Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Alapozzák az óriásházat Amíg az új művelődési házon a befejező munkákat végzik az építők, rendezik a környéket is, mögötte megkezdték a teret észak felől lezáró, ki- lencemeletes, százhatvan lakásos ház építését. Ez lesz minden bizonnyal jó néhány évig a város és a megye legnagyobb lakóháza. Hossza százharminc méter — a Wosinszky utcától a Beloiannisz utcáig ér —, a földszintjén üzleteket alakítanak ki, melyek összesen nagyobb eladótérrel rendelkeznek majd, mind a szomszédban épülő áruház. A kivitelező, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat rekordidő alatt szándékozik felépíteni a házat. Az előkészítés néhány héttel ezelőtt kezdődött meg és úgy tervezik, hogy ez év végéig átadják a százhatvan lakást. Az üzlethelyiségek átadására 1971. első felében kerül sor. Nemrég kezdték meg az alapok kiásását, a napokban pedig felállították az építkezést „kiszolgáló” Rapid toronydarut. Amint a képen is látható, az alapgödröt víz borítja, — az alapozást ugyanis a talajvízszint alatt kell megkezdeni. Vákuumos talajvízszint-süly- lyesztéssel gondoskodnak „száraz” munkahelyről. jó letemben először éppen tizenhat §7 esztendővel ezelőtt voltam ter- melőszövetkezeti zárszámadáson. A két zárszámadás a lepergett évek ellenére is kínál némi összehasonlítást. Mindegyik átlagosnál jobb termelő- szövetkezetben zajlott. Az elsőben egy munkaegység értéke huszonhét forint volt, a másodikban ötvenkettő. Az egy tagra jutó évi jövedelem hétezer-hat- száz, illetve huszonnyolcezer forint. (Annak idején, az elsőként emlegetett számok hangsúlyozottan jó eredmény jelzői voltak.) Mindkét zárszámadást művelődési házban tartották, népes hallgatóság előtt. Itt is, ott is meghívott megyei vezetők, elnöki beszámoló, hozzászólások. Ennyi az, amit emlékeim között kutatva a két zárszámadás között azonosnak érzek. Ä különbségek. A legutóbbi elnöki beszámolóból hiányzott a pillanatnyi külpolitikai helyzet ismertetése, és nem tartalmazta a nyugati imperialisták elítélését sem. Nyilvánvalóan nem abból kiindulva, mintha az imperializmus iránti érzelmeink megváltoztak volna, hanem mert a tagság újságolvasó, rádióhallgató és tévénéző lévén, nincs híjával az alkalmaknak, hogy a világeseményekről más, hivatottabb forrásokból tájékozódjon. Nem hiányzott azonban ebből az elnöki beszámolóból az, ami abban a régiben csak vázlatosan szerepelt. Az üzemviteli eredmények részletes elemzése, üzemáganként, olykor brigádonként. Szakszerűen, tárgyilagosan, minden köntörfalazástól és kendőzéstől mentesen. Az elnök felnőtt emberekKét zárszámadás hez, a gazdálkodáshoz értőkhöz' szólt, a választott vezetők felelősségével. A hozzászólások. Tizenhat évvel ezelőtt sem volt hiány olyanokban, akik meg óhajtották mondani a véleményüket és ezt meg is tették. Szóba került a háztáji föld — vélt, vagy valóságos módon — igazságtalan elosztása. Személyi problémák sora. Olyasmik, hogy ki, kivel, mikor és miért nem hajlandó együtt dolgozni. Miért tőle várnak el valamit, amikor ez, az és amaz, ezt és ezt retorzió nélkül megtehette. Nagyüzemben dolgozó kistulajdonosok marakodtak egymással, mintegy kihasználva az alkalmat, hogy egyszer az évben az egész falu színe előtt megmondhatják egymásnak a véleményüket. A felszólalások késő estébe haj- lőan tartottak, mindenki fáradt volt, de nem hagyták abba. A hallgatóban óhatatlanul egy fülledt, fojtott nyári éjszaka képe ébredt, ahol a sötét és viharokkal terhes égbolton szériában szikráznak fel a száraz villámok fényei. Ezen a legutóbbi zárszámadáson is volt hozzászóló. A helybeliek közül szám szerint hét. A hétből a termelő- szövetkezet egészét érintő problémákkal foglalkozott hét. Idős parasztember kifogásolta, hogy a különböző mesterséges takarmányokat a szavatossági idő után is felhasználták. Hogy nem takarékoskodtak az alomszalmával. Hogy van, aki nem kezdi pontosan a munkát. Traktoros azt, hogy a traktorosok nem mindig kezelik elfogadható módon a munkagépeket és így veszélyeztetik a közös vagyont. A felszólalások kereken egy óra hosszat tartottak. Különböző fokon, eltérő kifejezőkészséggel, de a magáéban élő, gazdálkodó tulajdonos felelősségével. A hallgató szinte hajlamos volt feledni, hogy termelőszövetkezeti zárszámadáson ül, és egy mezőgazdasági szakmai ankét képe rémlett fel emlékezetében. Az első zárszámadás 1954-ben volt, a Fejér megyei Perkátán. A második 1970-ben Pálfán. A két község között légvonalban negyvenkét kilométernyi a távolság. A két zárszámadás között ugyanannyi fényév. (o—s) Téli tanulságok —• nyárra Az újságolvasók tanúsíthatják: sajátos hagyomány, hogy az évszakok váltását meghatározott hírek kísérik. A hírek jobbára a „lesz elegendő” szavakkal kezdődnek, s hogy éppen miből lesz elegendő, azt a soron következő évszak határozza meg. A nyári ígéret őszi ruhát; az őszi bír tüzelőt, a téli pedig sört és üdítő italt ígér nyárra. E rendre-sorra ismétlődő közlések jellemző sajátossága, hogy — ha két-három hónapos fáziskülönbséggel is —, de valódiságukat mindannyian ellenőrizhetjük. Talán nem is kell hozzátennünk. hogy az ígéretnek és a valóságnak ez az egybevetése olykor azt bizonyítja, hogy az előzetes bejelentés, enyhén szólva, túlzott. Mindezt azért bocsátottuk előre, mert a télutó és a közelítő tavasz alighanem ismét szólásra készteti az imént említett hírekben illetékes vállalatokat, intézményeket. Való igaz, máris olvashattunk, hallhattunk efféle közléseket a sörről, nyári ruháról. Korántsem ítéljük meg szkeptikusan ezeket a jó híreket, bár kissé elgondolkoztató, hogy tavaly ilyen tájt is közhírré tettek hasonló vállalati információkat. A jövő idejű hírek, mint említettük, hagyományosak — ám ezúttal megpróbáljuk, rendhagyó módon, kissé megfordítani ezt a hagyományt. Arról szólnánk, milyen tanulságokkal szolgál a már-már utóvédharcckat folytató tél; múlt időben hasonlítva össze az optimista híradásokat a valósággal. Korántsem a hibák újra- idézésének, inkább a tanulságok levonásának célzatával emlékeztetünk azokra a tavaly nyári Plakútokra, amelyek arra biztattak: vásároljunk tüzelőt. Bőséges választékot, előzékeny házhoz szállítást ígértek a plakátok, amelyek hitelességéhez nem fért kétség, ha csak az nem, hogy mindezt a júliusi hőségben olvashattuk. A valóság — miért is részleteznék — kissé módosult; még most, februárban is arról olvashattunk, hogy az erdőgazdaságok és a szénbányászat nagy erőfeszítéssel dolgoznak, hogy a tüzelőigényeket kielégíthessék. Nem vizsgáljuk ezúttal a tüzelőgondok okait — sok szó esett erről a közelmúlt hónapokban —, csupán arra utalunk, hogy az előzetes közlések valósághűsége még akkor is megnyugtatóbb, ha a lehetőségeket felmérve, bizonyos gondo- kat, akadályokat is előrejeleznek. A tüzelőgondok mellett akadtak egyéb hasonló tanulságai is a télnek; egyéb árucikkek, főleg ruházati termékek előzetes vállalati propagandája is könnyűnek találtatott a valóság mérlegén méretve. Olvashattunk olyan közlést is, hogy az idei tél nagyobb gondot okozott a közúti hálózatban, mert sok volt a hó és a hófúvás, másrészt mert erősen megnövekedett a járműforgalom. Anélkül, hogy illetéktelenül állást foglalnánk az előzetes prognóziskészítés szakmai kérdéseiben, csak annyit jegy- zünk meg: sok évi tapasztalat, hogy télen, több-kevesebb valószínűséggel hófúvások várhatók, és alighanem a járműforgalom növekedése is kiszámítható a termelés és értékesítés tervszámúiból, s az autóimport jól ismert adataiból. Ami most már az előttünk álló tavaszt és nyarat illeti, célszerű lenne okulni a tél néhány idézett tapasztalatából. Ez éppen hogy nem jelenti a vállalati ígéretek fokozását, ellenkezőleg: inkább azt, hogy az idényre való gondos felkészülés realitás határait ne lépjék túl az előzetes közlések. Néhány figyelemre méltó jel mutatja, hogy tanúi lehetünk ilyen változásnak. A Köny- nyűipari és Belkereskedelmi Minisztérium képviselői — amint nemrég hírül adták —, megvizsgálták húsz könnyűipari vállalatnál: milyen módon elégíthetnék ki a tavalyinál jobban a hazai fogyasztók igényeit. A kapacitás-kihasználás, a növekvő termelés számsorainak közlésén túl, azt is bejelentették a vizsgálat tapasztalatai alapján, hogy a ruházatitextil-ellátás erőteljesen javul ugyan, de az igényeket — mennyiségben és választékban — még a következő hónapokban sem lehet teljes egészében kielégíteni. Jobb, meggyőzőbb ez így, mintha a derűlátó híreit után a boltokban kellene majd ráébrednünk a valóságra. Negyvenötosök fii ióta csak az újvilágot épít- jük szabad hazánk földjén,* mindig varázsa, jelentősége volt a szónak: negyvenötösük. Hiszen 'mindenki tudja, hogy ez a fogalom azokat a bátor, erős hitű embereket jelenti, akik szabadságunk születésének esztendejében! léptek be" a pártba.. Negyedszázad telt el azóta, s most, az évfordulóra készülődvén meghatottan érezzük, hogy á fogalom jelképpé nőtt. Egy történelmi tettekben, küzdelmekben gazdag negyedszázad gondjai, alkotásai sűrűsödtek benne. Hiszen ők voltak — a negyvenötösök —, akik annak idején a nagy munkát elsőként kezdték. Ök voltak — a régi, illegális harcosok nyomában — az új élet megteremtésének pionírjai, akik először ismerték fel a tennivalókat és elsőkként vállalták az új haza felépítésének terheit, kockázatát. Építeni! Ez volt akkor az első számú teendő. A romok helyén életet, munkát biztonságot teremteni. Hiszen fedél «cin volt az emberek sokasága feje fölött. S nemcsak a Dunába roskadt hidak az üszkös házfalak, a kiégett gyárak lehelték a reménytelenséget, hanem az emberek tekintete is. Egy értelmetlen, vesztett há- ború után, a halottak százezreit gyászolva, Hitler utolsó csatlósának bélyegével homlokán a magyar nép nem tudta, milyen sors vár rá, s még kevésbé azt, merre tartson. Most negyedszázad múltán az akkori legbizalcodóbbak is úgy emlékeznek, hogy ötven esztendőnél kevesebb idő alatt el sem tudták képzelni a sebek gyógyulását. S akkor álltak csatasorba ők, a nervvenötösök. hogy szem- beszálljanak a reménytelenséggel, hogy a kétségbeesés helyett munkára, a gyötrő önvádaskodás helyett helyes önismeretre, a jövőbe vetett bizalomra serkentsék népüket. Anélkül, hogy a közős fele- fősT-'get kisebbítették volna, iparkodtak meggyőzni az embereket arról, hogy nem a nép volt a csatlós, hanem a. Ho^hv-kb'kk. S hogy a m; népünknek sohasem volt semmi elszámolni valója sem a nagv szovjet országgal, sem a haladás más erőivel. S hoev ez a «ér» rninrtior tudta tennivalóit., ha b elves inat, ió némát mutattak nek? s ők vállalkoztak a példa- mutatásra. A kkor a lelkesedés lázában talán nem is tudták pontosan, hogy milyen nagy tettre vállalkoztak. Csak azt tudták, hogy a.z élen kell járniuk. Hogy éhesen, rongyoskodva is fürgébben kell forgatniuk a romeltakarító csákányt és lapátot, mint a többieknek. S forgatták becsülettel, amíg csak helyre nem állt a rend, meg nem indult az élet vérkeringése. S akkor jöttek a nehezebb tennivalók. Építeni az újat, megteremteni azt a világot, amely csak képzeletükben élt. de gyakorlatuk nem volt. nem js lehetett az építkezésben. Sokan közülük gvárak, hivatalok. kisebb- nagyobb közösségek élére kerültek, bonyolult tennivalók várták őket. Másoknak a munkapad mel- ’ett kellett kénviselniük az új erkölcsű, új ritmusú társadalmi rendet. Tőlük kértek választ munkatársaik a gyötrő kérdésekre. A külső és belső ellenség is Őket támadta elsősorban, őket akarta kikezdeni «is lejáratni. Politizálniuk. érvelniük kellett, ismerni a magunk és ellenfeleink szándékait, S helytállni, mindig helytállni a legnehezebb helyzetekben is. Ehhez a munkához már nem volt elég a hit. a meggyőződés. Tudás, műveltség kellett. Olvan művelt, okos knrv>jvumis*ák sokaságára volt szükség, akik nem csupán a szívükben hordják az úiat. hanem szakmailag, tudás ^«igában is felkészültek a tennivalókra. Ezt a megfeszített munkát nem mindnyájan bírták. Akadt közöttük olyan is, ak; a rárótt feladatok terhe alatt sok tanulásra, dio- lomaszerzésre nemigen gondolhatott. Aki kettő-három helyett, a tanulók helyett és dolgozott, s a mindennapi tettek nagy iskoláiéban vizsgázott jelesre. Sokszor kellett vizsgázniuk, sok volt a buktató. A többség mégis helvtállt, becsülettel, mert a párt és a nép iránti hűség volt az iránvt.fHe. Helvtáűt ak’mr is, amikor a lenini normáikéi VpvotiAt töródő vezetők memmóháitak visszaélm hitével, meggvnződésővei. S akkor ?s. amikor az ellenforradalmi lázadás megkísérelte s^tvemi, el-* temetni rmndaz*. amit a felszabadult nép alkotott. TV °m voltak különös emberek,- nem műveltek csodákat. Tévedtek és hibáztak is. mint mások. Egyvalamiben méei- többek vo’tak az átlagosnál. Mindig, minden helyzetben volt tartalék hifiik és erejük a megújulásra, a hibák felismerésébe és kijavítására. Nem mindnváian bírták a lénést a súlyosbodó tennivalókkal. Akadtak közöttük mé’tatlanok is. Ti« a többség becsülettel tette, amire kénes volt. Dolgozott, harcolt a jövőért, munkálta az úi. a művelt. fiatalabb nemzedék útját. Ve« velte a fiatalokat, hogy méltón vehessék át a forradalmi stafétabotot. Oroszlánrészük van abban« amit a negyedszázad alatt megteremtettünk S bármMven nosz- ton, munka- vagy pihenés köbben érié is őket a huszonöt éves évforduló, megbecsüléssel, ksztelettel hajtunk fejet tetteik előtt.