Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-28 / 50. szám

Házastársak viszálya Zomba—Hőgyész Befejeződött a népszámlálás utóellenőrzése Jó pár éve sok kisebb föld­művesszövetkezet egyesült, s így alakultak ki a mai, vi­szonylag nagy szövetkezetek (bár maradt néhány kis fmsz is). Zomba és Hőgyész föld­művesszövetkezeti tagsága is egyesült, a tagok úgy mond­ják, hogy „házasságot kötöt­tek”. Ez a házasság azonban sok viszállyal jár: kisebb­nagyobb hullámokban felszín­re csap a zombaiak elégedet­lenkedése. Ehhez tudni kell, hogy az fmsz központja Hő­gyész. Annak idején a zom­baiak megszavazták ugyan az egyesülést, de az embernek utólag az az érzése, hogy még­sem tapsoltak és tapsolnak neki. Esetenként még olyan hangok is hallatszottak, hogy külön kellene válni Hőgyész- től, és mással egyesülni, vagy önállóan tevékenykedni. Kinek van igaza, mi a való­ságos helyzet? Az egyesülés elkerülhetet­lenségét nem lehet vitatni. A régi mechanizmus is mind in­kább megkívánta az erők koncentrálását, most pedig valósággal létérdekké vált. Nem véletlen, hogy a • föld mű vessző vetkezetek ne­gyed százados fejlődését az állandó egyesülési, koncentrálódási tendencia jellemezte. A jelenlegi, kis számú és a sok kis földszövöt egyesítő 19 szövetkezet kialakulása össz­hangban volt a tevékenység alapját képező kereskedelem- fejlődési törvényszerűségek­kel. A vidéki igények rohamos növekedése a hálózat gyors korszerűsítését, és ezzel pár­huzamban az áruellátás szá­mottevő javítását tette szüksé­gessé. Ehhez új szervezeti és technikai feltételeket kellett teremteni: szükségessé vált a helységek súlypontozása, és ennek alapján kereskedelmi gócok kifejlesztése. Azt a népgazdaság, ezen be­lül a földművesszövetkezeti mozgalom, nem bírta volna el, már eleve, hogy minden köz­ség kereskedelmi és vendég­látó hálózata egyformán fej­lődjön. De azt a különféle té­nyezők sem indokolták volna: az egyik település életképes, fejlődik, a másik — a többség r— pedig a sorvadás korát éli. Mivel minden fejlesztést hosszú távlatokra alapoz­nak, nagyon helyesen, a fejlődő településeket je­lölték ki kereskedelmi gócnak is. így vált azzá Simontornya, Dunaföldvár, Bátaszék, stb. Hő­gyész is!!! Hőgyész is energi­kusan fejlődő község. Arról nem is beszélve, hogy Hőgyész kereskedelmi életének több évszázados hagyománya van: az mindig a legvirágzóbbak közé tartozott Tolna megyé­ben. Természetszerűen kíván­kozott az egyébként is meg­lévő kereskedelmi centrum­jelleg további táplálása. És az is, természetes tendencia volt Hőgyész és más nagy­községek esetében, hogy a földszöv-központok is ott ala­kultak ki. Zomba minden tekintetben hátrányosabb alapadottságok­kal rendelkezett, semmi sem indokolta volna, hogy Hőgyész helyett központ legyen. Az új földszöv-hálózat ismeretében tudomásul kell venni, hogy Zombának nemigen volt más — jobb — lehetősége. Zomba központú szövetkezet már ele­ve nem fejlődhetett ki, a más szövetkezetekkel való egyesü­lés pedig ugyanilyen másodla­gos szerepet eredményez, ön­állósulás ? A hőgyészi fmsz évi nye­resége 1,6—1,7 millió fo­rint. Ennek a 70 százaléka Hőgyészen, s a közvetlenül hozzá orientálódó közsé­gekben képződik és csak 30 százalék a zombai kör­zetben. Ez olyan kis összeg, hogy semmi reális alapja sincs az önállósulási gondolatnak. Az objektív helyzetből fa­kad, hogy a fejlesztés már eleve nem lehet azonos szintű, s annak a kívánása enyhén szólva demagógia. Az áruházat felelőtlenség lett volna Zom- bára és nem Hőgyészre épí­teni. Mindehhez persze tudni kell azt is, hogy az arányok­nak megfelelően Zombán is fejlesztik a hálózatot, ott is több színvonalas egység talál­ható, de irreális arról beszél­ni, hogy Zomba mikor éri el a hőgyészi szintet. Az áruellátásban már más a helyzet. A zombai boltok áruellátása semmivel sem rosz- szabb, mint a megfelelő hő­gyészi boltoké. Az fmsz veze­tősége már azért sem tenne hátrányos megkülönböztetést, mert akkor Zombáról nagyobb vásárlóerő áramlana Bony- hádra és Szekszárdra, már­pedig a házon belüli gazda­sági érdek éppen az, hogy helyben lekössenek lehetőleg minél nagyobb vásárlóerőt. A néhány napos búzadarahiány igaz volt, megtörtént. Másból is előfordult már hiány. De ez semmiképpen sem magya­rázható a rossz házassággal. Sajnos, az általános kereske­delmi ellátottság ma még nem mentes ilyen apró-cseprő hiá­nyosságoktól. Hasonló ellátási problémák Hőgyészen is épp­úgy előfordulnak. Egyébként, amikor Zombán és Hőgyészen jártunk, tapasztalhattuk, hogy lényeges árucikkekből — zo­máncedényből — Zombán jó volt az ellátás, Hőgyészen pe­dig mutatóban sem akadt. A A VII. megyei küldöttgyűlés előkészületei Négyévenként hívják össze az áfész-ek megyei küldött- gyűlését, sorrendben most a hetedik esedékes. Ennek a küldöttgyűlésnek — összehí­vását március második felére tervezik — különös jelentősé­get a'd, hogy átfogóan kell ér­tékelnie a szövetkezeti élet megannyi változását, az új gazdasági feltételeiket, s ennek alapján megvitatni és jóvá­hagyni a most kidolgozás alatt levő alapszabályt. Jelen­tőségének megfelelően máris folynak az előkészületei. A napokban megalakult a VII. megyej küldöttgyűlést előké­szítő bizottság a különböző szervek képviselőiből. A kül­dötteket — szám szerint' ki­lencvenet — már megválasz­tották a helyi gyűléseken, ösz- szehívták a választmányt, hozzáláttak az előterjesztendő anyag összeállításához. A VII. megyei küldöttgyű­lést 2 napra tervezik, s jogi­lag ezzel jön létre az új me­gyei érdekképviseleti szerv js. Készül az első részletes tanulmány Külön adatgyűjtés a 90 éven felüliekről hőgyészi áruház vezetője, Bánfai Ádám mesélte, hogy amikor a zombai boltos náluk körülnéz, s talál olyan árut, amire az ő boltjában szükség lenne, minden további nélkül átadják neki. Hőgyészen nem volt nagyképernyős tv, Zom­bán árusították. A legutóbbi árengedményes vásárra a kisebb készlet­tel rendelkező zombai bolt kockázati alapot kapott, mint a hőgyészi áruház. A zombai szénosztási histó­ria is megtörtént. De az sem valami hátrányos megkülön­böztetés miatt, hanem a szö­vetkezet kényszerhelyzete okoz­ta. Ma már nehéz rekonstruálni az egyesülés részleteit. Lehet, hogy akkor túlzottan érvénye­sült a felsőbb szervek mecha­nizmusa. Egy azonban bizo­nyos: az egyesüléssel minden­képpen jól járt Zomba, nincs oka az elégedetlenkedésre. Kü­lönösen akkor, ha még azt is számításba vesszük, hogy az fmsz főbb gazdasági mutatói Zomba nélkül majd minden évben jobban alakultak volna. BODA FERENC Befejeződött a népszámlálás egyik hagyományos részmun­kája, az összeírás utóellenőr­zése — közölték ■ a Központi Statisztikai Hivatalnál. Az or­szág 400 körzetének körülbe­lül 25 OOO lakosát — az ösz- szes népességnek egynegyed százalékát — újból felkeres­ték a számlál óbizt osok, s meg­ismételték az összeírást. Az újólag kitöltött kérdőíveket most összehasonlítják a janu­ár 2—12. között gyűjtött sze­mélyi adatokkal, s a két ösz- szeírólap egyeztetéséből meg­állapítják, milyen eltérések vannak, illetve mennyire meg­bízhatók az eredeti összeírás adatai. Egyébként megkezdődött a népszámlálás első, részlete­sebb tanulmányának előkészí­tése. Ennek egyik érdekessége, az úgynevezett mintavételi el­járás alkalmazása. Ugyanis a népszámlálás, teljes anyagá­nak feldolgozása körülbelül három évig tart, tehát a min­den kérdésre választ adó adat- gyűjtemény előreláthatólag csak 1972 végén készül el. A népgazdasági és egyéb terve­zésnek azonban — különösen a negyedik ötéves terv elő­készületeit figyelembe véve —4 már jóval korábban szüksé­ge van megbízható adatokra. Ezt hivatott megoldani az egy­százalékos mintavételi eljárás. Az összeírás telje® anyagából tehát kiemelik minden száza­dik kérdőívet, azaz ezt a rész­anyagot gyorsított ütemben feldolgozzák, s Ilyen módon ez év végére a legfontosabb adatokat országos és megyék szerinti összesítésben is közöl­ni tudja a KSH. Kezdetét vette egy másik érdekes munka is: az ország 90 éven felüli lakosainak ada­tait külön kigyűjtik, s rész­letesen megvizsgálják. A leg­idősebbeket — száam% a mos­tani összeírás szerint országo­san körülbelül 8000 — szin­tén újból felkeresik az össze­írok, kikérdezik őket életkö­rülményeikről, egészségi álla­potukról, megtudakolják tő­lük, mivel foglalkoztak életük során, milyen a környezetűk, lakásviszonyaik stb. Érdekes­ség, hogy míg a legújabb sta­tisztika szerint országos átlag­ban ezer férfire 1067 nő jut, a 90 éven felülieknél már csak­nem kétszere® a nők szám­aránya. (MTI) Szőnyegszövő asszonyok... A szép otthonért Az elmúlt év őszén, októ­berben 22 mázai asszony irat­kozott be a kultúrház sző­nyegszövő-tanfolyamára, ami­nek vezetésére dr. Németh Pálné, a megyei népművelési tanácsadó szakreferense vállal­kozott. öt hónap telt el az­óta, hátra van még a „szor­galmi” időből egy egész hó­nap. Létszámban megfogyat­koztak, de tanulási kedvben csak gyarapodott az a tizen­hét asszony, aki hetenként egy alkalommal legalább olyan buzgóságtól vezettetve jelent meg a foglalkozásokon, mint­ha távollétüket igazolni kellett volna. Tulajdonképpen csak a sző- nyegszovés tudományának megszerzésére indult a tanfo­lyam. De a „tanmenetben” végül helyet kapott egyéb is, ez a magyarázata annak, hogy a március végére tervezett há­zi kiállítás nem csak az itt készült szőtteseket mutathatja be, hanem a legkülönfélébb kézimunkákat is. így, hímzett mellényeket, szűrrátéteseket, különféle garnitúrákat. A leg­sikerültebb darabok útja to­vább vezet, a megyei pályá­zatra, majd csak azután ke­rülnek vissza a mázai ottho­nokba. — És mi lesz a sorsuk a sző­nyegszövő-rámáknak? Nyug­díjba mennek jövő őszig? A válaszok azt ígérik, hogy nem. Nehéz is abbahagyni az otthonszépítő művészetet, ami­be belekóstoltak. Készült itt nem is egy olyan szőttes, dísz­párnának, könyvborítónak, vagy faliszőnyegnek szánt munka, amelyik nyugodtan ki­kerülhetne bármelyik népmű­vészeti vagy házi iparművé­szeti bolt kirakatába. Toron- tálik, subák, perzsák, és a tet­szetős szúrnák volt a hivata­los „tananyag’. És kísérlet­képpen gyapjúval készített sárközi szőttes, amiről min­denki úgy tudta eddig, hogy nem szőhető rámára. Radics Ferencnének ebhez volt ked­ve, amit a tanfolyamvezető még szított is. Az eredmény, kiváló! A nagyon munkaigé­nyes darabból táska készül. Hárman a szőnyegkészítők közül, háttérben az legsikeresebb munkadarabbal... egyik Póli Ferencné faliszőnyegén zöld mezőben sárga nap lán­gol. Absztrakt napocska amit a játékos képzelet megannyi másnak is láttathat. Steib J>- zsefné egy szűrrátétes mel­lényt remekelt, most könyv­borítót sző. Emitt egy mellény­ke, kalocsai mintával. A ma­ma ajándéka lesz. Ahogy a mellényke méreteit nézem, 5— 6 éves hölgy pompázik maid benne, bizonnyal büszkén, hi­szen más az, amit készen le­het vásárolni és más, amit az anyukák készítenek gonddal és szeretettel. A szőnyegszövő-rámákat a férfiak készítették, na"v szak­értelemmel és igyekezet­tel, de azért se vége, se hossza az ugratásnak. Egyik asszonyka mesélte ne­vetve, hogy az ura alig vár­ja már a szőttes párna elké­szültét, mert úgy véli: — .Jó lesz odalent a bányá­ban! Ráülni... — Hát még mit nem. Ott­hon ennek a helye! Igaz? Márciusban még négy alka­lommal ülnek össze a szőnyeg- szövők a k.ütúrház barátságos . olvasótermében. A tanfolya- . mot hatásosan záró kiállítások után pedig meggyőződésem szerint úgy búcsúznak okta­tójuktól, hogy ősszel vissza várják. — óa — MC HELY­ÁTHELYEZÉS! Debulay János szekszárdi lakatosmester ezúttal értesíti vevőkörét, üzletfeleit, hogy a Gemenc-szálló építése céljából lebontásra került régi házából átköltözött a vasútállomás melletti POLLÄCK MIHÁLY UTCA 14. SZÁMÚ, A MALOMMAL SZOMSZÉDOS HÁZÁBA, ahol kisipari lakatosüzemét folytatja. TELEFONSZÁMA A RÉGI: 12—429. (366)

Next

/
Oldalképek
Tartalom