Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

(Folytatás a 2. oldalról.) A keresők és eltartottak ará­nyának változása az egyes családtagokat eltérően érin­tette. Ez a családonkénti jö­vedelmeket ugyancsak diffe­renciálta. 1969-ben a mezőgazdasági munkával kapcsolatos pénz­bevételek, amelyek a paraszti jövedelmek több. mint felét teszik ki, 9 százalékkal, reál­értéken 7 százalékkal nőttek. A mezőgazdasági népesség sa­ját termelésből származó fo­gyasztása évek óta fokozatosan csökken. A saját termékek fo­gyasztását fogyasztói árakon magában foglaló egy főre jutó paraszti reáljövedelem 1969- ben 5 százalékkal emelkedett. A harmadik ötéves terv ed­dig eltelt időszakában a la­kosság fogyasztása folyamato­san emelkedett. A mennyiségi fejlődésen túl­menően kedvező irányban vál­tozott a fogyasztás szerkezete is. Az élelmiszer-fogyasztás aránya évről évre csökkent, az iparcikkeké pedig nőtt. Csak­nem valamennyi szükséglet ki­elégítésében egyre nagyobb szerepet kaptak a jobb, kor­szerűbb termékek. Az élelmi­szer-fogyasztáson belül pl. az alapanyag-felhasználás 1969- ben — az előző három évhez hasonlóan — viszonylag las­san, kb. 2 százalékkal emel­kedett. Ugyanakkor a maga­sabb feldolgozottsági fokú élelmiszerek forgalma jelen­tősen nőtt (pl. a húskészít­ményeké 17 százalékkal, a tej­termékeké 11 százalékkal; a süteményeké, tésztáké, 11— 14 százalékkal, a zöld­ség- és gyümölcskészít­mények 16 százalékkal.) Továbbra is gyors volt a dé­ligyümölcs, a csokoládé, a ka- Kuo, a fűszer, az íUu, a kávé es a cigaretta fogyasztás nö­vekedése, az utóbbiakon belül bővült a választék, a keres­let á jobb, a korszerűbb ter- mékeK felé tolódott el. A ruházati cikkek forgalma a korábbi években viszonylag lassan emelkedett és a lassú emelkedést is átmeneti visz- szaesések szakították meg. A 3. ötéves terv első négy évé­ben a lakosság kiegyensúlyo­zottan, évenként kb. 7 száza­lékkal növelte ruházati cikk vásárlását. Az 1969. évi 6—7 százalékos volumen növeke­déséből 2—3 százalékot az tett ki, hogy a vásárlók — rész­ben az életkörülmények javu­lásával összefüggésben — na­gyobb arányban vásároltak jobb, korszerűbb, igényesebb termékeket, mint korábban (kártolt szövet helyett fésűs­szövetet. olcsó pamutáru he­lyett szintetikus anyagból ké­szült pulóvereket, ingeket stb.) előfordult azonban, az is, hogy egyes keresett, olcsóbb termékek nem voltak kapha­tók. A tartós fogyasztási cikkek forgalma 1969-ben — a ko­rábbi évektől eltérően — alig emelkedett. A mérsékelt emel­kedés arra vezethető vissza, hogy a személygépkocsi-, a motorkerékpár- és a televízió­eladás kisebb volt, mint 1988- ban. Személygépkocsiból a kí­nálat csökkent, televízióból elsősorban a kereslet, bár a kínálat sem volt mindig meg­felelő. A többi tartós fogyasz­tási cikk együttes forgalma 1969-ben is dinamikusan (kb. 15—20 százalékkal) emelkedett. A tartós fogyasztási cikkek állománya 1960 óta, de az utolsó négy évben is jelentő­sen gyarapodott. 100 háztartásra jutó állomány villamos mosógép villamos porszívó villamos hűtőszekrény televízió (előfizetők száma) motorkerékpár személygépkocsi 1969-ben a kiskereskedelem — összehasonlítható árákon számolva —, 8 százalékkal több árut adott el, mint 1968-ban és 37 százalékkal többet, mint 1965-ben. 1965-höz képest bő­vült a bolthálózat és a keres­kedelmi dolgozók száma is, de kisebb arányban (6, ill. 13 szá­zalék), mint a forgalom. Jelentős forgalomnövekedés mellett egyes termékekből időnként hiányok voltak. A koranyári időszakban kevés és drága volt a zöldség és a gyü­mölcs. Az év második felé­ben egyes hónapokban nem volt elegendő hús, zsír és ét­kezési szalonna, tüzelő és ce­ment. Hiányos volt több eset­ben a ruházati cikkek, külön­böző apró közszükségleti cik­kek kínálata is. A gazdaság- irányítás és a vállalatok az év második felétől kezdve már törekedtek a hibák felszámo­lására, megfelelő mennyiségű és összetételű árumennyiség beszerzésére. Az iparvállala­tok és a kereskedelem szerző­dései az áruellátás javulásá­ra utalnak. Az áremelkedés belül ma­radt az 1969. évi népgazdasági tervben megengedett IV2—2 százalékon. Az árak az eladott cikkek 6 százalékánál csök­kentek, 71 százalékánál lé­nyegében változatlanok ma­radtak, 10 százalékánál 2—5 százalékkal, 13 százalékánál mo. (darab) 1965. 1969. év végén szept. 30. 14,7 37,2 50,6 3,5 14,7 27,0 1,2 8,? 25,2 3,4 26,7 48,1 12,5 17,0 1,0 3.2 5,8 pedig több mint 5 százalékkal emelkedtek. A fogyasztói árak változása 1969 folyamán Időszakonként és árucsoportonként különböző volt. A munkások és alkalma­zottak által vásárolt élelmi­szerek és élvezeti cikkek közül pl. az egész évben fogyasztott termékek (kenyér, liszt, tej, vaj, hús, kávé, kakói italáru, stb. ára) az év folyamán nem változott. Az idénycikkek ára (burgonya, zöldség, gyümölcs, tojás, stb.) az első félévben lényegesen magasabb, a máso­dik félévben pedig alacsonyabb volt, mint 1968 megfelelő idő­szakában. Éves átlagban e cikkek árszínvonala 2 száza­lékkal haladta meg az előző évit. Az Idénycikkek 1968. évi átlagos árszínvonala több mint 6 százalékkal magasabb volt az előző évinél. Mivel az idénycikkek az összes élelmi­szer- és élvezeticikk-vásárlás- nak 10—15 százalékát teszik ki, áremelkedésük az élelmi­szerek általános árszínvonalát csak kis mértékben érintette. Az iparcikkek közül első­sorban a ruházati cikkek — ezen belül is külön a cipők, a kabátok, a szőnyegek, a női és leányruhák, a fiúöltönyök — ára emelkedett. Az év egé­szét tekintve a ruházati cik­kek árszínvonala nem egészen 3 százalékkal, a vegyes ipar­cikkeké kb. 2 százalékkal volt magasabb az 1968. évinél. Népmozgalom, egészségügyi, szociális és kulturális ellátás Az élve születések száma 1969-ben 154 000 volt, valami­vel kevesebb, mint az előző évben és 21 000-rel több az 1965. évinél. Az élveszületési arány, amely az 1960-as évek első felében rendkívül ala­csony volt, 1968-tól 1968-ig kis mértékben emelkedett, 1000 la­kosra 1988-ban 15,1 élve szü­letés jutott, 1969-ben pedig 15. A halálozások száma az utóbbi években kissé emelke­dett, ami az idősebb korosztá­lyok arányának növekedésével függ össze. 1969-ben 117 000-ren haltak meg, az 1000 lakosra jutó halálesetek száma 11,3 volt. A születéseik és halálozások különbözete, a természetes szaporodás 1969-ben kb. 37 000 volt, az 1000 lakosra jutó ter­mészetes szaporodás 1931— 1965. évek átlagában 3,0 ezre­léket, 1967—1969. években évi 3,8 ezreléket tett ki. 1969-ben javult a lakosság egészségügyi ellátása. A kór­házi ágyak száma 900 darab­bal, az orvosoké 800 fővel nőtt az év folyamán. Az általános iskolai tanulók száma az 1969—70-es tanév elején 1 178 000 volt, valamivel kevesebb az előző évinél. Az egy tanerőre jutó tanulók szá­ma 20-ról 19-re csökkent. A felső tagozatos tanulók 94 szá­zaléka szakrendszerű oktatás­ban részesül. A középiskolák nappali ta­gozatán a 15—18 éves korúak közei egyhamnada, 230 000 fő tanul, Az 1969/'70-es tanévben tovább csökkent az általános gimnáziumban és nőtt a szak- középiskolákban tanulók ará­nya. A középiskolai tanulók csaknem 60 százaléka leány. 1969/70. tanévben a szak­munkástanulók száma 224 000 fő volt, 12000 fővel, 6 száza­lékkal több, mint az előző tan­évben. A leánytanulók aránya emelkedett és megközelítette a 25 százalékot. 1969-ben a szakmunkástanulók közül kb. 60 000-en tettek szakmunkás­vizsgát, valamivel többen, mint az előző évben. A vizs- gázottak 45 százaléka vasipari, csaknem 20 százaléka könnyű­ipari, 13 százaléka építőipari. 9 százaléka mezőgazdasági szakmunkás lett. (Ezenkívül az év folyamán több mint 10 090 felnőtt tett szakmunkásvizs­gát.) A felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma az 1969/70. oktatási év elején 78 990 fő volt. Ezen belül a nappali ta­gozaton tanulók száma (53 240 fő) az előző évhez képest emelkedett, az esti és levelező tagozatokra járóké valamelyest csökkent. A hallgatók három­negyede egyetemeken és főis­kolákon, egynegyede pedig felsőfokú technikumokban, ill. óvónő- és tanítónőképző inté­zetekben tanul. A felsőokta­tásban résztvevők 42 száza­léka nő, arányuk különösen a pedagógiai, orvosi és közgaz­dasági szakokon magas. A fel­sőoktatási intézményekben 1969-ben összesen 17 800-an, a nappali tagozatokon 10 500-an szerezte^ diplomát. A felsőoktatási intézmények hallgatóinak 85 százaléka kap ösztöndíjat, illetve egyéb rend­szeres társadalmi juttatást, há­romnegyed része kedvezmé­nyes étkeztetésben részesül és közel fele diákotthonban lakik. A mozilátogatások száma 1969- ben 82 millió volt, valamivel kevesebb, mint az előző év­ben. A rádióelőfizetőit száma 1969. év végén meghaladta a 2,5 milliót. A rádiókészülékek száma ennél is nagyobb volt, mivel az utóbbi években a táskarádió elterjedésével meg­nőtt a több készüléket üze­meltető előfizetők száma. Az év végén a televízióelőfizetők száma csaknem 1,6 millió volt. Az 1000 lakosra jutó előfize­tők száma az 1965. év végi 82-ről, illetve az 1968. év végi 136-ról 1969-ben 155-re emel­kedett. Budapest, 1970. február 3. „Különös figyelemmel kísérjük a Tolna megyei beruházásokat” Dél-dunántúli építővállalatok vezetőinek tanácskozása Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium tegnap, dél-dunántúli építőipari vál­lalatok vezetői részére tájér- tékezletet tartott Szekszárdon. Az értekezleten részt vettek Baranya, Fejér, Somogy, Tol­na, Zala és Vas megyék ál­lami építőipari vállalatainak igazgatói, párt- és szakszer­vezeti bizottságainak titkárai; a minisztérium képviseleté­ben Padányi Mihály felügye­leti csoportfőnök és dr. Ke­resztúri Sándor főosztályve­zető. A MSZMP KB. gazda­ságpolitikai osztályát Bózsa István az osztály munkatársa, a minisztérium pártbizottsá­gát Pócza Bajos pártbizottsá­gi titkár képviselte. Képvi­seltette magát az építője szak- szervezetének központi veze­tősége is. A tanácskozással kapcsolat­ban Padányi Mihály elvtárs­nak tettük fel kérdéseinket — Miért Szekszárdot válasz­tották a tanácskozás színhe­lyéül? — A minisztériumban az a gyakorlat, hogy kisebb kol­lektíva előtt beszéljük meg a soron lévő fontos teendő­ket. Egy-egy kérdésről min­dig ott tanácskozunk, ahol a helybeli vezetők tevékenysége a legtöbb pozitív dolgot mu­tatja. így a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat tu­lajdonképpen abban a hely­zetben van, hogy a mai ta­nácskozás témájával kapcso­latban szinte gyakorlati be­mutatót is tud tartani. — A tanácskozás fő tárnájá­ról is hallhatunk valamit? — Valamennyi itt résztve­vő igazgató és vezető már tudja mi lesz vállalata idei feladata. Most egyeztetni sze­retnénk a programot, hogy azonos, vagy közel azonos fejlesztés párhuzamosan ne legyen. A Központi Bizott­ság, az országgyűlés különös hangsúllyal foglalkozott az építőiparral. Ezekből az inst­rukciókból, feladatokból in­dulunk ki mai tanácskozá­sunkon, azt szeretnénk elér­ni, hogy a minisztérium vé­leményét kritikusan fogadják, értékeljék a tanácskozás részt­vevői, elmondják a jelenlé­vők a mi intézkedéseinkkel kapcsolatban álláspontjukat. Számunkra a vállalatok ve­zetőinek véleménye nélkülöz­hetetlen. — Padányi elvtárs szeretnénk részletesebben informálódni, ho­gyan értékeli a minisztérium a Tolna megyei Állami építő­ipari Vállalat tevékenységét? — Az a véleményünk, hogy a legdinamikusabb fej­lődés Tolnában tapasztalha­tó. Az itteni vezetők bátran kezdeményeznek, nyúlnak az új módszerekhez; a lehetősé­geket nemcsak feltárják, fel­ismerik, hanem fel is hasz­nálják. Például kiválóak a Tolna megyei vállalat ered­ményei az előregyártott ele­mek alkalmazása, és a mély­építés gépesítése tekinteté­ben... Ezért várható, hogy a fejlesztés is itt gyorsabb ütemű, nagyobb mérvű lesz, mint más ÉVM-es vállala­toknál. —! A vállalat fejlesztésére va­lóban szükség van mert Tolna megyében az utóbbi években megszaporodott a nagy beru­házások száma, s a lakosság kíváncsian figyeli az építő­ipari vállalat erőfeszítéseit. — Mi is különös figye­lemmel kísérjük a Tolna me­gyei beruházásokat. Tudjuk, hogy április 4-én avatni sze­retnék a szép művelődési otthont; a vadászati világ­kiállításra szállodákat kell építeni. Szóval nem vesszük le figyelmünket a Tolna me­gyei vállalatról. Ez a mai tanácskozás is minden bizony­nyal új együttműködési le­hetőségekét’ tár fel a válla­latok között, és amennyiremi ismerjük a Tolna megyei ve­zetőket, bízunk benne, a le­hetőségeket megragadják, hogy a vállalat gyorsabb ütemben fejlődjék, a beru­házásokat mielőbb megvaló­sítsák — fejezte be nyilat­kozatát Padányi Mihály. —Pj­A négy nagyhatalom képvi­selői hétfőn New Yorkban Armand Berar.í francia ENSZ- képviselő rezidenciáján tar­tották a közel-keleti helyzet rendezésére vonatkozó 25. ta­nácskozásukat. A háromórás megbeszélés részleteiről ezúttal sem adtak ki tájékoztatót. Szóvivők mindössze annyit voltak haj­landók elárulni, hogy a ta­nácskozásokat tíz nap múlva folytatják. * A dél-vietnami kormány be­jelentette, hogy a holdújév alkalmából 24 órás tűzszünetet tartanak, amely február 5-én helyi idő szerint tíz órakor kezdődik. Az amerikai ható­ságok beleegyeztek a tűzszü­netbe. Mint ismeretes, a sza­badságharcosok a holdújévet négynapos tűzszünettel ünnep­ük, amely a helyi idő szerint csütörtökön reggel, magyar idő szerint szerdán éjfélkor kezdődik. • A Magyar Tudományos Aka­démia idei — sorrendben 150. — év- közo'rVr'se kedden meg­kezdte tanácskozását az Aka­démia dísztermében. Az ün­nepélyes megnyitáson részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra és Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke. Az Aka­démia tagjain kívül nagy számban voltak jelen a tu­dományos élet ismert szak­emberei, az Akadémia kuta tó- intézeteinek munkatársai. * Pozsonyban ülést tartott a Szlovák Kommunista Párt köz­ponti bizottságának elnöksé­ge. Megvitatták azokat a po­litikai és szervezeti intézke­déseket, amelyek révén bizto­sítani lehet a CSKP KB leg­utóbbi plenáris ülésén hozott határozatok teljesítését és elő­készítették a Szlovák K P Központi Bizottságának ese­dékes ülését. Az elnökség fog­lalkozott szervezeti és káder- kérdésekkel is. * Pasid Karami libanoni mi­niszterelnök befejező 4.8 órás kairói látogatását és hétfő es­te visszaérkezett Bejrutba,

Next

/
Oldalképek
Tartalom