Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Szemelvények külföldi újságokból Belgium, Dánia, Spanyolország FÓKUSZ iiiimiiiimiiumim Belgium: 1970-ben tovább folytatódik a gazdasági fellendülés. A kormány — hogy elejét vegye a kíná­lat és kereslet túlságos aránytalanságának, valamint az árak é,s a termelési költségek jelentős emelkedésé­nek — felkészült a harcra a gazdasági túlhevülés el­len. Az e célt szolgáló ,,stabilizációs terv” elvileg 1970-ben hozza meg gyümölcseit: előírja az export­térítés megszüntetését, az import támogatását (hogy nyomást gyakoroljanak a belső árakra), fokozott vá­logatást a magánberuházás állami támogatásánál, az építő lendület bizonyos fékezését, s a bankhitel meg­határozott keretek közé szorítását. Másrészt ,,programszerződéseket” javasolnak bizo­nyos szektoroknak, hogy az árakat összehangolt ke­retek között tartsák. Dánia: Fizetési mérlegének 3 milliárd koronás de­ficitjével kezdi meg az 1970-es esztendőt. Ez komoly nyugtaLanságra ad okot, ha meggondoljuk, hogy az előző 9 év alatt a deficit összesen 10 milliárd korona volt. A kormány 1970-re azt a célt tűzte ki maga elé, hogy rendezi ezt a helyzetet, éspedig megszakító pénzügypolitikai intézkedésekkel, 'nevezetesen a fo­gyasztás növekedésének (tehát a behozatalnak) féke­zésével. Másrészt abban reménykednek, hogy a nem­zetközi konjunktúra továbbra is kedvez az ország exportjának, de nem hiszik, hogy az utóbbi 1970-ben ugyanolyan mértékben növekedni fog, mint 1969-ben. Spanyolország: Infláció, a kereskedelmi mérleg nyugtalanító deficitje, bizonytalanság a pezeta körül, gyakorlatilag fenntartott korlátozó rendszabályok: az 1969 végén- körvonalazott gazdasági helyzet komor fellegeket jelez Spanyolország ,,1970-es horizontján”. A becslés szerint a nemzeti bruttó termelés körül- 'belül'.4 százalékkal növekedett 1969-ben. Ez azonban jórészt a gazdasági egyensúly rovására történt. így aztán az 1970-es esztendőnek esetleg ítéletet kell mondania az elmúlt évek gazdaságpolitikáié fölött. A gazdasági körök tartanak attól, hogy 1970 elején látványosan emelkednek az árak s új lendülettel nö­vekednek a bérek. Amellett a kereskedelmi mérleg helyzete erősen súlyosbodott (az 1969-es deficit 2.5 milliárd volt, tehát 2o százalékkal növekedett 19(58- hoz képest), s a devizakiözönlés tovább tart, az ide­genforgalom növekvő jövedelme ellenére. A kormány kénytelen vc.lt -20 százalékos előzetes letétet előírni, amely minden behozatalra, 6 hónapon át rögzíthető, de tartanák attól, hogy az intézkedés az inflációs folyamat meggyorsulását hozza magával. Gazdasági körök szerint még korai volna közelgő le­értékelésről beszólni, annak ellenére, hogy a pezeta láthatólag veszélyeztetett helyzetbe került. (L' Expansion) A gcdasági reform ^ — Ervenyesuies közben A gazdasági reform — a termelési, a gazdasági vi­szonyok tökéletesítésének folyamata. A reform objek­tív szükségszerűségét elsősorban a szovjet gazdaság viharosan gyors fejlődése határozta meg. „Országunk termelőerőinek gigászi növekedése, a tudományos­műszaki forradalom kibontakozása — mutat rá az SZKP Központi Bizottsága a »Vlagyimir IVjics Lenin születésének 100. évfordulójára« című téziseiben — parancsolóan megköveteli a gazdaságirányítás mód­szereinek és formáinak további tökéletesítését. Ezeket a célokat szolgálja a gazdasági reform, amelyet az SZKP Központi Bizottságának 1965. márciusi és szep­temberi plénumain, a párt XXIII. kongresszusán eh fogadott határozatok értelmében valósítunk meg a Szovj etunióban. Az idén újabb jelentős lépést kell tennünk a ter­vezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerének való­ra váltása felé. Az iparban az év elején 36 000 vállalat dolgozott az új rendszer szerint. Ezek a vállalatok adták az ipari termelés több mint 83 százalékát, és a nyereség 91 százalékát. A gazdálkodás új módszereire állítottuk át a vasúti és az autószállítást, a polgári légiközle­kedést, a tengeri és a folyami flottát, a hírközlést, sok kereskedelmi és szolgáltató vállalatot. A mező­gazdaságban körülbelül 4000 szovhozt áhítottunk át teljes önelszámolásra. Az idei év első napjaiban megkezdődött az építő- szervezetek fokozatos áttérése az új gazdálkodási rendszerre. Az iparban még jobban kibővül a gazda­sági reform érvényesülésének szférái a. Csupán az első negyedévben további, körülbelül 2000 váWalat áll át a tervezés és a gazdasági ösztönzés új rendszerére, kö­zöttük a hús- és tejipari minisztérium, a „Szojuzszelj- hoztyehnyika” össz-szövetségi egyesülés vállalatai, az építőipar ipari vállalatai. Jelenleg 22 szövetségi és szövetségi-köztársasági mi­nisztérium összes üzemei és gyárai az új rendszer szerint dolgoznak (kivéve a kísérleti üzemeket). Amint a közelmúltban közzétett adatokból kitűnik, a Bielo- rusz SZSZK köztársasági és helyi inarában csaknem teljesen befejeződött az áttérés a gazdálkodás úi rend­szerére. Lettország, Moldávia, Litvánia. Kazahsztán és Észtország vállalatainak többsége az úl rendszer sze­rint dolgozik. Uevanakkor több köztársaságban a köz- társasági és a helyi alárendeltségű vállalatoknak csak­nem a felét még nem állították át az új rendszerre. Az új rendszerre való áttérés sokoldalú előkészü­leteket igényel a minisztériumoktól és a vállalatoktól, s olykor bonyolult gazdasági kérdések megoldását követeli meg. A kankodás és a túlzott sietség csak árthat az ügynek. De nem szabad feleslegesen ha­lászhatni az áttérést, elmulasztani azoknak a lehe­tőségeknek a kiaknázását, amelyeket a reform nyújt a vállalati munka hatékonyságának emeléséhez. A szövetséges köztársaságok minisztériumainak és fő- igazgatóságainak energikusabb intézkedéseket kell életbe léptetniük az új rendszerre való áttérés elő­készítő munkálatainak befejezése érdekében. (Ekonomicseszka)a Gazeta) A Wiener Zeitung című bécsi lap adatai szerint a Jugoszláviába irányuló osztrák kivitel az utóbbi években kedvezően fejlődik, úgy, hogy értéke tavaly meghaladta a kétmilliárd schillinget. Ausztria gépe­ket, szállítóeszközöket, acélból és bádogból készült termékeket, textilt, szerszámot és különféle közfo­gyasztási cikket exportál hazánkba. Kivitelének mint­egy 16 százaléka vegyipari termék — ásványi mű­trágya, műanyag és festék — 12 százaléka pedig nyers­anyag és energia. Bécsi vélemények szerint Ausztriának még nagyobb lehetőségei vannak a Jugoszláviába irányuló kivitel növelésére, sőt mezőgazdasági termékeket is expor­tálhat házánkba. Az osztrák gazdasági kamara már nagyban készülődik a küszöbönálló újvidéki mező- gazdasági vásárra. Osztrák statisztikai adatok„ szerint az Ausztriába irányuló jugoszláv kivitel értéke a múlt év 9 hó­napjában — mintegy 890 millió schilling volt. (Magyar Szó) } Magyar—olaszkooperáció \ a vegyipar területén A magyar—olasz vegyipari kooperációs bizottság legutóbb Budapesten ülést tartott, melyen több nagy olasz cég szakértői vettek részt, köztük a Monte- catini—Edison, SIR és Lepetit cégé. A Lepetit kül­döttei magyar partnereikkel a gyógyszeripari ter­mékek technikai, „knox-how” és licencia-tapasztalat­cseréinek lehetőségeiről tárgyaltak. Az olasz cég küldötte kijelentette, hogy készek jelentős mennyi­ségű magyar gyógyszeripari terméket vásárolni egy legutóbb kötött hosszú lejáratú szerződés keretében. A SIR (Societá Italiana Resine) hajlandó volna Magyarországgal közösen fejleszteni a gyantagyártást és a parafin, valamint egyéb vegyipari termékek származékai termelésének korszerűsítését. Az AGIF- csoport mérnökei bővíteni kívánják kapcsolataikat Magyarországgal, és összes kenőzsír- és különleges gépkenőolaj-szükségletét ki akarják elégíteni. Végül az ENI küldöttei tervbe vették egy vegyes magyar—olasz vállalat alapítását a magyar műanyag- és műszálipar fejlesztése érdekében. (Moniteur du Commerce International) Betegségi biztosítás Libanonban A libanoni államfő utasítást adott a Babdaaban február 5-én megtartott tanácskozáson, hogy a beteg­ségi biztosítást be kell vezetni, még megbízatása le­járta előtt. Értesülések szerint az a határozata az illetékeseknek, hogy az első szakaszban betegségi biztosításban a társadalombiztosítási pénztárhoz közvetlenül tartozó személyek részesülnek, kivéve családtagjaikat. Az első szakasz költségeit körülbelül 30 millió liba­noni forintra becsülik, amit az államnak és a munka­adóknak kell viselniük. Miután a betegségi biztosítás csak a vonatkozó minisztertanácsi rendelet kihirdetése után hat hó­nappal lép érvénybe, az államnak ebben az évben csak 4 millió LL-ot kell fizetnie, abban az esetben, ha a rendeletet március elején hirdetik ki és a betegségi biztosítást augusztus hó folyamán kezdik alkalmazni. A kormány ezt az összeget a Medreco és az IPC ásványolaj-társaságok hátralékos szolgálta­tásaiból akarja fedezni. Félő azonban, hogy ez csak 1971-ben lesz esedékes. Ami a munkaadókat illeti, arról tájékoztatták a társadalombiztosítási pénztárt, hogy kötelezettségüket készek rendezni. (L* Orient) Alkimisták láthatatlan légiója A Tarsusban született, s Kufában — a Vili. század második - felében — élt Abu inussa Dsabtr Ben líajjam Ben Abdallah el Suli el Tursusi el Kufi, akit Geber néven tart számon a tudománytörténet, s aid Dsafer el Sadie főpaptól tanulta a titkok tudományát, aligha gondolta, hogy századok­kal később a kémia megalapítójaként emle­getik majd nevét. S azt még kevésbé gon­dolhatta, hogy munkásságával a modern vi­lág leglátványosabban fejlődő iparágának szülőatyja lesz. Ö a Lapis pbilosophorumot, a bölcsek kövét kereste, mely arannyá vál­toztatja a nem nemes elemeket. Ahogy ezt, a bölcsek kövét, a nagy elixirt kereste Ba­silius Valentinus, Albertus Magnus — aki arany helyett végül is a cinket fedezte fel —, Homberg és Böttger, s ezernyi elődük, utó­duk; az alkimisták. Magyarországon 1909. december végén 102 ezer „alkimistát” tartottak számon; ennyien dolgoztak a vegyiparban. S további ezrek tartoznak még az alkimisták mai, láthatat­lan légiójához: kutatóintézetekben, egyetemi tanszékeken, kísérleti laboratóriumokban. MAI ARANYCSINÁLÓK Adatok; hazánkban az ipari bruttó termelési értéknek mindössze négy százalékát állította elő 1950-ben a vegy­ipar, napjainkban viszont ré­szesedése 12 százalék fölött van. 1951 és 1965 között 15 milliárd forintot ruháztak be az ágazatban, 1960 és 1963 között a vegyipar termelése évente átlagosan tiz-tizen- négy százalékkal emelkedett, s az 1970. évi terv 12 száza­lékos termelésnövekedéssel számol. Adatok, százalékok. Sokat mondanak a szakem­bernek, de mit annak, aki szívesebben számol forintban, darabban, vagy kilogramm­ban? Az adatok, százalékok át­fordíthatók a mindennapi élet nyelvére. Például; 1938-ban évente — hatóanyagban szá­molva — a megművelt terü­letek egy hektárjára 2 kg. műtrágya jutott. 1950-ben még mindig csak 6 kg. S 1968-ban? 112 kilogramm' Márpedig egy tonna nitrogén 15—20 tonna termésnöveke­dést eredményez búzából. Még pontosabban; 1 kg mtrogén hatóanyag átlagosan 16,9 kg terméstöbblettel kamatozik a gabonánál, 70,4 kg-val a bur­gonyánál! A foszfor minden kilója 7,7 kg többlet gabonát 36,4 kg. burgonyát fial, a ká­lium pedig kilónként 8,4 kg gabona, és 54,4 kg burgonya többlettel fizet. Márpedig ha­zánkban — hatóanyagban számolva — 1950-ben csak évi 13 ezer tonna nitrogén műtrágyát termeltek, 1968-ban viszont 245 ezer tonnával s a foszfor műtrágya terme­lés is ez idő alatt megtízsze­reződött! Vajon amögött, hogy hazánk immár évek óta nem szorul gabonabehozatal­ra, a mezőgazdaság dolgozó­ul nlc szorgalma mellett nem Thető fel a mai aranycsi- ; i álók fáradozása *s? olajból ruha A vegyipar minden termé­kének eredete, készítése pon­tos technológiával leírható. Mégis, a nem beavatott szá­mára titokzatosnak tűnik, mi­ként is lesz a többszörösen földolgozott kőolajból vagy földgázból — ruha — Márpe­dig lesz. A petrolkémia ontja az oefineket, az aromás ve- gyületeket, a szintézisgázokat, a vegyipar többi területe is a legkülönbözőbb alapanya­gok sokaságát, melyekből vé­gül is gyógyszer, gyermekjá­ték, műbőr, kempingfelszere­lés, acélnál ellenállóbb fo­gaskerék, fát helyettesítő mű­anyag borítólemez, kötőfonal — mint amilyen a közkedvelt Kasmilon — takaró, bútor lesz. Termékek ezre, tízezre. Mégpedig olyan termékek se­rege, amelyek tíz vagy tizenöt esztendeje ismeretlenek, vagy alig ismertek, s ezért nagyon áhítottak voltak. Mint pél­dául... mint például a formás női lábakon feszülő nylon- harisnya, vagy a még diszk - rétebb holmi, a nylon fehér­nemű (1969-ben 25 millió pár szintetikus harisnya készült hazánkban.) A példák már sejtetik; a ma embere létezni is alig tudna a vegyipar termékei nélkül. Gázzal főz, olajjal tüzel, hadszivaccsal bélelt bú­torra ül le, műselyemmel bo­rított paplannal takarózik. Ha ideges, Andaxint vesz be, nátha ellen szintetikus úton előállított C-vitaminnal védi magát, gumimatracra fekszik, ha napozni akar, feleségét műszálas kötött ruhával lepi meg, s eszébe sem jut, hogy a polipropilén termelésén el­mélkedjék, bár ennek növeke­dése nélkül a hála és öröm hitvesi csókját aligha kaphat­ná meg a mutatós ruháért. Ahogy azon se’ elmélkedik, vajon az 1960. évi 300 ton­nás kaprolaktám termelés nö­vekedése az 1969. évi 5044 tonnára miként ment végbe, de természetesnek veszi, hogy mind több danulon- fonalat, vagy abból készült fehérneműt, kötöttárut, s da­namid fröccsöntött terméket vásárolhat. VILÁGSZERTE: VAGTA! Tíz esztendeje, 1960-ban a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ha­tározatot hozott a vegyipar fejlesztésnek és korszerűsíté­sének irányáról, új tevékeny­ségi körök létesítéséről, s mindezek végrehajtásának meggyorsításáról. Az azóta eltelt évtized — mint azt az iparágban megfogalmazzák — a vágta ideje volt. Az évi *íz-tizennégy százalékos ter­melésnövekedés, ezen belül a műanyagipar alapjainak lera­kása, a gyógyszertermelésben a világ első tíz országa közötti szilárd hely, a műtrágya, a gyomtalanító vegyszerek nagy tömege: a vágta egy-egy pi­henő nélküli, de megjegyzés­re érdemes állomása. A vágta határainkon túl is megtalálható. A vezető tőkés országok mindegyikében a vegyipar felődése 1950 és 1967 között jóval meghaladta más ágazatokét, s például Japán­ban több mint tizenkétszere­sét, Olaszországban két és fél szeresét, a Német Szövetségi Köztársaságban közel hatszo­rosát tette ki a bázisév, 1950 teljes termelésének. Az euró­pai szocialista országok mind­egyikében ugyanezen idő alatt a vegyipar termelése legalább meghatszorozódott, de van, ahol az 1950. évi tizenhétsze- rese lett. A harmadik ötéves tervben, 1966 és 1970 között a vegy­ipari beruházások összege minden esztendőben megha­ladta a 3,5 milliád forintot. Az ágazat 61 vállalatának nagy többsége az egyéni fo­gyasztók előtt is ismert, hi­szen a Biopon mosópor, a padlólakk, a festék éppúgy nélkülözhetetlen mindennapi életünkben, mint a már ko­rábban fölsorolt termékek. A fejlesztésre költött milliárdok tehát nemcsak száraznak tű­nő százalékadatokat szültek. A teljes termelés, az egy fog­lalkoztatottra jutó termelés nagy tempójú emelkedése, a százalékok mögött a maga gazdagságában bomlik ki az élet. Az élet, amelyet köny- nyebbé, kényelmesebbé, egy­szerűbbé tesznek az alkimis­ták boszorkánykonyháiból ki­kerülő termékek. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom