Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-17 / 89. szám
/ A KÄRAMfcOL Csaknem egy éve történt, 1969. április 23-án délelőtt eleredt az eső. Ekkor a Paksi Állami Gazdaság egyik dolgozója. Sebestyén György, a gazdaság erőgépeinek egyikét elkötötte a gépudvarról, s Kcszőhidegkútra ment rajta látogatóba. Visszafelé a traktor motorja megállt. Sebestyén nem boldogult a szereléssel. A 11-es számú AKÖV gépkocsivezetője — Kemény János — megszánta és teherautójával meghúzatta az erőgépet. A traktor motorja járt; Sebestyén benyomta a tengelykapcsolót, — sógora, Francz István pedig el akarta oldani egymástól a kél járművet. Sebestyén lába lecsúszott a tengelykapcsoló pedáljáról, s így a traktor a segítőkész sógort a teherautóhoz szorította. Francz István igen súlyos sérüléseket szenvedett. | A Lenin-évfordulő jegyében A KÁRPÁTI SAS Sebestyén Györgyöt a szekszárdi járásbíróság jogerősen öthónapi, háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A bíróság tényként állapította meg, hogy a vádlott megszegte a KRESZ 34. §. (2) bekezdését. Idézzük: „A közúti forgalom minden résztvevőjének éberen, kellő figyelemmel és úgy kell közlekedni, hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésben indokolatlanul ne zavarjon, és a közút használatában ne akadályozzon.” Az elmondott szomorú eset jól példázza, hogy a figyelem álló helyzetben lévő jármű vezetője számára is elengedhetetlen. Valljuk meg, nem szükséges különös könnyelműséget tanúsítani ahhoz, hogy lábunk lecsússzék a kuplungpedálról.» Sebestyéné lecsúszott, s ennek következményeként sógora 66 százalékos rokkanttá Vált. A Szekszárdi Társadalom- biztosítási Igazgatóság a Paksi Állami Gazdaság ellen fizetési meghagyást bocsátott ki. Ebben 120 000 forintot meghaladó összeget követelt, — részint a betegellátással kapcsolatos korábbi költségek megtérítésére, részint — tételes jogszabály alapján — nyolc év alatt esedékes rokkantsági nyugdíj fedezésére. A Paksi Állami Gazdaság a fizetési meghagyás hatálytalanítása iránt nyújtott be keresetet a Szekszárdi járásbírósághoz. A gazdaság nagy buzgalommal igyekezett a teljes felelősséget Sebestyénre hárítani. Elég merész okfejtéssel bizonygatta, hogy Sebestyén nem az állami gazdaság dolgozójaként okozta a szerencsétlenséget, hiszen a baleset napjára már nem kapott munkabért. A járásbíróság, persze, nem hagyta figyelmen kívül, hogy Sebestyént éppén a baleset miatt bocsátották el. A munkaviszony fennállásának szempontjából tökéletesen mindegy, hogy a munkaviszony tartamának valamelyik napjára fizetnek-e bért, vagy sem. Az állami gazdaság ezen kívül azt erősítette, amit senki sem vitatott; jelesül, hogy Sebestyén engedély nélkül vette használatba az erőgépet. Bi- csak Sándor kerületi igazgató a bíróságon azt adta elő, hogy a traktor eltűnését délelőtt 10 óra tájban jelentette a rendőrségnek, majd bejelentését 15 órakor visszavonta, mivel addigra a traktor megkerült. Az időpontok nem stimmelnek: a baleset 15 óra 50 perckor történt. Már ennyiből sejthető a tény: a szekszárdi járásbíróság elutasította a gazdaság keresetét. Az ítélet indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a gazdaság csak akkor mentesülhetne a kártérítés fizetése alól, ha a balesetet kizárólag dolgozójának vagy a baleset áldozatának vétkessége idézte volna elő. Az utóbbiról szó sincs; nem nagy fokú könnyelműség szétkapcsolni két, álló helyzetben lévő járművet még akkor sem, ha az egyiknek a motorja működik. A bíróság nem habozott tényként elfogadni, hogy Sebestyén önkényesen vette használatba a veszélyes üzemű gépet; — de éppen annak veszélyes voltára tekintettel mutatott rá arra, hogy a gazdaságnak megfelelő módon őriztetnie kellett volna a traktort. Igen valószínű, hogy nappali őr alkalmaztatása esetén Sebestyén nem meri elvinni a traktort, — így egy ember nem rokkant volna meg égész életére, és a gazdaság is megtakaríthatott volna több mint 120 000 forintot. Ezzel az üggyel kapcsolatban érdemes még rámutatni arra, hogy jogtalan használat bűntette miatt a szocialista szektorból feltűnően kevés feljelentés érkezik, -— jóllehet, a bűncselekmény elkövetése vitathatatlan. E miatt a bűntett miatt 30 napon belül lehet feljelentést tenni; ennek elteltével késő a bánat!... Szamuely! Vlagyimir Cmit- rijevics Boncs-Brujevics várta a Brjanszki pályaudvaron, a Szovnarkom automobiljával. Az állomás körül elterjedt a híre, hogy a magyar szovjetek képviselője érkezett meg. A tömeg éljenezni kezdett, de Vlagyimir Dmitrijevics autóba ültette a vendéget és elrobogott vele a borogyinói híd irányába. Tibor érkezésének napján Moszkvában nagy katonai ünnepre készülődtek. A Vszevobucsról, az általános katonai oktatásról szóló dekrétum évfordulója volt. A körül frontokban álló tanácskormány óriási súlyt fektetett a munkásság, parasztság és dolgozó polgárság katonai kioktatására. A moszkvai Vszevobues parádézott a város terein és utcáin. Tízezrekre menő munkásfiatalság szuronyerdeje rengett a házak alatt. Ellepték a tereket, és zászlódíszben tettek fogadalmat, hogy megvédik az októberi győzelem vívmányait. Lenin óriási jelentőséget tulajdonított ennek a napnak és személyesen kívánt részt venni az ünnepségen. Tibort egyenesen a Vörös térre vitte az autó. Egy hatalmas teherautót neveztek ki mozgó tribünnek, azon éppen Lenin beszélt. Iljics ieen jó színben volt. Szeme csillogott, arca tele volt mosolygással. Az autón rajta kívül egy alacsony, beretvált képű, bőrruhás, barna emberke állott, aki le is nyújtotta Tiborért a kezét, miután Boncs-Brujevics megmagyarázta neki, hogy a most érkezett sovány fiatalember nem más, mint Szamuely Tibor. Mikor Szamuely már a teherautón volt, az illető bemutatkozott. — Lev Mariaszin, a moszkvai Vszevobues parancsnoka. Lenin éppen bevégezte a beszédet. Felhívta a fiatal fegyveres proletárokat arra, hogy legyenek fegyelmezett harcosai a Vörös Hadseregnek. Szakítani kell a szervezetlenséggel és partizánkodással. Példának állította Frunie elvtárs uráli győzelmét, amelynek alapja a már megteremtett osztályfegyelem volt. 1810 április 22-én született az oroszországi Szbn- birszkben Vlagyimir Iljics liljanov. Az egész haladó világ meghatódva emlékezik erre a száz év előtti dátumra és Leninre, arra a nagyszerű emberre, akinek nevétől elválaszthatatlan a szocialista társadalom léte, akinek nevével örökre ösz- szeforrt a kommunizmus eszméje. Iljics nem jelszavakkal fejezte be beszédét, mint szokás, hanem odafordult Sza- muelyhez, kezet nyújtott ne-: ki, majd akaratlanul átölelte fiatal bajtársát, és a közön-; séghez fordult: — Ebben a percben érkezett meg hozzánk repülőgépen a Kárpátokon és Galícián át a mi testvérországunk egyik legbátrabb harcosa — Szamuely elvtárs, a magyar szovjetek népbiztosa.» Egetverő, robbanásszer« hurrá követte Iljics szavait. — Halljuk Szamuelyt... hall-; juk a magyar tanácsok küldöttét...! Szamuely érezte, mint szorul össze a szíve. A tömeg' őszinte szimpátiája azonban megtette a magáét. A tombo- lás eltartott egypár percig, és Tibor addig magához tért. Iljics gyengéden fogta a karját, tekintete hol Szamuelyn, hol a zúgó emberáradaton nyugodott.-Végre egyszerre csak magától beállott a csend. Szamuely beszélni kezdett! Hangja nem volt erős, de a csend visszhanggal válaszóUj minden szavára. Tibor a magyar kommünrő? beszélt. Sok minden volt a beszédében, amit közölni akart Iljiccsel is. A vezér most mellette állt, s ez arra ösztökélte^ hogy mondjon olyat is, amiről nagygyűlésen nem szokás beszélni. A beszédet nagy ovációval fogadták. A teherautó mái" ment is alattuk, de a tömeg sapkalengetéssel kísérte őket, Mariaszin parancsokat osztogatott az elhúzódó csapatok vezetőinek. (Részlet Zalka Máté, a „Bolygók visszatérnek” című regényéből). A Győzelem Zászlaja Berlinbe ér A Moszkvától Berlinig haladó nemzetközi ifjúsági motorkerékpáros menettel az európai szocialista országok ifjúsági szövetségei a fasizmus felett győzelmet arató szovjet Vörös Hadseregnek, a 25 év előtti harcok hőseinek állítanak emléket. Demonstrálják a szocialista országok negyedszázados fejlődését és népeink összefogását. A nemzetközi menetet két szakaszban bonyolították illetve bonyolítják le. Az első szakasz 1969. augusztus 11-től szeptember 9-ig tartott és útvonala Moszkva—Varsó—Bukarest—Szófia volt. A második szakaszra 1970. április 17 és május 10 között kerül sor, Budapest, Prága, Berlin útvonalon. A Győzelem Zászlaját motorkerékpáros fiatalok, veteránok és újságírók kíséretében viszik Berlinbe, ahol a Győzelem napján, május 9-én nagy nemzetközi ifjúsági antifasiszta demonstrációra kerül sor. Népújság 6 1970. április 17. CSEND Tétován feküdt az ágyon. A konyhából behallatszott a vízcsap monoton, egyhangú csöpögése. Már sokszor megszámolta. Tudta, hogy percenként kilenc csepp esik a kagylóba. Se több, se kevesebb, mindig kilenc csepp. A folyosóról tompa zajok szűrődtek be. Gyereksivítás, erélyes asszonyhang, léptek surrogása, aztán újra csend... Ezek ébresztették fel a semmittevésből. Tétován felkelt, s elindult a szekrény felé. Nem tudta, mit akar tenni, csak érezte, menekülnie kell ebből a fojtó némaságból. Zajra vágyott, pezsgő életre. Szinte öntudatlanul, gyors, kapkodó mozdulatokkal felöltözött. Kisietett a folyosóra. A lépcsőházban kissé lassított, majd a megszokott tempóban ment tovább. Mikor a kapun kilépett, arcul csapta a langyos esti levegő S a vasárnapi utca kellemes derűje. Tétován indult meg: a folyó felé. Sokáig maga sem vette észre. Akkor felpillantott, kissé elmosolyodva. Igen, a film. Eszébe jutott a film. Még tavaly látta, Vele... Egy fiatal párról szólt, akik valami félreértés folytán szakítottak. A főhős ezután sokáig élt magányosan. Egyszer minden indok nélkül elindult és ment, ment, míg odaért régi kedves padjukhoz. Ott leült. Szomorúan hunyta be szemét — látta maga előtt a film kockáit. Kis idő múlva felnézett, s hát a lány állt a pad mellett, és mosolyog rá! „Igen, mosolyog rá.” Alig gondolta végig, maga is megindult a vízparton. Különösképp szépnek látta a folyóh. A hullámok méltóságteljesen fodrozódtak a fuvallatban, a vizen táncolt a nyírfák szűz-fehér teste. Mindenütt csend és nyugalom. így ballagott tovább a parton, egészen a kettős hátú, sárgazöld pádig. „A film, igen.jt filmr — és leült. Szemét kissé lehunyta, a vizet kezdte nézni. A nap alkonyati sugarai már megszínezték a hullámokat. Kék, zöld, piros lovacskák száguldoztak a tetején. Ült a pádon, elbódulva a természettől. Valami csodás érzés kerítette hatalmába. Az élmény varázsa. Valami csodálatos fog vele történni — érezte. Szemhéján száz apró csillag sziporkázott, kavarogva szállt, örvénylett. Akkor megcsikordult közelében a kavics. — Ö jön! — gondolta. — Biztosan Ű jön. Annak a fiúnak is eljött, a filmen. Nekem is eljön. A lépések a pádhoz közeledtek. Csak szorította keményen a szemét, s érezte, hogy Ö jön, eljött, itt áll. Hirtelen elhatározással felnézett. Idős, foghíjas öregember törődött arca hajolt föléje. — Csak nincs valami baj? — kérdezte gyöngéden. Ám ő csak nézte hihetetlenül. Végül megrázta fejét, bo- csánatkérően elmosolyodva. — Köszönöm, nincs — mondta konokon a lány, aztán elindult, öregesen, fáradtan. A nap már kihunyt, a nyírfák hallgattak a sötétben, a víz ellenségesen méregette, komoran meg-megcsillámolva. DEÁK RÓZSA (A Bonyhádi Közgazdász jubileumi számából.) * De most már egyetlen macskával se többet!
