Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

I VESSELÉNVI MIKLÓS: Fordul a történelem... L 1944. késő nyarán a máso­dig világháború Magyaror­szág számára is döntő fordu­lathoz érkezett. Augusztus kö­zepén a szovjet hadsereg Jas- synál áttörte a frontot. A né­met hadvezetőség mégpróbál­ta ugyan á helyzetet stabili­zálni, de az előrenyomulást nem tudta feltartani, a többi között azért, mert közbejött a román kiugrás. Augusztus 23-án a Román Kommunis­ta Párt és a román hazafias erők közös erőfeszítése meg­döntötte Antonescu tábornok diktatúráját, azonnali fegy­verszünetet kötöttek és a ro­mán hadsereg szembefordult a németekkel. Ez azt jelentet­te, hogy a frontvonal, amely még mindig valahol a Kár­pátok előterében volt, a ro­mán kiugrástól számítva rö­vid időn belül Nagyváradnál és Kolozsvárnál húzódik majd. Ennek a helyzetnek szük­ségszerűen le kellett vonni a konzekvenciáit. A kormány­zó azonban, aki végső soron a felelősséget viselte, bár fel­ismerte a helyzet komolyságát, nem sietett levonni a szük­ségszerű következtetéseket. Horthy és angolbarát kör­nyezete még mindig abban az illúzióban élt: a hadi- és politikai helyzet úgy alakul­hat, hogy nem a szovjet had­sereg, hanem a nyugati szö­vetségesek előtt kell kapitu­lálnia. Hiába figyelmeztették minden oldalról (angolszász oldalról is,) hogy erről nem lehet szó, továbbra is ebben bizakodott. De lássuk a té­nyékét. Egy nappal a román kiugrás után, augusztus 24-én Horthy lemondatta Sztojayt és helyette Lakatos Géza ve­zérezredest nevezte ki minisz­terelnöknek. Mint ahogyan azt Lakatos a Szálasi-perben is elmondotta, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy megtalál­ja a háborúból való kivezető utat. Ennél több azonban egyelőre nem történt és ér­tékes napok, sőt hetek teltek el. Sőt a minisztertanács úgy határozott: ha a németektől segítséget kapnak, úgy a né­met—magyar arcvonal meg­erősítése érdekében előrenyo­mulnak a déli Kárpátokig és birtokba veszik az Erdélybe vezető utakat, még mielőtt a szovjet csapatok megérkeznek. Ezzel egyidőben Svájcon ke­resztül újra kapcsolatot te­remtettek a nyugati hatal­makkal, ahonnan megint csak azt a választ kapták, hogy csak akkor hajlandók tárgyal­ni, ha a magyar kormány a Szovjetunióval is megkezdi tárgyalásait. Horthy, azonban még mindig vonakodott és szeptember 3-án a magyar csapatok a német erőkkel együtt megindították a tá­madást Románia ellen. A hadművelet azonban súlyos kudarccal végződött. A szov­jet hadsereg gyors ellenak­cióval szétverte a német—• magyar támadást és szep­tember 7-én elérte Temesvár vonalát. A kormányzó erre a napra koronatanácsot hívott össze, amelyen a kormány tagjain kívül az általa meghívott személyiségek is részt vettek, így többi között Bethlen Ist­ván is, aki a Szovjetunóival való azonnali fegyverszüneti tárgyalások megindítása mel­lett volt Bethlen állásfogla­lása láthatólag mély benyo­mást tett a kormányzóra, aki az időnként közöttük jelent­kező véleménykülönbségek el­lenére is Bethlent fő bizalmi emberének tekintette. A kor­mány azonban a fegyverszü­neti tárgyalásokat még min­dig félvállról kezelte. Ezen azért nem lehet csodálkozni, mert a Lakatos-kormányban ugyan nem bíztak a németek, de bizalmi embereik ha ki­sebb számban is, de ugyan­úgy részt vettek a kormány­ban, mint korábban Sztójay kabinetjében. A koronataná­cson az a vélemény alakult ki, ha a németek 24 órán be­lül nem segítenek megfelelj módon, a fegyverszüneti tám gyalásokat haladéktalanul meg kell indítani. A végső döntést azonban a másnap, a 8.-ára összehívott minisztertanácsra halasztották, . Ennek a szeptember 8-1 minisztertanácsnak a jegyző­könyve egyike a magyar tör­ténelem legizgalmasabb, de egyben sajnos legszomorúbb olvasmányainak. A tanácsko­záson kétségtelenül elhang­zottak a reális helyzetet mér­legelő felszólalások is. így Vörös János, a vezérkar fő­nöke, maga Lakatos Géza és a külügyminiszter is józanul értékelték az eseményeket. Teleki Béla tárcanélküli mi- miszter a fegyverszüneti tár­gyalások azonnali meg'-ndítá- sát követelte. A miniszterta­nács tárgyalása közben azon­ban Wesenmayer német kö­vet kihivatta Lakatost (We­senmayer a kormányzótól jött) és egyrészt megfenyeget­te a magyar miniszterelnö­köt, mondván, hogy kiugrás esetén a birodalom megtor­lással él, másrészt hathatós katonai segítséget ígért. La­katos visszatérve a miniszter- tanácsba, ezek után a követ­kezőkben összegezte a tanács­kozás eredményét: A minisz­tertanács egyhangúlag úgy határoz, — szemben a koro­natanácson kialakult véle­ménnyel, mely szerint ha a németek 24 órán belül nem adják meg a kért segítséget, meg kell indítani a fegyver­szüneti tárgyalásokat, — ha a németek pár napon belül megtartják mostani ígéretü­ket, s a segítség tényleg meg is érkezik, úgy Magyar- ország egyelőre hajlandó a harcot folytatni és nem ha­markodja el (!) állásfoglalá­sát a fegyverszünet megköté­se tekintetében. Senkinek nem volt ellenvetése és így a minisztertanács véget ért. A német segítség természetesen nem érkezett meg. Ezzel ismét bebizonyoso­dott, hogy az ország szeren­csétlen helyzetéből csak egyet­len kivezető út van, a fegy­verszünet haladéktalan meg­kötése és a szembefordulás a németekkel. A kormányzó és környezete végre komoly lépéseket kezdett fontolgatni. De még mindig nem szánták el magukat arra, hogy rátér­jenek az egyenes és határo­zott útra. Náday tábornokot, a vezérkari főnökség hadmű­veleti osztályának vezetőjét, akit már korábban felhasz­náltak hasonló szolgálatokra, az olaszországi szövetséges főparancsnokságra küldték ab­ban a reményben, hátha Alexander főparancsnokkal jobban lehet tárgyalni. (Folytatjuk) SOMOGYI LÁSZLÓ JÓZSEF: HÁROM ANYAM, KÉT APAM... Három anyám, két apám van nékem, kik pirinyó, bolygó életem szülték, torsomat formálták, pályámat megszabták, determinálták, mint font, a végtelen égen a kis holdakét, a napok és é csillagok. Vékonyka kis pór asszony szült engem, csak fényképről ismert anyácskám, Oz szeme volt, sötét haja, szív formájú, sápadt, szomorú arca, S másfél évre árva lettem... Szülőanyám drága képe sírig él bennem. Nevelőanyám két erős karral, dolgos, égszínkék szem, csupa szívj nekem édes, s nem mostoha, szerető szép szóval heveit a jóra. Ma is lépést tart a korral, szívből örül a jobbá szépülő életnek. Harmadik, leghatalmasabb anyám dolgos népem, melyből sarjadtam, , Verejtéktől, vértől ázott, építő kezünkkel szebbé formázott, mostoha, s most édes hazám: holtomig szeretlek téged „rendületlenülP’. Szántó-vető ember volt az apám, mint amilyen sok volt a hazában, nehéz sorsú, bölcs és vidám. Munka, emberség, — ezt hagyta rém csupán. Nemrégen sorsa könnyebb lett. Kár, hogy hat éve, kivitték a temetőbe, Apámnál is nagyobb apám Párton, Az egyiktől életem kaptam», másiktól célját, értelmét, s törvényt: a nép formálja történelmit. Milliókkal harcba szálltam, s megérhettem még eszméinknek győzedebnéi. Három húgom és sok rokonom van, a több mint tízmillió magyar. Több milliárd ember a testvérem. Harcostársaim a jobbra törők; Vietnamban; Közel-Kéleten, űzött néger a gettóban. Kínjuk fáj nekem, s győzelmükén lelkesedem: őszült fejemmel, szívben fiatalon az Üj építői közt vagyok, s álmunk valósággá válik. Vidít a jó, a gazt gyomlálnám egy szálig. Haladás, — munkáshatalom! — Szolgállak, szives cselekvéssel mindhalálig. Budapest, 1970. február 3. 'Trim »»»mtmTTTmmmmTTTmmTTmmmTm mTTTmmmTTTTnmmTTTmmmTTmTmtymyfTm Gerencsér Miklós: Fekete tél 15 15. — Balra! Egyik érthetetlenség a másikat követte Faragó számára. Semmi magyarázatot nem talált arra, minek ez a nagy ceremónia, mi szüksége lehet Schultz őrmesternek az ölében heverő nyilas karszalagra, és miért hozzák éppen erre, a fehér­vári országúira, miért kocsikáztatják ilyen hosz- szasan, amikor sokkal egyszerűbben is elintéz­hetnék kivégzését. Túl Szabadhegyen, az emelkedőt borító erdő mellett megálljt parancsolt Schultz őrmester a sofőrnek. Óriásit rándult Faragó szíve. Érezte, nem tud majd megállni a lábán, ha mozdulásra szólítják. Előre átélte a következő pillanatok mozzanatait. — Ide már csak három kilométer Táplány- puszta — szólt buffogó hangon Schultz őrmes­ter. — Ott lakik az intézőnél Urbantsok Tibor főmérnök. A parancs úgy szól, hogy hadnagy úrnak agyon kell lőnie a főmérnököt. Faragó elvesztette az eszméletét. A fekete semmiből kísérteties álomszerűséggel talált ma­gára és éledő figyelme alig tudta befogadni az őrmester mélyen kongó szavait: — Az országúiról körülbelül százhúsz méter a földút az intéző lakásáig. Farral állunk majd az ajtó elé, hogy a lövés után azonnal távoz­hassunk. A bejárati ajtón túl előszóiba van, abból három ajtó nyílik, jobbra, balra és előre. Urbantsokék szobájába a jobboldali ajtó vezet. Hívja ki a főmérnököt az előszobába, ott lője le. En közben eldobom az udva.^n ezt a kar- szalagot, mert jobb, ha a nyilasokra fognak gya­nakodni. Utána vissza keil térnie hadnagy úrnak az estélyre. Egy héthatvanötös tiszthelyettesi pisztoly me­redt Faragó arca elé. Jól ismerte, először Albá­niában kapott ilyet az SS-től, amikor előléptet­ték tizedessé. Félelme elpárolgásának biztos je- ~Ie volt, hogy újra érezni kezdte a részegséget. — Tessék vigyázni, élesre van töltve — fi­gyelmeztette az őrmester. Keze verejtékétől síkos lett a pisztoly agya. Gyengéd lökéssel továbbindult a gépkocsi. Fa­ragó mindent értett, files, kemény kontúrokban látta a Gestapo-fönök számítását, hidegen és tárgyilagosan tudomásul vette a maga gyáva­ságát. Kezéről leszáradt a verejték, engedelme­sen vitte benne Volkhardt akaratát — a halált. * Kedves, játékos képzelettel formált ornamen­tika díszítette a szemközti ház homlokzatát. Az osztrákba oltott olasz barokk finomságai biztos ' kezű mesterre vallottal:., de Weinhoffer Jenőt a legkevésbé épp az érdekelte, miféle ízlés nyo­mait őrzik a párkányok, a kovácsoltvas ablak­rácsok, a kosárívű kapuboltozat a tizennyolca­dik századi polgárházon. Egyszerűen ki kellett pillantania a szobából, mert néhány másodperc­nyi örömittas hallgatással akarta ünnepelni dia­dalát. Leplezve örömét, fenyegetőn meredt Nagy Re­zsőre, aki a szoba közepére állított széken ült. — Hallgass ide, szomszéd. Azon a helyen, ahol a széked áll, már sóik ember elájult. Itt verleit holtra, ha hazudsz. Érted, s&oms&éd? A kerek, lágyképű Nagy Rezső idegesen rakos­gatta sapkáját egyik térdéről a másikra. Nem tudta pontosan, ki a nagyobb úr, ezért egyforma alázattal pislogott hal Faragóra, bel Wemhoí- ferre. — Biztosan ők azoík ... Kilencen vannak .,. — Jól van szomszéd, majd meglátjuk. Ha té­vedtél, mész a frontra. A legjobb esetben. Átú­szol gája. Többé nem méltatta figyelemre a besúgót Mihelyt az csetlő-botló ügyeiogyottsággal el­hagyta a rossz szagú szobát, Weinhoffer az író­asztala mögé nyúlt, kiemelve rejtekhelyéről az ötliteres demizsont. Már nem a demizsonból ivott, szerzett magának egy kocsmai nagyfröcs- csö6 poharat, azt töltötte tele savanyú ácsi borral. Faragó iránti kárörömét nem is titkolta. — Ne csüggedj, majd segíthette a vallatás­ban. Szép munka lesz. Alig gyaníthatta a félszemű alkoholista he­lyettese komorságának igazi okát. — Gratulálok a sikerhez — mondta gépiesen Faragó és kifejezéstelen tekintettel kísérte fi­gyelemmel, hogyan kortyolja hangos nyeléssel felettese a bort. A szokásos vedeléstől egészen eltérő képet lá­tott. Napok óta nem tudott szabadulni szörnyű vízióitól. Sivár, gyenge fény szóródott a elő­szobába a huszonötös villanykörtéből, Urbantsok Tibor vagongyári főmérnök vállas, nehéz ter­mete a fürdőszoba ajtófélfájának dőlt és ő meg­babonázva nézte, hogyan kezd cigarettát sodorni szemben a pisztolycsővel az a nyugodt ember. 4 4 4 4 (Folytatjuk.) Ut*..tl*U*AAm*mmitiAAtAAAUmAiAAAAAA**AAA*Uaiá*i UAaAAAátqAátAAAAáAAáAé«AAaá>Aié«>táááA( uu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom