Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
Z...'kiléptem a kapun, s előállott az én világom Felsor akoztuk hegyeim tolongva a látóhatáron. Megindultak a városok, v karélyba gyűltek körülöttem, és én első lélegzetemmel a földet birtokomba vettem (SZÉKELY MAGDA). 1945. A stráfkocsi káposztát szállított Kecskemétről az éhes Budapestnek. Visszafelé utasok. Kelemen Margit, negyedéves orvosnövendék, aki az ostromot Budapesten élte át, a béke első napján szigorlatra készült és mindenképpen vissza kellett jutnia az összekuszálódott Budapestről egyetemi éveinek városába, Szegedre. Ez a magyarázata annak, hogy a stráfkocsi utasai között volt ő is. — A háborútól meggyötört, szétrombolt Budapest után Szeged mennyországnak tűnt, mert ott már volt víz és villany. Tökéletes összkomfort, — Az volt csakugyan? — Budapest után igen, s akkoriban sok ün- nepelnivalója volt ebben az országban mindenkinek. Éltünk, túléltük a háborút! Az én kor- osztályombeliek ismerik ezt a semmihez sem hasonlítható élményt. Dr. Kelemen Margitnak, az Erdélyből 1920- ban hazatelepült vasutascsalád gyermekének az élete nem szűkölködött küzdelmekben. Hogy mit jelentett egyetemistának lenni az infláció időszakában, s mit kezdő orvosnak lenni 1947-ben? Kár, hogy nem készül megírni rövid időn belül a pálya emlékezetét. — Apámat, mint afféle vasutasembert, összevissza helyezgették, én Sárbogárdon születtem, és bevallom, soha nem gondoltam arra, hogy a Dunántúlon telepedek le. Pedig ez történt. Igaz, nem a ma ismeretes válogatási lehetőségek birtokában. A Szegeden töltött cselédkönyves év után ajánlkozására Szek- szárdról kapott leghamarabb választ, ide jött. Dehogy úgy nézett ki akkor a kórház, ahogyan most. A háború utáni országos szegénység a kórházakat sem kímélte. Ötven, hatván beteg ellátására jutott egy orvos. Egy szál fehér köpenyüket maguk mosták. S mivel nem voltak laboránsok, fél nyolckor az alorvosok maguk készítették a kislaborban a vizsgálatokat, hogy nagyvizitre minden rendben legyen. — Mikor ide kerültem, három hónapig ki sem mozdulhattam a kórházból. Rettentő sokat dolgoztunk, de boldogan. Munkába temetettségünk- re mi sem jellemzőbb, mint az, hogy nem vettük észre az idő múlását Emlékszem, hogy csodálkoztunk, amikor egy szintén fiatal kollégánk meglepetten kiáltott föl: — Nézze, kizöldültek a fák! Tavasz van! Most azon csodálkozik dr. Kelemen Margit főorvos, hogy olyan régen volt mindez? Már huszonöt éve, hogy véget ért a háború, és huszonhárom, keserű-édes, emlékeket nevelő év telt el azóta, hogy Szekszárdra jött? Hihetetlen! Minden olyan valószínűtlen. Talán, mert ritkán gondol rá az ember? Gondol rá, magában hordja, személyiségének olyan tartozéka, mint csontnak a hús. De mitől olyan szép mindaz, ami tulajdonképpen sokszor iszonyatosan nehéz volt? A lelkesedő fiatalságtól? Vagy egyszerűen csak a fiatalságtól? Emberek, évek, életek Kizöldültek a fák! — Tudja, amikor fiatalokkal beszélek arról, hogy milyen volt a mi pályakezdésünk, látom, hogy rossz néven veszik. Némelyik, az őszintébbek meg is mondják, hogy az öregek csak an- zágolni tudnak. Nem mutatjuk mi nagyon ritkán azt, hogy honnan is indultunk tulajdonképpen? Ha az általános fejlődés folyamatát nézi az ember, aminek a perspektívái világosak, a mai fiataloknak is lesz anno anzágolnivalójuk. Az, hogy ma a mai huszonvalahány évesek igénnyel léphetnék elő, vajon kinek a munkája? Az ő utánuk következők számára ki készíti elő a társadalom talaját? Hallgatom ezt a derűs, csupaszív asszonyt. Másodorvosként 382 forint volt a fizetése, ebből kézhez kapott — a lakás, étkezés levonása után — kéthetenként 120 forintokat. Az első fizetés- rendezéskor, 1950. márciusában emelkedett a fizetése 600 forintra. Akkor vett részletre egy Telefunken rádiót és egy villanyvasalót. Nem a nagy igényekkel színre lépő, fiatalabb pályatársak bosszantására idézem. De, mert az a véleményem, hogy az „anzágolósak” előbb bizonyítottak, előbb a hivatást akarták gyakorolni, munkában kiállni a próbát, csak utána kívántak. Kívánságlistájukon a fő helyet a munka foglalta el. Dr. Kelemen Margit 1962. óta megyei tanácstag és tagja a végrehajtó bizottságnak is. Hogyan? Győzi idővel és energiával a gyógyítás egész embert kívánó hivatása mellett a közéleti szereplést is? — Miért látják ezt idegennek, nehezen össze- egyeztethetőnek?! Hivatásom is az emberekhez köt! Orvosnak lenni szolgálat. A másik is az. — Mire a legbüszkébb? — Szekszárdra és a kórházra, mert a mai kórház egy kicsit a mi munkánk eredménye is. régieké. — Tanácstagi tevékenységében mi a legproblematikusabb? — A lakáskérdés és tartozékai. Értem a türelmetlenséget, de mivel tudom, mi mindent megtesznek a megye vezetői, hogy ezek a gondok enyhüljenek, nem győzöm hangsúlyozni a türelmet. Azt a fejlesztésbeli mulasztást, ami 1956-ig jellemezte a megyében a lakásépítést, legföljebb a mesében lehetne ripsz-ropsz behozni. Bár a valóságban is így menne! — Ön szigorú főnök hírében áll és mégis szeretik. — Tényleg szigorú vagyok és úgy az a hírem, hogy mindent észreveszek. Itt nőttem föl, ebben a kórházban, tudom, mire van szükség a jó összmunkához. Persze, tányér sincs koccanás nélkül, adódik itt is koccanás, de a tartós haragot munkatársaim nem ismerik. Régebben esténként bejöttem még megnézni, mi van az osztályon. Ma minden este 8-kor cseng a telefon. Ez nélkülözhetetlen, az éjszakai nyugalom miatt. Két kislánya van. Egyikük sem lesz orvos, így mondja, és láthatóan örül. Bár... ha ő hússzor születne, mindannyiszor csak ezt a hivatást választaná. Nehéz, de mindennél gyönyörűbb. A lányok ne kövessék. Semmi esetre se! Hivatás, otthon, család, egyéni problémák! A férfi helyzete más. Ö is hazaviszi magával óhatatlanul azt a feszültséget, amiberí él. De neki nincs a családban olyan funkciója, mint az anyának. A férfi másként viseli azokat a megrendüléseket is, amelyeket például a minden igyekezet ellenére bekövetkezett halál okoz. Ha valaki az osztályon meghalt, a gyerekek nyomban észrevették. — Anya egy hétig nem tud majd mosolyogni. Az örömökről beszélve ismét elhangzik, hogy nagyon büszke, Szekszárd fejlődésére. És mit csinál legszívesebben? Olvas. Ezenkívül? Nagyon jó érzés kiérdemelni az évi szabadságot, amikor nyújtózhat az ember, kimozdulhat megszokott környezetéből, s teheti mindezt pihenés, erőgyűjtés címén. Mert kell az új, meg új akkumuláció az elkövetkező évekre, hiszen annak idején úgy vette birtokba a földet, hogy a birtokláson túl gazdagítja is. LÁSZLÓ IBOLYA A pénz útja Kocsolán I Előrebocsátom. nemux‘s 1 i ...i próbálkoztám meg minden forint sorsának pontos számba vételével, mert az már eleve lehetetlen lett volna több okból. Mindenekelőtt azért, mert a takarékbetéteket kezelő pénzintézeteket — takarékszövetkezet, posta — Kocsolán is szigorú rendeletek kötelezik a titoktartásra. Nem válaszolhatnak, nem is válaszolnak például olyan kérdésre, hogy X. Y. betétkönyvben mekkora összeg szerepel. A másik lényeges ok pedig az, hogy voltaképpen senki sem köteles megmutatni senkinek sem a pénztárcája belsejét, s a pénz ho- vafordításáról mindenki csak családon belül ad számot. Az újságírónak is legfeljebb hozzávetőleges adatokat mondanak. A pénz útját végül is a megkérdezettek szavaiból lehet kikövetkeztetni. A tsz- zárszámadás körülbelül két hete volt. A faluban élő családok kevés kivételtől eltekintve a tsz-ben érdekeltek. Keller Ádám tsz-elnők: — Körülbelül 13 millió forintot tesz ki a tagsági részesedés. Egy dolgozó tag átlagosan 24 000 forintot keresett tavaly. Zárszámadáskor a pénzt takarékbelét formái'- ban fizettük ki. Béres Vilmos postavezető: — Zárszámadáskor másfél millió forint takarékbetétet utalt át a tsz hozzánk. Ez a tagok év végi járandóságának egy része. A betétből mintegy 4—500 forintot kivettek a tagok, de a többit benn hagyták. — Véleménye szerint mire takarékoskódnak a tagok? — Gépkocsira, házépítésre, tatarozásra. Ez a legfőbb cél. Már így is van vagy 40—50 autó a faluban, meg az új házak is szaporodnak. — A kivett pénzt mire költötték? — Háztartási gépekre, lakberendezésre, tv-re. Vagy húsz új tv-t jelentettek be hozzánk mostanában. — Mennyi takarékbetétet őriz a posta Kocsolán? — Nyolcmillió forint körül. De ez az összeg állandóan mozog. | Bekopogtattunk, esi takarékszövetkezet kocso- lai kirendeltségébe. Borsi Jánosné ügyintéző: — A tagrészesedésből másfel millió forintot hozzánk utalt át a tsz takarékbetétre. A tagok — azaz a betétesek — a pénz többségét benn is h ogyták. — Megfigyelésük szerint mire takarékoskodnak az emberek Kocsolán? Erre a kérdésre Právics Gyu- láné pénztáros válaszolt: — Autó, ház, tv, mosógép, porszívó, fürdőszoba. — Hány betétesük van, s mennyi betétet őriznek? — Körülbelül 3 millió forintot. — A betétesek milyen aránya tsz-tag? — Körülbelül 90 százaléka. A betét zöme is a tsz-ből jön. Al Utcán véletlenül ösz- m — szetalálkozunk két csinosan öltözött fiatal- asszonnyal. Megszólítjuk őket, kölcsönösen bemutatkozunk. Kiderül, hogy mindketten a tsz állattenyésztésében dolgoznak. — Hogy voltak megelégedve a részesedéssel? Schmidt Péterné: — Ennél rosszabb ne legyen. Takács József né: — Megjárta. — Mennyi jutott? Schmidt Péterné: — Hatvanezer forint érték körül. Természetesen a férjemével együtt értve. Takács József né: — Nálunk is hasonlóképpen. — Mire fordítják a pénzt? — Akad helye. Mindketten új házat építettünk. Meg új bútor is kell, és az ember akkor alszik nyugodtan, ha egy kis tartalék is akad. BODA FERENC .1 Szolgáltatás és állami kedvezmény A szolgáltatás annyira széles néptömeget érintő téma, hogy a különböző szintű fórumokon is gyaiEran szerepel napirenden. Az ipari és kereskedelmi szervek sokoldalú szolgáltatása fon Dos tartozéka az életszínvonal alakulásának, nem véletlen, hogy megannyi rendelkezés, kedvezmény születem e tevékenység szélesítése érdekében. De ugyanakkor sok a visszásság is. Pár évvel ezelőtt gyorsan szaporodtak a kölcsönző boltok, részlegek megyeszerte, most viszont némi pangás tapasztalható. Egy sor eszközt illetően maga a kölcsönigény is visszaesett, a porszívót például inkább megvásárolja, akinek szüksége van rá. De a kereskedelmi szervek tevékenységében is tapasztalható bizonyos megtorpanás: nem lelkesednek különösebben ezért az ágazatért, s ennek közvetlen anyagi oka van. Magyarán: üzleti szempontból nincs benne különösebb fantázia. A gazdálkodás új rendje szerint jelentős eszközlekötési járulékot kell fizetni a kölcsönzési készlet után, s a számítások azt igazolják, hogy ezzel a teherrel nem nagyon éri meg ennek az ágazatnak a további fejlesztése. Sőt, helyenként már visszaesés is tapasztalható. A kölcsönként forgalomban lévő eszközök jelentős része erősen idényjellegű, ugyanakkor az eszközlekötési járulék nem idényjellegű, egész évre terheli a kereskedelmi szervet. A kölcsönző készletének nagy hányadát teszik kj a kemping- felszerelések, strandcikkek, disznóöléshez szükséges eszközök, stb. A forgalmazásuk — érthetően — néhány hónapra zsugorodik össze. Télen senkinek sem hell a kemping- felszerelés, nyáron pedig a huricatöltő és disznóforrázó teknő. A fadd-dombori vikend- telepen minden idényben felvetődik, hogy az ott lévő kereskedelmi szervek nem biztosítanak elegendő kölcsön- eszközt. A vikendezek részéről ez jogos kifogás, de látni kell a másik oldalt is: az anyagi vetületet. Kereskedelmi berkekben az a vélemény, hogy szükséges lenne bizonyos állami kedvezmény, mint ahogyan az állam megkülönböztetett módon — adókedvezménnyel — segíti az ipari szervek szolgáltató jellegű tevékenységét Ezt már nagyon sok fórumon sürgették, nem hivatalosan hallatszanak ^ is olyan hangok, hogy útban van bizonyos könnyítés. Csakhogy már nagyon hosszú idő óta ez a helyzet, és félő, hogy időközben annyira megromlik a kereskedelmi szolgáltatás, hogy a kilátásban lévő központi intézkedés sem igen tud majd rajta segíteni!
