Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-26 / 97. szám

FÓKUSZ iiinsiiiniiiiiiiiiiiiii Szemelvények külföldi újságokból Amerika erőszakos nemzetté válik I A washingtoni Fehér Ház közelében nemrég pol­gári ruhás, de katonásan feszes tartású fiatalemberek egy csoportja röpcédulákat osztogatott A szövegből vastag betűkkel kiugrott: „Nigger — a főváros el­lensége!” A röplapon horogkereszt, valamint felhí­vás az Naktív cselekvésre, melynek célja, hogy „Ame­rikából fajtiszta ország váljék.” Ebből világosan ki­tűnik, hogy az Egyesült Államok fővárosának utcá­ira újból kivonultak az amerikai fasiszták. „Az amerikai kormánynak fel kell figyelnie a nép hangjára, s meg kell tisztítania az országot a négerektől, a zsidóktól és a kommunistáktól. Mi. nácik, segítünk ebben.” — így hangoskodott az egyik jól táplált, rövidnadrágos legény ke, aki egyszerűen Jimmynek nevezte magát. A washingtoni kormány a fasiszták eme kiroha­nására több mint türelemmel válaszolt. A közelben fel-alá járkáló rendőrök csak arra ügyeltek, hogy valaki esetleg meg ne sértse a náci ifjakat. „Lévén nyílt, harcos náci, náci a végső győzele­mig, horogkereszttel, rohamosztagosokkal és azon szándékkal, hogy gázkamrába a zsidó árulókkal, nem leszek hallgatással bűnrészes.” így jellemezte az Egyesült Államok neofasiszta mozgalmának cél­ját az amerikai nácipárt megalakítója, George Rock­well, Adolf Hitlernek szentelt könyvében, amely­nek címe „Ezúttal az egész világot”, (Za Rubezsom) Hitler amerikai örökösei A küszöb, amelyen át Amerikának, a határtalan lehetőségek országának a hetvenes évekbe kell buk­dácsolnia, olyan katasztrofális konfliktusok rende­zetlen tömege, amelynek elemzését két amerikai egg­head (tojásfejű) is megkísérelte. Mindkettőben van valami közös vonás, de dikciójukban különböznek egymástól. Arthur M. Schlesinger „A megrendült bi­rodalom” címmel német nyelven megjelent könyvé­ben országa állapotának bírálata során olyan kér­dést tesz fel, amelyre sem igennel, se nemmel nem válaszol. Könyvének alcímében e kérdés a követke­zőképpen hangzik: „Erőszakos nemzetté válik Ame­rika?” Aki a választ olvassa, megijed. Schlesinger rend­kívüli olvasottsága, az a képessége, hogy a legbo­nyolultabb dolgokat egyszerűen tudja ábrázolni, anélkül, hogy leegyszerűsítené azokat, az aprólékos gondosság és ítélőképesség, amellyel amerikai hazájá­nak hagyományait és történelmét a jelenre vetíti, pragmatikus idealizmusa az Egyesült Államok szinte kilátástalan helyzetének plasztikus tükörképévé va­rázsolja könyvét. Hat élesen körvonalazott és egy­mástól szigorúan elválasztott fejezetben írja le és magyarázza meg az erőszakos cselekedetek okait és következményeit, az értelmiségiek helyzetét társadal­munkban, a hidegháború okait, a vietnami háború logikáját és értelmetlenségét, a nemzedékek vitáit, a diáklázongásokat és egy új, jobb amerikai po­litika perspektíváit „...Ügy kezdtük, mint egy nép”, — írja Schlesinger,, „amely vörös férfiakat ölt és feketéket rabszolgává tett.” S végső következtetése így hangzik: „A kollektív bűn nem problematikus. Annál problematikusabb a kollektív felelősség.” Ilyen gondolatokat találunk az önmagukért beszélő tények mellett: „A chicagói polgároknak valószínűleg több fegyverük van, mint az egész aktív amerikai had­seregnek”. Schlesinger példával is szolgál arra, ho­gyan nevelik ki az amerikai ifjúságban az erősza­kos vonásokat. Idézi az egyik helyi televízióadó 8 óra hosszat tartó vizsgálatát: „Hét különböző fajta pisztolyt és revolvert, három típusú fegyvert, három különböző márkájú sörétes puskát, fél tucat külön­böző tőrt, egy húsvágó kést, egy baltát, egy csomó kardot... és egy guillotinet láttunk. Férfiakat és nő­ket, sőt gyermekeket lőttek agyon, égettek el mág­lyákon, kínoztak izzó szénnel, kötöztek meg és ve­rettek meg felváltva több emberrel, dobtak forró szirupba, vágtak csíkokra, tapostak össze, fullasz­tották vízbe, korbácsoltak meg szíjjal...” (Stern) Nixon igazság-gépe A Nixon-kormány most még egy újabb, a ko­rábbi kormányokban ismeretlen eszközt is alkalmaz a közvélemény közvetlen befolyásolására: a Fehér Házban „kommunikációs igazgatói” hivatalt létesített, melyet az elnök nagyon ügyes és munkabíró bizal­masa, Herbert Klein tölt be. Nem közvetlenül a saj­tóhoz szól, mert ezt a Fehér Ház sajtóreferensére, Ronald Zieglerre bízták. A tevékenység azonban, íne- lyet Klein öt képzett asszisztenssel és seregnyi segéderővel gyakorol, kizárólag távlati sajtópolitikai célkitűzéseket követ. A Nixon-kormány és tapasztalt public relations managerei felismerték, hogy elő­ször is a nagy, véleményformáló orgánumok tájé­koztató tevékenysége a közvéleménynek csupán egy részét öleli fel, és másodszor, hogy az amerikai saj­tó és televízió legjelentősebb publikációi nem feltét­lenül és nem mindig biztosan felelnek meg a távo­li Dél, a Közép-Nyugat és Nyugat amerikai polgárai gondolkodásának és érzelmeinek, márpedig Richard Nixon ott még erőteljes választói tartalékokat akar mozgósítani. Klein hivatala ezért — meglepő sikerrel — köz­vetlenül látja el a vidéki lapokat a kormány doku­mentációjával: az elnök beszédeivel, a kormány tag­jainak nyilatkozataival, törvényjavaslatokkal kapcso­latos fejtegetésekkel. Televíziós adók hivatalos film­anyagot kapnak. Regionális összejöveteleken, sőt, a nagy vidéki lapok és a ' televíziós állomások szer­kesztőségi értekezletein megjelenek a kormányzat kiemelkedő személyiségei a hivatalos véleményt pro­pagálva. A kormány tájékoztatások egy része ily módon már nem valamelyik tudósító kritikus be­számolója formájában, hanem frissen elkészítve, a minisztériumok irodáiból kerül a közönséghez: a kormány maga csinálja saját sajtóját. A résztvevők azonban ezzel talán akaratlanul is megszegik a szabad sajtó egyik alapelvét a de­mokráciában. Kétségtelenül minden kormány igyek­szik meghahgattatni, megértetni és érvényesíteni néze­teit. A propaganda göröngyös ösvényére jut azon­ban, ha ezt egyedül ( akarja megtenni és a sajtót, mint a hírközlő szervet a közönség felé, ki akarja kapcsolni, vagy indokolatlan technikai és személy­zeti .bedobással akarja- túlszárnyalni. Bizonyos, az amerikai tömegtájékoztató eszközök ma már nem tudnak teljes mértékben megbirkózni a közvélemény lehető leghézágmentesébb, előítéletektől legmente- sébb tájékoztatásának feladatával, mert a feladatok megsokszorozódtak: a társadalmi, politikai, gazda­sági, sőt a tudományos problémák területe is, mely­ről közvetíteni kell, és melyet tárgyilagosan ábrá­zolni kell, túlnőtt, az újságírói mesterségbeli tudás minden keretén. (Die Zeit) A tizenkettedik órában Becslések szerint minden amerikai lakosra éven­te egy tonna' levegőt mérgező anyag jut. A Wa­shington Evening Starban megjelent egy karikatúra, amely a nemzethez intézett szózatát mondó Nixon elnököt és az őt hallgató kongresszusi tagokat ábrá­zolja: valamennyiük arcán gázálarc van. Eddig nincsenek pontos adatok arra vonatkozó­an, milyen fokú a folyók mérgezettsége. De az egyik legújabb jelentés megállapítja, hogy jelenleg az USA-ban tiszta vizű folyó nincs. Csak „piszkos, piszkosabb és még piszkosabb” folyók vannak. A kérdést még csak bonyolítja az a tény, hogy egyes szennyvizek következtében a folyókban rohamosan elszaporodnak a vízi flóra bizonyos fajtái, melyek kivonják a vízből az oxigént, és ezzel csak betető­zik a faunának azt a pusztulását, amelyet a folyó­ba kerülő más mérgező anyagok megkezdték. Az a vélemény alakult ki, hogy a levegő és a víz szennyezettségének megelőzése — bár rendkívül költséges — mégis könnyebben megoldható problé­mát jelent, mint a föld felszínén történő pusztítások helyreállítása. A gépkocsigyárak ígérik, hogy 1980-ig tökéletesen elsajátítják annak technikáját, hogyan lehet a mérgező anyagokat teljes mértékben kikü­szöbölni. Elméletileg ismert az a módszer is, hogyan lehet megelőzni a • vizek megmérgezését (bár e téren tel­jes gyakorlati sikert még nem sikerült elérni.) Mindmáig megoldatlan probléma viszont, hogyan lehet megszüntetni az egyre inkább elszaporodó autó­temetőket és más szemétlerakodó helyeket. A múlt évben az Egyesült Államokban 7,6 mil­lió gépkocsit „dobtak ki” (részben autótemetőkben helyezték el ezeket az autókat, de nagyrészt ott hagyták őket tulajdonosaik, ahol éppen eszükbe ju­tott). Csak New Yorkban naponta mintegy ezer gép­kocsit hagynak el tulajdonosaik az utcákon, tereken és parkokban. Ezenkívül a múlt évben az amerikaiak 40 milli­árd konzervdobozt. 30 milliárd palackot és négymil- liárd tonna plasztik göngyöleget dobtak ki. Ennek nyomai lépten nyomon láthatók. Az országutak szé­le, a strandok többsége tele van eldobott konzerv­dobozokkal, üvegekkel és más csomagolóanyagokkal. (Kultúra, Varsó) A szekszárdi hangversenyek neves előadóművészei Az 1970. április 12-i kereszt- rejtvény megfejtése: Csapó Vil­mos őrnagy. . . Kiknek köz- remunkálása által a fényes dia­dal kivívatott”. Nyertesek: Takács Józsefné Decs, Táncsics u. 2. Baller Vero­nika Paks, Marx tér 10. Bátori Jenő Pécs, Hl. kér. Bánki Donát u. ll. Kákonyi Istvánná Szek- szárd, Toldi u. 8. I. em. 7. Mol­nár Lászlóné Tolna, Deák F. u. 22. A könyveket postán küldjük el* Keresztrejtvényünkben Szekszárdon járt 8 hírneves művész nevét szerepeltetjük Tájékoztatás az NDK-ban történő munkavállalás lehetőségeiről VÍZSZINTES: 1. 1967-ben Szek- szártlon járt spanyol származású fuiría virtuos (ÍS07). Koncert­je felejthetetlen élmény volt. 14. Éneklő. 15. Ledobja. 17. Liszt- dijas Érdemes Művész) József. (A Zeneművészeti Főiskola ta­nára (tenor), 1968-ban volt szek­szárdi hangversenye. 19. Zongo­raművésznő (Erzsébet) Liszt-dí­jas, Szekszárdon együtt szere­pelt férjével Lukács Pál brá­csaművésszel. 21. Ifjúsági ha­vilap. 23. Daloló szócska. 24. Az ENSZ volt főtitkárának személy­neve. 26. Kínai hosszmérték. 27. Köszönés. 28. Csík. 30. Közked­velt autótípus. 33. Ógörög törzs. 34. Elavult mezőgazdasági esz­köz. 36. Közlekedési eszköz. 37. Származik. 38. Hétről t. . 40, Ko­cák része! 41. Batsányi János költeménye. 42. Kétszeres Liszt­díjas, Kossuth-díjas hegedűmű­vész, a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója. 45. Tetejére. 47. Sporteszköz. 48. Spion. 49. Egyik főiskolánk betűjele. 50. Európai hegység. 52. Hangtalan jelek! 54. Idegen férfinév. 56. Nemesgáz (ford). 57. Felülről nézi. 59. Női becenév. 60, Numero egynemű betűi. 61. Fémipari szakmunkás. 63. Fiatal hajtás, (utolsó kocká­ba kettős betű). 64. Készletjelző. 66. Vegyi elem, rendszáma 33. 68. Véleményem is lehet ilyen. 71. Község Baranyában. 73. Fia­tal japán zongoraművésznő. 1969- ben járt Szekszárdon. FÜGGŐLEGES: 2. Korrövidítés. 3. Angol kocsi. 4. Ájul. 5. Dalt. 6. Női becenév. 7. Görög betű. 8. Rangjelző. 9. Fogadás ango­lul. 10. Idejétmúlt. 11. Lopva fi­gyeli. 12. Női becenév. 13. Sze­mélyes névmás. 16. Háromszo­ros Kossuth-díjas zongoramű­vésznő — szintén koncertezett Szekszárdon. 18. Az új magyar zongoraművész-nemzedék egyik legkiválóbb képviselője. (Első kockába kettfj) betű). 20. A Liszt Ferenc kamarazenekarral járt Szek­szárdon, hegedűművész, kiváló karmester. (10. kockába kettős betű). 22. Nem az enyém. 24. Durva posztóféle. 25. Alávaló, becstelen. 27. Költő angolul. 29. Nem egészen vétkes! 31. Tőkés vállalati forma. 32. Nikkel. 33. A hieroglifa is ez. 35. Atomi ré­szecske. 37. Aristoteles szerint: a víz, a tűz. a levegő és a föld. 39. Étkezők. 41. Petöfi-vers cí­me. 43. A viz sodra. 44. Neves festőnk (Sándor). 46. Akaratlan agytevékenység. 49. Elősdi. 51. Zeneesztéta (András). 52. Ma- gyamóta-énekesnő (Vera). 53. Régi magyar nemzetség neve. Több Tápió-vidéki község nevé­ben előfordul. 55. Bem József szülővárosa. 57. Ésszerűség, latin eredetű idegen szóval. 58. Ételíze­sítő gyökér. 61 ■ Megbízhatatlan. 62. Számnév. 65. YÉI. 67.. . . Ti­sza: Illés Béla regénye. 69. Ge­neral Motors. 70. Ludolf-íéle szám. 72. Kalcium. Beküldendő a vízszintes 1., 17., 19., 42., 73., a függ. 16., 18.. és 20. számú sorok megfejtése a szer­kesztőség címére 1970. május 6- án déli 12 h-ig. A levelezőlapra kérjük ráírni: „REJTVÉNY" A helyes megfejtők között 5 köny­vet sorsolunk ki. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai között 1967. május 26-án kötött egyezmény keretében 1970-ben 167 Tolna megyei fiatalnak nyílik isimét lehetősége, hogy az NDK különböző üzemeiben szakmai gyakorlatot szerezzen. A 167 főből 90 szakképzet- len (ebből 30 leány) és 77 szak­képzett fiatal részére van ki­utazási lehetőség. A szakképzettek szakma szerinti megoszlása: csőszerelő 22 fő villanyszerelő 11 fő vasbetonszerelő 10 fő horganyzó 4 fő lakatos 15 fő hegesztő 10 fő esztergályos 5 fő A fiatalok hét különböző üzemben, hat városban nyer­nek elhelyezést. Jelentkezhetnek azok a fia­talok. akik 18. életévüket betöltötték, illetve 1970. december 31-ig betöltik, nőtlenek, illetve hajadonok, eltartásra kötelezve nincse­nek, hat hónapot meghaladó ka­tonai szolgálatot teljesítet­tek, vagy katonai szolgálat­ra alkalmatlanok, illetve a sorköteleseK közül az 1951., 1952-ben születettek (ha szakmásított gépjárműveze­tői jogosítvánnyal nem ren­delkeznek). A szakképzett munkakörök­be csak a fent megjelölt szakmai képzettséggel rendel­kezők jelentkezhetnek. A fiatalok kiküldése három évre történik. Jelentkezni 1970. április 18- tól személyesen lehet a járá­si tanács vb. munkaügyi fő­előadójánál. Bonyhádon hétfő 8—16 óráig szombat 8—12 óráig Dombóvárott szerda 9—12 óráig szombat 9—12 óráig Pakson kedd 8—16 óráig szombat 8—12 óráig Szekszárdon hétfő 8—12 óráig szerda 8—12 óráig szombat 8—12 óráig Tamási csütörtök 8—13 óráig szombat 8—13 óráig Városi tanács vb. munka­ügyi főelőadójánál. Dombóváron mindennap 8—12 óráig S2sekszárdon hétfő 8—12 óráig csütörtök 8—12 óráig A jelentkezéshez személy­azonossági igazolvány és fiúk esetében katonakönyv is szük­séges. A kiutazást megelőzően és az NDK-ban való tartózko­dás ideje alatt is kötelező né­met nyelvtanfolyamon részt venni. Bővebb felvilágosításért a járási (városi) tanácsok munkaügyi főelőadóihoz, vala­mint a járási KlSZ-bizottsá- gokhoz fordulhatnak a fiata­lok. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom