Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-24 / 70. szám

cgy esztendővel ezelőtt, 1969. tavaszán három község —* Várdomb, Sárpilis, Alsúnána — közös gazdaságának egye-'’, sütéséből keletkezett a ma hatszáz tagot száihláló, j,5000 hol- ■ dón- gazdálkodó várdombi *Uj Tavasz Térméíő.szÖye.tkezet. A korábbi gazdálkodás alapján különbözőnek minősített, mérleghiányos, gyenge és közepes gazdaság egybeolvadását sikeres esztendő követte. Az első év mérlegét az egy dol­gozó tagra jutó huszonháromezer forintos jövedelmi átlag­gal zárták. Még többet mond ennél az a tény, hogy az egyesült szövetkezetben másfél millióval többet fizettek ki a tagoknak, mint korábban a három kisebb termelőszövet­kezetben együttesen. Nincsenek ma már aggályok, ,elosz­lottak, nem vitás, hogy valóban előreviszi-e a közös ügyet, a tagság jólétét az egyesülés. A tsz vonzását bizonyítja, hogy idén csaknem százan kopognak ajtaján, bebocsájtá- sukat, felvételüket kérik a tagok közé. Hol tartanak, meddig jutottak politikai és gazdasági téren? Kettős cél vezérelte az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottságát, amikor legutóbbi ülésének napirendjére tűzte a megnagyobbodott tsz helyzetének vizsgálatát. Megnézték a szövetkezet gazdasági tevékenységét, s ezzel együtt átte­kintették a három pártszervezet 77 tagját irányító csúcs­vezetőség, egyáltalán a kommunista kollektívák munkáját. A Tóth József járási első titkár elnökletével megtar­tott, az ő Összefoglaló szavaival záruló vb-ülésre meghív­ták a várdombi Uj Tavasz Tsz mindhárom pártalapszerve- zeténck titkárát és a szövetkezet elnökét. A megyei párt- bizottságot dr. Balogh István, a BM-szervek pártbizottsá­gának titkára képviselte. A kollektív munkával készült be­számolót Mármarosi László, a tsz csúcsvezetőségének tit­kára terjesztette elő a vb-ülésen. Ä párt-vb tárgyalta... Napirenden: a várdombi Uj Tavasz Tsz politikai-gazdasági helyzete Egészséges, töretlen fejlődés Magas fokú igényesség domi­nált a tanácskozáson, a vb, tagjai rendkívül sokoldalúan, szinte valamennyi fontos gaz­daságpolitikai és pártpolitikai kérdésre kitérve, firtatták a pártvezetőségek értékelését, azt egybevetették saját tapasz­talataikkal és a járási helyzet­tel. Mivel és hogyan foglalkoz­tak a vb-ülésen? Megvitat­ták, hogy a három községben miként javítják a tsz-tagság élet- és munkakörülményeit, milyen tapasztalatokkal járt náluk az önköltségszámítás be­vezetése, a közgazdasági elem­zés, és hogy az egyesülés utáni kezdeti nehézségeken túljutva, milyen távlati terve­ket kovácsol a vezetőség, mé- ; lyek a beruházási, kooperációs elképzelések stb. Jó ütemben haladnak, egész­séges, arányos és töretlen a fejlődés a várdombi Uj Ta­vasz Termelőszövetkezetben. A múlt évben maguk elé tűzött terveket túl is teljesítették. Növénytermesztési vonalon megkezdődött a helyes ará­nyok kialakítása és ennek biz­tosítása a kenyérgabona, a takarmányféleségek, az ipari növények körében. Átfogó ter­vet készítettek a talajerő visz­szapótlásának alapvetően radi­kális megoldásához. Az állat­tenyésztési ágazatban az állat­fajok átcsoportosításával meg­kezdték az indokolt speciali­zálódást, minden állatférőhe­lyet kihasználnak, takarmá­nyuk biztosított, még felesle­gük is van. - , • , Mivel nem azonos szintről startoltak, megközelítően ha­sonló színvonalra hozták az üzemegységeket, a korábban különböző vezetési stílust, mun­kafegyelmet és elkülönülést megszüntetve, illetve az utób­bit csak csökkentették. Jó technikai feltételeket1 terem­tettek, az Uj Tavasz Tsz-nek erős bázisa a géppark, és hoz­zá sok tehetséges,, az új tech­nikához értő fiatal szakembe­rük van. Gépesítették a nehéz fizikai munkát igénylő mun­kafolyamatokat, a kertészeti melegágyak építésekor nem kubikplnak, hanem* markoló- • géppel végzik a , földmunkát, a zsákolásra csupán a takar­mányozásnál van szükség. Megvalósuló kezdeményezések Miközben leküzdik a nem egyszer tornyosuló, a rohamos tempóval járó- nehézségeket, távolabb néznek és látnak á kommunisták, A fél évvel ezelőtt létreho­zott csúcsvezetőség megtár­gyalta és elfogadta a tsz táv- . lati fejlesztési tervét. Képvise­lik a. helyes elvet, egységes a párt- és szakvezetés vélemé­nye abban, hogy a mellék­üzemági tevékenységben a sa­ját termék feldolgozása, illet­ve értékesítése a célszerű, s nem foglalkoznak olyan jelle­gű termeléssel, amely nem mezőgazdasági természetű. A háztáji gazdaságok helyzeté­nek vizsgálatát követően aján­lották a tsz szakvezetőségé­nek a sertésekkel való foglal­kozás háztáji kiterjesztését. Ennek megvalósítása során nyolcvan darab akciós kocát helyeztek ki a három község­ben a tagok háztáji gondozá­sára. Ugyancsak az ő javasla­tukra hozták létre a szövet­kezeti közgazdasági csoportot, amelynek elemzését, a borjú­nevelés, a " tejtermelés, a szarvasmarha-tenyésztés terén végzett önköltségszámításait felhasználják gazdaságpolitikai tevékenységükhöz. Alapozva az eddigiekre, va­lamint helyi adottságaikra, merészek a tsz beruházási ter­vei és sikerrel kecsegtetnek a közös vállalkozásokra törekvő termelési-értékesítési kooperá­ciós tárgyalásaik, (ötéves ta­lajvédelmi terv, harmincöt hektáros :erdő- és 150 holdas legelőtelepítés, a meglévő tíz­ezres tojóház mellé huszonöt­ezres állomány -előnevelése, 300 férőhelyes korszerű szarvas- marhh-istálló építése; és közös vállalkozás néhány tsz-szel, egy állami gazdasággal és egy áfész-szel.) Megállapította a járási párt- vb., hogy a várdombi Uj Ta­vasz Termelőszövetkezet nagy utat tett meg, közös érővel, a jó kezdeményezések megvaló­sításával' sikerült felküzdenie magát az élvonalba. Ebben a küzdelemben elöljárt, kezde­ményezett a három pártszer­vezetben tevékenykedő párt­tagság, az egyre önállóbban dolgozó pártvezetőségek irá­nyításával. Kommunista állhatatossággal Kimondták, elérték, teljes az egyetértés a négy pártveze­tőség és a szőkébb szakvezetés között, hogy a középső posz­tokon dolgozó gazdasági ve­zetőktől is megkövetelik a po­litizálást, a szakemberektől ideológiai felkészültségük gya­rapítását. E célt elősegítendő, huszonkét hallgatóval közép­fokú marxista iskolát indítot­tak a termelőszövetkezetben. Méltatták a vb-ülésen, hogy őszinte hangvételű, a kényes kérdésekkel is bátran foglal­kozó taggyűléseiken a kommu­nistákat jellemző elvhűséggel jelölik ki az utat és állhata­tosak a legcélravezetőbb teen­dők, módszerek egységes meg­valósítása dolgában. Ma már saját soraikban is fellépnek az önzés ellen. Taggyűlésen aján­lották az elnöknek a lógás el­leni határozottabb fellépést. Képesek leszerelni az egyik­másik tsz-tagnál fellépő hibás nézeteket, időben leküzdik a közösséget hátráltató dema­góg felfogást. Élvezik a nagy tsz kommunistái a szorgalmas, a közöst féltő párton kívüli tsz-tagok bizalmát, gyakran felkeresik a párttitkárokat ügyes-bajos dolgaikkal. Ala­pot ad ehhez, hogy elenyésző kivételtől eltekintve példát mutat a párttagság a munka- fegyelemben, érzékenyen és azonnal reagál annak megsér­tésére, szívügye a köztulajdon védelme. Erősíteni kell még a párt­tagságban a mindennapos po­litizálás ' szükségességének fel­ismerését, az elméletileg is megalapozott tudatosságot. A reszortjukban öntevékeny pártvezetőségi tagok, tíz párt­csoport szervezeti keretei kör zött önállóan dolgozó párt.-» tagság küzdelmeit méltányol­ta a végrehajtó bizottság, a kommunista állhatatosságnak! kijáró elismeréssel adózott ne-, kik. Azzal a megjegyzéssel fo­gadta el a testület a beszá­molót, hogy megítélése sze­rint az előterjesztés kissé gyengén tükrözi a párttagság, s a pártvezetőségek áldozatos .és szívós harcát. Mintha ezt a beszámoló készítésekor kissé természetesnek tartották vol­na. Az intelmek, az ajánlá­sok között kitértek arra, hogy még csak a kezdetnél tarta­nak, ezután sem lesz köny- nyebb, éppen emiatt politikai­lag kell felkészíteni a párt­tagságot, a tsz-tagokat a nö­vekvő feladatokra. Úgy tökér létesítsék a csúcsvezetőség munkamódszerét, hogy fon­tolják meg, miben kell dön­teniük, mi az, amiben a ja­vaslattétel szükséges. Még job­ban osszák meg a feladato­kat, a csúcsvezetőség és titká­ra ne vállalják át mások teen­dőit, hatáskörük szerint jus­son idejükből és erejükből a jelenségek elmélyültebb elem­zésére is. A tsz-ben indokolt személyi változások, szükséges kádercserék mellett a lehető­ségekhez mérten törekedjenek a káderek nagyobb stabilizá­lására. A kommunista következetes- ség, a magasabb szintre érke­zés elismerése, a javuló tarta­lom és módszerek dicsérete erőt ad, az észrevételek és ja­vaslatok pedig újabb erőfeszí­tésre sarkallják a nagy tsz há­rom pártszervezetében politi­záló várdombi, sárpilisi, alsó- nánai kommunistákat. Somi Benjáminná labits Mihály versmondóverseny 1970. Őrissük meg as , utókor ssámtíra a győztes neveket! Szombaton az esti órákban ért véget a Szek­szárdion már harmadízben megrendezett Babits Mihály költő, író és műfordító nevét viselő', s ez évtől először dunántúlivá terebélyesedett versmondóverseny. A vetélkedő ebben az esz­tendőben is betöltötte célját: tisztelettel adózott Babits Mihály emlékének, szereplésre adott al­kalmat fiatal, szavatoknak és 'versmondóknak, s ezzel egyidejűleg elősegítette a fellépők irodal­mi műveltségének elmélyítését, s igyekezett tel­jesíteni a költsézet népszerűsítésének misszióját is. Igyekezett, de az eredmény a megyeszékhely lakosságának közömbössége folytán, idén sem lehetett kielégítő. A versenyt ebben az évben is ® szekszárdi művelődési központ, \a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Szekszárd Városi Tanács VB művelődésügyi osztálya hirdette meg. A verseny idén is háromfordulós volt. Egy-egy alkalommal kötelező és szabadon vá­lasztott költeményt kellett előadniuk a résztve­vőknek. Az első fordulót a múlt év novembe­rében tartották, a kötelező vers Babits Mihály költemény volt. Ekkor Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István és Szabó Lőrinc költésze­téből választhattak és adhattak elő egyet a ver­senyzők. A második fordulóban Petőfi Sándor műveiből került ki a kötelező és a szabadon választott uers egyaránt. A szombaton lebonyo­lított harmadik forduló témája József Attila költészete volt. Mindhárom fordulót azonos zsűri hallgatta végig. A zsűri elnöke, Horgos István, Szekszárd városi népművelési felügyelő volt, tagjai pedig: Ascher Gabriella, a Magyar Rádió és Televízió szerkesztő rendezője, Bicskei Gábor, a Nép­művelési Intézet munkatársa, Bihari Sándor költő és Dorogi Zsigmond, a Magyar Rádió és Televízió osztályvezetője volt. A versenyre összesen 83-an neveztek be ebben az esztendőben a Dunántúlról. A legtöbb ver­senyző természetesen Tolna megyéből vetélke­dett. Az első két forduló alkalmából,,körülbelül a jelentkezettek fele a zsűri válogatása folytán kiesett, néhányan pedig elmaradtak a további küzdelemtől. így a harmadik fordulóban 35 versmondó vehetett volna részt, de csak 27-en érkeztek a vetélkedő színhelyére, a Soós Sándor művelődési központba, Szekszárdra. . A zsűrinek roppant nehéz dolga volt. Hosszas vita és alapos mérlegelés után állapította meg végül a sorrendet. A szombati döntő résztvevői­nek többsége éretten, és értőn adta elő József Attila költeményeit. A mezőny egyik legnagyobb meglepetése Szabó Edit Zala megyei szavaló volt, aki, a mezőny végén foglalt helyet az első két forduló után, s a szabadon választott József Attila-költemény gjöadásáért a leg jobbakkal egyenlő pontszámot adott neki a zsűri. Ezzel Szabó Edit a mezőny derekára került. A leg­jobbak ebben a fordulóban is azt a teljesít­ményt nyújtották, amelyet korábbi fellépésük alapján a zsűri joggal várhatott tőlük. A verseny Kárpáti Gábornak, a művelődési központ igazgatójának zárszavával ért véget. A díjakat dr. Szendéi Imre, a HVDSZ megyebi­zottságának titkára adta át. Első díjat és a vele járó. 1500 forint pénzjutalmat Vándorfi László Veszprém megyei versenyző nyerte. A zsűri há­rom második díjat adott ki 1000—1000 forint pénzjutalommal. Második helyezett Csapiár Il­dikó, és Milvius Andrea Győr-Sopron megyei és Németh Judit Tolna megyei versenyző lett. A harmadik díjat, s a 600—600 forint pénzjutal­mat Dobrovolni Éva Tolna megyei és Horváth Ibolya Győr-Sopron megyei versenyző vette át. A harmadik forduló valamennyi résztvevője emlékplakettet kapott. A verseny első hat he­lyezettje részt vesz az április 11-én Balaton­szárszón megrendezésre kerülő szavalóversenyen is. * A Babits Mihály versmondóverseny a Dunán­túl rangos eseményeinek sorában helyezkedik el. Hírneve és becsülete dunántúlivá terebélyese- désével egyidőben jelentősen megnövekedett. Ér­demes volna visszagondolni a meghirdetés első évére, s teljesíteni — természetesen vissza me­nő leg is — azt az ígéretet, amelyről a verseny rendezése köbben megfeledkeztek. Akkoriban, három évvel ezelőtt ugyanis arról volt szó, hogy a versmondóverseny győzteseinek a nevét évszámmal ellátva, egy a Babits-ház falán el­helyezett márványtáblába, vagy az udvaron fel­állított kő- vagy faoszlopba vésik. Az elképze­lés nagyszerű! Többet ér az 1500 forintos pénz­jutalomnál, amit az első helyezett vehetett át. Többet ér, mert maradandó. A vermondóver- seny eredményhirdetése, összekötve a győztes név felírásának ünnepélyes pillanataival, — fe­lejthetetlen élmény volna a résztvevők számá­ra, s méltó befejezéssel tenne koronát egy igen rangos rendezvényre. MÉRY ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom