Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
HARMAT ENDRE: A Raszputyiii' rejtély Elet a hó felett Országszerte megkezdték a gyümölcsfák téli metszését. (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv.) Fénykép a képernyőről 2. A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egymásra, ölelik át egymást mind forróbban. Az imbolygó fény csak a szoba közepét világítja meg, a szegletek homályosak maradnak. Ide omlanak a tán- colók egymás után, a gyolcs- kötegekre. Nem, itt nem számít a „kinti” házasság, sőt — ha netán így tetőzik a téboly — a rokonság foka sem. Ez lelki frigy, amelynek a test csak kerete. És különben is: hogyan üdvözüljön az ember, ha előbb nem vezekel? És hogyan vezekeljen, ha előbb nem alázza meg magát? Raszputyint egész életében azzal vádolták, hogy ennek a szektának a tagja. Soha senki nem állapította meg pontosan, mennyi ebből az igazság. Maga az a tény azonban, hogy Oroszországban — és éppen Szibériában, éppen Verhotur- jében — volt ilyen gyülekezet, volt ilyen tanítás, legalábbis érthetővé teszi a pokrovszkcf jei muzsikra annyira jellemző különös kettősséget. 2. A FEKETE SZALON Grisa hazament Verhoturje- ből és bejelentette családjának, hogy őt most ló ideig nem látják, mert sztrannyik lesz. A sztrannyik vándorló sztarec, vagyis szent ember, afféle zarándok volt. Évszázadokon át rongyokba burkolt sztrannyikok tömege járta Oroszország útjaik Prédikáltak. Néha azt, amit az egyház tanított, néha egészen mást. Sokszor börtönbe vetették őkek eretnekpereket zú-' dítottak a nyakukba. Ilyen vándor lett Grigorij Jefimovics Raszputyin és életének ebben a viszonylag rövid szakaszában komolyan is vette, amit fogadott. Apja, Jetim, ugyan fűnek-fának hajtogatta, hogy Grisa „a lustaság zarándoka”, hogy azért hagyta el a szülői házat, mert „mindig is jobban szeretett csavarogni, mint dolgozni” — de bizonyítékok vannak rá, hogy az öreg ezúttal igazságtalan volt a fiához. Több mint háromezer kilométert általában nem lustaságból gyalogol az ember. Úgy meg még kevésbé, hogy közben rendszertelenül és keveset eszik, húst soha, még ha elvétve kínálják is vele; dohos odúkban húzza meg magát éjszakára, hogy hajnalban a kutyák koncertje közepette magányosan induljon tovább. A „külső úton”, hogy egyszer — talán évek, talán évtizedek múltán — megtalálja a „belső utat" A LÁTNOK és jövendőmondó — csak úgy nyüzsgött tőlük Szent Oroszhon — ha valaki a kopott, korán kopaszodó jogászra mutat és azt mondja: ez a fiatalember felforgatja majd először a világ egyhatodát, aztán a világot. A sok jövőbe tekintő közül Kronstadti János volt a leghíresebb. Látnoknak nevezte magát ez a pétervári pap, akinek szónoklatait hatalmas tömegek hallgatták. Szaggatott mondatok, időnként szinte teljesen érthetetlen eksztatikus kiáltások — ez volt a látnok stílusa. Ha nehéz döntés előtt állott, vagy beteg volt valaki a famíliában maga III. Sándor is elhivatta a Kronstadts. Ezt a férfiút akarta Raszputyin, az immár messze földön ismert sztarec és sztrany- nyik, megismerni, amikor 1903-ban — pontosan tíz évvel Vologya Uljanov után — Pétervárra érkezett. S amikor a pokrovszkojei parasztnak sikerült elérnie, hogy Oroszhon leghíresebb egyházi személyisége, a cár gyóntatója fogadja őt, az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kongresszusán Vologya Uljanov — most már Vlagyimir Iljics Lenin — vezetésével megszületett az első forradalmi marxista párt, a bolsevikeké. Mind a televíziós készülékek, mind a fényképezőgépek száma évről évre szaporodik a családokban. Bizonyára sokakban felmerült már az óhaj, hogy a televízió képernyőjén látott egyik vagy másik képet megörökítsék. Am a feladat