Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
II. Nemzetközi Néprajzi Filmszemle HEGEDŰS LÁSZLÓ: MINT A MÚLT, VAQY AZ ÁLOM Asztalos voít. Szíve gyötörte rég® ' Egykor ölyán jóízűen neveiéit ifjú étvágyamon. — Mind közelébb dörgött már a front á dombok megeít.' „Mi lesz, vártunk. Nem ízlett a falat. Ettél tovább, remeghetett a ház. Bekebeleztél mindent egymagad.” Rázta testét a boldog kacagás. Tetszett neki, elmondta mindahányszor, ha megjelentem náluk Ozorán. Mély barna szeme vígan csillogott. „Ne búsulj, igyál. Szomorúnak látszol.” Csontos, barna arcán el nem kopott, vidám jóság fénylett. S halott talán, * Megütött a hír: Ha mennék, mi végre? ■. Nem találnám, csak fejfáján nevét, vagy, ha emeltek fölé, kőbe vésve, s kisded halom jelzi, lezárt e lét. Követte a kedves jnő nemsokára, aki néném volt, bár nem vérrokon. Vékony hangját, mintha csak most kínálna, áthallom idő, tér-vonta távolon. ,iEgyél, meríts még.” Sose mondja többé, törékeny teste már a hideg földé. A sógor se borozgat már velem. Oly messze van mindkettő, mint az álom s maga a múlt. Most mégis őket látom s a sötét utcán lehajtom fejem. emelkedései, éjszakára melegített a sós zacskót kap mind a két fülére, s nappal se kerül le fejéről az álla alatt összegombolható, könnyű fehér kötött sapka. Fájdalmai is lehetnek, mert panaszosan fel- felvinnyog, olykor még keserves bőgősre is fakad, úgy kell élesíti tgatni, elmyugtat- gatni. De embertől nem fél, sőt mintha még több embermeleget kívánna mint máskor: a másokhoz tartozás elringató, csendes biztonságát. Vagy a legtöbb kiesi így van? Alighanem. A fájdalom, a betegség csak ragaszkod óbbá teszi őket. Még vigyázni is kell, hogy elesett állapotukban nagyon rá ne kapjanak az ölben és karon ülésre, a szüntelen kedveskedésre, aj- nározásra. De sokan közülük megválogatják azért, kibe vessék, vagy ne vessék bizalmukat. Az egyik felnőtthöz hozzásimulnak, bizalommal ráhagyatkoznak, a másiktól azonban elhúzódnak: rúgnak, kapálnak, zokognak, de nem engedik, hogy akárcsak az ölébe vegye őket. Magam is sokat tűnődtem már: mi válik -nagyobb hasznára a gyereknek? Az-e, ha mindenkiben bízni tanul kicsi korában, az-e, ha még a neki okozott fájdalmakat sem rója fel a környezetének, vagy- pedig az, ha korán különbséget tesz ember és ember, barát és idegen, jó és rossz között. t>e ma már túl vagyok az ilyen tűnődéseken. Nyugodtan kimondom: jobb azoknak a gyerekeknek, akiknek a szívét már a kezdet kezdetén oly nagy bizalom szállja meg nemcsak szülei, hanem más felnőttek iránt is, hogy azt a bizalmat se szigorú szemű, doktor bácsik szurkálásai, se egyéb csalódások nem tudják megrendíteni. Nagy gyerekeimen látom: szépen felserdültek, kezdenek már-már belenőni a nagyok társadalmába, de oly nyíltak, közvetlenek ma is, akár kiskölyök korukban. Nem félnek az emberektől, annyi egészséges bizalommal és önbizalommal mozognak a világban, mint akik mindenestül otthon vannak benne. mikor ezer alkalmuk volt megtapasztalni: milyen sokan ! szeretik őket. A ház, ahol nőttek, soha nem fogyott ki vendégekből: barátikból, rokonokból, jó ismerősökből. Nem mintha nagy vendégeskedések folytak vol - na: nem volt arra1*'pénze a szegény szülőknek, akii? minden másfél évben újabb gyereket tettek a kiságyba és meg sem álltak a hatodikig. De így is vidám volt a ház: bor se kellett hozzá, hogy megoldódjék a vendégek és a háziak nyelve, s vége-hosz- sza ne legyen szombat vasárnaponként, de még hétköznap esténként is a mesélgetések- nek, dalolgaíásoknak, a gyerekek lovagoltatásának, dobál- gatásának, kacagtatásának, közös fürdetésének, fektetésének, altatásának. Különösen az ismerős fiatalok szálltak bele szívesen ebbe a mulatságba: legényfiúk és nagylányok, de gyakran a család idősebb barátai is, kivált akiknek a sors nem adott saját gyereket... Akárki jött a házhoz: közeli hozzátartozónak számított. Nem egyszer megtő^ent,jhogy mikor a vendégek menni készültek, egyikük, i!^ másikuk is hívta valamelyik gyereket- „Nem jössz el velerff?" Ök tréfából mondták, de a kicsik . komolyan .vették, s mentek volna velük akár a világ vé- , gére. Holott talán aznap látták őket először életükben.így nőttek a mostani „nagyok’*. S ezt az útrav'alót, kicsi koruknak ezt a paradicsomi bizalmát máig a szívükben hordják. S a kis kései? Aki csaknem tizenhárom évig várt,' hogy fiatalabbik nénje után ő is a világra jöhessen? Ö még csak most gyűjti az útravalót. Szüleitől, bájtjaitól, nénjeitől, rokonaitól, meg a sói? jó baráttól, akik között a nagy gyerekek í nőttével megint egyre több a fiatal, olykor kissé túl zajos is adiáz, de-' ezt is meg lehet szokni. Jobban, mint a kihalófélben lévő családi otthonok gyászos csendességéti Most a betegség miatt itt is nagyobb ugyan a csend. Kímélni kell a kis késeit,- ahogy fehér kötött sapkával a fején ott fekszik az ágyában, fel-fel vinnyog néha a fájdalomtól. Hogyan szerezték ezt a derűs biztonságot? Gondolom, onnan, ahonnan De máskor meg mosolyog, így betegen sem állhatja meg, hogy rá ne nevessen egy-esv feléje forduló, föléje hajló kedves' arcra. Proved szegényke. De bízik az emberiségben. huguk, a kis kései kezdi most szintén megszerezni. Pici, . majd kicsi koruk éveiből, Megalapították a díjakat Bolgár, német, holland, svéd, norvég, svájci résztvevők A zsűri elnöke Jancsó Miklós filmrendező A terveket Kerekes Menyhértné grafikusművész készítette A II. nemzetközi néprajzi filmszemle és tudományos konferencia megrendezésére Szekszárdon kerül sor ebben az évben augusztus 7 és 15 között. Amint arról már korábban hírt adtunk lapunkban, ez év első hónapjaiban lázas készülődéssel láttak hozzá a filmszemle előkészítő, szervező munkájához. Elkészült a program, s elküldték az európai országok filmstúdióinak, szakembereinek, néprajzi tudományos intézeteinek a meghívókat és a jelentkezési lapokat, összesen 19 országot hívtak meg, mintegy 250 meghívót küldtek szét. Úgy számítanak a rendező szervek, hogy a filmszemle ^idején, mintegy 50 külföldi, ~ s 100—150 magyar néprajzost és filmes szakembert láthat majd vendégül Szekszárd. A közelmúltban a rendezők bejárták a filmszemle és a tudományos tanácskozás színhelyét, a Babits Mihály megyei művelődési központot, s az elkészült keretprogram alapján igyekeztek minden rendezvény helyét meghatározni. A fesztivál klubját az emeleti üvegfalú foyer-ban helyezik el. A nagy ülések a színházteremben lesznek, a hét szekció foglalkozásai pedig a klubszobákban bonyolódnak le, (addigra gondoskodni kell hét szobában a sötétítésről, hogy lehetőség nyíljon a szakmai vetítésekre.) A fesztivál megnyitására a panoráma filmszínházban kerül sor. S itt lesznek esténként — no meg a környék 12 községének filmszínházában — azok a vetítések, amelyeket a nagyközönség is látogathat. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat már megkezdte a filmszemle lebonyolításához nélkülözhetetlen technikai feltételek megteremtését. Mivel a szemlén amatőrök és filmstúdiók is részt vesznek a 8 milliméteres néma, vagy magnókísérettel készült hangosfilmtől kezdve a kétszalagos 16 milliméteres filmeken át egészen a 35 milliméteres filmekig változatos skálára lehet számítani. Egyéb intézkedések mellett a vállalat már vásárolt két ívfényes különleges teljesítményű, 16 milliméteres vetítőgépet. A szekcióülések vetítésére azért van szükség, mert a* néprajz is szakosodott. Ezeken ’ az üléseken olyan néprajzi filmeket mutatnak be/' amelyeket a kutató mintegy ceruzajegyzet gyanánt készített, dokumentációnak. Az esti, a nagyközönség számára történő vetítések után úgynevezett információs vetítések is lesznek szakemberek részére. Ezeken egy-egy alkotó bemutatására is sor kerül. A szekcióüléseken és az információs vetítések során bemutatott filmeket versenyen kívül forgatják le, szakmai megvitatás céljából. Ezekre a vetítésekre már Svájcból, az NSZK-ból, Hollandiából, Svédországból, Norvégiából, érkezett jelentkezés. A hivatásos filmek kategóriájában az első jelentkező a bolgár állami filmgyártás volt. Egyidejűleg jelezték azt is. hogy vállalatuktól több tagú küldötoéget kívánnak Szek- sz^rdrá küldeni a filmszemle itljl j De szinte bizonyósra veneír^ valamennyi szocialista ország filmgyártása kéfAúsel- f i.ü lógja magát a filmfesztiválon. A fesztiválra beérkező külföldi és magyar, a versenyben részt vevő hivatásos és amatőr filmesek munkáit Budapesten júliusban előzetes zsűrizésnek vetik alá. Az már bizonyos, hogy a zsűri elnöke Jancsó Miklós filmrendező lesz, aki augusztusban Szekszárdon tartózkodik majd a filmfesztivál időtartamára. A zsűri tagja lesz dr. Ortutay Gyula akadémikus, dr. K. Kovács László, a Magyar Néprajzi Filmbizottság elnöke, dr. Balassa Iván kandidátus, a TIT országos néprajzi választmányánál? elnöke, Sára Sándor operatőr, a nemzetközi filmbizottságok képviselői, a filmszövetség által jelölt küldöttek, valamint a megyei rendezőszervek képviselői. A filmszemlén háromféle, de rangban azonos értékű hazai díjat adnak ki. A hivatásos filmeseknél: — a néprajzi szempontból legértékesebb film a „Sárközi Nagytál” díjat kapja. A díj alkotója Steig István szekszárdi fazekas népművész. — a legfilmszerűbben feldolgozott néprajzi anyagért az alkotók a „Sárközi Menyecske” díjat vehetik majd át. Ennek a kerámiának az alkotója Kovács Margit kerámikusművéss. — A közönség pedig a ,,Lapickafa” díjat adományozhatja azon film alkotóinak, amely legjobban megnyertes tetszését. A lapickafát Balássy Gyula dombóvári -fafaragó népművész készíti el. Az amatőr filmeseknél a zsűrizés azonos szempontok alapján történik majd, mint azt a hivatásos filmek esetében már ismertettük. A díjak elnevezése pedig a következőképpen változik: — „Sárközi Korsó” — „Sárközi Lány" — és a „Lapickafa", amely azonos a hivatásosok díjával. A felsoroltakon kívül minden egyes film kap majd részvételi oklevelet. A plakátokat, meghívókat; az okleveleket az egyhetes szekszárdi és vidéki mozibérleteket a Szekszárdi Nyomda készíti. Ezeknek tervei Kerekes Menyhértné grafikusművész keze alól kerültek ki; A nyomtatványokat, szép eredeti népművészeti munkák díszítik MÉRY ÉVA Búcsú Veres Pétertől „Talán jelent valamint ez az élet és ez a munka az ügy, a kollektivizmus és a nemzeti önfenntartás szolgálatában” —> írta egyik utolsó írásában. Illyés Gyula a temetésen mondott beszédében szinte korrigálta Veres Péter szerény vallomását, midőn „a világ érték- mércéjét is megütő művésznek” 1 nevezte. De nemcsak ez volt, életútja, a sorsként vállalt feladat jelülte ki helyét, s mjnt gyászbeszédében Kállai Gyula mondotta, „olyan ember volt, akinek tevékenységében elválaszthatatlanul összeforrt a művészi hitvallás a nép ügyével, aki minden szavával a nagy ügyet szolgálta, amelyre már gyermekkorában elkötelezte magát: a parasztság és a magyar nép felemelkedéséi”. A felszabadulás egyet jelentett valamennyi álmának megvalósulásával, — mondta Kállai Gyula, s a nép szolgálatát tekintette első feladatának akkor is, amikor a közélet első vonalában dolgozott s akkor is, amikor tollával harcolt valamennyiünk jöven- dőjéérl. Klasszikus moralitá- sú művész volt” — mondta róla Illyés Gyula, s így folytatta: A példaadással is művet alkotván, vagyis íróilag beszélvén, mondhatni a legmaibb európai módon végezte a dolgát. Országban, nemzetben gondolkozni. — ezzel a kifejezéssel ő ajándékozta meg koríársait, még pályája elején. Leomlott bástyák. vesztett küzdelmek után egy nép talpra,állítása, világszintre emelése volt a gondja, Az igény és a műveltség e szintjének követe volt köztünk.” Az ország minden zugába»’» ismerték és szerették. Péter- bácsinak szólította mindenki mint egy családtagot. A: Is volt, hisz mindnyájunkhoz vc’t szava, minden nemzedék számára érvényes tanítása.
