Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
Fő utca és környéke Dúzs fő utcája. Sehol egy járókelő. A KRESZ-tábla ugyan arra figyelmeztet, hogy a közúton gyermekek áthaladásától kell tartani, lévén a környéken iskola, dehát végigmehet az ember az egész falun, járókelővel, nem vagy alig találkozik. Még moziba is alig járnak a dúzsiak, inkább nézik otthon a televíziót. Körülbelül minden második házban található tv-készülék. Ez a szórakoztató, műveltséget terjesztő eszköz már nem hiányzik több cigánycsalád lakásából sem. A népi demokrácia jóvoltából gyönyörű napközis óvodával gyarapodott a falu. Ez azonban pár év alatt annyira elnéptelenedett, hogy megkel. lett szüntetni. Sok nagyobb . község nem rendelkezett olyan, óvodával, mint- Düzs,* csak ép- ..pen gyermek nerh volt' hozzá. Dúzson áthalad a Hőgyész— dombóvári kövesút, méghozzá olyan ' szerencsésen, hogy a házak többsége közvetlenül megközelíthető ezen a néhány évvel ezelőtt korszerűsített úton. Az út melletti villany- oszlopokra fénycsöves villanyvilágítást szereltek, olyat, amilyennel a városokban sem minden utca lakói dicsekedhetnek. Ezt még az önálló dúzsi tanács szereltette fel, az egyesülés óta azonban meglehetősen sok nézeteltérés, rosszalló megjegyzés forrása. A tanácsi1 központ Kurd, s ott bizony gyakran felvetik, hogy luxus Dúzsnak a. fénycső, annál is inkább, mert nincs összhangban a költsége a faluból befolyó fejlesztési. hozzájárulással. Dűzst a XVIII. század első Telében telepítették be német ► Duschau < A falunév eredetéről <n következőket mesélték Dú-* zson: ■* — A német telepesek an-* nak idején csónakon ér-* keztek, mert hiszen a Ka-* pos kanális akkor még nem* létezett, s az egész völgyet* vadvíz borította. Erre a vi-* dékre érkezvén meglátták a ezt a szép hegyes-völgyes-* lankás részt, s a csónakbana örömében valaki felkiál-* ■* — Du schau! Vagyis:* nézd! A csónakban ülők* végül ezt választották lete-* hellyé, szóhaszná-* pedig Duschau-vá* olvadt össze a Du schau,* majd lekopott, átalakult a< vége, s így lett belőle Dúzs földről elvándorló parasztokkal. A falu betelepítője Merczy gróf volt Különböző ígéretekkel csalogatta Tolna megyei birtokaira a helyzetükkel elégedetlenkedő német parasztokat. Vámmentességet ígért nekik, meg azt is, hogy jó fekvésű falvakba telepítik le őket. ahol szőlőnek, szántóföldnek megfelelő területek találhatók. Épület- és tűzifát — ami környezetükben fellelhető — ingyen kapnak, a kincstári haszonrészesedéstől mentesen kapják az építkezéshez szükséges meszet és követ. Kedvezményes vetőmagot is ígértek nekik. A Merczy- család hosszú időn keresztül birtokolta Dúzst, a MercZyek: után pedig jöttek az Apponyi- ak. A Merczy-család emlékét a falutól pár kilométerre lévő csicsói templomban, zarándok-! helyen emléktáblával örökítették meg, de él a dúzsi száj- hagyományban is. A szájhagyomány egy Merely grófot ismer, bár több is létezett: egy személyben általánosítja a fennmaradt emlékeket. íme: Műbél János nyugdíjas iskolaigazgatóval szelemenje beszelni. Kérdés, hogy női találjuk. meg. Megvigaszuunak: — V aioszuiusteg a lanasan lesz, de az is ionét, hogy bejött a boitoa kenyérért. — Es ha egyik sem? —- Aakor összeírás} ügyben elment valakihez. De ez sem jelent küiönoseDb prooiemat, mert akkor is könnyen megtaláljuk. Tenyérnyi az egész falu, s itt mindenkiről tudják, hogy hova, merre ment. Dúzson gombostű sem tűnhet el. Való igaz, Nübel Jánost öt perc alatt fel tudtuk kutatni. — Mikor ment nyugdíjba? — 1950-ben. — Itt született Dúzson, hogy még a nyugdíjas éveire is itt maradt? — Nem. Jóformán azt sem tudtam, hogy merre található ez a község. Mint pályakezdő tanító egészen más községneveket forgattam képzeletemben. Németajkú voltam, német községbe orientálódtam, csak nem ide, a véletlen mégis úgy hozta, hogy Dúzson kötöttem ki 1919. február l-én. S az lett a vége, hogy a nyugdíjas kort is itt értem meg. Nemrégiben töltöttem be a nyolcvanadik életevemet, és talán mondanom sem kell, hogy eszem agaDan sincs búcsút mondani e falunak. — Soha nem is vágyódott el innen? — Ha elvágyódtam volna, akkor ma nem lennék itt. Sok más nagyobb község található, meg város is, de az igazi pedagógusnak ott jó. ahol megszokott. Kérem, ifjúságot nevelni úgy nem lehet, hogy ma itt, holnap ott. Egy közösség nevelése egész embert, egész életet kíván. Az évtizedek múltával eljutottam oda. hogv a dúzsi felnőttek közül két idősebb asszony kivételével mindenkit volt tanítványomnak mondhattam. Kell enné} nagyobb élmény? Szár- mazásilag semmi közöm Dúzs- hoz. de ezt a falut ilyen előzmények után nem lehet otthagyni. Nemrégiben jártam a fiamnál tengerentúlon. Odavoltam hosszú hónapokig. Teljesen úí világ, ezemvj feledhetetlen élmény, de közben alig vártam, hoev viszontláthassam ezt a kis falucskát Ha valaki gyökeret ereszt valahol, nincs onnan többé menekvés. Az embert valósággal táplálja, Az igazgató úr és tanítványa hogy ilyen heüyen él hét..Sosem tudtam megérteni azokat az embereket, akik gyökértéleniil jönnek-mennek a világban. — Tulajdonképpen mit szeretett meg ebben a kis falucskában? — Nehezet kérdez. Ezen sosem tűnődtem. A pedagógus megszereti a gyermeket a tanteremben, mert látja, hogy érdeklődéssel figyel, megjegyzi, megtanulja, amit kell. A gyerek felnő, dolgos apa, anya lesz belőle, s ahogy szemmel kíséri a később} életutat, tulajdonképpen viszontlátja saját munkájának is a gyümölcsét. Ez ismétlődik minden korosztálynál: telnek a napok, múlnak az évek, s a pedagógus egvszer csak azt veszi észre, hogv eltéphetetlen szálak fűzik környezetéhez. — Nem akarom megsérteni, de minden jel szerint erős sorvadásnak indult Dúzs... — Nem városiasodik, ez igaz. — Véleménye szerint meddig marad meg Dúzsnak a falu rangja? — Dúzs nem fog teljesen el-: sorvadni sosem. Évszázadokkal ezelőtt sem jegyezték a városok közt, mindig kis vagy közepes község volt,, de ezt a rangját bizonyos, ingadozással mindig tartotta. Előfordult, hogy csaknem teljesen elnéptelenedett, de aztán mégis új-- jáéledt. A Kapós-völgy és benne Dúzs mindig vonzotta az embereket. Igaz, megszűht az önálló tanácsa, mért gyérül a lakosság, de szerintem éz csak- átmenet: éevszer majd- ismét eljön az idő, amikor megélénkül e falu. Azt nem állítom, hogv város lesz belőle, de önmaga létét megtartja, ehhez adott a természetes ereje. — Mivel tölti a nyugdíjas napjait? — Most népszámlálási ügyekkel foglalatoskodtam. Egyé&ént ájWóta Dúzsön élek, • zjó pár-Mépszámláiást . végig-' csináltam. — Ezúttal nem szerepelt a kérdések közt, hogy ími-olvas- ni tud-e. Mi ériről a véleménye, mint nagy gyakorlattal rendelkező népszámlálónak? — Az írás-olvasás szintje ma már, hogy úgy mondjam, nem lehet köztéma. Esetleg az idős cigányok közt akad, aki eddig nem jutott el, de gyermekeik már tisztességesen elvégzik az általános iskola nyold osztályát. Olyan cigány- gyerekünk is akad, aki technikusi oklevelet szerzett. Nübel Jánost ma is mindenki igazgató úrnak szólítja, mint nyugdíjazása előtt. így szólítja Apáti Gyuláné is, mert hát valamikor ő is Nübel igazgató úr tanítványa volt. Csakhogy azóta már sok víz elfolyt a falu alatti Kapos kanálison: a kis elémistából tanító néni lett, s a tanító néni felett is eljárt az idő: két ■éve van még a nyugdíjazásig. — Az apám vasutasként került ide Somogyból. Megtelepedett. Én már itt is születtem — mondja Apáti Gvuláné — Ebben az iskolában tanultam meg az ábécét, ahol most •én tanítok. Az első elemiben, kezdtem ábrándozni arról, hogy tanítónő leszek. De aztán. mindig arra kellett- . gondolnom, hogy reménytelen elkép. zelés, mert az apám csak1 egyszerű bak tér, szegény család vagyunk. Végül mégis sikerült bejutnonv a. dombóvári tanítóképzőbe, s azt nem kis áldozattal elvégeztem. Hogy egyebet ne is említsek, a bak- terháztól az állomásig és viszsza mindennap gyalogolhattam. Verejtéke® napsütésben, hóban, sárban. És amikor 1937-ben végeztem, nem kaptam állást. Éveken keresztül csak alkalmi munkával tudtam valamit keresni. Később mint állami tanítót alkalmaztak, de az ország másik sarkában. A felszabadulás óta tanítok itthon a faluban. Negyed század. Gyorsan elsuhan az idá ,, —- Milyen ma az iskola, amelyben egykor megismerkedett, a betűvetéssel? — Mindenünk megvan. Tanterem, felszerelés. Csak a gyermek kevés. Mindössze 24. Iskolánk már korábban leszűkült alsótagozatosra. És népi ás szaporodunk, inkább fogyunk. Az első osztályba évente mindössze 4—5—6 a felvétel. A cigánycsaládok ideköl- tözésével van bizonyos gyermek-utánpótlás az iskolában is, de nagyon meglátszik, hogy Dúzs mint település nem a virágkorát éli. Aki teheti, elszivárog innen. — Miért? — Azt hiszem, ezt senki sem tudná pontosan megmondani. Igaz, a tsz nem sikerült a faluban: hosszú időn keresztül nyűglődött, és végül életképtelennek bizonyult, de a közvetlen környéken megannyi más, jó fizetéses mun• kalehetőség található. Köny- nyű elutazni is innen: vasútállomása, buszjárata van a falunak Akik itt:'élnek, szemmel láthatóan tudnak boldogulni, mégis mennék az emberek. — A tanító néni? Az marad... Engem ideákat az egész életem Szeretem. a ■ dúzsi embereket, úgy 'érzem,;ők is becsülnék, engem, miért mennék máshova? • Jó lett voln’a riaplószerűen jegyezni, hogv Nübel János és Apafi Gyuláné dúzsi tanítóskodása idején hányán távoztak a faluból s' hányán települtek be. Magas számot kapnánk végeredményként. Az emberek jönnek, mennek, közben szemmel láthatóan néptelenedik a falu, de a pedagógusok maradnak. Ők a falu törzslakói. *A Merczy gróf nagy, hatalmas ember volt, s kegyet-! len. Az egyik asszony panaszra ment hozzá, hogy felnőtt fia rosszul viselkedik, tehetetlen vele szemben, s hát jó lenne, ha a gróf úr jobb belátásra bírná. A gróf behívatta I az anya által jóhiszeműen bepanaszolt rakoncátlan gyermeket, és saját kezével, szemrebbenés nélkül kioltotta az életét. Amikor az anya fia keresésére indult, s a gróftól érdeklődött felőle, az hidegvérrel azt válaszolta: többet nem lesz vele baja.” A török időkben Ez idő szerint mintegy 40Ö lakosa van Dúzsnak. A környék egyik legkisebb faluja. Ugyanakkor sok évszázados múltja van. A községre vonatkozó első feljegyzést az Árpád-kori iratokban találták. A török időkben a közepes községek közé tartozott. A török Simon tornyát* közigazgatási központnak nevezte ki, s ehhez tartozott Dúzs is közel 100 másik kisebb-nagyobb településsel együtt. A simon- tornyai szandzsák deft ere szerint Dúzson 1563-ban 12. 1571- ben 19. 1580-ban 16 és 1588- ban ugyancsak 16 ház találtatott. Ennyi házzal Dúzs akkoriban jelentős telenölésnek számított. hiszen például a szomszédos Hőevészen is csak 17— 30 házat talált ezekben az ^ évedben a török összeíró. Gvönkön negwenen alul volt * a porták száma, a medvén kívül eső C<=ce — ma több ezer főt számláló centrumbelv — akkoriban 16—19 házból állt. BŐI)A FERENC Népújság 5 1970. február 8. |f| falu betelepítője DÍIZS
