Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Együtt a műszaki haladás útján Előkészületben a Trabant-kooperáció — Magyar közreműködéssel épül a drezdai metro — Széles körű munkamegosztás Magyarország és az NDK* között a gépiparban Hazánk és az NDK között eddig több mint 30 szakosítá­si, kooperációs és közös kuta­tási szerződés megkötésére ke­rült sor. Ezek több száz ter­mék, illetve kutatási téma kooperációját körvonalazzák. A legkiterjedtebb együttműkö­dés a közúti járműgyártásban alakult ki. Az NDK városi és közúti autóbuszigényeit kizá­rólag Magyarországról fedezi, s napjainkban már több mint 10 000 Ikarus autóbusz közle­kedik az NDK útvonalain. Jelenleg évente mintegy 1500, a következőkben pe­dig 2000 autóbusz szállítá­sára kerül sor. Ezzel szemben hazánk személy­gépkocsi-importjának kö­rülbelül felét az NDK-ból H szerzi be. Most újabb tárgyalások foly­nak nagy horderejű Trabant- gyártási kooperációról. Az ed­digi elképzelések szerint a magyar ipar átveszi a Trabant gépkocsik sebességváltóinak és fékberendezéseinek gyártását, s így az NDK-ban felszabadult kapacitások további gépkocsik szerelésére nyújtanának lehe­tőséget. Az eddigiek szerint a magyar ipar teljesen berendez­kedik ezeknek az alkatrészek­nek gyártására, s évente mintegy 150 000 sebességváltót és fékberen­dezést szállít az NDK autógyárának. így valamennyi Trabant gép­kocsit magyar berendezésekkel láthatják el. Ha ez a kooperá­ció létrejön, — a szállítások ellenértékeként —, évente mintegy 10 000 darab Trabant gépkocsit kapunk. A nemzetközi együttműkö­dés mintapéldájaként emlege­tik a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár és a lipcsei Boden­bearbeitungsgeräte Werk kö­zött a mezőgazdasági gépek gyártásában létrejött kooperá­ciót. A két fél a kutatástól a műszaki fejlesztésen át a gyár­tásig, minden fázisban együtt­működik : közösen készítették el a különböző növényvédő- szer-gépcsaládok mintapéldá­nyait. A prototípusok kipróbá­lása már megkezdődött, s en­nek alapján döntenek majd arról, hogy — az adottságok­nak megfelelően — melyik gyár, milyen típusú berende­zések sorozatgyártására ren­dezkedjék be. A két ország szerszámgép- gyártó ipara tízfajta gép sza­kosításában állapodott meg. Számottevő az együttműködés a híradástechnikában is, ahol többféle fénycső, speciális adó­cső és híradástechnikai beren­dezés gyártását szakosították. A műszeripar legjelentősebb együttműködését a Magyar Optikai Művek és a Zeiss- művek alakította ki. Ez az együttműködés tette lehetővé, hogy a magyar műszeripar nap­jainkban már nagy szériá­ban és a Zeiss színvonalán álló minőségben állíthatja elő szemüveglencséit. Az Irodagép és Finommecha­nikai Vállalat a Secura-cégtől az A—20 típusú pénztárgépek teljes gyártási dokumentáció­ját vette át, s néhány éven belül évi 14 000 darab ilyen tí­pusú pénztárgép előállítására rendezkedik be. A közelmúlt-1 ban újabb megállapodás is született, amely szerint a ma­gasabb műszaki színvonalon álló KL—35 típusú pénztár­gépek teljes gyártását is a ma­gyar vállalatnak adja át a Secura. A program szerint 1973-ban indul a termelés és 1975-ben már várhatóan mint­egy 10 000 ilyen korszerű pénz­tárgép készül a magyar válla­latnál. A gyártással együtt az exportjogot is a magyar vál­lalatra ruházzák. A gumiiparban létrejött együttműködés lényege: a két ország üzemei meg­osztották egymás között az autóköpeny gyártását. Gyümölcsöző együttműködés alakult ki az orvosi műszer­gyárak között is, — csehszlo­vák partnerekkel közösen — komplett kórházi berendezések és kész kórházak exportjára is vállalkoznak. A gyógyszer- iparban magyar—NDK kuta­tási megállapodás született; az egyes gyógyszérek kutatásával kapcsolatos munkát meg­osztották, hogy a rendelke­zésre álló erőket jobban hasz­nosíthassák. A magyar építőművészetet is mindinkább megismerik az NDK-ban, hiszen számos vá­rosrész, kórház, üzemi és irodaház épült már magyar tervek szerint. A rostocki Warnow-hidat is magyar ter­vek alapján építik, éppúgy, mint például a berlini Alexan­derplatz aluljáróját. Már foly­nak a tárgyalások a két or­szág szakértői között arról az elgondolásról, hogy a drezdai metró tervezé­sével és esetleg építésével is a magyar szakembere­ket bíznák meg. A műszaki-tudományos együtt­működés kiterjed a mezőgaz­daság szinte minden ágára is. 14 magyar és 11 NDK kutató- intézet között született együtt­működés és különösen a nö­vénynemesítés terén találunk kiemelkedő eredmértyekét. Az NDK éghajlata például ke­vésbé alkalmas vetőmagok termesztésére, ezért az NDK mezőgazdasága a szükséges ve­tőmagot jórészt Magyarország­ról szerzi be. N. L. m-yebruár 3-án aranyla- / kódúimat tart Hő- i gyászén két német­ajkú házaspár. Annak ide­jén — 1920. február 3-án — is egy napon, egy he­lyiségben tartották esküvő­jüket, mert a két házas­párból az egyik férj és az egyik feleség édestestvér. Bruckbacher Márton Volk- mann Erzsébettel, Gungl Ferenc pedig Bruckbacher Máriával kötött házasságot éppen fél évszázaddal ez­előtt. Bekopogtattunk mindkét családhoz. Gungl Ferenc bácsi fia­talos léptekkel siet a vá­ratlan látogató elé, ajtót nyit, a szobába invitál ben­nünket. — Hát, megértük... Erő­ben, egészségben. A sok munka, küszködés közben az ember nem is hitte vol­na, hogy ennyi mindent ki­bír, és még az aranylako­dalmát is megéri. Persze, a kerekek azért már nem fo­rognak olyan könnyen, mint amikor ötven éve es­küdtünk. Hiába, az idő nem tűnik el nyomtalanul. Bejön a feleség is, mert meghallotta, hogy mi já­ratban érkeztek a vendé­gek. így mutatkozik be: — Én lennék a meny­asszony. .. Csak képzelje­nek el ötven évvel fiata- labbnak. Még jót kacag is hozzá. — A fiatalság elmúlt, de legalább a jókedv marad­jon meg. Nem igaz? Gungi bácsi megtoldja: — Az úgysem segít so­sem, ha az ember bánkó­dik. Gungl bácsi kőműves- mesterséget tanult fiata­labb korában, de végül a paraszti munka, a föld mellett kötött ki, majd be­lépett a tsz-be. Kettős lakodalom — Már nyugdíjas vagyok, de a sok fejést még min­dig érzem az ujjaimban. Sok volt a tehén, meg a tej, az állatgondozó meg kevés. Legalábbis az olyan, aki fafai is tudott. így az­tán csak ránk maradt nap­ról napra a sok tehén. De­ficit ez is elmúlt. A nyug­díj mellett kisegítőként dolgozom egy-egy napot. Egyébként éppen most hal­lottam, hogy rendezik a nyugdíjakat. Én is érdekelt vagyok benne. Bruckbacher Mártonékat is otthon találjuk. — Hova menne ilyenkor téli időben a nyugdíjas? Igyekszik meghúzni magát otthon a jó meleg szobá­ban. Akad még egy-két po­hár bor is, és nézelődünk kifelé az ablakon. Az em­ber ilyenkor már csak az­zal foglalatoskodik, ami a mindennapi megélhetéséhez szükséges. — Honnan ment nyugdíj­ba? — Kőműves voltam a kohóépítőknél. Jártam az országot. Most jólesik a pihenés. Mert kérem az arany lakod alom és az első esküvő közt az a legna­gyobb különbség, hogy ilyenkor már pihenésre vágyik az ember. Szeretné eltüntetni az egész élet fá­radalmait. Annak idején a vagy semmivel kezdtük a házasságot, mert a mi fa­míliánk szegény család volt. Kiszolgáltam a világhábo­rút. Fiatalon bevittek en­gem is a Gungl sógorral együtt, s amikor leszerel­tünk, körülnéztünk feleség- nekvaló után. A véletlen úgy hozta, hogy ikeresküvő lett- Nem volt világraszóló lakodalom, de jól éreztük magunkat. Utána pedig kezdődött a gürcölés, a sok munka. Ráadásul a felesé­gem átbetegeskedte majd az egész életét. — Ha most kezdhetne mindent elölről? — Legelőször is nem vennék egy talpalatnyi föl­det sem. Akkoriban a föld jelentette a világot, min­denki azért izzadt, koplalt, hogy tudjon venni egy-egy holdat, aztán mire elmúlt a fiatalsága, megbánta, hogy mindent feláldozott érte. De akkor már későn volt. Ha a fiatalság egyszer elmúlik, nem jön vissza többet. Persze, az idő sok mindent megszépít, s a jó­ra kellemesebben emlék­szik vissza az ember. BODA FERENC arany Szekszárdon fürödni GYÓGYTÉNYEZÖK: TERMÁL MEDENCEFÜRDÖ iszappakolAs PARAF1NPAKOLÄ3 SÓSFÜRDÖ MASSZÁZS GYÓGYTORNA Ez a felirat, melyet bárki bármikor elolvashat a szek­szárdi fürdő előcsarnokában, enyhén szólva is megtévesz­tő. Aki azzal a szándékká' lép be ide, hogy megrendült egészségét bármilyen balne­ológiái úton reparálni próbál­ja, egyetlen módszerhez fo­lyamodhat: — a kádfürdőhöz. A kádba természetesen nem gyógyvíz csorog, ilyennel a megyeszékhely nem rendelke­zik. A kádfürdő tisztasági célra rendeltetett, ezzel a szándékkal is használják.-o­Hat esztendő egy hatmilliós költséggel létesült intézmény életében aligha mondható hosszú időnek. Engedtessék meg, hogy önmagunkat idéz­zük. Tolna megyei Népújság 1964. április 30.-i számának ötödik oldalán egyebek közt a következők olvashatók ugyanerről a fürdőről: „A tisztaság fél egészség, — vallja a közmondás, de a szekszárdi fürdő haszná­lója többhöz, olykor a tel­jes gyógyuláshoz is hozzá­juthat. Gyógyvizekben oly gazdag hazánk ilyen kin­cseiből a megyeszékhelynek nem jutott, így szaknyel­ven nevezve ,mesterséges termálfürdőt’ kellett léte­síteni ... Az ország egyet­len helyisége, maga a fő­város sem vallana szégyent vele.” A fentebbi idézet utolsó mondatát máris vissza kell vonnunk. Szégyent vallana. „A száraz és nedves gőz- ‘ kamrák mellett ott a für­dő három, különböző és gondosan ellenőrzött hőfo­kú medencéje. Minden he­lyiségbe gyengeáramú ri­asztócsengő szolgál, hogy az esetleg rosszul lett beteg segítséget hívhasson... a kezelőnél pedig ott az or­vosi utasítás, amelyik pon­tosan megjelöli, hogy a test melyik részére kerüljön a gyógyító, forró iszap.” Nincs ott, és nem kerül. Az újságíró nemcsak azért mer felelőséggel élni a fen­tebbi idézetekkel, mert azok forrása a lap, amelynél dol­gozik, hanem azért is, mert a szerző, vagyis az akkori szemtanú ő maga volt. Ez év január elseje óta már a gőzfürdő sem műkö­dik mellyel kapcsolatban egyébként a múlt év végén is panaszok sora érkezett hoz­zánk. Egy mai körséta a né­hány évvel ezelőttivel hom­lokegyenest ellenkező képet mutat. Beázások, hullott va­kolat, olyan összhatás, mintha a fürdő egy kisebb ostromon esett volna át. Aligha kétséges az, hogy épp a keménysége mellett még szeszélyesnek is bizonyult tél az az időszak, amikor az ízületi és más mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők részére nemcsak fontos, ha­nem nélkülözhetetlen is len­ne a fürdő — máig hirdetett, de már nem működő — rész­legeinek használata. Dr. Ko­vács Sándornéhoz, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat mérnökasszonyához fordultunk felvilágosításért. — Mi a fürdő részleges be­zárásának oka? — A több évvel ezelőtti re­konstrukciókor a meleg vizes tartályokat úgy helyezték el, hogy azok alja egyben a he­lyiségek mennyezete is volt. A meleg hatására, ismert tör­vény, a testek kitágulnak. A beton tágulni nem tudván, megrepedezett és a víz a ven­dégeiére csöpögött. Ez amel­lett, hogy rontotta az épület állagát, kárt tett a falakban, még veszélyforrást is rejtett magában, az elektromos ká­belek miatt. Lényegében ugyanez volt a helyzet a gőz­fürdő meleg medencéjénél. Az­zal a különbséggel, hogy az innen elszivárgó víz az épü­let alá jutott és azt egészében veszélyeztette. —- Mit hoz a jövő? — A Tolna megyei Tervező Vállalatnál már megrendeltük a terveket. Ezeket június 15- tel kapjuk meg. A terv új kazánházat, zárt boylerokat és a teljes fűtési rendszer átala­kítását tartalmazza majd. A fürdő gőz helyett melegvízfű­tést kap. Természetesen már ettől függetlenül tárgyaláso­kat folytattunk a kivitelező vállalatokkal, elsősorban a Csőszerelő Vállalattal, mely a jövő év első negyedére vállal­ta a munkát. — Végeredményben mikor lehet majd a fürdő valameny- nyí részét használni. — 1971 végén, vagy 1972 elején. Vagyis ennyi időre kevesebb lesz egy gyógytényezővel Szekszárdon.-O­A fürdő részleges szünetel­tetésének okait a szíves és szakszerű felvilágosítás félre­érthetetlenül megmagyarázta. A pillanatnyi tényeket magya­rázni sem kell, bárki bevetődő láthatja azokat. Summázva: — egy hatmilliós létesítmény, nem is egészen hat esztendő leforgása alatt, hasz­nálhatatlanná vált. Feltehető­en senki felelőssége nélkül, hiszen az eredeti tervek — melyek helyett most újak szü­letnek — önmaguktól készül­tek. Hibás csak a fizikai tör­vényszerűségek, a statikai, és mechanikai viszonyok szeren­csétlen összejátszása lehet. ORDAS IVÄN V onatszere ncsétlenség száz halottal Súlyos vasúti szerencsétlen­ség történt vasárnap éjjel Buenos Aires-től mintegy negyven kilométerre. A nyílt pályán, viszonylag távol minden lakott telepü­léstől és vasúti állomástól, a Tucuman városából Buenos Airesbe tartó „La Mixta” el­nevezésű expressvonat bele­rohant egy hazatérő kirándu­lókkal zsúfolt szerelvénybe. Hétfőn hajnalban kiadott hivatalos jelentés a halottak számát 100-ra, a sebesültekét mintegy 200-ra teszi. Az első beszámolók még úgy tudták, hogy a halottak és a sebesül­tek száma eléri az 500-at is. A mentési munkálatokat nagyban megnehezítette, hogy a katasztrófáról csak jó idő elteltével kaphattak értesülést a hatóságok. A segíteni igyek­vők közül elsőként azok az autósok értek a színhelyre, akik a vasúttól nem messze fekvő autósztrádán hajtottak a főváros felé. Szemtanúk elbeszélték, hogy a pánik óriási volt. Az egyre sűrűbbé váló éjszakai sötét­ség mind az önkéntes mind a hivatásos mentők számára majdnem lehetetlenné tette a pontos tájékozódást. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom