az is módosult. Nem volt nehéz rájönnünk, hogy ha ez így megy, talán sosem lesz saját házunk, ezért bontottunk tovább. Ebből végül is lett némi téglánk, faanyagunk, s megkezdtük az építést. Többnyire csak téglával megerősített tömésfalra futotta, de akkor az is jó volt. Jobb, mint amilyenben azelőtt laktunk.' A kezdés után jöttünk rá, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket. Föld, tégla és fa volt, de egyéb anyag és pénz nem. Pedig az iparosoknak fizetni kellett. Amit lehetett, pénzzé tettünk, fillérenként szedegettük össze a szükséges pénzt. Persze úgy, hogy évekig elhúzódott az építkezés. Sosem felejtem el, már beköltöztünk az új lakásba, de az^ ablakon még nem volt üveg, s már novemberben, decemberben jártunk. Ez a vidék különben is nagyon széljárta, nincs a közelben hegy vagy erdő, ami felfogná a szelet. Pokrócokkal, deszkákkal próbálkoztunk üveg helyett, de a szél így is végigfütyült a szobákon. Vacogtunk. Ilyen előzmények után lett rendes falu Fürgédből. Bárki megnézheti. ládából nem tudnak kijönni, a konyha tisztaságát sem befolyásolják. A 80 csibe állandó koncertje azonban fülsiketítő. — A haszonért ezt is el kell viselnünk — mondja Savanyuné. A. lakóépület külsejét élénk színű nemes vakolat díszíti és védi. A folyosóról az eredetileg konyhának készült, de szobának használt helyiségbe lépünk. Ebből jobbra is, bah a is nyílik egy-egy helyiség. Az utca felőli az első szoba, — másutt parádés szobának hívják —, a másik , irányba nyílik a tulajdonképení lakószoba. Mindhárom helyiségre két dolog jellemző: ez egyik a tisztaság, rend, a másik pedig a cementlapos padlózat. — Amikor padlóztattunk, még nem volt termelőszövetkezet, és nem futotta deszkapadlóra az erszényünkből. Feltűnik az első szoba zsúfoltsága. A gerinc-bútorzatot egy régebbi típusú, de nagyon jó állapotban lévő hálószoba-garnitúra alkotja. Az ágyakon dunnák, párnák, díszes terítő. De beszorítottak e szobába egy modern szobagarnitúrát is: rekamiét, fotelokat, stb. i — Ez a. modern garnitúra a kisebbik lányunké. Ha majd férjhez megy. . A másik kettő is kapott. Igyekszik az ember, ameny- nyire az erejéből telik. — A családfő ? — A tsz-ben szerelő, ö napközben sosem található itthon. — Mennyi volt a tavalyi jövedelmük? — Sosem legyen kevesebb. — Mióta laknak e faluban? — Amióta felépült. Amikor kimérték a jalú helyéi, -mi is kaptunk telkei, és építettünk. Mekkora a telkük? — Nyolcszáz öl. Fürgédén minden házhely ekkora. A baromfi- udvar után veteményes-, gyüniöl- csöskert következik. Jó. hogy a ház körül megterem a konyhára való zöldség. BODA FERENC Kövesül csat a falu széléig Vas Gereben szülőföldje Savanyu Györgyék