nem is olyan egyszerű, legalább is addig, amíg nem ismerjük a kép készítésének a „titkát". A televíziós kép úgy jön létre, hogy a képcső fluoreszkáló ernyőjén fantasztikus sebességgel egy elektronsugár pásztázza végig a vízszintes sorokat, miközben különböző világosságit pontokat „rajzol fel". így másodpercenként 25, egyenként 625 sorból álló kép jön létre az ernyőn. Az egyes képek gyors egymásutánja szemünk tehetetlensége következtében — éppúgy mint a mozifilm nézésekor — egyesített, folyamatos képet ad. Az elektronsugár tehát másodper- venként 625X25 = 16 625-SZÖr fut végig a képernyőn, kereken 11 millió képpontot rajzolva fel! Közepes világosságé, erősen kontrasztos kép esetén jó felvételt 1:3,S rekesznyilással („blendével") és 1125-öd másodperces zársebességgel (expozíciós idővel) készíthetünk. Az 1/25-öd másodperces megvilágítási idő alatt ugyanis éppen egy teljes kép jelenik meg a televízió képernyőjén, ez idő alatt a kép mintegy „helyben áll". A fényképezéshez nem kell külön fényforrást alkalmaznunk, a képcső elegendő fényerőt' biztosit a felvételhez, ha 11/10 Din érzékenységű filmet használunk. Amennyiben 1/100-ad, vagy 1/200- ad másodpercre csökkentjük a fényképezőgép zársebességét, úgy előhívás után csupán egy részét kapjuk meg a képnek, hiszen a televízió elektromágneses sugara nem tudott „lépést tartani" a rövid expozícióval. A különféle zársebességekkel való felvételkészités egyébként minden fényképezőgép-tulajdonos számára hasznos tanulsággal is szolgálhat. E módon ugyanis könnyűszerrel megállapítható, hogy a fényképezőgép zárszerkezete pontosan működik-e, az elektronsugár sebességében nem fordulhat elő eltérés. Akinek csak egyszerűbb fényképezőgép van a birtokában, az is nyugodtan megpróbálkozhat o képernyő lefényképezésével. E gépek zárja ugyanis rendszerint 1/25- öd, vagy l/SO-ed állandó nyitást sebességre van beállítva, ami közelítően megfelel a kivánalmaknak. Ha tehát kellő érzékenységű filmet használunk, sikerülni fog a felvétel. Az ünnepi „nonstop” tv-müso- rok tehát új szórakoztatási lehetőséget is kínálnak: a fényképezést. Nagyjából ugyanebben az időben, de egészen más cél jegyében, egy másik fiatalember is járta Oroszországot. 1893-ban egy esztendővel Miklós cár trónra lépése előtt, apja viseltes felöltőjében és kalapjában Pétervárra érkezett a huszonhárom éves Vlagyimir Iljics Uljanov, hogy megpróbálja megváltoztatni a világot, amelyet gonosznak és igazságtalannak talált Tudta, hogy nemcsak a testőrség, a híres Preobrazsensz- kij-ezred áll szemben vele, hanem a földkerekség legnagyobb fegyveres ereje. Tudta, hogy egyetlen áradat seperheti el a Minden Oroszok Cárjának hadseregét — a Minden Orcszok Cárjának népe. Jót nevetett volna a sok próféta TÁNCOLÓ ASZTALOK Részlet az Ideiglenes Kormány vizsgálóbizottságának jelentéséből: „Azok a válságos idők, amelyekben Raszputyin megjelent a színen, a lehető legjobban kedveztek ,a próféta’ nagyszerű karrierjének. Az elvesztett (orosz—japán) háború, a forradalmi fellendülés hullámát követő csalódottság, a reakció előretörése fokozta a társadalomban az idegfeszültséget és — főleg arisztokrata körökben — az érzéki életet. A vallásosságnak meg az érzékiségnek e^v furcsa keveréke jelentkezett... Raszputyin kész talajra talált. . (Folytatjuk.) Kürti András : : A OUOM VILLA 8. A hang elhallgatott, a fiatalember felgyújtotta a csillárt, kikapcsolta a vetítőt, a könyvszekrényen helyére csúsztatta a rekeszt, aztán várakozóan tekintett a karosszéken üldögélő Palmerra. — Hm — jelentette ki az öregúr, de ez volt aztán minden. — Igen — mondta a paikompartos vendég gyorsan —, ne vegye szerénytelenségnek, de nekem Is az ütött szöget a fejembe, hogy félévi teljes begübózás és szüntelen munka után miért fogadta el a prof ez a tíznapos bolgár kiküldetést, méghozzá egy olyan tanácskozásra, amelyen tudományszervezési kérdések vannak napirenden, tehát az ő kutatása szempontjából semmiképp sem lehetnek fontosak. — Nem bizony — rázta meg a fejét lassan Pakner. — Igen ám — folytatta a másik —, de ez az egész kérdés megoldottnak tekinthető abban az esetben, ha ezt a szófiai utat csak amolyan kiruccanásnak tekintjük. Egyfajta ki- kapcsolódásnak, minthogy — tételezzük fel — professzorunk túljutott a munkája legnehezebb szakaszán. Mondjuk, az állatokon végzett kísérletek pozitív eredménnyel zárultak, beiktatható tehát egy kis szieszta. Hogy aztán az állatokon végzett kísérletek után következzék a legfontosabb, az ember. — Crülök — mondta Palmer —, őszintén örülök, hogy maga is rájött, miszerint a sikeres állatkísérletek után minden azon múlik, hogy Ambrózy felfedezése, találmánya, tudo- misén micsodája miként válik be az emberen. Mert nem sokat ér egy vegyszer, egy szérum, vagy bármi más, ami az állatoknál megfelelő, de az embereknél nem alkalmazható. És fordítva is lehetséges... — Minden lehetséges — mormogta magában a göndörhajú —, még az is, hogy te be tudsz fejezni egy mondatot, amit én kezdek el.„ És még nekem kelj örülnöm, hogy lépésről lépésre azért mégis előre taszigálhatlak a végkövetkeztetés felé... Hja, nehéz a fiatal tehetségeknek egyenes úton előbbre jutnlok... Még egy ilyen nem túl népes foglalkozási ágban is, mint a tudományos hírszerzés.. A látogató belső monológja alatt az öregúr ismét sétára indult ismét gyönyörködött minden fordulónál a tükörképében az ingaóra üvegajtaján. Aztán megállt a fiatalember széke előtt, hintázni kezdett a sarkain. — Az ilyen kísérletet — magyarázta oktatólag — a legtöbb tudós saját magán végzi, inkább ő vállalja a kockázatot, nehogy valaki másnak essék baja, ha a dolog rosszul sül el. Hülyeség, de ez náluk így szokás. Nekem úgy tűnik, hogy Ambrózy is a tudósoknak ebből a fajtájából való. Márpedig ha ez így van, akkor a szófiai tíz nap csak arra jó, hogy feljavítsa a kondícióját, hogy kipihenten és jó idegállapotban fogjon hozzá a kísérlethez önmagán... Követni tudja a gondolatmenetemet? A másik csupa-figyelem arccal biccentett. Nehezen ugyan, de tudja. — Rendben, akkor tovább inehetünk. Mire használja fel ezt a tíznapos távollétet egy szerelmes nő, aki tisztában van vele, hogy a barátja mire készül, hogy esetleg ott hagyhatja a fogát? Arra, hogy keres egy öngyilkosjelöltet, aki amúgy is végezni akar magával. Ezt aztán sírással, női praktikákkal ráveszi, hogy játssza el a kísérleti nyúl szerepét, neki úgyis mindegy. — Fantasztikus! — kiáltott fel a göndör.-, hajú. — Ez a vaslogika... ez egyszerűen zseniális! — Ugyan, szimpla következtetés — hárította el a bókot az öreg de tokája remegett a boldogságtól. A mi hivatásunk legfőbb kelléke. Helyükre kell rakni a mozaikdarabkákat és össze áll a tabló. Persze, érezni, tudni kell, hogy mit hová? Elismerem, ehhez kell némi érzék, intuíció. Eljutottunk tehát egy erősen valószínű feltevésig: az az Andrea, amilyen rámenős, a professzora visszatéréséig rendelkezésére álló három nap alatt puhára' főzi a hídon szerzett ismerősét és amikor Ambrózy megérkezik, tálcán nyútja itt neki. Tessék, lehet vele kísérletezni! Következésképpen a mi feladatunk az, hogy legyünk türelemmel még három napig várjuk meg Ambrózyt és utána kísérjük fokozott figyelemmel az egész triót. — Persze, (természetesen — helyeselt alig palástolt bosszúsággal a fiatalember. — Ezt kell tennünk, ha a másik lehetőséget eleve kiiktatjuk. — Miféle másik lehetőség? (Folytatjuk-) *
