Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

* ♦•*»*«•*♦«►«♦»*♦♦****» >««• *****•««#«««»«.» * Gerencsér Miklós: Fekete tél m^mcmmaKmmaqmm n ,nr™™im»",~iiMí •iTíiimnisn 35. Bedé Antal zászlós szó nélkül indult a fogo­lyért az alagsorba. Weinhoffer előkészülete anv- nyjiból állt, hogy kiadósat húzott a demizsonjá- ból, míg Faragó az áramfejlesztő gépet igazította keze ügyébe a padlóra. A fogoly Bede Antal zászlós és Dobrai István őrmester között lépett a szobába. Alig állt meg a szoba közepén, Weinhoffer ökölcsapása recs- cscnt az orrán. Nyomban elöntötte a vér, de nem esett össze. — Ne vérezd össze a padlót! — üvöltött rá Dobrai és ő is a fogoly arcába sújtott. Balogh Mihály ettől már a padlóra omlott. Dobrai menetrendszerűen nyúlt a vizeskanná­ért, eszméletre locsolta az ájult férfit. — Alkalmasnak érzed magad a kihallgatásra? — kérdezte tőle Demeter. Kabátujjával itatta fel a vért az arcáról Ba-. logh Mihály. Csontos alkatú, erős izomzatú fia­talember volt, érdes, nyugodt vonásai is arról vallottak, hogy a tűrni tudók fajtájához tartozik. Délelőtt már borzalmasan megkínozták, szeme körül duzzanatok sötétlettek, szája feszesre püf­fedt a lila daganatoktól. Válasz nélkül hagyta a kérdést. Demeter rá­érősen beszélt hozzá. — Minden jel szerint te gyártottad Ácson a röpcédulákat. Ez annyira biztos, hogy már csak a te becsületszavad hiányzik hozzá. Részemről alkar azonnal befejezettnek tekinthető a tár­gyalás, ha aláírod a jegyzőkönyvet. Tessék, tiéd a kezdeményezés joga. * Idősebb is, gyengébb is volt Juhász Lajos, a klisé készítője, mégis hallgatni tudott. Balogh Mihály semmiképp nem akarta értelmetlenné tenni az őszülő barát önfeláldozását. — Nincs mit aláírnom. Demeter lehorgasztott feje a gondterheltség látszatát keltette. — Pedig tudom, hogy alá fogod. írni Sőt őr­jöngve könyörögsz majd, hogy adjunk gyorsan tollat a kezedbe. Mert amit kaptál, az gyengéd kis szúnyogcsípés ahhoz képest, ami a közeli percekben vár rád. Elhamarkodottsággal igazán nem vádolhatsz. Még egyszer megkérdezem: te gyártottad a röpcéduláikat? — Nem én gyártottam. — Engem kizárólag a hazugság képes feilbosz- szantani. Remélem, síkerült tartósan megjegyez­ned, hogy milyen vagyok, ha elfog a méreg. Szóval néni te gyártottad a röpcédulákat? — Nem. Sajnálkozva vonta meg a vállát a csendőrtiszt. — Na jó, akkor másképp kérdezünk. Vetkőzz le szépen tetőtől talpig. Meztelenre. Igaz, a pucérsógod megviseli majd a szeméremérzetün­ket, de mi ezt is kibírjuk. Nézd, édes fiam, amíg levetkőzöl, addig szépen kikészítem ide az asztalra a jegyzőkönyvet, a tollat, meg a tintát. Majd meg fogsz róla győződni, hogy mennyire indokolt az előrelátásom. Balogh Mihály úgy viselkedett, mintha egye­dül lenne a szobában. Csak ezzel tudott véde­kezni a megszégyenítés ellen. Felöltőjét önkén­telenül a közeli székre tette, mire Weinhoffer ráordított: — A padlóra hányd a rongyaidat! Ha egyáltalán voltak fokozatai Balogh Mihály gyűlöletének, akkor Weinhoffert gyűlölte a leg­jobban. Napközben ritkán avatkozott a valla­tásba a polgári felderítés megyei parancsnoka, annál buzgóbban tette pokollá a foglyok éj­szakáit. K ísértetj árásai éjfél után kezdődtek, részeg üvöltözéssel csörtetett az alagsorba, fo­lyosóra terelte a letartóztatottakat és megszál­lottan ütlegelte őket órákon át. Különösen a József Attila Kör tagjait szerette gyötörni, addig gumibotozta, rugdalta a kínzásoktól eltompult fiatalembereiket, amíg erőt nem vett rajta az álmosság és a kimerültség. Mihelyt mezítelenre vetkőzött Balogh Mihály, hárman megragadták: jobb karjába és vállába a bikaerős Dobrai őrmester markolt, balról Weinhoffer és Bede zászlós kapaszkodott rá. Eközben Faragó Béla az áramfejlesztő géppel volt elfoglalva. Intésére térdre kényszerítették a foglyot. Faragó az áldozatna parancsolt.: — Nyelvet kiöltem! Látva Demeter a vonakodást, Balogh Mihály fejére suhintott a gumibotjavai. Erre az még- johban összezárta a száját. Faragó megragadta a cserépkályha mellett heverő piszkavasat. Ba­logh Mihály keményen összeharapott fogsorainak esett vele, addig verte, feszegette, amíg a fogoly megadta magát. Kiöltött nyelvére erősítette az egyik huzalt, amely csipeszben végződött. A másik pólus huzalát a fül mögötti ideggócra csíptetfe. Balogh Mihály számára világos volt, hogy mi vár rá, próbálta magáról lerázni eleven béklyóit, de annyira erősen tartották, hogy moc­canni sem tudott térdelő helyzetéből. Faragó lassan forgatni kezdte az áramfejlesztő karját. Az áldozaton heves remegés futott végig. Faragó egyre gyorsabban tekerte a forgatókart. Balogh Mihályból hosszú-hosszú üvöltés szakadt fel. Csökkent az áramerősség, majd teljes oda­adással megforgatta Faragó a sátáni masinát. A szenvedés hirtelen megsokszorozódása robbanó energiát szabadított fel a fogolyban, iszonyú erővel rúgta magát talpra, s a testébe csimpasz­kodó nyilasokat messzire röpítette. Azok fel- tápászkodtak, dühödten rárohantak, rúgták, ök­lözték. Balogh Mihály csupasz teste fénylett a verejtéktől és ahogy vonaglott az ütések alatt, iszappá mézolódott rajta a padló szennye. — Talán mégis elegánsabb lenne, ha aláírnád a jegyzőkönyvet — beszélt hozzá fuvolázó han­gon Demeter. (Folytatjuk.) í ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Kxrjeocss mum a már-ost. JéfVSStti* MÉ&££M£*r ÁimtmMsSTőr­TÍÜ A SZEMEMET masArr tTT, LEJJEBB, ERŐS ACÉLÉ.4L IAÉLASZTJA EL AZ ALSÓ HELYISÉGET A EOLVÓMEDRÉTŐL VALAHOL TÁMADT, AZT HELL ELTÜNTETNIE. k Katona mohomban A FLOTTÁNÁL SZOLGÁLTAM. Folytatjuk. Játék nevekkel Ha Kovács Pál bemutatko­zik Szabó Irmának, ez ugye­bár nem feltűnő. De ha pél­dául Piroska Farkas mutat­koznék be fülünk hallatára Farkas Piroskának, erre már felfigyelnénk. Különösen a bibliát idéző névkombinációk is: Péter Pál öt is van a tele­fonkönyvben, de előfordult már az Ádám Éva is, ide so­rolható a Gáspár M. Boldizsár és „meteorológiai jellegű” a Sándor J. Benedek. Közélel­mezési képzettársítást kelt Szabolcsi Ella és Nyíri Rózsa, okik köbüki fokon nyilván ro­konai az egykor élt Gül Ba­bának. Mézgát lapzártáig nem találtunk, de van Óbudán Hufnágel Pista és Zuglóban Márisch „szomszéd”. Budafo­kon él Nemoda Buda, nagy­jaink nevét őrzi és ugyancsak Budafokon él egy Petőfi Sán­dor (a hírős városban is van egy névrokona nagy költőnk­nek), ugyancsak Kecskeméten él egy Szép Ernő, Pécsett Deák Ferenc és Liszt Ferenc, Szegeden Csortos Gyula, Győ­rött Gárdonyi Géza. Szom­bathelyen — bocsánat érte — Rózsa Sándorról tudunk. Tol­di Miklós manapság a XIII. kerületben lakik, s viselik polgártársaink a Róbert Ká­roly és Nagy Lajos, a Köny­ves Kálmán. a Hunyadi Má­tyás nevet is. Királyok, Hercegek, Gró­fok egyébként is elég gyako­riak a nevek világában. Ki­rály Ernő volt az első igazán sztárnak nevezhető énekes­színészünk, a Báró (Anna) név ma is szerepel színlap- jdinkon, az irodalom hivata­losan kinevezett „fejedelme” a két háború között egy Her- czeg (Ferenc) volt. aki pedig őf elsősorban segítette pajzsra emelni, az nem más, mint egy Császár (Elemér, iroda­lomtörténész). Számos üzem­ben és hivatalban hangzik el ma is, hogy Gróf kartárs, sza­ladjon át a postára.... Kálmán Béla professzor névtudományi munkájában idéz néhány nevet, amelyek összeolvasva furcsa értelmet nyernek: „.. .Jánoska Pál, Wert Elek, Pap Alajos, Wégh Béla ilyenek, hogy az illen­dőség határain belül marad­junk, — írja a Nevek világá­ban Kálmán professzor. Ilyen, összeolvasva más értelmet adó név, a kereskedelmi jellegű Fél Áron is. Karinthy Ferenc Név-játék című írásában olyan családnevekkel játszik, amelyek népnevekből szár­maznak. Az Opera nagy nevei közül felsorolja Székely Mi­hályt, Svéd Sándort, Orosz Júliát és Adélt, Kun Zsuzsát* Palócz Lászlót, a színi világ­ból pedig Góth-házaspárti Bajor Gizit és férjét Germán Tibort. Visszatérve a bemutatkozás­ra, képzeljük el, hogy valaki kezét nyújtja és így szól: „ördögh vagyok", mire a tár­sa: „örvendek, Angyal”. S a sor szinte végtelen: Zsuzsa vagyok, mondja bemutatkozás­kor egy békéscsabai férfi, Ka­ti vagyok, feleli egy pécsi la­kos, aki ugyancsak nem múló divatból hord nadrágot. (Pé­csett Kató családi nevű férfi­úk is élnek). Megint mások így mondják nevüket: Boga­ras vagyok, Fafula vagyok, Ablaka vagyok, Sógorka va­gyok, Szurofka vagyok, Sajó vagyok, Gavallér vagyok. Görcs vagyok, Hangos vagyok, Hízó vagyok. Jámbor vagyok, Szerencse vagyok, Eles va­gyok, Sánta vagyok, Fenekes vagyok, Tolvay vagyok, Má­kos vagyok, Zabos vagyok, Vitéz vagyok, Sűrű vagyok. Torkos vagyok, Lelkes vagyok. Kann vagyok (így hívták az egykori neves futballbírót), Szűz vagyok. És így tovább, majdnem a végtelenségig!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom