Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-30 / 100. szám

I Levelezőink írják Dunaföldvártól Caíamarcáíg Egy táncművész életútja A Népújság szerkesztőségé­be meglehetősen sqk levelet hoz naponta a postás. Lapunk fennállása óta azonban az el­ső eset volt a múltkori, ami­kor a levélpapír fejlécén Ca- tamarca neve szerepelt, maga a levél pedig Rio de Janeiro és Santos között kelt, a tenger hullámain. A feladóról, dr. Pintér Ferencről — bevalljuk — semmit sem tudtunk. „Tá­volra szakadt hazánkfia”-jel- zővel szokták illetni a hozzá hasonlókat, és ez a jelző va­lóban találó az ő esetében. Messzebbre aligha lehetett volna szakadni, mint ahová őt vetette az utóbbi évtizedekben igencsak sok bolydulást, moz­gást, hányódást előidézett európai sors. Ismereteink — fényképek, újságkivágások, kritikák ol­vastán — azóta jócskán gya­rapodtak. Legfőbb forrásunk azonban maga a művész volt, aki késő estig tartó beszélge­tésre invitált bennünket du- naföldvári otthonába. — Otthonába? — kérdeztük. — Én csak fizikailag élek külföldön, — mondotta. — Itt van az otthonom, boldogult apám házában, ahol felnőttem és ahol a testvéreim laknak. Dr. Pintér Ferenc apja is­kolaigazgató volt Dunaföldvá- ron. Testvérei közül ketten máig itt pedagógusok. Testvé­rek öten voltak, közöttük egyetlen a fiú, aki a legmaga­sabbra nőtt, legtávolabbra sza­kadt, és talán legfeljebb vitte. — Hogyan? — 1905-ben születtem itt, Dunaföldvárott. Talán monda­ni se kell, hogy zenekedvelő és zenéhez értő családból. A kántortanítósággaj ez összefüg­gött. Én mér a rorátéknál megszerettem a zenét, olyany- nyira, hogy valósággal el kel­lett verni a közeléből. Buda­pesten, a Madách gimnázium­ban érettségiztem és apám kí­vánságára, hogy „.tisztességes” szakmám legyen, 1934-ben sze­reztem államtudományi dokto­rátust az egyetemen. Nem sok gyakorlati hasznát látta államtudományi ismere­teinek. Egy kis rövid gyakor- nokoskodás a Központi Sta­tisztikai Hivatalban, de már ekkor is biztosan tudta, hogy élethivatása se nem a jog, se nem a statisztika, hanem a tánc. •*- Riedl Margit mozgásmű­vészeti iskolájába jártam a harmincas években. Majd 1936-ban az akkori Király Színházba kerültem, ahol Hor­váth Árpád és Pünkösti An­dor voltak a mestereim. 1937- ben vettek fel a M. Kir. Álla­mi Operaházhoz, miután elő­ző működési helyemen már részt vettem egy olaszországi turnén. Sorsdöntő számomra azonban egy másik utazás volt. Az 1939-es, amikor Paulinyi Népújság 7 1970. április 30. Béla „Magyar csíllagjátéká- val” egy harminctagú együttes kptelékében Angliába utaz­tunk. Az idősebb nemzedék tagjai bizonyára emlékeznek még egyik másikunk nevére, így Bordy Bellára, Barabás Sárira, Szondi Birire és Csá- nyi Lászlóra. L939 tavaszán már működött a BBC televíziója is, mely egyenes adásban közvetítette a Háry-toborzót. Erre figyelt fel Philippe Chiappe argentin konzul és kétéves szerződést •kínált a huszonkilenc éves művésznek Argentínába a Te- atro Colonhoz. — Áz utolsó pillanatban történt, mielőtt a háború vég­leg lezárta volna a határokat. Fiatal feleségemmel együtt ki­utaztunk Argentínába, kétéves szerződésre. A retúr hajóje­gyet máig sem vettük igény­be, a két évből harmincegy lett. A Teatro Colon a világ leg­rangosabb operaházai közé tartozik. Pintér Ferenc 1941- ben státust kapott itt és mint szólótáncos, a főszerepek so­rában szerepelt. Legismertebb a Salamon király és a Paga­nini címszerepében lett, mely utóbbiból vett kép látható la­punkban is. — Az évek azonban eljár­nak, nem lehet örökké táncol­ni. Nyugdíjaztatásom után a catamarcai balettiskola igaz­gatója lettem és voltam nyolc évig. emellett a Rio Ondo-i táncfesztivál művészeti veze­tője. A neveket a magyar olva­sónak jobban meg kell ma­gyarázni. Catamarea hetven­ezer lakosú város, Argentína északkeleti részében. Rio Ondó pedig ettől kétszázötven kilo­méternyire fekszik és rendsze­res találkozóhelye tizenkét nemzet láncoSáinak. — Magyarok sokan vannak Argentínában? — Mintegy harmincezren. Egy részük az első, egy to­vábbi a második világháború után került ki, az utolsó 1956- o{ követően. Egyik-másik név bizonyára ismert itthon is. Például Szeleczky / Zita, Szi- lassy László, Hajmássy Mik­lós. Valóban ismert nevek, de távolról' sem annyira, mintha viselőiket nagyon visszakíván- nánk határaink közé. — Hogyan' élnek a magya­rok? — Általában tűrhetően. Az argentin vendégszerető és akit befogadott, azzal nem tesz megkülönböztetést. Van saját újságunk és a magyar követ­ség is sokban segíti kulturális megmozdulásainkat. Dr. Pintér Ferencnek három gyermeke és négy unokája született Argentínában. — Beszélnek magyarul? — Még az unokáim is! — És hazajönnek? — Legfeljebb egyszer, láto­gatóba. Én azonban nagyon latolgatom magamban, hogy ne települjek-e végleg haza? Ezt azonban természetesen még a feleségemmel is meg kell beszélnem. Az argentin állampolgárrá vált magyar művész már fel­vette a kapcsolatot a Kultúr- kapcsolatok Intézetével, ahová kinti követségük utasította. Mire e sorok megjelennek, már Pécsett is járt, az ottani balett előadásán. Tartózkodási engedélyét már meghasszab- bíttatta. Utazik, figyel, nézelő­dik és töltekezik a rég látott haza élményeivel. Hírt hozott onnan és hírt visz rólunk: Dunaföldvárról Catamarcába. ORDAS IVÁN KÖRZETI ORVOSOK TANÁCSKOZÁSA Tamásiban a polgári véde­lem egészségügyi oktatóinak tanácskozásán a járási körze­ti orvosok vettek részt. Na­pirenden az 1969. évi munka értékelése, és az 1970. évi fel­adatok ismertetése szerepelt, melyet Délczeg József, a Vö­röskereszt járási titkára ter­jesztett elő. Az előadó megál­lapította, hogy 1969. évben és a korábbi években is a körze­ti orvosok eredményesen ol­dották meg az egészségügyi alakulatok kiképzését, felké­szítését a polgári védelmi fel­adtokra, amit a járási és me­gyei versenyéken elért első és második helyezések is igazol­tak. Jelentős a segítség, amit az egészségügyi alakulatok be­osztottai nyújtanak a körzeti orvosoknak az egészségügyi munka végzésében. Például az egészségügyi felvilágosításban, a tisztasági mozgalom szerve­zésében, értékelésében, a vér­adás szervezésében stb. Idén további oktatás keretében ke­rül sor a beosztottak felkészí­tésére, továbbképzésére. Részt vett és felszólalt a tanácsko­záson Majoros Benedek járá­si polgári védelmi törzspa­rancsnok, s elismeréssel szólt a körzeti orvosok munkájáról, és további feladatokról adott ismertetést. Korsós Józsefné PAKSI JÁRÁSI HÍRCSOKOR A járás könyvtárai közül mind többen tértek át a va­sárnapi nyitva tartásra. így vasárnap is kölcsönöz a biká- csi klubkönyvtár, a községi könyvtárak közül: Bölcskén, Dunakömlődön, Kajdacson, Pu.sztahencsén, Sárszentlőrin- een. A könyvkölcsönzők közül: Paks—Szülőotthon, Paks—Al­sócsámpa, Paks—Felsőcsámpa, Paks—Hegyespuszta és Sár- szentlőrine—Űzd. * A száz falu — száz könyv­tár mozgalom keretében léte­sült a bikácsi klubkönyvtár. * A községi tanácsok 1970. ja­nuár 1-től rendezték a tiszte­letdíjas könyvtárosok díját. Ennek következtében a tiszte­letdíjak összege 2460 forinttal emelkedett. * Hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója tiszteletére pályázatot hirdet­tünk az általános iskolások ré­szére Felszabadult országunk 25 éve címmel. Pályázni lehe­tett rajzzal, fafaragással, gyur­mából és egyéb anyagokból készült tárgyakkal. 127 pálya­mű érkezett be, amelyekből zsűrizés után április 4-re a járási könyvtár gyermek- könyvtárában kiállítást készí­tettünk. A kiállítás április hó­napban nyitva állt, s utána a községekben vándoroltatjuk. Minden pályázó a gyermek­napon emléklapot kap, a zsű­rizett művek tulajdonosai pe­dig külön könyvjutalomban is részesülnek. ♦ Az MSZBT jubileumi olvasó­mozgalomban a paksi járásból több mint 200-an neveztek be. A megye községei közül a mozgalomban legtöbben, szára szerint 47-en Sárszentlőrincről vettek rész. A megyei sorsolá­son a négynapos észak-ma­gyarországi IBUSZ-utat Szabó József sárszentlőrinci lakos — a fődíjat — egy egyszemélyes szovjetunióbeli utazást pedig Medgyesi Ilona bölcskei lakos nyerte. * Már második éve működik a járási könyvtárban októbert® áprilisig minden hétfőn este a Lányok—asszonyok klubja, melyet a művelődési központ­tal közösen szerveztünk. A klub tagjai a szabás-varrás és népművészeti kézimunkád tanulása mellett ismeretter­jesztő előadásokat hallgattak, előre összeállított program alapján. A tél folyamán poli­tikai, jogügyi, egészségügyi és mezőgazdasági előadások voH tak. A szorgalmas téli munka eredményét a Lányok—a szu­szon y ok klubja kiállítás kere­tében mutatja be a járási könyvtárban, május 1—15-ig, A szabás-varrást és népművé­szeti kézimunkát Koszorús Lászlóné népművész tanította. * A magnósok klubja már má­sodik éve működik a járási könyvtárban, melyet a járási ifjúsági házzal közösen szer-, veztünk. A klub tagjai a mű­szaki ismeretek elsajátításán túl zenei ismereteiket bővítik és segítséget nyújtanak a tár­sadalmi ünnepek megrendezés séhez, nemcsak a járási szék­helyen, hanem a községekben is. Névadóra, házasságkötésre és temetési alkalomra zenei összeállítást készítettek. * 1 Veres Péter Kossuth-díjas író és Váci Mihály Kossuth-dí- jas költő emlékének tisztele­tére a járási könyvtárban ki­állítást készítettünk műveik^ bői. Sz. L.-né Paks VÉR ADÓNAP TAMÁSIBAN A Vöröskereszt járási veze-í tőségének javaslatára a május 12-én sorra kerülő véradónap előkészítésének megszervezé­sére bizottság alakult, mely­nek elnöke Sárdy István, a! községi tanács elnöke. A vér­adás május 12-én 7—19 óráig a járási művelődési otthonban lesz megtartva. A véradásra jelentkezhet minden ÍR—60 év között nő és férfi. A községi ben működő üzemek, vállala­tok és egyéb szervek részére — részvételi javaslatot dol­goztak ki. Azok, akik a vér-' adáson részt vesznek, a kor­mány rendeleté alapján fél­napi munkaidő-kedvezményben részesülnek. D. J. Értesítés! A TOLNA MEGYEI ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT péntek, szombat és vasárnapi napokon tehergépkocsijaival — TEFU-díjszabás szerint — SZÁLLÍTÁST VÁLLAL Szállítási igényeket Szekszárd, 128—30 telefonszámon vesszük fel. (427)

Next

/
Oldalképek
Tartalom