Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

HARMAT ENDRE: n Raszputyin­rejtély 16. Hosszasan fejtegette Rasz­putyin eltávolításának sürgős szükségességét és — taktikai okokból — alkotmányt köve­telt. £s ugyanennek a napnak az éjszakáján a pétervári Juszu- pov-palota pincéjében meg­gyilkolták Grigorij Jefimo- vics Raszputyint. „NAPJAID MEG VANNAK SZÁMLÁLVA” Ahhoz, hogy ezt a rendkívül izgalmas történelmi krimit legalább valamennyire kibont­suk, az Időgépben egy kissé visszafelé kell pergetnünk a filmet. A gyilkosság általános okai­ról aligha kell sokat beszél­nünk, A csodatevő muzsik éle­tében talán a legnagyobb cso­da az volt, hogy csak 1916 vé­gén ölték meg. Az akkori Oroszországban legalább olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában. Akadt azonban közvetlen ok is. Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komo­lyan foglalkozik egy puccs­szerű különbéke gondolatávaL Egy halvacsorán állítólag ré­szeg fővel ki is kottyantotta, hogy Livádiába akarja külde­ni a cárt, „hadd kertészked­jék kedvére” és — régensként — Alekszandrát szeretné trón­ra ültetni. Az Igaz Oroszok, a Fekete Százak vezérkara, az ultra­reakciós háborús párt úgy döntött, hogy látványos ellen­akcióval kell megakadályozni ÍVfanuszék és a háború befe- ■ jezésében érdekelt pénzcso­portok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető for­radalmat is. Mindenekelőtt el kell távolítani Raszputyint. Ehhez az első lépé6 még job­ban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát. Ettől kezdve a Gorohovája utca 64 számú ház 20-as laká­sába tömegével hordta a posta a „napjaid meg vannak szám­lálva” kezdetű névtelen leve­leket és ismeretlen telefoná­lók fenyegették halállal a pok- rovszkojeit. A Raszputyin-legenda szer­ves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete; hogy meg­jósolta közelgő megsemmisü­lését, De, mint a muzsik egész mítoszában, ebben is vi­szonylag könnyen kimutatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az életve­szélyes fenyegetések árján. Leánya, Marija, könyvében el­mondja, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhajtott: — Fekete felhő lebeg a há­zunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim. JÓSLAT £3 LOGIKA Mikor utoljára találkozott a cárral, így búcsúzott: — Most nem én áldlak meg téged. Most neked kell meg­áldanod engem. Titkára, Szimanovics szerint akkor, Carszkoje Szelőből ha­zatérve írta Miklósnak a hí­res levelet: „Szentpétervárott írom és hagyom hátra ezeket a soro­kat Érzem, hogy életem ja-v nuár 1 előtt véget ér. Azt aka­rom, hogy Atyuska, Anyuska, a Gyerekek (mármint a cári gyerekek), és az Orosz Föld megtudja és megértse, amit meg kell tudnia és meg kell értenie. Ha közrendű gyilkosok öl­nek meg, különösen, ha test­véreim az orosz parasztok te­szik ezt velem, neked, Grosz- hon Cárjának, nincs mitől tar­tanod. A trónodon maradsz és nyugodt lehetsz — ivadékaid még évszázadokon át uralkod­nak. De ha bojárok, nemesek * ölnek meg, ha ők ontják ki a véremet, ha vérem az ő ke­züket szennyezi be, huszonöt éven át nem mossák le ma­gukról ezt a vért. El fogják hagyni Oroszországot. Gyűlölik és megölik egymást és huszon­öt esztendőn belül nem lesz nemesség Oroszországban. Orosz Földek Cárja, ha hal­lod a harangszót. amely tud- todra adja, hogy Grigori jt megölték, tudnod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esztendő múlva senki sem lesz élet­ben a családodból — végez velük az orosz nép. Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős és gon­dolj a családodra. Grigorij.” Kétségtelenül van valami hátborzongató ebben a levél­ben. De — legalább annyi — logika is. ÖNVÉDELEM Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt ne­héz megjövendölnie, Tiogy „a trónig kapaszkodott koszos muzsik” meggyilkolását az arisztokrácia boszorkánykony­hájában főzik ki. Magától ér­tetődőnek tűnt. hogy a me­rénylők legalábbis megpróbál­ják bevonni akciójukba a cári család valamelyik tagját, hi­szen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbüntetését. Pontosan ez történt. Azonkívül a sztarec tisztá­ban volt azzal, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek az uralkodó­ház tagjai gvűlölik a legjob­ban a palotákban feszítő pa­rasztot. különösen Nyikoláj Nvikolá.ievics főparancsnok le­váltása óta. Egyetlen embertől várhatott hathatós segítséget a Roma- nov-atyafiakkal szemben: ma­gától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Újra az történt, aminek a sztarec- cél kapcsolatban annyiszor le­hettünk tanúi. Ha ezt a leve­let kibontjuk misztikus bur­kából rádöbbenünk, hogy meg­írását rendkívül prózai szán­dék ihlette: egy Miklóshoz in­tézett ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb önvédelem volt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A kocka elvettetett. (Folytatják) jubileumi kiállítás a Szépművészeti Múzeumban 25 éves a szabad Magyarország a címe annak a kiállítás­nak, amelyet a Szépművészeti Múzeum földszinti termeiben rendeztek felszabadulásunk jubileumára. Időrendben a háború éveitől napjainkig tárja elénk 25 év eseményét, hazánk fejlődését. Néhány felvillanó képpel, do­kumentummal az előzményekre emlékeztet a kiállítás — ez­zel szinkronban a fasizmus elleni harc elevenedik meg a kommunista és munkásmozgalmi, s a polgári ellenállás tár­gyai; nyomdagép, sajtótermékek, újságok, röplapok, az MKP illegális találkozóhelyének berendezése. Aztán a háborút részletezi a kiállítás — nagyon szemléletesen — elektromos terepasztalon Európa térképén a második világháború főbb eseményei jelennek meg — hangos kíséröszöveggel. Képek számolnak be a hazánk felszabadításáért vívott harcokról — antifasiszta plakátokat, fegyvereket látunk. S itt állították ki a szovjet múzeumoktól kölcsönkapott tárgyakat — zászló­kat, kitüntetéseket és Zamercev vezérőrnagy ruháját. Derűsebb képek következnek — az új népi demokrati­kus magyar államiság kibontakozásáról: az Ideiglenes Nem­zetgyűlés és Kormány megalakulásáról, a földosztásról, o Magyar Kommunista Párt és más demokratikus pártok mű­ködéséről. A második terem 1953-ig tárgyalja a történeti esemé­nyeket — „az ország a népé — hazánk arculatának átalaku­lása” a mottója. Az újjáépítést, 1945—47 politikai küzdelmeit, a proletárdiktatúra győzelmét, a két munkáspárt egyesülé­sét, az államosításokat, a szociális államrend kialakulását és a szocialista ipar megkezdését, a kulturális forradalmat idé­zik a fényképek, plakátok, grafikonok, tárgyi dokumentu­mok. Nagyméretű átvilágított diaképek, és korabeli film­híradókból pergő jelenetek teszik látványossá a bemutatót. ►'▼▼▼TTVTTTTVTTTVTVVVTVVTWTTVTTTTTTTTVTVTTVTTTWTVTTVTTrTTTTTTTTTTTTrTTTTTTTT'rTTTVTTVTVTVWrVVTTTVTTTTVVVVVTVTTW ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Kürti András: iimm vtmi 22. — Nem olyan nagy a vész — legyintett a lány. — A tagnak fel van írva a neve, a laká­sa, egy-kettőre visszakapjuk. Csak az a baj, hogy meg kell változtatnunk az eredeti prog­ramot. Úgy beszéltük meg, hogy maga innen hazamegy a Wesselényi utcába, elhozza a leg­szükségesebb cókmókját és a kísérleti időszakra felköltözik hozzánk, a hegyre, a villába. Namár- most. Nekem az állatok miatt mindenképpen sürgősen vissza kell mennem a villába, de ma­gát szemüveg nélkül nem engedhetem kószálni a városban, közlekedni az utcán, tárgyalni a fő- bérlőjével. .. — Miért? Legfeljebb felajánlja, hogy elengedi a kéthavi lakbérpótlékomat. Bár ekkora csodá­ra még a szimpatron sem lehet képes, az én főbérlőmnél skótabb, zsugoribb teremtés aligha akad még egy ezen a glóbuszon. Megpróbáljuk? A kifejezett fösvénység teljes átváltása. Tar- tuffe-ból — mecénás. Nos? — Nem próbáljuk — rázta meg a fejét eré­lyesen a doktorkisasszony. — Fizetünk, fogunk egy taxit és vissza a villába. Magánál vérnyo­mást, hőmérsékletet, reflexet és egy csomó mást kell mérnem, irj,eg aztán le is kell pihennie, hogy holnap jó kondícióban folytathassuk a kí­sérleteket. Indulás! Fizettek, gyorsan fogtak egy taxit, negyedórá­ba sem tellett, ott voltak a Málinkó utcai villa előtt. Itt még barátságosan birkóztak egy me­netet a taxi sofőrjével, aki ragaszkodott hozzá, hogy nem fogad el fuvardíjat, mire Andrea be­dobott harminc forintot a már faroló kocsi ab­lakán, bemenekültek . a kertbe, Herkules úr védőmancsai alatt további konfliktusok nélkül bejutottak a villába. RÉSZLETESEBB FELVILÁGOSÍTÁS A SZIMPATRONRÓL Amikor Ambrózy felnyitotta a szemét, egy rokonszenves, furcsa, kopasz emberkére esett a pillantása, aki az ágya melletti széken ült, és révetegen bámult a semmibe. _ Hé! — kiáltott a professzor kedélyesen és törökülésbe ült. — Nagyon örvendek a szeren­csének, de kicsoda maga, ha meg nem sértem? A másik nem válaszolt, oda se fordult, mal­mozni kezdett az ujjaival. A ház ura ledobta magáról a paplant, kiugrott az ágyból, a furcsa látogatóhoz lépett, gyengé­den megrázta. — Bocsánat, be van rúgva? Vagy rosszul ér­zi magát? Segíthetek valamiben? Semmi felelet. Etelka néni jelent meg a küszöbön. — Na végre! — mondta. — Már azt hittem, hogy átalussza az egész napot! Ambrózy megdörzsölte a homlokát. — Hogyhogy az egész napot? Hány óra van most tulajdonképpen? És mit keres itt ez az úr? Hol van Andrea? Mi van az állatokkal? Etelka néni az ágyhoz lépett, mérgesen felráz­ta a párnát, megigazította a paplant. — Mindjárt négy óra. Andika ott van az ál­latoknál, amelyek — itt kicsit megborzongott —, dél óta a kifutókban vannak, a kertben. — Dél óta!? De hiszen ezek szerint maga..: Etelka néni sovány, sápadt arca enyhén ki­pirult — Hát — mondta halkan —, valakinek csak ki kellett engednie a napra azokat a szerencsét­leneket. — Dadus, maga egy hős! — jelentette ki a professzor, mélyen meghajolt, kezet csókolt a néninek. — Igazán abbahagyhatná ezeket a bolondsá­gait — kapta el, dugta el a kezét boldogan Etelka néni. — Felnőtt tudós létére mindig csak a mókázáson jár az esze. Szép kis Kossuth- díjas, mondhatom. Ja, azt üzeni Andika, hogy ezzel az úrral, aki kedves vendégünk, egyelőre ne tessék foglalkozni, egyelőre nem is lehet ve­le, de nincs semmi baj, sőt nagyon jó újságok vannak, ő, amint a professzor úr felébredt, visz- szatereli az állatokat és mindent megmagyaráz. Ezt üzeni. Megyek is, szólok is neki. • — Kispajtás, tudod mit érdemelnél? — kér­dezte Ambrózy, miközben fel-alá járkált a szo­bában. — Azt, hogy most a térdemre fektesselek és jó huszonötöt... — Előtte?! — intett a lány a karosszékben ülő Honda felé, és pajkos fények gyúltak a szemében. — Ne felejtsd el, hogy ő azért lát és hall mindent. — Jó. most megúsztad. De ami késik, nem múlik. Hogyan is jutott eszedbe ilyesmi? Éj­szakai öngyilkos vadászat és így tovább! Ki­teszem a lábam és tessék! Nem olvasol te túl sok krimit? Vagy fantasztikus regényt? \ (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa AAAAAAAAA AAAA A\AAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAJkáAAAA AAA AA AAJ.AAAAA. AA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom