Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-24 / 95. szám

m?mTmTTTtTfTmmTTTmmTT>fTTTTTTTTTTt» mmTTTTmTTfT I TTfTTI»mTWTWmTTTTTtmTTfTTTTT?TtmTTmTTTT?Tft rrrVTVTVTVTf TTTTtrTTVTTTTVVFTrurTVTTTTTTTVTTWTVVVVTTVTTWVT* Gerencsér Miklós: Fekete tél 40. A maga végzetét tudomásul vette Németh László János, de az hihetetlennek tűnt, hogy legjobb barátja életét is kioltják. Szegény, drá­ga cimbora!... Lehetetlen, hogy ne lássa többé nyugodt, komoly arcát, lehetetlen, hogy ne ba­rangoljanak a közelgő tavaszban a város ódon utcáin, a szellős Dunasoron, a Radó tér sárga- kavicsos sétányain. Mennyit vitatkoztak, hány­szor indulatba hozták egymást eltérő vélemé­nyükkel! Aztán a nagy dolgokból egy könnyed fordulattal ugrottak fejest legényvágyaikba, a lá­nyok nyomába szegődtek és abban versenyez­tek, ki tud szebbeket mondani a bakfisoknak. Vajda János költészete és a szép Jankovics-lány kacérsága, József Attila szonettkoszorúja és a Kazinczy utcai drogéria gyönyörű eladókisasszo­nya éppúgy hozzátartozott sokszínű ifjúságuk teljességéhez, mint a Bercsényi-liget jázmin­bokrai és Hegel dialektikája, a sarokerkélyek kedvessége és Marx értéktöbblet-elmélete, a szűk utcácskák gázlámpái és a konspiráció tech­nikája, vagy a langyos éjszakák, amikor a város keleti szegélyéről messzire hallatszik a gyárak zaja, mintha Herkules rámolna, sóhajtozna ál­matlanságában. A költő mellére is ránehezült a halálfélelem, szíve megtorpant a döbbenettől, de aztán súlyos rándulásokkal hadakozott tovább. Mégis kell né­hány búcsúsort írni — fohászkodott neki Né­meth László János olyan megindultsággal, mint­ha ő, a távozó kegyelettel tartozna az élőknek. El lehet-e mondani szavakkal, mennyire bol­dog volt, amikor Struhár János először fürdette meg, új ruhába öltöztette, soha nem látott drága cipellőt liúzott sebes lábára ? Egyetlen délelőt­tös- királyfit varázsolt Struhár János a zala­egerszegi esett kisgyerekből. Sétálni vitte a vá­rosba és záporozott rá a látványok csodatöme­ge. Mekkora boldogság volt! Az édesanyja hiányzott,* néhány nap múlva nem tudott nyu­godni a sajgástól, majd lassan-lassan elcsilía- pult a fájdalom. Évek múlva megint feltört, egyre gyakrabban. Talán a fájdalom a lélek — gondolta a költő. — Talán a fájdalom a halhatatlan, kiszáll a csendes testből és megkeresi azokat, akiket a legjobban szeretünk. Iszonyodva fohászkodott, nehogy rászabaduljon a lelke egy ismeretlen asszonyra a távoli Zalaegerszegen... Sűrűsödő, hangosodó bakancskopogás közele­dett cellája felé. Felállt az asztaltól, szembe­fordult az ajtóval. Odakint kulcsok csörögtek, reteszek csattogtak. Sarkig vágódott az ajtó. Négy szuronyos katona állt a folyosón, előttük Sztasák Mátyás tizedes, a hóhér. — Mozgás! — parancsolt rá nyersen a tizedes. Nem mozdult a költő. Eszébe jutott, valaha egy aranyat adtak a bakónak az elítéltek, mi­előtt a bárd alá hajtották fejüket. Ha pénze len­ne, ő akkor sem adna ajándékot ennek a Szta­sák Mátyásnak. Brutális, állati ábrázatáról csak a kegyetlenség imádatát lehetett leolvasni. Pedig szegény ördög volt Mezőkovácsházáról, három gyermek apja. Mivel az állami ítéletvégrehajtó a bekerített fővárosban maradt, önként jelent­kezett hóhérnak és minden kivégzésért huszon­öt pengő jutalmat kapott a fegyház gazdasági irodáján. — Nem értetted?! Mozgás! — ismételte meg nyersebben Sztasák. Néhány percnyi irgalmat akart kérni, hogy megírhassa a búcsúlevelét, de eloldozta magát immár minden szándéktól. — Megyek. Adjanak egy cigarettát. — Bizal­matlan körültekintéssel teljesítette kívánságát a hóhér. Szelíden mondta, miután rágyújtott: — Sztasák tizedes, hadd mondjak magának vala­mit. Ha volt olyan elvetemült, hogy Bajcsy- Zsilinszky Endrét huszonöt pengőért felakasz­totta, akkor értem egy fillért se merjen el­fogadni. Indulhatunk. Sztasák tizedes kitaszította a folyosóra. Ott azonnal közrefogta a négy szuronyos őr. Németh László János fedetlen fővel, köpeny nélkül lépett a szabad ég alá. Verőfény szikrázott, vakítón verte vissza a ragyogást a hó. A fegyház két szürke épületóriása között, az udvar mélyén meglátta a bitófát. De mintha egészen mellékes lett volna, csak futólag figyelt oda. Tekintete a négy fénylő szuronyhegy közül az ablaksorokra siklott, kereste barátait, a József Attila Kör sú­lyos fegyházbüntetésre ítélt tagjait. És meglátta őket! Az egyik ablakban Balogh Mihály, Oszterman Ferenc és Kiss István, a másikban Juhász Lajos, Jánossi Péter, Baranyai Mihály, a harmadikban Bogdanov István, Ku- csera László, Kurella Mátyás — mind a kilen­cen! Zokogva tapogatják a rácsos ablakot, hom­lokukat az üveghez szorítják... A költő sápadtan felmosolygott az ablakokra, kivette szájából a cigarettát és köszönést intett barátainak. Amikor szorosan a bitó mellé állították a pri­békek, még mindig látta az ablakok mögött zo­kogó embereket. Aztán elhomályosult a szeme. Mégis, mégis összeomlott, erejét vette a gyá­szoló szeretet... — Ne sírjatok! — suttogta az ablakok felé. — Tavaszra szabadok lesztek!.. A halál már nem is volt halál. Néhány idegen ember valami értelmetlen dolgot cselekedett kö­rülötte — s kilobbant minden fény a világból. VÉGE — initiiiAtiiitilA4iiAAAAiáiAAAAliAAAiiAiiAilAAAAAUUiiAlAi4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi ax ílbi irta •• Cs. Horváth T. rajzolta: Sebők /. Lunge ögv tervez/, ■hogy az Első NAPOK­BAN BARATJAnAL SZAUNÁK MEG 0/70 S/ZLECN£R,A GANS- BohmerGvAr MŰSZE­RÉSZE, SOKÉIG KON­CENTRÁCIÓS TÁBOR­BAN S/NYLODŐ/T VAN ÓRA GYŰLÖLNI A NAc/- rat, biztosan számít­hatnak a segítségé­re. A Ris KERTES HÁZ ÉLŐIT AZONBAN VÁ­RATLAN NÉP FOGAD­JA A KÖZELEDŐKET... A gyilkosok esélye csökken Három évig erőszakoskodott a párizsi rendőrség egyik kis félszeg írnoka — Alphonse Bertillon —, míg végre enge­délyt kapott, hogy kipróbál­hassa személyazonosítási rend­szerét. A rendszer, amely ber- tillonage néven vonult be a kriminalisztika történetébe, ti­zenegy jellemző testméret alapján tette lehetővé a vissza­eső bűnözők személyének azo­nosítását, a század végére meghódította Nyugat- és Kö- zép-Európát. Alkotójának sze­mélyes tragédiája, hogy meg kellett érnie, amikor a ber- tillonage-t háttérbe szorította a jobb, modernebb metódus: az ujjlenyomatrendszer. En­nek — történelmileg egyidő- ben —, Indiában, Angliában, Argentínában rakták le alap­jait. A daktiloszkópia és a bűnüldözői vasakarat juttatta — sokak mellett — megérde­melten rendőrkézre 1948-ban Blackbum-ben Peter Grif- fiths-t, aki egy négyéves kis­lányon követett el bestiális erőszakot. Elfogatását egy, a helyszínen feledett üveg és 46 000(1) ujjlenyomat vétele tette lehetővé. Jürgen Thoryvald „Detektí­vek évszázada” című könyvé­ben, a kriminalisztika törté­netének ragyogó, izgalmas his­tóriájában olvashatunk az em­lített esetekről. És mellettük sok másról, csupa-csupa gyil­kossági ügyről. A fejezetekben nem az az igazán érdekes és tanulságos, hogy gonosztevők miféle módszerrel, mekkora el­vetemültséggel öltek kapzsi­ságból és bosszúból —, hanem az, hogy hány tudós és rend­őr vetette magukat nyomukba. Ki gondolná, hogy már e szá­zad elején ki tudták mutatni a szakértők, hogy a vérminta emberi, vagy állati eredetű-e, — ami pedig a bűnösség, vagy ártatlanság sorsdöntő kérdé­sében roppant fontosságú lehet. Thorwald 385 oldalas mű­vének legfőbb tanulsága, hogy a gyilkosok rejtve maradásá­nak esélye immár a nullához '.;üzelít. A szakértő már rég ki tudja mutatni a holttestben az arzént, a nikotint, újabban az alkaloidákat, sőt 1957 óta a gyilkos szándékkal befecsken­dezett inzulint is. Külön fe­jezet tárgyalja, hogyan álla­pítják meg a szakértők, mi­lyen fegyverből röppent ki a gyilkos golyó. A mű dr. Auer Kálmán kitűnő fordításában, a Minerva kiadásában jelen* meg. » A nyugati szerző — érthe­tően — nem foglalkozik a ma­gyarországi bűnüldöző munká­val. Az igazságnak tartozunk azzal, hogy emlékeztessünk: e téren nincs szégyenkezni va­lónk. A majdnem semmiből megteremtett demokratikus rendőrségnek már 1961-ben országos bűnügyi technikai osztálya volt; 1964-ben min­den megyében szakképzett írás- és nyomszakértők dol­goztak. S, hogy az emberölési esetek nyomozásának eredmé­nyességéről is szóljunk: me­gyénkben a felszabadulást kö­vető 25 év alatt csupán egyet­len gyilkosság tettese ismeret­len. Egyelőre... A Városi Tanács Költségvetési Üzeme felvételre keres kőműveseket, kövezőket, hajtókát, segédmunkásokat és egy fő géplakatost, valamint kertészetébe női dolgozókat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Szekszárd, Tarcsay V. u. 20. sz. (349) Népújság 4 1970. április 24. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom