Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
HARMAT ENDRE: n Raszputyinrejtély 16. Hosszasan fejtegette Raszputyin eltávolításának sürgős szükségességét és — taktikai okokból — alkotmányt követelt. £s ugyanennek a napnak az éjszakáján a pétervári Juszu- pov-palota pincéjében meggyilkolták Grigorij Jefimo- vics Raszputyint. „NAPJAID MEG VANNAK SZÁMLÁLVA” Ahhoz, hogy ezt a rendkívül izgalmas történelmi krimit legalább valamennyire kibontsuk, az Időgépben egy kissé visszafelé kell pergetnünk a filmet. A gyilkosság általános okairól aligha kell sokat beszélnünk, A csodatevő muzsik életében talán a legnagyobb csoda az volt, hogy csak 1916 végén ölték meg. Az akkori Oroszországban legalább olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában. Akadt azonban közvetlen ok is. Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komolyan foglalkozik egy puccsszerű különbéke gondolatávaL Egy halvacsorán állítólag részeg fővel ki is kottyantotta, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd kertészkedjék kedvére” és — régensként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni. Az Igaz Oroszok, a Fekete Százak vezérkara, az ultrareakciós háborús párt úgy döntött, hogy látványos ellenakcióval kell megakadályozni ÍVfanuszék és a háború befe- ■ jezésében érdekelt pénzcsoportok kiugrási kísérletét — egyszersmind a fenyegető forradalmat is. Mindenekelőtt el kell távolítani Raszputyint. Ehhez az első lépé6 még jobban felkorbácsolni a muzsik elleni hisztériát. Ettől kezdve a Gorohovája utca 64 számú ház 20-as lakásába tömegével hordta a posta a „napjaid meg vannak számlálva” kezdetű névtelen leveleket és ismeretlen telefonálók fenyegették halállal a pok- rovszkojeit. A Raszputyin-legenda szerves része, hogy a sztarecet utolsó heteiben sem hagyta cserben előérzete; hogy megjósolta közelgő megsemmisülését, De, mint a muzsik egész mítoszában, ebben is viszonylag könnyen kimutatható a racionális mag: a szibériai ekkor már úszott az életveszélyes fenyegetések árján. Leánya, Marija, könyvében elmondja, hogy ebben az időben apja sokszor felsóhajtott: — Fekete felhő lebeg a házunk felett. Érzem, hogy ezek az utolsó napjaim. JÓSLAT £3 LOGIKA Mikor utoljára találkozott a cárral, így búcsúzott: — Most nem én áldlak meg téged. Most neked kell megáldanod engem. Titkára, Szimanovics szerint akkor, Carszkoje Szelőből hazatérve írta Miklósnak a híres levelet: „Szentpétervárott írom és hagyom hátra ezeket a sorokat Érzem, hogy életem ja-v nuár 1 előtt véget ér. Azt akarom, hogy Atyuska, Anyuska, a Gyerekek (mármint a cári gyerekek), és az Orosz Föld megtudja és megértse, amit meg kell tudnia és meg kell értenie. Ha közrendű gyilkosok ölnek meg, különösen, ha testvéreim az orosz parasztok teszik ezt velem, neked, Grosz- hon Cárjának, nincs mitől tartanod. A trónodon maradsz és nyugodt lehetsz — ivadékaid még évszázadokon át uralkodnak. De ha bojárok, nemesek * ölnek meg, ha ők ontják ki a véremet, ha vérem az ő kezüket szennyezi be, huszonöt éven át nem mossák le magukról ezt a vért. El fogják hagyni Oroszországot. Gyűlölik és megölik egymást és huszonöt esztendőn belül nem lesz nemesség Oroszországban. Orosz Földek Cárja, ha hallod a harangszót. amely tud- todra adja, hogy Grigori jt megölték, tudnod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esztendő múlva senki sem lesz életben a családodból — végez velük az orosz nép. Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imádkozz, légy erős és gondolj a családodra. Grigorij.” Kétségtelenül van valami hátborzongató ebben a levélben. De — legalább annyi — logika is. ÖNVÉDELEM Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt nehéz megjövendölnie, Tiogy „a trónig kapaszkodott koszos muzsik” meggyilkolását az arisztokrácia boszorkánykonyhájában főzik ki. Magától értetődőnek tűnt. hogy a merénylők legalábbis megpróbálják bevonni akciójukba a cári család valamelyik tagját, hiszen az akkori körülmények között ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbüntetését. Pontosan ez történt. Azonkívül a sztarec tisztában volt azzal, hogy minden arisztokraták közül éppen a legelőkelőbbek az uralkodóház tagjai gvűlölik a legjobban a palotákban feszítő parasztot. különösen Nyikoláj Nvikolá.ievics főparancsnok leváltása óta. Egyetlen embertől várhatott hathatós segítséget a Roma- nov-atyafiakkal szemben: magától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Újra az történt, aminek a sztarec- cél kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misztikus burkából rádöbbenünk, hogy megírását rendkívül prózai szándék ihlette: egy Miklóshoz intézett ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb önvédelem volt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A kocka elvettetett. (Folytatják) jubileumi kiállítás a Szépművészeti Múzeumban 25 éves a szabad Magyarország a címe annak a kiállításnak, amelyet a Szépművészeti Múzeum földszinti termeiben rendeztek felszabadulásunk jubileumára. Időrendben a háború éveitől napjainkig tárja elénk 25 év eseményét, hazánk fejlődését. Néhány felvillanó képpel, dokumentummal az előzményekre emlékeztet a kiállítás — ezzel szinkronban a fasizmus elleni harc elevenedik meg a kommunista és munkásmozgalmi, s a polgári ellenállás tárgyai; nyomdagép, sajtótermékek, újságok, röplapok, az MKP illegális találkozóhelyének berendezése. Aztán a háborút részletezi a kiállítás — nagyon szemléletesen — elektromos terepasztalon Európa térképén a második világháború főbb eseményei jelennek meg — hangos kíséröszöveggel. Képek számolnak be a hazánk felszabadításáért vívott harcokról — antifasiszta plakátokat, fegyvereket látunk. S itt állították ki a szovjet múzeumoktól kölcsönkapott tárgyakat — zászlókat, kitüntetéseket és Zamercev vezérőrnagy ruháját. Derűsebb képek következnek — az új népi demokratikus magyar államiság kibontakozásáról: az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány megalakulásáról, a földosztásról, o Magyar Kommunista Párt és más demokratikus pártok működéséről. A második terem 1953-ig tárgyalja a történeti eseményeket — „az ország a népé — hazánk arculatának átalakulása” a mottója. Az újjáépítést, 1945—47 politikai küzdelmeit, a proletárdiktatúra győzelmét, a két munkáspárt egyesülését, az államosításokat, a szociális államrend kialakulását és a szocialista ipar megkezdését, a kulturális forradalmat idézik a fényképek, plakátok, grafikonok, tárgyi dokumentumok. Nagyméretű átvilágított diaképek, és korabeli filmhíradókból pergő jelenetek teszik látványossá a bemutatót. ►'▼▼▼TTVTTTTVTTTVTVVVTVVTWTTVTTTTTTTTVTVTTVTTTWTVTTVTTrTTTTTTTTTTTTrTTTTTTTT'rTTTVTTVTVTVWrVVTTTVTTTTVVVVVTVTTW ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Kürti András: iimm vtmi 22. — Nem olyan nagy a vész — legyintett a lány. — A tagnak fel van írva a neve, a lakása, egy-kettőre visszakapjuk. Csak az a baj, hogy meg kell változtatnunk az eredeti programot. Úgy beszéltük meg, hogy maga innen hazamegy a Wesselényi utcába, elhozza a legszükségesebb cókmókját és a kísérleti időszakra felköltözik hozzánk, a hegyre, a villába. Namár- most. Nekem az állatok miatt mindenképpen sürgősen vissza kell mennem a villába, de magát szemüveg nélkül nem engedhetem kószálni a városban, közlekedni az utcán, tárgyalni a fő- bérlőjével. .. — Miért? Legfeljebb felajánlja, hogy elengedi a kéthavi lakbérpótlékomat. Bár ekkora csodára még a szimpatron sem lehet képes, az én főbérlőmnél skótabb, zsugoribb teremtés aligha akad még egy ezen a glóbuszon. Megpróbáljuk? A kifejezett fösvénység teljes átváltása. Tar- tuffe-ból — mecénás. Nos? — Nem próbáljuk — rázta meg a fejét erélyesen a doktorkisasszony. — Fizetünk, fogunk egy taxit és vissza a villába. Magánál vérnyomást, hőmérsékletet, reflexet és egy csomó mást kell mérnem, irj,eg aztán le is kell pihennie, hogy holnap jó kondícióban folytathassuk a kísérleteket. Indulás! Fizettek, gyorsan fogtak egy taxit, negyedórába sem tellett, ott voltak a Málinkó utcai villa előtt. Itt még barátságosan birkóztak egy menetet a taxi sofőrjével, aki ragaszkodott hozzá, hogy nem fogad el fuvardíjat, mire Andrea bedobott harminc forintot a már faroló kocsi ablakán, bemenekültek . a kertbe, Herkules úr védőmancsai alatt további konfliktusok nélkül bejutottak a villába. RÉSZLETESEBB FELVILÁGOSÍTÁS A SZIMPATRONRÓL Amikor Ambrózy felnyitotta a szemét, egy rokonszenves, furcsa, kopasz emberkére esett a pillantása, aki az ágya melletti széken ült, és révetegen bámult a semmibe. _ Hé! — kiáltott a professzor kedélyesen és törökülésbe ült. — Nagyon örvendek a szerencsének, de kicsoda maga, ha meg nem sértem? A másik nem válaszolt, oda se fordult, malmozni kezdett az ujjaival. A ház ura ledobta magáról a paplant, kiugrott az ágyból, a furcsa látogatóhoz lépett, gyengéden megrázta. — Bocsánat, be van rúgva? Vagy rosszul érzi magát? Segíthetek valamiben? Semmi felelet. Etelka néni jelent meg a küszöbön. — Na végre! — mondta. — Már azt hittem, hogy átalussza az egész napot! Ambrózy megdörzsölte a homlokát. — Hogyhogy az egész napot? Hány óra van most tulajdonképpen? És mit keres itt ez az úr? Hol van Andrea? Mi van az állatokkal? Etelka néni az ágyhoz lépett, mérgesen felrázta a párnát, megigazította a paplant. — Mindjárt négy óra. Andika ott van az állatoknál, amelyek — itt kicsit megborzongott —, dél óta a kifutókban vannak, a kertben. — Dél óta!? De hiszen ezek szerint maga..: Etelka néni sovány, sápadt arca enyhén kipirult — Hát — mondta halkan —, valakinek csak ki kellett engednie a napra azokat a szerencsétleneket. — Dadus, maga egy hős! — jelentette ki a professzor, mélyen meghajolt, kezet csókolt a néninek. — Igazán abbahagyhatná ezeket a bolondságait — kapta el, dugta el a kezét boldogan Etelka néni. — Felnőtt tudós létére mindig csak a mókázáson jár az esze. Szép kis Kossuth- díjas, mondhatom. Ja, azt üzeni Andika, hogy ezzel az úrral, aki kedves vendégünk, egyelőre ne tessék foglalkozni, egyelőre nem is lehet vele, de nincs semmi baj, sőt nagyon jó újságok vannak, ő, amint a professzor úr felébredt, visz- szatereli az állatokat és mindent megmagyaráz. Ezt üzeni. Megyek is, szólok is neki. • — Kispajtás, tudod mit érdemelnél? — kérdezte Ambrózy, miközben fel-alá járkált a szobában. — Azt, hogy most a térdemre fektesselek és jó huszonötöt... — Előtte?! — intett a lány a karosszékben ülő Honda felé, és pajkos fények gyúltak a szemében. — Ne felejtsd el, hogy ő azért lát és hall mindent. — Jó. most megúsztad. De ami késik, nem múlik. Hogyan is jutott eszedbe ilyesmi? Éjszakai öngyilkos vadászat és így tovább! Kiteszem a lábam és tessék! Nem olvasol te túl sok krimit? Vagy fantasztikus regényt? \ (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa AAAAAAAAA AAAA A\AAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAJkáAAAA AAA AA AAJ.AAAAA. AA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.
