Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
/\ tt'U fciólC'&Vtí \ : V \ ' ' Az iskola ablakából nézve LENGYEL A lengyeli kultúra Pompás környezetű község. Kurd felől a megye legszebb erdei szerpentinjén lehet megközelíteni, Bonyhád irányából pedig hegy-völgyes szántók, keskeny rétek követik az utat. Messze vidék egyik legmagasabban fekvő települése. A pazar természeti szépséghez hozzá kell számítani a nagybecsű történeti vonatkozásait, jelenének pedig a megannyi ellentmondását, az ugyancsak figyelemre méltó eredményeit, s kirajzolódik egy sokszínű kis község képe. Ez a rendkívül vegyes kép az általános iskola ablakából — képletesen szólva — is jól megfigyelhető. A tantestület öt éven keresztül kizárólag nőkből állt. Csak a múlt:: ősszel nev,éztek ki két férfi taner.őt Lengyelbe, így ,.felhígult” á női tantestület.. Erre a sajátosságra érdekes módon reagáltak á szülők. Tulajdonképpen mindennel ki voltak békülve, csak azt nem tudták elképzelni, hogy: a nő pedagógusok fegyelmezni is tudnak. ÍSzihte . szának^zilak a tantestületén;. és férfi- Itánerőt is kértek, hogy legyen, aki fegyelmet tart a sok rakoncátlan gyermek közt. Most hogy már akad férfi is, elégedetten konstatálják a változást, megvannak győződve róla, hogy egy gonddal kevesebb nyomja a nők vállát. Azt persze, nem-> Igen tudják, hogy az új.dQ.n-.. sült férfi nevelők helyett is' gyakran éppen a nő pedagógusok látják el a fegyelmezési feladatokat. Az iskola igazgatója Kaszo- nics Irén. Tizenhárom évvel ezelőtt végzett, s mindjárt Lengyelbe került. Egyébként a szomszédos Kurd községből származik, szülei ma is ott élnek. — Szeretek itt dolgozni, nem is kívánkozom el innen — mondja közvetlen azután, hogy felsorolt jó néhány gondot, problémát, amivel a pedagógus mindennap szembe találja magát. Most a beiskolázás jelenti a nem éppen könnyű feladatot. Lengyel hagyományosan paraszti település, immár országos nevű az itt lévő mezőgazdasági szakiskola, s az ember azt hinné, hogy ebből az általános iskolából özönlenek a gyermekek a mezőgazdasági pályára, ami egyébként népgazdasági szín ten előtérben lévő feladat. — Az idén 26 gyermekünk végez, mind jelentkezett továbbtanulásra, de mezőgazda- sági pályát ezúttal is, más években is csak egy-két gyermek választ — mondja az igazgatónő. — Általában ipari szakmát választanak, s többségben olyat, hogy azzal végleg el is kerüljenek a faluból. Talán 10 százalék törekszik arra, hogy hetyben maradhasson. Pedig mi is igyekszünk megnyerni őket a mezőgazdaság számára. Még olyan szülő is akadt, aki azzal vágott visz- sza, hogy én miért nem maradtam a mezőgazdaságban, ha az annyira jó, elvégre az én szüleim is parasztok, tsz- tagok. —; Véleménye szerint a mezőgazdaság technikai szintjének a számottevő' növekedése megváltoztatóa-e majd a fiatalok orientációját? — Nem. tartom valószínű- . nek. A fejőgépes és más tekintetben is gépesített tehenészetekről például így véleked.. nek: „Az istállószagot minié denképpen beveszi a ruha, meg akkor is fel kell kelni hajnalban.” Mindez olyan községben van így, amelyik sohasem tartozott-— ma sem — a leggazdagabbak közé, s a felnőtt lakosság műveltségi szintje is alacsonyabb az átlagnál. Hogy egyebet ne mondjak, ebben a kis faluban körülbelül 60—80 olyan felnőtt él, aki nem vagy alig tud ími-olvasni, s itt nem is a cigányságról van sző. — A gyermekekre nem hat nyomasztólag ez a családi környezet? — Ahogy vesszük. Minden rétegben, családban akad ilyen képességű és szorgalmú gyermek is. olyan is. Az mindenesetre ’ nagy gondot jelent nekünk pedagógusoknak, hogy a szülők jelentős része túlzottan foglalkoztatja, leköti otthoni valóságként szerepel a Je»- gyeJi cigányok múltjában* A második világháború tetején váratlanul csendörök Jelentek meg a lengyel! cigánytelepen, és több cigányt kutyamódjára agyonlőttek. Az étet- benmaradottak annyira kétségbe estek, léitek, hogy az esetről még szólni sem igen mertek senkinek, de kihez is fordultak volna, hiszen a csendőrök az államrend képviseletében mészárolták őket, A felszabadulást kővető második évtized rántotta te a leplet erről a gyilkosságról. Kézre került a gyilkosságot elkövető, egyik volt csendőr is, természetesen bíróság elé állították és elítélték. E sorok írója is részt. veti. a tárgyaláson, . . munkával a gyermeket, így annak egyszerűen nincs ideje otthoni tanulásra. Lengyel telepes község, sokféle ember lakja. Látszatra jól megvannak egymással, de amint Balázs Anna tanárnőtől megtudtuk — jó pár éve él e faluban —, a felszín alatt ellentét is lappang. — Nekünk pedagógusoknak például külön kell ügyelnünk arra, hogy egy-egy rendezvényen megfelelő számú gyermeknek jusson szerep minden rétegből, mert különben a „megkülönböztetésnek” visszhangja lesz a szülők körében. A székely származású szülők könnyen megjegyzik, hogy persze, mert a tanárnő a svábokhoz húz, vagy fordítva. Sajnos, néha még az osztályozás is kiváltja a maga származási vetületét. Ha osztályteát rendezünk, némelyik gyermek és szülő megjegyzi, hogy azért nem jönnek el, mert úgyis svábbál lesz. Igyekszünk nyesegetni ezeket a nemkívánatos vadhajtásokat, és persze az eredmény sem marad el. Nagy szó, hogy az öltözködést illetően például nem különülnek el egymástól a fiatalok, és ma már megközelítően sincs annyi származásbeli ellentét, mint amikor öt-hat éve idekerültem. Én irányítom a Mátai Antal úttörőcsapat munkáját. Igen örvendetes, hogy az úttörőfoglalkozások keretében is a közös feladatok kötik le a gyermekek figyelmét, és mindinkább észrevehetetlen a származásból fakadó kaszt- szellem. Évente sok ezer látogató gyönyörködik a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum gazdag kiállítási anyagában. Ee nemcsak gyönyörködik, hanem megannyi ismeretet szív magába a régmúlt, korok emberének életéről. A múzeum nagyon jól segíti a természet- és társadalomtudományos fogalmak megértését, a helyes világkép kialakító sát. A kiállított tárgyak jóvoltából szinte filmszerűen pereg előttünk az emberiség sok évezredes- fejlődése, küzdelme. Itt is kézenfekvővé válik mindenki számára a nagy marxista igazság: Á földkerekségen minden . változik. s a természet bonyolult világában a mai ember, a mai technika évezredek fejlődésének eredménye. Azt azonban kevesen tudják, hogy e tudományos körökben is elismert múzeum léte több szállal is közveti e nül kapcsolódik Lengyelhez. Megalapítója, Wosinszky Mór Lengyelen alapozta meg ezt a megyei múzeumot. A lengyeli plébánia egyik helyiségében díszes táblázaton örökítették meg a helyi plébánosok nevét. Ebből kitűnik, hogy Wosinszky Mór Lengyelen volt plébános 1881- től 1885-ig. Lengyelen lakott a múzeum ügyének nagy erkölcsi és anyagi támogatója gróf Apponyi Sándor is. És végül lengyeli a múzeum megalapítását jeleni» leletanyag nagy része is. Az itt, feltárt anyag képezi a „lengyeli kultúrának' mint szak- elméleti fogalomnak az alap iát, ami jelentős eredményt jelentett a régészet tudományában. Wosinszky Mór tudomá nyos munkásságával európai hírnévre tett szert. Gróf Apponyi Sándor anyagi támogatásával feltárta a Lengyeli sánc — Török sánc néven is emlegették — titkait; a sok értékes tárgyi bizonyítéko* jelentő őskori telepet, és temetőt. Erre vonatkozóan érdemes idézni a Béri Balogh Ádám Miúzeum egyik kiadványának sorait: ..A korái rézkor idején (te 25(10—ie. 2100) már népes telepek léteztek megyénk te rületén. Á feltehetően Dél- Dunántúlon kialakult lengyeli kultúra virágzott itt. Elsőnek Wosinszky Mór foglalkozott emlékeivel. A mindig zsugorított helyzetben eltemetett halottak sírjai, gyakran gazdag edény és egyéb eszközméllékleteikkel a sö- véríyfalú házák közelében voltak. A szerszámok nyersanyaga továbbra is kő és állati csont, a réz még csak ékszerként (gyöngy, huzal karika) jelentkezik. K ülönösen magas fokot ért el a mái az újkőkorban kezdődő edény- festés. Vörösre festették tömör agyagkockákból formált mécseseik falát is... A festéket vastartalmú ásványi anyag szogáltattal A korszak jellegzetes agyagedénye a csövestalpú tál, mely legtöbbször sírmellékletként fordul elő.” A bronzkor kezdetéről (Zóki műveltség, ie. 1900—180<fa hordozható agyagtűzhely került elő Lengyelről. Wosinszky Mór a mintegy ötezer darabból álló len gye li leletgyűjteményét felajánlotta a megyének múzeumalapításhoz, majd gróf Apponyi Sándor is nagy értékű gyűjteményt ajánlott fel e célra, s így jött létre 1895- ben a szekszárdi megyei múzeum. A lengyeli kultúra feltárása külföldi tudományos körökben is eseménynek számított, és nem véletlen, hogy ebből a leletanyagból a londoni, berlini stb. múzeumokba is kerülitek, BODA FERENC ____________________ 1 S zékely hagyomány A bonyhádi járás községeibe nagyon sok székelyt telepítettek » felszabadulás után. Szép számban jutott belőlük Lemgytefee is. A székely telepesek magukkal hozták szokásaikat: az idősebbek öltözködése például ma is magán viseli a székely jellegzetességeket. De nem felejtették el a szövést sem. A Lengyelben készült székely szőttesekben megannyi kiállításon gyönyörködhetett a közönség, de megtalálhatók a népművészeti boltokban is. Hosszá időn keresztül szövőszakkör működött a művelődési ház keretében Kontsagh Sándorné vezetésével. A helyi intézmények belső díszítéséhez ma is gyakran alkalmaznak helyben készített székely szőtteseket. Akad a faluban, aki a pécsi háziipari szövetkezetnek termel, tehát háziiparszerűen foglalkozik a szövéssel, de olyan is, aki csupán kedvtelésből és saját szükségletére sző. As egykori Ap- poayi-ttastély ma a mezőgazdasági szakiskola. Az ország minden részéből jönnek ide fiatalok mezőgazdasági szakmát w Legenda és véres valóság A lengyel! cigányok nagyjából hasonló körülmények közt élnek, mint másutt. A férfiak javarésze dolgozik, némelyik család szépen gyarapszik, de azért még mindig elég nagy a szegénység. Erről a követkeíű legenda, ék körükben: »Azért vagyunk ilyen szegények, mert amikor vándoroltunk Ázsia felől, elhibáztuk az életünket, Harkovnál ki volt téve két kenyér: egy nagyobb meg egy kisebb. A két kenyérért, versenyt kellet. futnunk a többi emberrel. Mi lemaradtunk, s nekünk csak a • kisebbik kenyér jutott.” i ,Ime egy másik történet, ami nem legenda, hanem szomorú