Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-24 / 46. szám

VISSZHANG jubileumi sakh-késziet Variációk egy magnójayításra Egy gimnazista leány új mag- hetoíonja elromlott. A garanciá­lis készüléket január 23-án elvitte a GELKA szekszárdi szervizébe. A készséges félfogadó, miután megvizsgálta, közölte, hogy január 26-ára elkészül. A későbbiek fo­lyamán a felfogadó vesztett kész­ségességéből, ami egyrészt érthető. Kellemetlen volt a kuncsafttal a to­vábbi öt (!) megjelölt alkalom­kor közölni, hogy magnója még mindig nem kész. Persze, meg­nyugtatásként mindig hozzátette: a „munka alatt van” bűvös kis mondatot. A hatodik alkalommal a nyugtató mondat is elmaradt, s helyette „nincs alkatrész, néhány betet várnia kell” hangzott. *— Miért hitegettek eddig, hát nem tudták volna ezt a legelején közölni? — kérdezte a kislány, Sünikor panaszát elmondta. Ugyanezt. kérdeztem én is Sze­keres Gyulától, a szerviz vezető­jétől, aki elmondta, hogy a meg­hibásodott, úgynevezett MK—21-es nyomógomb valóban nincs szervi­zükben, de már február 6-án, (a magnó elkészülésének megadott dátuma után 11 napra!) megren­delték. Elküldték a nyomógombot mintadarabként a gyárnak. Beszélgetésünket követő napon Szekeres Gyula és a gép javítá­sával foglalkozó műszerész fel­kerestek. Közölték, hogy a mag­nót ideiglenesen megjavították. Azt mondták, hogy a nyomógombot, (amit mintaként Pestre küldtek?!) megragasztották. Amint az új al­katrész megérkezik, értesítik a magnó tulajdonosát, s kicserélik a nyomógombot. Addig az ideigle­nesen megjavított készüléket hasz­nálhatja. Ezt követően a kislány elment b magnóért, mire közölték vele, hogy az haszhálhatatlan és szó Sem volt arról, hogy megjavítot­ták. nyen és hasonló panasz sajnos nem az első és nem az egyetlen. £>e sokan szeretnék hinni, hogy az utolsó. A Kapós-völgy nagy hírű faragó népművésze, a kurdi Eőri Szabó Dezső most újabb remekművel jelentkezett. A nagy sikert aratott és külföl­dön is keresett alkotások után most egy sakk-készletet kom­ponált a felszabadulás 25. ju­bileumára. Erre a kompozí­cióra az Iparművészeti Válla­lattól és a Népművészek Házi­ipari Szövetkezetétől kapott megbízást. — Számos témát dolgoztam már fel sakk-készlet keretben, ez a mostani azonban talán minden eddiginél nagyobb fel­adatot jelentett. Természetesen ezúttal sem a fával és késsel kezdtem, először gondolatban próbáltam megformálni. Sok részkérdést kellett tisztázni el­méletben, így mindenekelőtt azt, hogy a figurák mit ábrá­zoljanak. Sokat vitatkoztunk a feleségemmel, s a gyerekek­Egyifc este a Garay téren sétáltam, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy leszállt repülő csészealján a Mézga- családból mindannyiunk által jól ismert Köbükunoka, vagy ahogy a családfő, Mézga Géza becézi, Köbüki. Odaléptem hozzá és Cdvö- völtem, valahogy így, hogy: Üdv Köb! Mire ő felvette a gondolatátvivő kézikészülékét, s felkért, hogy kísérjem el egy kis esti sétára Szekszárdon. Kivételesen gyalog mentünk, mert a feltűnés elkerülése vé­gett otthon hagyta három- éltű szuperautóját. Köbüki a Széchenyi utcán és a központban látható fény­reklámok megtekintése után elismerően bólogatott: — Mégis csak kezd meg­kel, hiszen ők már nélkülöz­hetetlen munkatársnak szá­mítanak, nélkülük nem győz­ném a sok megrendelést. Kü­lönböző tanulmányokat foly­tattam, s csak hetek, hónapok múlva nyúltam a faragókés­hez. Végül megszületett a készlet, csomagolásra vár, és küldöm Budapestre. Hogy si­került-e, azt döntse el más. Előkerül a készlet. Azt már az első pillanatban megálla­píthatja a laikus szeme is, hogy nagy gonddal, kifinomult érzékkel megkomponált és ki­dolgozott alkotás. A figurák a hazánkat felszabadító Vörös Hadsereg katonáit ábrázolják. A hagyományos király szere­pébe a szovjet tábornok jel­legzetes alakja került, a ki­rálynééba pedig tiszt nő. A futók a legendás hírű kozák tisztek emlékét idézik. A Vö­tanulni újmagyarul ez az atomkor. Milyen ötletes rövi­dítések: Halszaküz..S.or. Hangszer, Gyors B..., író. .er, Készru..., bár még mindig nagyon sok a szótag! Untig elég lenne csak a kezbőbetű- ket kivilágítani. Köbüki, mielőtt Szekszárd- ra látogatott, nem helyezte be a szuper kontakt lencséjét és sötétben látást elősegítő piru­lát is elfelejtett bevenni. Ezért sajnálattal kellett felvilágosí­tanom, hogy ezek nem rövidí­tések, — bár nyelvünk fejlő­dik —, csupán arról van szó, hogy imitt-amott rosszak a fényreklámok. Arról is meg­nyugtathattam, hogy ha ké­sőbb újra ellátogat, ilyen nyelvfejlődést bizonyító „rö- vidítésekker’ még többel ta­lálkozhat. Köbüki nagyon elszomoro­rös Hadseregben az alacsony termetű, tömzsi és rendkívül szívós lovakat használták, a sakkfigura ló-mintáját is nyil­vánvalóan ez adta. A bástya pedig, amit ostromolnak, be­vesznek — a budai vár egyik bástyája. A gyalogosok a szov­jet közkatonák. A kompozíció hangsúlyát a Vö­rös Hadsereg adja, az egyik ol­dalról, a másikról pedig a doboz oldalán egymásba fonódó áb­rák sora. Kezdődik a romos és újjáépülő Budapestnél és folytatódik, sokszínű életünk, eredményeink, vívmányaink jelképeivel. Gyermekek az óvodában, ifjúsági tábor, kór­ház, gépállomás, bányász, gyár, autó, békeembléma, a Magyar Népköztársaság címere. Nem kétséges, ez az alkotás méltó folytatása az előzőknek. Boda dott. Megígérte, hogy vissza­térte után azonnal küld fény­postán egy robotdirektort. Szomorúan kellett felvilágo­sítanom, hogy nincs olyan ro­botdirektor, még a legújabb prototípus sem, amelyik ad­dig tudná fény impulzusaival kínozni az illetékeseket, amíg mindén rossz neont megjavít­tatnának. Köbüki erre szó nélkül bele­ült masinájába és az időalag- úton eltűnt a jövőben. Aranyos kis szakállas Köbü- kikém, aki nálunk ezer évvel vagy fiatalabb! Milyen szeren­cse, hogy este jöttél ide! Hi­szen nappal még sokkal több, a te szuperagyadnak még ért­hetetlenebb furcsaságot láttál volna. yiszlát! Kikapcsí Dr. Farkas László Szekszárd Mégsem volt hasztalan... Lapunk Január 21-1 számában „Nem lehetne tíz centivel széle­sebb?’? című írásunkban szóvá tettük, hogy a szekszárdi üzle­tekben árusított kenyér felemás rpódon csomagolva kerül a vá­sárlóhoz. Javasoltuk, hogy a ren­deletnek megfelelően növeljék a csomagolópapír méretét, szüntes­sék meg a vevők, érthető bosz- szankodását. Cikkünkre válaszolt a Szek­szárd és Vidéke ÁFÉSZ, a Tolna megyei Népbolt Vállalat és a kenyérgyár. (Utóbbi a sokak ál­tal látogatott szaküzlet gazdája­ként.) Egybehangzik a boltokat Irá­nyító három szerv vezetőinek véleménye abban, hogy fontos­nak tartják a vevők igényeinek kielégítését, a belkereskedelmi mi­niszter io/1969-es rendeletében előírtak alapján. A Népbolt Vállalat képviseleté-» ben dr. Szilágyi Mihály főosz­tályvezető a következőket írjaj „Próbacsomagolásokat végeztünk* és megállapítottuk, nogy a ren­deletben előírt méretekbe nem le­het megfelelően csomagolni« ezért nagyobb méretű papír hasz­nálatát rendeltük eL Amikor el­rendeltük a nagyobb papír hasz­nálatát és 1969. szeptember l-től kiterjesztettük vidéki boltjainkra is a kenyér csomagolását, egy­ben azt is vállaltuk, hogy ez négy hónap alatt körülbelül 60 ezer forint többletköltséget je­lent.’ Mindezek dicséretes önte­vékenységre vallanak, azonban sajnálatos módon kimaradt ebből, a levélből a gyakorlati helyzet, illetve ennek vizsgálata. Helyette ezt írják: „A kenyércsomagoló papírt nem boltjainkban szabdal­ják, hanem e célra, gyárilag méretre vágott papírt alkalma­zunk. Ezek után ítéljék meg önök, hogy a rendeletben elő­írtaknak eleget tettünk-e?” Előb­bieket akceptáljuk, az utóbbit nem. A cikk megírásakor szerzett tapasztalatok, és a vásárlók ál­tal jelzett észrevételek nem iga.’» zolják ezt a megállapítást. Az ÁFÉSZ kereskedelmi osz­tályvezetője és a kenyérgyár igaz­gatója által küldött válasz telje­sebb, levelükből több is kiderül. Csömör László, az ÁFÉSZ osztály­vezetője ezt írja: „Boltjaink kénytelenek olyan papírméretben csomagolni, ami nem megfelelő* mert az utóbbi időben a PIÉRT nem tudta az igényeket kielégí­teni. Szövetkezetünk lS-as számúi önkiszolgáló rendszerű boltja a kétkilós kenyeret jelenleg is saj­nos egy kilogrammosnak megfe­lelő csomagolópapírban adja ki. Érdeklődésünkre ma is azt vála­szolta a PTÉRT, hogy nagyobb méretű nincs raktáron.” Mi a megoldás? A két utóbbi válaszban erről is olvashatunk. Szántai János, a kenyérgyár igaz­gatója. ezt írja: „Mi igyekszünk megoldást keresni mégpedig az­zal, hogy kalapcsomagoló-papírt vásároltunk, ami ugyan drágább mint a szabványpapír, de kellő nagyságú.” Az ÁFÉSZ válaszá­ban figyelemre méltó kereskedői javaslat található. „A bolti dol­gozók véleménye szerint a ke­nyér csomagolásához papírzacskó lenne a legcélszerűbb, mert je­lenleg bármily szépen becsoma­golják, már a kosárban szétesik a csomag.” Hogy mégsem emeltünk hasz­talan szót a kenyér ésszerűbb csomagolásának dolgában, arra a MÉK mintaboltjában és a Nép­bolt 17-es szekszárdi tanboltjában szerzett kedvező tapasztalataink utalnak. E két üzletben az utóbbi időben nem lehet panasz a cso­magolásra. Meg lehet tehát ta­lálni a módját, ha erős a törek­vésük. A kiskereskedelem igényeinek kielégítését, a csomagolás cél­szerűbb megoldását a PIÉRT Vállalat illetékes ‘ vezetőinek fi­gyelmébe ajánljuk. Népújság 7 Horváth —* Huszonhat lakat Ivasóink közül sokan felfigyeltek a szekszárdi Straubin- ger-féle lakásügyre. Ez az ügy nem fejeződött be, bár a Straubinger-féle lakás fűtése már jó. A Tolna megyei Be­ruházási Vállalat megrendelése alapján a szekszárdi Város­gazdálkodási Vállalat elkészítette e lakás fűtésrendszerét, csak­nem teljesen különállóan az egész fűtéskomplexumtól. Az „öt ház” fűtési problémái azonban még nem zárultak le, várhatóan még több alkalommal kerül sor vizsgálatra, egyéb intézkedésre. Huszonhat lakat ürügyén szólunk ismét a Ka­darka utcai panelházakról. Mint minden fűtési mód, ügy az „öt ház” rendszere is azt kívánta volna, hogy a használatbavétel előtt beszabályozzák. Ezt a kimtelező elmulasztotta. A fűtés tulajdonképpen szabá­lyozatlan rendszerrel kezdődött. Ez okozott többek között olyan problémákat, hogy egyik lakásban 28—30 fok meleg is volt, másutt meg a húszat sem érte el. A városgazdálkodás emberei hozzáfogtak az egész rendszer beszabályozásához. Ez a munka abból áll, hogy a tolózárakat, egyéb csapokat annyira nyitják ki, hogy az adott lakásban és más lakásokban is a fűtés ki­elégítő legyen. A szabályozásra több ezer munkaórát — nem tévedés — fordított a vállalat. S még most sem tökéletes minden lakás fűtése. Ennek több oka is van, de egyről itt kü­lön kell szólni, mert úgy véljük, ha e vonatkozásban nem történik változás, akkor hiába, a további erőfeszítés, kísérle­tezés. A z „öt ház” lakói közül néhány an úgy vélik, hogy isme­reteik feljogosítják őket a fűtés szabályozására. Ezért csavargatják a tolózárakat, csapokat, aminek az az eredménye, hogy „megbolydul” a fűtési rendszer, és sokasodnak a pana­szok. A vállalat ezután ismét sok száz órát, sok ezer forintot fordíthat arra, hogy az „öt ház” száznyolcvan lakását beszabá­lyozza ... Hiába azonban a vállalat erőlködése, nem sokat halad előre e lakások fűtésének ügye. önkéntes szabályozók mindig akadnak, s hiába állítják be jól a szakemberek, egy- egy lakó mindig módosít a víz cirkulálási sebességén, a csapok, tolózárak állásán. Végül a vállalat arra kényszerült, hogy a csapokat, toló­zárakat lelakatolja. Huszonhat lakatot, lánccal együtt szereltek a tolózárakra, hogy megakadályozzák az önkéntes és önkényes szabályozókat. A helyzet ennek nyomán semmit sem változott. A múlt hét végén az egyik tolózár kerekét ismeretlen tettes eltörte, a lakatot eltávolította. Az ismeretlen tettes a fűtést szabályozta, s ennek nyomán néhány lakásban ismét panaszok vannak .. Véleményünk: mindaddig lesznek panaszok, amíg amatőrök babrálják a fűtési rendszert, amíg a lakóközösség nem vet véget az önkényes szabályozásoknak. Mert ha már a lakat sem segít, vajon mivel lehet lefogni a tolózárkerekeket előszeretettel csavargatok kezét? A ktsz tanműhelyében f 111: I.; Müll ít '!!!!!{[! H'!! 11. í t ; t!! ;!t?i i {'ff ’ t'Ü! ' t>úi U.u l l . ,1 . u.UvH A Szekszárdi Kövendi Sándor Cipész Ktsz tanműhelyében az ipari tanulók női és gyermekcipőket, házi cipőt állíta­nak elő. A termékek a szövetkezeti mintaboltban kerülnek értékesítésre. Foto: Tóth Iván Köbüki Szekszárdon 1970. február 21,

Next

/
Oldalképek
Tartalom