Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

Sajtótájékoztató az útlevélrendeletről Ez történt a külpolitikában (Folytatás az I. oldalról). Pompidou hétfőn lemondta tervezett tanácskozását New York-i zsidó szervezetek veze­tőivel. Részt vett azonban azon az ebéden, amelyet U Thant, az ENSZ főtitkára adott tiszteletére. Nixon bocsánatot kért, Richard J. Daley chicagói polgármester azonban a kö­vetkező kijelentést tette: „Pompidou elnök látogatása idején semmi olyan nem történt Chicagóban, amiért Polgár Dénes, az MTI tu­dósítója jelenti: A Stopb—Brandt találkozó előkészítéséről folyó berlini tárgyalásokat kedden megsza­kították és csütörtökön foly­tatják — közölték Bonnban. Sahm a bonni kancellári hi­vatal igazgatója aki nyugat­német részről a tárgyalásokat vezeti, azt mondotta, hogy Londonba utazik, ahol szemé­„Egy kisebbségi szocialista kormány megalakítását a va­sárnapi választások után nem kell elképzelhetetlennek te­kinteni” — jelentette ki hét­fő este egymás után, néhány perc különbséggel, Hermann Withalm lelépő alkancellár és Leopold Graz, a szocialisták főbb vezetőinek egyike. Ezek­ből a kijelentésekből — írja az AFP — arra lehet követ­keztetni, hogy a néppárti és a szocialista vezetők megbe­szélésein nem jött létre meg­állapodás. Noha a szocialisták 81 kép­viselője bejutott a parlament­be, egy néppárti kormány megalakítása esetén mégis az a veszély fenyegeti őket, hogy az alsóházban kisebbségbe ke­rülhetnek, és akkor rövid időn Kedden reggel Londonban folytatódtak Brandt kancellár és Wilson miniszterelnök meg­beszélései a közös piac, az európai kelet—nyugati kapcso­latok és a NATO kérdéséiről. Délben a kancellár a külföl­di tudósítók 460 személyes díszebédjén válaszolt az új­ságírók kérdéseire, majd be­szédet mondott az angol par­lament mindkét házának együttes ülésén. Az angol lapok élénken kommentálják Brandt láto­gatását. A Guardian értesü­lése szerint Wilson elsősor­ban a berlini kérdésről és a kelet—nyugati kapcsola­tokról faggatta Brandtot. A Daily Telegraph is azt eme­li ki, hogy Brandt informál­ta Wilsont a Berlinben le­zajlott NDK—NSZK tárgya­lásokról. A Daily Mail sze­rint Brandt nagyobb támo­gatást ígért Wilsonnak a kö­zös piaccal kapcsolatban. A Daily Mail egyébként össze­bárkinek is bocsánatot kel­lene kérnie”. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a New York-i hivatalos személyek szabályosan bojkottálták Pompidou látogatását. Sem Nelson Rockefeller, az ál­lam kormányzója, sem John Lindsay, New York polgár- mestere nem jelent meg egyetlen hivatalos alkalmon sem, s Lindsay hivatalos fo­gadtatásban sem részesítette Pompidout, amire még nem volt példa. lyesen kíván jelentést tenni Brandt kancellárnak. Bonni megfigyelők arra kö­vetkeztetnek, hogy az előké­szítő tárgyalásokon olyan kér­dések vetődtek fel, amelyek tisztázásához szükséges Brandt állásfoglalása. Arról azonban, hogy melyek ezek a kérdések, semmit sem közöltek, mert mindkét részről titoktartást fogadtak. belül újabb választást kell ki­írni. Lehetséges, hogy Kreisky, az SPÖ vezetője ki akar­ja használni azt a „választá­si dinamikát” amelynek alap­ján pártja az osztrák válasz­tások történetében először szerezte meg a relatív több­séget, és bizalommal tekint egy esetleges újabb választás elé. Josef Klaus, a lelépő nép­párti kancellár a maga ré­széről viszont talán azért tart­ja kívánatosnak egy kisebbsé­gi szocialista kormány meg­alakulását, — jegyzi meg az AFP — mert annak valószí­nűleg hamarosan ismét a vá­lasztókhoz kellene fordulnia, de úgy hogy időközben a vá­lasztóknak lehetőségük volt „a gondolkodásra.’’ hasonlítja Brandt londoni útját Pompidou amerikai „kudarcával”, s úgy véli, többet ér a türelmes diplo­máciai munka, mint a gyen­gén előkészített, látványos államfői látogatások tűzijá­téka. A Pravda bonni tudósító­ja más szemszögből vizsgál­ja Brandt útját. Megállapít­ja, hogy a bonni kormány, elődei politikáját követve, tovább folytatja Nagy-Bri- tanniával a kétoldalú kap­csolatok erősítését, főleg ka­tonai téren. A brit és a nyu­gatnémet katonai konszer­nek között egyre erősebb az összefonódás, ami °z ame­rikai és a francia konkur- rencia ellen irányul. A Prav­da tudósítója megemlíti azt is, hogy a NATO nukleáris tervezési csoportjában szo­rosan együttműködik a brit é$ a nyugatnémet hadügy­minisztérium. Kedden a Belügyminiszté­riumban sajtótájékoztatón is­mertették az Elnöki Tanács­nak az útlevelekről most ki­adott törvényerejű rendeletét, az ezzel kapcsolatos kormány­rendeletet és a végrehajtásról szóló belügyminiszteri szabá­lyozást. Rácz Sándor rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter­helyettes megnyitója után Ben- kei András belügyminiszter a törvényerejű rendeletet indo­kolva rámutatott: az útlevél­rendszer elvi és jogi szabá­lyozása összhangban van szo­cialista jogrendünk továbbfej­lesztésével, s azzal a követ­kezménnyel, hogy az állam­polgárok széles tömegeit érin­tő kérdéseket törvényben, vagy törvényerejű jogszabályokban rendezzék. Napjainkban a kül­földi utazás tömegessé vált, amit jól szemléltet, hogy az elmúlt tíz évben — különösen 1964 óta — évi átlagban csak­nem 1 millió magyar állam­polgár utazott külföldre. A nyugati országokba látogatók száma is egyenletesen növek­szik, s a múlt évben már meghaladta az összes kiutazók 15 százalékát. A külföld iránti nagy ér­deklődés — az ellenséges pro­paganda állításaival szemben — korántsem a nyugati „sza­bad világ” iránti nosztalgia bizonyítéka. A tapasztalatok szerint ugyanis a disszidálá­sokban — amelyek aránya a. múlt évben mindössze 0,3 százalék volt — csak igen csekély mértékben játszik közre valamilyen politikai meggondolás. Semmi okunk sincs tehát arra, hogy ne tár­juk szélesre a kapukat az idegenforgalom előtt. Ezt se­gítik elő a most kiadott jog­szabályok is, amelyek nem­zetközi kapcsolataink növelé­sének szándékát tükrözik. A kiutazások eddigi tömeges en­gedélyezése egyébként a ha­zai és a nemzetközi közvéle­ményben egyaránt kedvező hatást váltott ki, s a mostani rendelkezések értelmében js minden magyar állampolgár­nak változatlanul joga van ahhoz, hogy útlevelet kapjon és külföldre utazzék, ha a jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelel. Ilyen feltételeket egyebek között a Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke kedden fogadta Tsuneaki Léda rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, Japán új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. • Újabb összetűzések robban­tak ki hétfőn a Párizs környé­ki Nanterre-ben az egyetemet megszállva tartó rendőrök és a diákság között. Az összecsa­pásoknak több olyan sebesült­je van, akiket kórházba kel­lett szállítani. * Az NSZK-ban is tovább tart a tél ellentámadása: a hó a Harz-hegységben, a Rajna-vi­déken és Dél-Bajorországban helyenként eléri a kétméteres magasságot és igen komoly za­varokat okoz a közlekedésben. * Giuseppe Sanagat, olasz köz­társasági elnök, a keresztény- demokrata Aldo Morét, a le­mondott kormány külügymi­niszterét hízta meg a kor­mányválság megoldásával. Megbízatása kettős: 1. puha­tolózó tárgyalásokat kezd és 2. ha azok biztatóak, akkor hozzálát a tulajdonképpeni kormányalakítási tárgyalások­hoz. szülő nélkül külföldre utazó kiskorú személy, vagy a ro­konlátogatásra, illetve gyógy­kezelés céljából kiutazóknál írnak elő a jogszabályok. A rendeletek természetesen tartalmaznak néhány korláto­zó intézkedést is. Például nem kaphat útlevelet az, aki ellen büntető eljárás van folyamat­ban, vagy az illető büntető íté­let hatálya alatt áll rendőri felügyelet alá helyezték, stb. Emellett a belügyminiszter ál­tal meghatározott ideig — azonban legfeljebb öt évig — nem adnak útlevelet annak, aki kérelmében valótlan ada­tot közölt, aki útlevelével visszaélt — például korábbi külföldi tartózkodását önké­nyesen meghoszabbította, ott engedély nélkül munkát vál­lalt, más állam területére tá­vozott, ahová kiutazási enge­délye nem volt, — továbbá útlevelét elvesztette, illetve az a saját hibájából megsemmi­sült. Útlevél-korlátozás alá esik az is, aki külföldön a Ma­gyar Néoköztársaság érdekeit sértő, vagy magyar állampol­gárhoz méltatlan magatartást tanúsított, hasonlóképpen aki korábbi útja során a vám-, vagy a devizajogszabályokba ütköző cselekményt követett el, továbbá ha szabálysértésért elzárással sújtották. Az útlevél-kérelmezők szá­mához képest az említett okokból elutasítottak aránya igen alacsony. A múlt évben például a kérelmezőknek csu­pán 1,4 százaléka nem kapott útlevelet. Többségük valame­lyik nyugati országot akarta felkeresni, útlevelet azonban — főleg valuta hiányában vagy más országokban is ki­záró okként szereplő körülmé­nyek miatt — nem kapott. Ugyanakkor a jogszabály ki­mondja, hogy a kiutazást évente többször is lehet en­A TRYBUNA UJDU keddi számában „Továbbra is ho­mályos formulák az Odera— Neisse határ ügyében” cím­mel a többi között a követ­kezőket írta: Néhány nappal a Bundestag külpolitikai vitája után — amely inkább elhomályosítot­ta, mintsem tisztázta az NSZK kormányának Lengyel- országgal szembeni szándékait — egy vezető nyugatnémet politikus is klasszikus példát mutatott arra, hogyan kell elkerülni a problémák lénye­gét. Herbert Wehner az SPD al- elnöke és parlamenti frakció­jának vezetője rádiónyilatko­zatában kijelentette, hogy az NSZK „nem szándékszik sem megtámadni, sem pedig meg­sérteni az Odera—Neisse ha­tárt”. Másfelől azonban — folytatta Wehner — Bonn nem nyugodhat bele abba, hogy a határügyet kihasználva még elviselhetetlenebbé tegyék a Németországon belüli helyze­tet. Szóval a bonni kormány­párt egyik vezetője ismét a „belső hangulattal” rémiszt­get bennünket. Ez — úgy­mond — lehetetlenné teszi a „határkérdés megoldását”. Wehner tehát a határ létezé­se tényének elismerését ajánl­ja anélkül, hogy a határ vég­legességét formálisan, jogilag el'smernék — írja a Trybuna Ludu. A kedd reggeli francia la­pok elítélik a francia elnök és felesége ellen Chicagóban rendezett tüntetést. Az HUMANITÉ vezércikké­ben Yves Moreau megállapít­ja, hogy azok az ellenséges gedélyezni azokba az államok-, ba, amelyekkel hazánknak az utazásokra vonatkozóan kétol­dalú megállapodása van; a más államokba történő látoga­tást általában kétévenként, a turistautat háromévenként engedélyezik. Kimondja a rendelet, hogy aki az útlevélben megjelölt) határidő után tér haza, vagy az útlevéllel olyan állam terű? letére lépett, ahová az enge? délye nem szólt, 3000 forin­tig terjedő pénzbírsággal sújt? ható. A belügyi szervék egyébkén# az útlevél-kérelméket az aláb? bi határidőn belüli intézik aü szolgálati útlevél, határátlépé­si igazolvány, továbbá szolga? lati utazásra szóló magánútle­vél, útlevéllap és csoportos útlevél esetén 14 nap; látoga­tásra és turistaútra szóló egyé? hi és csoportos kérelem ese­tén 30 nap, útlevéllap, illetve határátlépési engedély esetén 14 nap. A konzuli vagy kiván­dorlóútlevél és a hazatérési igazolvány elbírálási határ? ideje 30 nap. Indokolt eset? ben (szolgálati érdek, halál­eset, súlyos betegség stb.) aZ útlevélkérelmet soron kívül? illetve 48 órán belül elinté­zik. A kérelem elutasítása el­len 15 napon belül lehet fel­lebbezni. Az utazások arányának sz&l lesítésóről szólva a belügymi­niszter elmondta, hogy ez több tényezőtől függ; így a nemzet­közi helyzettől, társadalmi éle, tűnik, gazdasági viszonyaink további fejlődésétől, ide sorol? hatók az utazásokra fordítha? tó pénzügyi devizális keretek, s maguknak az állampolgá­roknak az anyagi viszonyai; Végezetül kifejezte meggyő­ződését, hogy az útlevélrend- szerrel kapcsolatos szabályo­zás kedvező hatást vált majd ki, s a dolgozók körében meg­értésre talál. (MTI) tüntetések, amelyekre Pom­pidou egyesült államokbeli utazásán sor került, a francia kormánypolitikának éppen azok ellen az elemei ellen irá­nyulnak, amelyek megfelelnek a közel-keleti béke érdekeinek. Ezt meg kell mondani akkor is, ha nincs semmi illúziónk sem e politika indítéka felől. Moreau a tüntetéseket rende­ző zsidó szervezeteken kívül az Egyesült Államok kormá­nyát is felelőssé teszi az in­cidensekért. Az AGITATOR című moszk­vai folyóirat legújabb száma felhívja a figyelmet arra, hogy a pekingi propagandis­ták ádáz rágalmazó kampányt folytatnak a Mongol Népköz- társaság ellen. Peking mon­golellenes hírverésének köz­ponti témája, hogy tagadja a mongol népnek a szocialista építőmunkában elért sikereit. A kínai sajtó és rádió bőven foglalkozik a mongol nép­gazdaság „hanyatlásával” az ipari fejlődés alacsony üte­mével, és a mongol nép „nehéz” életével. A szovjet—mongol barátsá­got rágalmazó kínai kiroha­nások okát elemezve, az Agi­tator utal Mao Ce-tung kije­lentéseire, amelyekből kitű­nik, Maonak az a szándéka, hogy a szocialista Mongóliát megfossza szuverenitásától és bekebelezze Kínába. A pekin­gi újsütetű gyarmatosítóknak ez a szándéka azonban — húzza alá a szovjet cikk — kudarcra van ítélve, a szov­jet—mongol barátság megvédi a szocialista Mongóliát a je­lenlegi pekingi vezetőség sö­tét terveitől. Bonn Csütörtökön folytatják a berlini előtárgyalásokat Becs Kisebbségi szocialista kormány Ausztriában? London Brandt tárgyalásai NEMZETKÖZI LAPSZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom