Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Bizony úgy van, ahogy Bogdánfi Sándor legújabb­kori bölcselő mondja: ..Az ember szereti az állatot: gyakran megsimogatja, gyakran megeszi.” Húsevők .ettünk. Nem győznek úgy szaporodni, úgy nőni az útiatok, ahogy a mi étvágyunk nő. Simogatjuk, ba­busgatjuk, nevelgetjük őket, aztán egy szép napon inegesszük. Él valahol Magyarországon egy gátőr, már nem emlékszem-, hogy hol, de olvastam róla, hogy ö az egyedüli halsétáltató az országban. Még tavaly fogott egy pontyot, szép öt kiló körüli pontyot és most ráérő idejében azt sétáltatja. A télen még utat is vágott a pontynak a jégben, ö ment a jégen, , vagy a parton, a hal meg mellette, mint a kutya. A ponty most már jól meghízott, kilenc kiló körüli lett. A fiárör hamarosan nyugdíjba megy és akkor vége a ■ étáltatásnak. Nem engedi el a. halat. Nyugdíjba vonu­lásának első napján megeszi, Aztán együtt sétálnak egy darabig. A sétál tamásról jut eszembe, hogy vannak, akik nem sétáltatnak, hanem sétáinak, hogy azután sétálva egy valakivel eltűnjenek. No, nem nálunk, hanem Ham­burgban sétálnak, ami érthető is, hisz nálunk munka­könyvét ilyesmire nem adnak. Ott ez is munkának számít. Nálunk legfeljebb mellékállásban lehet ilyes­mit csinálni. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy Hamburgban kitört a. vihar: éjjel sétálhas­sanak, vagy nappal is? Az utcabeliek amellett kar­doskodtak, hegy csak éjjel, a-s érdekeltek pedig azt mondták: a kuncsaftokat nappal is ki kell szolgálni. A vita még tart és legalább olyan harc dúl e kér­dés körül, mint akörül, hogy maxit, vagy minit hord­janak a nők? Láttam egy nagvon szellemes megoldást, méghozzá Párizsban. Hans Vermeulen fiatal, tehetsé­ges divattervező olyan ruhát kreált, amely maxiként is. miniként is hordható. Ha akarom maxi, ha akarom mini. Ha nem húzom meg a ruha derekán a zsinórt, akkor maxi marad, ha meghúzom, akkor a ruha, mint a függöny, felcsúszik a lábszáron, egészen addig, ameddig a viselője akarja. Jó ötlet. Csak vigyázni kell, nehogy túlhúzzák. Élő­fordulhat. hogy blúz lesz belőle, mert régi mondás ez: mini csak köldökön alul, azon felül már blúz. Persze nemcsak az a nagy kérdés a világon: mini, vagy maxi, hanem az is, hogy: gyerek, vagy pasztilla. Kenyában beszéltem, például Njiirin törzsfőnökkel, NjüHn elmondta: ezelőtt harminc évvel, még több mint harminc felesége volt. Énvek köszönheti, hogy ma. Ili gyermeke és négyszáz unokája van. Owelat a 115 gyermekes apát is meglátogattam. Neki 35 felesége van és elmondta: nincs abban semmi, ha valakinek sok felesége van, csak tudja őket etetni, ruházni. „Én nagyon, szeretem a gyerekeket és úgy érzem, hogy még egynéhány asszonyt kellene szereznem, hogy még több gyerelcem legyen.” Bizony mondom: Kenyában nehéz helyzetben van­nak a férjek. Kenyában még nincs bevezetve a szülési segély, meg a három és fél éves szabadság. Ott min­dent saját erőből kell megoldani, állami támogatás nélkül. És nincsenek pasztillák sem. Bezzeg Nyugaton! Ott van tabletta bőven. Legújabban már olyan pasztillát is kitaláltak, amelyet öt hónappal később kell be­szedni. Tehát nem lehet elfelejteni a dolgot. Tehát, el lehet válni a gyerektől. Olaszországban nem így a férjtől, vagy a feleségtől. Még mindig fo­lyik a vita, hogy a házasságok hol köttetnek: az ég­ben, vagy a földön. No, persze a szegényeidé. Mert a gazdagoké a földön köttetnek, akarom mondani, csak akkor köttetnek a földön, ha. az illetőnek elég pénze van ennek bizonyítására. Nálunk nem kerül sokba a válás. Meg is látszik az eredménye. A világranglistán a harmadik helyet fog- laljuk el. Jóval megelőz bennünket az Egyesült Álla­mok, Igaz, hogy náluk a statisztikái rontja az olyan eset, mint Brownék esete, akik Los Angelesben élnek és immár ötödször találtak egymásra és most ötödször derítették ki: nem mind arany, ami fénylik, vagyis mint George Sand mondta: „A házasélet csak esküim előtt okoz örömet.’' • Bizonyára olvasta ezt Mar tanús T immermann 47 e.ves mainzi tisztviselő is, aki szerelmes lett egy tizen­hét éves lányba, és hogy elnyerje Icegyeit, négy hóna­pon keresztül írt egy szerelmes levelet. A levél száz­harminc méter hosszú. El is küldte a levelet, de Susy válaszra sem méltatta. Most regényt ír a szerelemről. Lehet, hogy Susy ezt sem fogja elolvasni, de ha sok pénzt kap érte Timmermann, Susy bizonyára segít a pénz elköltésében. Mert a szerelem is fontos dolog, de a pénz.... Jaj, most jutott eszembe. Helyesebben most olvas­tam egy francia, női lapban Sagan cikkét, amelyben ilyen mondat olvasható: „A női ruhának csak akkor van értelme, ha könnyen levethető.” Tehát ez határozza majd meg a jövő divatját. Mind­egy, hegy mini, vagy maxi. csak könnyen levethető legyen. Hiába, rohanó korban élünk. A gyorsaság már itt is követelmény. Zárom soraimat. A Tisztelettel: BARÁTI VÉLEMÉNY A festőművész így szól a kollégájához: — Voltam egy kiállításon és meg kell mondanom, hogy a te festményed volt az egyet­len kép. amelyet meg lehetett nezni... — Köszönöm barátom!... — A többi kép előtt ak­kora tömeg állt, hogy nem lehetett hozzájuk férni... A LELKIISMERETES ORVOS Az orvost telefonon keresik a lakásán a barátai: jöjjön kártyázni. — Kedvesem — mondta a feleségének — sürgősen be kell mennem a kórházba. — Komoly eset ? — Azt hiszem igen, három orvos már ott van.. JÓ ÖTLET... Ne menjek el ma valahova szórakozni? — kérdezi töp­rengve a férj feleségétől. — Kitűnő gondolat, drá­gám! Ha te előbb jössz ha­za, mint én, hagyd égve a villanyt a folyosón!... LEHETŐSÉGEK — Elenka, mi a vélemé­nyed a platói szerelemről ? — Nem sokra becsülöm, amíg vannak más lehetősé­geit is.... KITŰNŐ ALIBI — Halló Bob! Keres a sheriff! Téged gyanúsít, hogy megölted Green szenátort! Van valami alibid? ? — Természetesen. Pontosan a gyilkosság idején nyírtam ki Brown lelkészt!... HÍRMAGYARÁZAT Egon Ervin Kischt, a „szá­guldó riportert” egyszer meg­kérdezték, mi a véleménye az amerikai lapok politikai hír- magyarázóiról. A válasz így hangzott: — Két csoportra oszthatók: egyesek többet írnak, mint amennyit tudnak, mások töb­bet tudnak, mint amennyit írnak. *' MESE A kis Vera így szól a ma­májához: — Anyuka, miért van az, hogy minden mese úgy kez­dődik: Hol volt, hol nem volt.. ! — Ugyan kislányom, a legtöbb mese így kezdődik: „Később jövök ma este ha­za, túlórázom”. SZÉPSÉG — A méreteid ugyanazok, mint Miss Csehszlovákiának. — Csakugyan ? — Igen, csak nem ugyan­azokon a helyeken. KISAUTÓ — Az éjszaka ellopták a házunk elől a Trabantomat. Csak a takaróját hagyták ott... — És jól kiráztad a taka­rót? A LEGJOBB MEGOLDÁS /' — Kedves szomszédasszony, adja már kölcsön a rádióját. — Most? Az éjszaka kellős közepén? Talán táncolni akarnak? — Dehogy. Aludni! — Ugyanarra az emeletre mennek? — Csodálatosat álmodtam... Bikini volt rajtad. T — Attól tartok, hogy súlyos harctéri idegsokkot ka­pott a nézőtéren! HUMOR Ml TÖRTÉNT V HUSITŐITAL-ÁRUSSAL? — Várj egy pevcet Bért*

Next

/
Oldalképek
Tartalom