Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-03 / 78. szám
WESSELÉNYI MIKLÓS: Fordul a történelem... A Magyar Állami Pincegazdaság, export üzemének rekonstrukcióba során öt egységből álló mosó- és töltőgépet állított munkába. A gépeket a Seitz-Jagenberg, NSZK-beli cég szállította. A nagy kapacitású gépsor lehetővé teszi, hogy az üzem évente 10 millió palack borral többet szállíthasson exportra. Képünkön: üzemben az új töltőgépsor. (MTI foto — Kovács Sándor felvétele) 9.; Térjünk vissza Debrecenbe, hiszen az 1945-ös esztendő első három hónapjában még ez volt az ország központja. Legalább is formálisan. Gyakorlatilag nem egészen, mert a dunántúli részeken még a főváros felszabadulása után is tovább dúlt a háború, Budapest pedig bizonyos szempontból önálló életet élt. Ez nem is lehetett másként, hiszen a főváros például a közellátás szempontjából is külön problémát jelentett. A debreceni helyzet az volt, hogy a kormánynak csak miniszterei voltak, minisztériumok nélkül. A miniszterek az Aranybika szobáiban laktak és eleinte ott volt a hivataluk is. Csak lassan-lassan helyezték el őket a különböző szabadon maradt épületekben. Ezzel meg is indult az ország kormányzása, persze egyelőre még döcögve. Egy érdekes példa erre a stílusra: a spekuláció természetesen azonnal hozzálátott az árak és elsősorban az élelmiszerárak fel veréséhez. Debrecenben a kormány tiszteletre méltó eréllyel igyekezett a spekulációt jetörni és a veszélyes üzéreket lecsukat- ta. Ez rendjén ig volt így. Budapest speciális helyzete azonban kirívó eseteiket is produkált, amit egy megtörtént eset illusztrál a legjobban. Néhány nappal a felszabadulás után, amikor a budapesti utcákon még rongyos és éhségtől elgyötört emberek támolyogtak, elfogtak egy embert. Egyenesen. Vas Zoltán elé vezették. aki igyekezett Budapest ellátását megszervezni. A kísérők elmondták Vasnak, hogy az illetőt rajtakapták, amint az utcán längest és valami magasütötte kenyérfélét áruit aranyért. Azt követelték Vastól, hogy ezt az embert elrettentő példaként azonnal akasszák fel, az első lámpa- vasra. Vas elkomorult, majd azt mondta: „adja még olcsóbban is, eresszék szabadon” Neki is igaza volt. Pesten az volt a probléma, hogy a lakosság akárhogyan is, de élelemhez jusson. A kormány első feladatának tekintette, hogy felszámolja a múltat. Ennek első lépése a január 20-án Moszkvában megkötött fegyverszünet, majd a hadüzenet a náci-Németor- szágnak. Ezután következett, hogy a zsidótörvényektől a legkülönbözőbb adózási jogszabályokig, hatályon kívül kellett helyeznie a letűnt korszak rendeletéit. Hozzá kellett látni a közigazgatás és a közlekedési hálózat megszervezéséhez, a pénzügyi rekonstrukcióhoz, a jogszolgáltatás, a sajtó megszervezéséhez. Az adott körülmények között ezek szinte megoldhatatlan feladatoknak tűntek. A pénzügyi helyzet két szempontból is súlyos volt. Egyrészt a fenyegető infláció ellen kellett küzdeni, másrészt a kormánynak pénzre volt szüksége. Mint Vásáry pénzügyminiszter később elmondta, az ideiglenes nemzeti kormány államkasszájában az első napokban egy lyukas fillér sem volt, egy-két hét múlva azonban már 6000 pengő felett rendelkeztek. Ez természetesen csaknem a semmivel volt egyenlő. A múlhatatlan kiadásokra szükséges összeget Debrecen város házipénztára adta kölcsön. Eleinte ebből az előlegből történtek a kifizetések, később jde folytak be a bevételek is. A normális állapot, amikor az állam részére a pénzforgalmat a postatakarékpénztár bonyolította le, csak áprilisban, a kormány Budapestre költözése ut'ji kezdődött meg. A kormány első komolyabb jövedelmi forrása a Debreceni Dohánygyár volt, mely aránylag sértetlenül és elég jelentős készletekkel vészelte át a háborút. Január 2-án ez a gyár már napi 20 tonna cigarettadohányt termelt és a szovjet hadseregtől is kapott megrendelést. A készletek feldolgozásából több mint egymillió pengő folyt be. Az utolsó háborús években az állam havi szükséglete mintegy egymilliárd pengőre tehető. Most a kormány bevétele négy hónap alatt nem egészen négyszázmillió, erősen inflációs pengő volt. Január 30-án Vásáry pénzügyminiszter, 'Kovács államtitkárt Dabanyec dohánygyári igazgatóval a fővárosba küldte, hogy szerezzenek pénzt. A Nemzeti Bank csak nemrég felszabadult és romos épületében akadtak rá a Budapesti Nemzeti Bizottság által megbízott bankelnökre Oltványi Imrére, aki megfelelő igazolás után átadta nekik az Országos Földhitelintézet pénztárában talált harmincnégymil- lió pengőt, ezt ládákba csomagolták és a szovjet parancsnokságtól kölcsönkért fegyveres kísérettel Debrecenbe vitték. Ez volt a kormány első komoly pénzügyi alapja. Az ideiglenes nemzeti kormány valamennyi tevékenysége közül az úgynevezett 600-as számú kormányrendelet volt a legfontosabb, mely a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szólt. A rendelet kibocsátása nem ment simán, amit az is bizonyít, hogy viszonylag későn, a kormány megalakulása után csak mintegy 3 hónapra került rá sor. A földreform mértékéről már meglehetősen eltértek a vélemények. A későbbiekben élesebben kirajzolódó ellentétek a íobb és baloldal között a koalíción belül, ekkor már előre vetették árnyékukat. Különösen a kisgazdapárt jobb- szárnya és a Polgári Demokratapárt képviselői igyekeztek megakadályozni a valóban radikális földreformot. Az idő szavával azonban most sem lehetett szembeszállni. A március 17-én tartott minisztertanács megtárgyalta és végleges formájában elfogadta a földreformtörvényt. Nyomban elrendelték annak végrehajtását, s ennek során hétszázezer nincstelen magyar jutott földhöz, a különleges viszonyok miatt azonban még a rendelet kinyomtatása is nehézségekbe ütközött, mert nem volt papír. Végül is Budapestről sikerült papírt szerezni, így a hivatalos lap, a Magyar Közlöny csak március 29-i számában közölhette a rendeletet. Megalakították az Országos Földbirttakrendező Tanácsot, melynek elnöke Veres Péter lett. Az Országos Földigénylő Bizottságok is gyorsan megalakultak, sok helyen meg sem várták a rendelet megjelenését, hanem hozzákezdtek a földosztáshoz. Az első hivatalos földosztás a második világháború után, Magyarországon, Szabolcs megyében volt, Tiszanagyfalun, 1945. március 27-én. Délután fél kettőkor vette kezdetét a történelmi jelentőségű esemény, melyre az igénylőkön és a hivatalos személyeken kívül a község ppraja-nagyja kivonult. Az első nagyobb, már a ' törvény kihirdetése után történt földosztást ünnepélyes keretek között Pusztaszeren tartották, a volt Pallávicini-féle uradalom területén. A Viharsarok népe vette tulajdonába azt, ami á magyar parasztság évezredes álma volt. A földosztás megvalósításával, illetve beindításával (hiszen a teljes végrehajtás még sokáig eltartott) az Ideiglenes Nemzeti Kormány, a demokratikus Magyarország egyik alapvető és legfontosabb problémáját ol- dottá meg. Közben az egész ország felszabadult. A felszabadult országot azonban már technikai szempontból sem lehetett Debrecenből kormányozni, így felmerült a Budapestre költözés sürgős szükségessége. __ ( Folytatjuk.) ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Gerencsér Miklós: Fekete tél 23. — Öntől igazán sokat lehet tanulna, főhadnagy úr. — Ne hozzon zavarba — szerénykedett a politikai nyomozófőnök. Ütjük eredményét megérkezésükkor azonnal leolvashatta arcukról Weinhoffer. ök viszont arról győződhettek meg, hogy a megyei felderítésvezető részegre itta magát, amíg távol voltak. Demeter Zoltán nem tette szóvá, beérte a finnyás orrfintorítással. — Remélem, van már lakó a kiürített cellákban — célzott a Szabadhegyről behozott foglyra. — Sőt! — kancsalított ünnepélyesen Weinhoffer, — lakókról beszélhetünk! — Hogy értsem ezt? / ■ A részegek jellegzetes mimikájával mozgatta állát a polgári felderítés megyei parancsnoka. Uvegszemét elégedetten meresztette Faragóra, majd ismerkedő kíváncsisággal nézegette a csendőröket, hol Dobrai őrmesteren, hol Bede zászlóson legeltette zavaros tekintetét. A cellák kulcsait játékosan megcsörgette. — Bezártam a két pártszolgálatost. Azon egyszerű oknál fogva, mert Németh János nélkül jöttek vissza Szabadhegyről. — Nem találták otthon?! — pattogta haragos meglepettséggel a főhadnagy. — Ellenkezőleg. Le is tartóztatták. De amikor a Graab-gyár melletti vadaskertbe értek, a fogoly hirtelen belelökte kísérőit a vízzel teli bombatölcsérbe, aztán elfutott a sötétben. Ez a két szerencsétlen hülye meg beállít ide, még a sapkájuk is merő víz. Dögöljenek meg a betonon az ilyen pártszolgálatosok! Közben Faragót szurkálta kárörvendő pillantása. A főhadnagy észrevette ezt, mindjárt értésére adta Weinhoffernek, hogy nem osztozik kárörömében. — Azonnal indulunk Kisbodakra Faragó testvérrel. Letartóztatjuk Németh László Jánost a szervezkedés vezetőjét. Bede zászlós ugyancsak ma éjszaka tartóztatja le Stelczer Lajost. De mielőtt indulnánk, arra kérem Faragó- és Weinhoffer testvért, hogy belátásuk szerint leckéztessék meg a két pártszolgálatost. Én (addig harapok néhány falatot. Faragó is, Weinhoffer is gum'ibotot választott a falifogasról és elszántan indultak a pincébe. Demeter Zoltán és Bede Antal szintén távozott. Dobrai István őrmester magára maradt a szobában. A hatalmas termete ellenére is mindig észrevétlen őrmester egyszerre felélénkült. Közömbös, kifejezéstelen, buta képe átsaínesedett az izgalomtól. Vastag száját megnyalta, hirtelen kirántotta a sarokból Weinhoffer demizsonját. Mihelyt a szájához emelte, izgalma elszállt, önfeledt és kiadós kortyokat nyelt, mint a szomjas ökör. Szuszogva tette vissza rejtekhelyére a demizsont, ő is választott egy gumibotot és félelmetes nehéz lépteivel elindult a pincébe. Mire leért. Faragó és Weinhoffer már el is fáradtak. Közéjük nyomakodott ellenállhatatlan 'súlyával, hétraszorította őket és verekedni kezdett. Egyetlen ütéssel a betonpadlóra verte Piriti Józsefet, majd Pásztor Tibort. A gumibot kemény zuhanásaitól víz spriccelt a pártszolgála- "tosok egyenruhájából, egyetlen rongykupacnak látszott a két nyilas. Faragó még azt az örömét is elfelejtette, hogy Demeter főhadnagy nagylelkűen megvédte Weinhoffer rosszmájú célozgatásával szemben. Döbbentre dermedve nézte a fekete rongy- kupacot rugdaló őrmestert. * Göthös ember benyomását keltette Gerhard Prinz, a Gestapo őrnagya, aki ráadásul a jelentéktelenségét is kihangsúlyozta zsugorodott tartásával. Horpadt mellén lötyögő ráncokba gyúródott a zubbony, s egy bő redő alatt húzódtak meg a kitüntetések . szalagjai. Elsőnek fejezte be a vacsorát, szerény tartózkodással hallgatott, míg a többiek javában lakmároztak. Valósággal nagyúrinak hatott: a főispáni dolgozószoba pasztellsárga boltívei alatt pontosan a fényűző arabeszkokkel teli bokharai szőnyeg közepén öt férfi ülte körbe a cseresznyefa kerékasztalt, Kányelrrfesen elfértek a korongóriás körül, ami különösen Edmund Volkhardtnak, a puha századosnak vált előnyére, de Szöllősi Jenő helyettes miniszterelnöknek is jólesett elterpeszkednie nehézkes tagjaival. Zűrzavaros, kövér arca, amelyet még inkább áttekinthetetlenné tétt a sötét bőr és a rengeteg ripacs. kifényesedett a jóllakottságtól. Túl a pohárköszöntőkön és mindeniéle ünnepélyeskedésen abba a szakaszába érkezett a vacsora, amikor következett a szivar, a fegDiszkálás. az adoma Ügy vélte .Magyarífy Gyula főispán, a házigazda,- hogy neki illik valami érdekes történettel szórakoztatni a társaságot. (Folytatjuk.) 4 4 ■4 4 4 ■4 ■4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAA*
