Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-02 / 77. szám
WESSELÉNYI MIKLÓS: Fordul a történelem... 8. Budapest: körül karácsony napján aárult be az ostromgyűrű. Ezután néhány ködös nap következett, a légi tevékenység szünetelt és a gyalogság sem tevékenykedett. De ünnepek után kiderült, s a városra vészes, vihar előtti csend borult. A fővárosiban körülzárt náci és nyilas erők nem voltak jelentéktelenek. Hitler nyíltan megmondta, hogy Budapesten Bécset védi s ezért Berliniben kiadták a parancsot a végső ellenállásra. A szovjet hadseregnek azonban nemcsak saját katonái, de a város lakóinak élete sem volt közömbös, s így azt cselekedte, amit minden más becsületes és felesleges vérontást kerülni akaró ellenfél is cselekedett volna. A december 28-ról 29-re virradó éjszaka a körülzárt város főútvonalainál megszólaltak a szovjet állások mögött felállított hatalmas megaío- nok és bejelentették, hogy másnap, december 29-én reggel parlamenterek viszik át a vonalaikon a szovjet parancsnokság ultimátumát, mely a kilátástalan helyzetre való tekintettel a náci és magyar csapatokat kapitulációra szólítja fel, tisztességes megadási feltételekkel. A közleményt német ós magyar nyelven felolvasták, a parlamenterek menetirányát és az indulás idejét pontosan megjelölték. Ezt a közlést a hangszórók egész éjjel, még reggel is szüntelenül ismételték. Azokon az arcvonalszakaszokon, ahol a parlamentereknek el kellett ba- ladnlok, megszűnt min-den harci tevékenység. Reggel 11 -kor Kispest külvárosában megjelent egy személygépkocsi nagy fehér zászlóval. Az autóban a parlamenter tiszt, Steinmetz kapitány és a tolmács ült. A kocsi áthaladt a szovjet vonalakon és a német állások felé közeledett. Szovjet oldalról száz és száz szempár kísérte őket aggódó figyelemmel. A német oldalon is néma csend honolt, sehol egy embert nem lehetett látni. Csupán az autó motorjának berregése törte meg a feszült csendet. Ahol a németek védőál 1ásainak vonata kezdődött, hatalmas épület emelkedett, kapuját és ablakait tégláikkal rakták be. A szovjet parlamentereik autója kikerülte az úttesten tátongó gránáttölcséreket és lassan közeledett ehhez az épülethez. Már majdnem odaért, amikor lángcsóva tört elő az épület egyiik téglás lőréséből. A láng és a füst pillanatok alatt elborította a gépkocsit ós az ágyúlövés robaja egybeolvadt a lövedék robbanásának dörejével. Az álcázott német ágyú tehát közvetlen közelről tüzelt a fehér zászlós szovjet gépkocsira. Nyomban utána egy tucatnyi újabb robbanás hallatszott és minden irányból megszólaltak a géppuskák is. Amikor a füst szertefoszlott, az utca közepéin ott hevertek a gépkocsi roncsai, a megfeketedett holttestek és a vérrel átitatott fehér zászló. Pillanatnyi dermedt, csend támadt, amíg a szovjet oldalon megértették, hogy a nácik meggyilkolták a szovjet parlamentereket. Az ostrom elkezdődött, bár a szovjet hadvézetőség még ezek utón is kímélte Budapestet. Nem használt nehéz tüzérséget, mert bevetése, a földdel tette volna egyenlővé a fővárost. A háború után született nemzedék természetesen már nem emlékszik az ostromra, a piszoknak, szennynek, éhezésnek, fázásnák és halálfélelemnek arra a szűnni nem akaró sorozatára, mely hatalmába kerítette a főváros lakosságát. A pesti oldal háromheti, majdnem szakadatlan bombázások és utcai harcok után szabadult fel január 19- én, ekkor érték el a szovjet csapatok a Duna vonalát. Budán azonban, ahol végül is a Várhegyre és közvetlen környékén^ zsugorodott a németek által tartott terület, február 12-ig folytatódott a teljesen esztelen ellenállás. Végül is a nácik kitöréssel próbálkoztak, aminek logikusan az lett a következménye, hogy a kitömj készülő sereg háromnegyed része elveszett. A többi. ha tudott, elmenekült, vagy fogságba esett. A parancsnokot, Pfef fér-WH den bruoh tábornokot egy csatornából húzták elő a szovjet katonák. A nácik feláldozták Budapestet. Legfeljebb csak megközelítőleg lehet felbecsülni, hogy az ostrom alatt mennyen vesztették életüket. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha a polgári lakosság veszteségét százezer főre becsüljük, de ez a szám még nem tartalmazza a gettóban legyilkol takat. Még hónapokkal a felszabadulás után is egy hűvösvölgyi tömegsírban hétezer ember földi maradványait találták. Budapest városképe borzalmas volt. Az utcákon vad összevisszaságban hevertek a szétlőtt tankok, emberi holttestek és döglött lovak. A kiéhezett lakosság az elhullt állatok húsával táplálkozott. A Dohány utcai zsidótemplom előkertiében mint a fahasábok, egymásra fektetve feküdtek a gettóban legyilkolt szerencsétlenek megfagyott, meztelen hullái. Az utcákon éhségtől elgyötört, lázban égő emberek támolyogtak, legtöbbjük kis kocsit vagy szánkót húzott maga után, rajta szegényes holmijával. Többnyire eltűnt hozzátartozóikat keresték. Az élet lassan újra megindult. Budapest népe természetesen sóvárogva várta ezt a pl lián ajtót. Alig ért véget egy kerület, vagy házcsoport megtisztítása, alig ült el a harci zaj, az óvóhelyeken szorongó polgári lakosság elhagyta a pincéket Nem volt élelmiszer, a pincékben sok volt a beteg és sebesült polgári lakos. Ebben a nehéz helyzetben az első segítséget a Vörös Hadsereg nyújtotta. A betegeket és sebesülteket elsősegélyben részesítették, rögtönzött kórházakat rendeztek be és az éhező budapestiek részére a szovjet) parancsnokság tábori konyhát állított fel a város több pontján. Megkezdték működésüket és segélyakciójukat a nemzeti kormány és a demokratikus pártok megbízottad is. Ezeknek az akcióknak Nagyüzemi faszénégető Érdekes berendezésekkel találkoztunk a Bakony kellős közepén. Az Erdökémia Vállalat a franciavágási fűrésztelep mellett — amely a BalatoniéIvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tulajdona — hétmillió forintos költséggel új re- tortát (lepárlót) építtet. A reíortában nagyüzemi módon állítják elő a faszenet, amely iránt a nyugati államokból igen nagy az érdeklődés. Az Erdőkémia Vállalat még az idén Itt ezer tonna faszenet szállít nyugati államokba. Képünkön: épül a lepárló torony. (MTI foto — Jászai Csaba felvétele) központija a január 18-án alakult Magyar Kommunista Párt Tisza Kálmán téri, (ma Köztársaság tér) székháza volt. Innen irányították Budapest élelmiszer-ellátását. Zsedényi Béla, az ideiglenes nemzet- gyűlés elnöke február elején, amikor Budán még dörögtek az ágyúk (ő maga alig tudott a szovjet parancsnokság által rendelkezésére bocsátott gépkocsin keresztülvergődni az égő Kálvin téren) felkereste Debrecenből a fővárost. A kormány már ekkor a Buda,pestre történő visszatérés gondolatával foglalkozott), hiszen nyilvánvaló volt, hogy a központi igazgatás csak innen, az ország szívéből lehetséges. De ekkor ez még korai volt. Az ország szíve csak alig-alig dobogott és lényeges segítséget Debrecenből sem tudtak adni. A budapestieknek egyelőre, a szovjet hadsereg segítségével, maguknak kellett kezükbe venni sorsuk irányítását, fis lassan-lassan úrrá is lettek a nehézségeiken. Amikor a tavasz első sugarai előcsalták az agyonbomjbázott földből az első félénk virágokat, a romokon már élet folyt és ha még döcögve és akadozva is, de Budapesten megindult egy új és szebb világ felépítése. (Folytatjuk.) '▼▼▼▼▼^^▼▼»▼▼▼▼TTVVVVVTTTTVTTVTTTTTTTTTTTTTVVTTTTTTTTTTV (TTTTTTTTTTTBfTTtTTTTTfTTTnTTTTTTTBTTTTBTTTTTTTBTTTTTH Gerencsér Miklós: Fekete tél 22. Előttük Bede Antal zászlós és Dobrai István őrmester utazott egy másik személykocsiban, mögöttük csendőrlegényekkel megrakott teherautó haladt. — Mindenesetre töltsük csőre a pisztolyainkat — ajánlotta Demeter. — Ámbár nem lesz más dolgunk, mint figyelni az akciót Legalábbis remélem. Teljesen sötét volt már, alig mutatkozott járókelő a kihalt téliesen ázott utcákon. A körülmények, s az egész folyamat kísértetiesen emlékeztette Faragót a Gestapóra. Nem is kételkedett abban, hogy Demeter hatalmát, módszereit, de még az adatait is a Gestapótól kapta. Annál inkább értelmét látta behízelegni magát a csendőr főhadnagy bizalmába. Mindezt persze megalázó naiv érezte, hiszen ő, az SS egykori hadnagya soha nem gondolta volna, hogy ekkora szolgalelküségre kényszerül, de mit kezdhetne a büszkeségével, ha annak tarkólövés lehet a vége? Remélte, előbb-utóbb tűzre vetik odaadása fejében a Volkhardt pán - célszekrényében őrzött szürke dosszié .aktáit, akkor aztán belőle is lehet valaki. Eldugott helyen, apró nádorvárosi házak közé ékelődve feküdt á Fémdoboz Művek, ahol a vagongyár szerszámüzeme működött. Mire észrevették az alacsony csarnokokban dolgozó munkások a nyilas csendőrök jöttét, már mozdulni sem lehetett, még a mellékajtóknal is fegyveresek állták el az utat. Schmeidl Sándor csoportvezető épp a műszakváltást ellenőrizte fáradtan és hallgatagon, öklei a homoksárga köpeny zsebében hevertek. Főnöke, a tömzsi Nyíri Imre, az autóosztály vezetője pánikba esve szaladgált, védelmet keresve húzódott Schmeidl Sándor mellé, amikor Bede Antal zászlós közeledett hozzájuk. — Sándor ez rettenetes... bennünket is le fognak tartóztatni. — Akkor se veszítsük el a fejünket, mérnök úr. Dobrai István őrmester és két csendőrlegény sorra kísérte ki a letartóztatott embereket a műhelycsarnokból. — Melyik az a Balogh János? — kérdezte Bede zászlós a kopaszodó mérnöktől. Rángatva kapkodta fejét Nyíri Imre. — Kérem, én név szerint... talán a csoportvezetőm... — Balogh János itt nem dolgozik — közölte félig csukott szemmel Schmeidl Sándor. Ökölbe zárt keze nyugodtan hevert a köpeny zsebében. Néhány lépésről figyelte a jelenetet Demeter Zoltán, jobbján a statisztáló Faragóval. Mintha előzékenységből tenné, közbeszólt: — Elnézést a zászlós úr tévedéséért, nem Balogh Jánosról, hanem Balogh Mihályról van szó. Remélem, ő itt dolgozik? Megvonaglott a csoportvezető ökölbe zárt keze. — Ö itt dolgozik... — Akkor hát mutassa meg — nevetett a szemébe nem éppen jókedvűen a főhadnagy. Shmeidl lehajtotta a fejét. Ö sem próbált szívélyeskedni. — Kérem. Ott van a második sorban, a hatodik esztergapadnál. Most adja át a munkát váltójának. — És Baranyai Mihály? — érdeklődött tovább a főhadnagy. A csoportvezető egy svájcisapkás munkásra nézett, akit igazoltatás nélkül engedett be a csarnok ajtajában posztoló csendőr. Majd Nyíri Imre mérnökre vetett óvatos pillantást, de szinte megbánta, annyira visszataszítóan Íratott rá a mérnök gyávaságtól eltorzult arckifejezésé. — Baranyai Mihályt ma még nem láttam — mondta tűnődve Schmeidl Sándor. — Jó estét — köszönt a görnyedten elsiető svájcisapkás munkás. Egyedül a csoportvezető fogadta köszönését: — Jóestét... — majd durván rárivallt: — Hol késett? Takarodjon gyorsan a géphez, különben kiköttetem a gyárparancsnokkal! A lóhalálában engedelmeskedő munkás Baranyai Mihály volt. Tetszett a művezető szigora Demeter Zoltánnak. Nyomban megenyhült iránta. Dobrai őrmester haladt el mellettük ijesztő termetével, kísérte az udvarra a letartóztatott Balogh Mihályt. — Rendben van, majd megtaláljuk Baranyai „elvtársató — mondta a főhadnagy. — örüljenek velünk együtt, hogy mától tisztább itt a levegő. Viszontlátásra. Bámulta Faragó a csendőr főhadnagy könv- nyed fölényét. Szaporán lépkedett utána, mintha a csicskása lett volna. Kisebbségi érzés kerítette hatalmába és lassan belátta, hogy nem ok nélkül adtak a nyilasok és a németek ekkora hatalmat Demeter kezébe. Leszámítva ezt a kis árnyékot, amit Baranyai Mihály elszalasztása vetett az akcióra, elismerte, Demeter Zoltánból szakmájához alaposan értő nyomozót gyúrtak a nagyváradi csendőrtiszti iskolán. Szomorúan gondolta, talán még Demeternél is többre vihette volna, ha a németek helyett a magyaroknál próbál karriert csinálni. A sikerét élvező főhadnagy mellett csak hallgatni tudott a kocsiban, hosszan gurultak már, mire rászánta magát a hízelgő dicséretre: (Folytatjuk.) 4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 , * .>AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA ÍAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4A,
