Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-12 / 36. szám

így kezdődött... Zongoraszó kellemes hangja töl­tötte be a termet. Minden arcon feszült figyelem. Mindenki érdek­lődéssel hallgatta Husek Rezső elő­adásában Mozart: C-dúr szonátá­ját. így kezdődött január 29-én este Bonyhádon a hangverseny. — Hogyan kezdődött ez a pálya­futás? A növények beültetése után az akváriumot töltsük fel víz­zel — lehetőleg felforralt, le­hűtött vízzel. Vigyázzunk arra, hogy a homokot ne keverjük fel. A víz betöltése után a hala­kat azonnal ne tegyük be az akváriumba. A szellőztető mo­tor által meghajtott szűrőbe­rendezést működtessük, hogy az úszó homokot, vagy egyéb szemcséket leszűrje. A halakat csak a víz letisztulása után he­lyezzük az akváriumba. Lehe­tőleg a szállítóvizet ne öntsük Rejtvény KÖZMONDÁSOK Induljatok el az A betűtől és lóugrásban olvassátok ősz- sze a szótagokat. Ha helyes útvonalon haladtok, két köz­mondást kaptok megfejtésül. Hogy szól ez a két közmondás? bele. Ügyelni kell arra, hogy a víz hőfoka állandó legyen, amelyet a hőszabályozóval mű­ködő fűtő bizitosít. Vigyázzunk, hogy a beteg, sérült hal ne ke­rüljön a többi közé, lehetőleg különítsük el. A halak betelepítése látszó­lag egyszerű, azonban ha ha­nyag munkát végzünk, halaink további fejlődésére káros le­het. A jövő héten különböző hal fajtákkal ismertetlek meg benneteket. N. V. A NOS NEM MINT JAN TÚ RÉB MIT JOBS TUD JÁ NULT ZOK CSI HOL VE EGY NEM JA MA TA AZT EGY NAP MEG Könyvismertetés Victor Hugo: NYOMORULTAK Bizonyára sokan láttátok a televízióban Victor Hugo nagy sikerű regényének filmválto­zatát. Egy szökött fegyencről szól a regény, kinek jellemét testi-lelki szenvedéseit kísér­hetjük végig. A regény hatalmas mon­danivalót rejt magában. Az író saját száműzetésének va­lósággal kibírhatatlan szen­vedéseit írja le e műben. Napoleon császár a főhőst igazmondásáért, a zsarnok­ság, a nagyravágyás ellen küzdő írót száműzi Francia- országból. Távol a szeretett hazától! Milyen érzést vált­hat ki egy őszintén érző em­berből ? A szökött fegyenc elkese­redett harcát láthatjuk az izgalmas kalandok során. S az általunk megszeretett fő­hősnek győznie, vagy buknia kell. De hogy lehet egy bű­nözőt megszeretni? Nos, a válasz egyszerű. Nem bűnö­zőről van szó, csak egy olyan emberről, aki azért, hogy családját megmentse az éh­haláltól, betör egy kenyér­boltba. Ezért bűntett a bíró­ság gályarabsággal. Könnyebb büntetni a sze­gényeket, mint megelőzni pusztulásukat. Jobb dorbé- zolni, mint falatot adni a szegény kizsákmányoltak szá­jába. A cselekmény a múlt szá­zadban játszódik, de sajnos, mai problémákat is felvet. Victor Hugo akaratlanul is olyan művet alkotott, amely egy jövendő század hibáit is feltárja. Talán nem is sejtet­te, hogy a modem tecnika korában is, több ország né­pének küzdeni kell az éhen halás, a nyomorúság ellen. NAGY VIKTOR Szekszárdi Állami Gaz­daság Szekszárd — Bor­kombinát GYORS- ÉS GÉPÍRÓ­NŐT KERES FELVÉ­TELRE. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezés a gaz­daság személyzeti veze­tőjénél. , (143) — Sétáltam. Egyszercsak zongo­raszó csapta meg a fülemet. Any- nyira lenyűgözött, hogy földbe gyökerezett a lábam. Elragadtatás­sal hallgattam a csodálatos hang­szert. Arra gondoltam, hátha én is megszólaltathatom egyszer. Mi­ért ne? — Ekkor 10 éves voltam. Be­iratkoztam a zeneiskolába. így ha­marjában el sem tudom sorolni, hogy hol is tanultam zenét. Végül a Zeneművészeti Főiskolára ke­rültem, ott 1949-ben végeztem. — És kinek, vagy minek kö­szönheti elért sikereit? — Nagyon sok tanárom volt, mindegyiktől sokat tanultam. De ahhoz, hogy ezt a pályát választ­hassam, és hogy sikereket is el­érhessek, kitartás, szorgalom kel­lett. Hát 20 évvel ezelőtt így kez­dődött — mondja Husek Rezső. A hangversenyen Mozart műve után Beethoven mindenki által kedvelt Patetique szonátáját ját­szotta Husek Rezső mély átéléssel. Amikor pedig a nyolcadik Liszt- rapszódiát szólaltatta meg, ujjai valósággal „táncot roptak” a bil­lentyűkön. Ez, a nyolcadik Liszt-rapszódia különösen közel áll hozzánk, Tolna megyeiekhez, hiszen Liszt Ferenc Szekszárdon jártakor írta. De nemcsak az előadott zongoramű­vek, hanem az előadó is közel került hozzánk. A művész csodá­latos játékával méltán érdemelte ki a sikert a közönség körében! Genczler Rozália úttörőriporter Különös állatok, különösségek állatokról Mesebeli állatok Narvál: Szarvának rendkívüli hosszúsága miatt valóságos le­gendák övezik. A világ egyik legtitokzatosabb állata. Egy idő­ben már azt hitték, hogy kihalt, de aztán újra felmerült az óce­án mélyéből. A narváiról — illet­ve a hímek óriási csontszarvá­ról — költötték az egyszarvú le­gendáját. A vadászok régen be­érték azzal, hogy fejszével le­vágták a narvál gyönyörű, oly­kor 3 méter hosszú szarvát. Az eszkimók ma már a zsírjáért is vadásszák a narvált. Kerek hátú bálna: Nem so embernek, nem sok tengerészne volt alkalma valaha is megtekin teni az óceán vizéből kiugró ke rek hátú bálna akrobatamútai vanyát, amint 30 tonna súlyán! megfeledkezve, a delfinek köny nyed szökellését utánozza. A Bei miidák vidékén a kerek hát bálnák — más bálnafajtáktól el teroen, amelyek csendesen űs2 kárnak egész ugrássorozatc kát produkálnak. A kerek hát bálna ugrásai már régóta fog lalkoztatják a tudósokat. Ner tudják eldönteni, vajon az ug rás a kerek hátú bálnák sajáto nyelve, vagy öjrömük kifejezése Vagy talán játék? A tudósokna mindmáig nem sikerült megfej teniük ezt a rejtélyt, amely olya régi, mint a kerek hátú bálná fajtája: 200 000 éves. Kőhal: Olyan gyorsan és tö­kéletesen elrejtőzik a tenger szirtes mélységében, hogy a fényképésznek legfeljebb csak nagy ügyességgel, detektívhez méltó találékonysággal és nem kis bátorsággal sikerül lencse­végre kapnia. Az ember tarka virágcsokornak nézné, pedig, a kis kőhal félel­metesebb, mint a polipok, vagy a bálnák, veszedelmesebb, mint a világ óceánjainak bármely hal­fajtája. A kőhal a trópusi vizek mélyén, vagy a kelet-afrikai partok mentén — kedvelt búvó­helyein — igazi tömegveszede­lemnek tekinthető, mert dudo­raiban veszedelmes fegyver rej­lik: villámgyorsan kilövellő mé­reg, akárcsak a kobránál. A kő­hal a tenger mélyét kutató em­berek halálos ellenségei. Levelezőink írják A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ELŐSEGÍTÉSÉÉRT Pár héttel ezelőtt Gerjen­ben a szakmunkásképzéssel kapcsolatos szülői értekezleten Jeszenszky László, az 505-ös szakmunkásképző iskola taná­ra adott részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatót a szü­lőknek a beiskolázásról. Már akkor felvetődött, hogy az is­mertetést tovább kell folytat­ni. Ennek szellemében tartott ismét az iskola, a felsőtagoza­tos gyermekek szüleinek és a VIII. osztályos tanulóknak filmvetítéssel kísért előadást a különböző szakmákról. A vegyi, építőipari és forgá­csoló szakmákat bemutató há­rom diafilm megszervezésével, közreadásával a szülői mun­kaközösség kérése teljesült. További feladat: az V. osz­tálytól kezdve bevonni a ta­nulókat az előadásokba, és még több film beszerzése. A filmvetítéssel megismer­tetjük tanulóinkat olyan szakmákkal is, amelyek a köz­ségben nem találhatók. Látó­körüket tehát így szélesítjük. Magó Jenő Gerjen EGY ÉRDEKES STATISZTIKA Érdekesen alakult a dombó­vári járás szabálysértési sta­Tengelic belterületének 1665 lakosa van. Ha a két italbolt havi átlagos forgalmának ősz- szegét elosztjuk ezzel a szám­mal, kiderül, hogy egy sze­mélyre — csecsemőtől aggas­tyánig — havi kilencvenkét forint jut. Felsőtengelicen száznegyve­nen laknak. Ugyanez a muta­tószám az ö esetükben havon­ta és fejenként háromszázhúsz forint. Jánosmajor, Katalinpuszta és Középhídvég közigazgatá'süag ugyancsak a faluhoz tartozik. Hatszáznegyven laltója a leg­tisztikája. 1969. évben a járás községeihez 270, a járási ta­nácshoz 126, összesen 396 fel­jelentés érkezett. Száz esetben került sor az eljárás megszün­tetésére. Néhány adat a sta­tisztikából : 261 elkövetővel szemben 58180 forint pénzbír­ság kiszabására került sor, melyből 3880 forint törlés mel­lett az év' végéig összesen 52 770 forint került befizetés­re. A szabálysértési cselekmé­nyek megoszlását tekintve 68 esetben tulajdon elleni eset­ben tettek feljelentést Ipari, kereskedelmi 41, iskolai 31, honvédelmi 22, vásárlók meg­károsítása ügyében 21 esetben fordult elő. (G—I) * A dombóvári áfész meghí­vására neves fővárosi előadó- művészek részvételével műso­ros est kerül megrendezésre február 11-én este 20.30 órai kezdettel a „Vörös Csillag” ét­teremben. A „Fesztivál után” című vidám, zenés találkozót két részben hirdetik a plaká­tok, amelyen fellép Hofi Gé­za, ifj. Latabár Kálmán, Bo­dor Károly, Bodor Zoltán, Ha- vassy Viktor, Avar Mariann, Daliás István. Gaál István szebb reményekkel kecsegtet­heti önmagát. Ha így folytat­ják, belátható időn belül el­érik a felsötengelici szintet. s Most még „csak” kétszázöt­venhat forintnyi szesz csurog le minden hónapban az itteni torkokon. Népújság 7 1970, február 12. Gyalogoskaland — megjegyzéssel Az öregasszony egy szatyor krumplival a kezében igyek­szik át az úttesten. Az 50-es boltból jön az Otthon Aruház felé tárt. A benzinkút körül rengeteg kocsi parkol. Égy valósággal kiugrik közülük és hajszál hí­ján elüti a nénit, aki feled­ve az eleséstől való félelmét, korát meghazudtolva futni kezd. Ha el nem kapja egy szemközt jövő férfi, elesik. A bordó Moszkvics vezetője elsuhan óban kiordít a villám­gyorsan kinyitott ablakon: — Vén hülye, nem lát?! A hang tulajdonosa férfi. Mire a szemtanuk felocsúdnak, volt gépkocsi, nincs gépkocsi. Nem valószínű, hogy a vezető véletlenül sietett el. Ha marad esetleg és kiszáll négy kerekű „várából”, nyilván megkapja vigyázatlan sietségének diját. Igaz, nem történt baj. De tör­ténhetett volna. Gondolom, nem puszta időtöltés célzattal szokás nálunk fölhívni a gépkocsiveze­tők figyelmét az utak síkos­ságára, valamint arra, hogy ilyenkor fokozott figyelemmel és szabályosan közlekedjenek. Persze, nem teszik. Tisztelet a kivételnek — nagyon sokan nem teszik. A városközpont egyébként kiváló hely a megfi­gyelésekre ilyen szempontból: különös tekintettel a zebrán bonyolódó forgalomra, őszin­tén szólva nem csodálkoznék, ha a járókelők esetenként ki­húznák a volán mellől a gép­kocsi vezetőjét. Bár elítélem az önbíráskodást, alkalman­ként nem sajnálnám tőlük a józanító nyaklevest. Egynémely esetben tán célravezetőbb is lenne, mint a bírságolás. Mi­re alapozom ezt a föltevése­met? Azt olvastam nemrégi­ben, hogy az NSZK-heli Neckarweihingerben két pol­gár alaposan elpáholt egy olyan gépkocsivezetőt, aki vad és mások testi épségét ve­szélyeztető rohanásával állandó rémületben tartotta a helység lakóit. Nos, miután az atyafi — ahogy mondani szokás — röhögve fizetgette a gyorshaj­tás és egyéb kihágásokra ki­szabható pénzbüntetéseket, s esze ágában sem voR változ­tatni vezetési stílusán, össze­találkozott két ítéletvégrehaj­tójával. Arait kapott, megem­legette. De nézzük a folyta­tást. Az történt, hogy a hely­ség hivatalos közlönyé oen a város polgármestere háláját és köszönetét fejezte kí a két igazságtevőnek, azt fejtegetve, hogy az ilyen „juialóEi* lát­szik legalkalmasabbnak az utak és utcák autós kalózainak megfékezésére. Sajnos, olyasmiről még nem hallottam, hogy egy benzin­gőztől megmámorosodott au- tóst azért büntettek volna meg, ’ mert hülyének és marhának aposztrofálta a gyalog közle­kedőket. Kár. Szaporodnak ugyan nálunk a gépkocsik, de azért jó időre még a gyalogo­sok lesznek többen. Igaz, az önérzet, emberi méltóság le- bülyézésbő! eredő „elgázolá- sa” nem halálos végű baleset. Azért mégsem árt, ha kísérle­teket teszünk az ilyenek meg­előzésére is. . . Ámbár, a mél­tó „jutalmazás” sem rossz gyakorlat! —óa— Ifjú akvarista Tengelici arányok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom