Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

HARMAT ENDRE: A Raszp&afijrirB rejtély 12. RUBEL RUBINSTEWröL Az olvasó engedőimével itt, a tematikai rend kedvé­ért, kissé előre ballagunk az idő ösvényén. 1916. Január 29. Tatarinov ezre- redes neje felkereste a szta- recet.’ Utána elmondta, hogy vendéglátója az ő jelenlété­ben egy fiatal lányt csókol­gatott. Az eset kínosan ha­tott rá és elhatározta, hogy többé nem keresi fel Rasz- putyint. Január 30. Raszputyinnál egy ismeretlen kíséretében megjelent a Djubljanka-bör- tön templomának papja. Nyil­ván közbenjárt kísérője érde­kében, mert azt kérte, a sztarec személyesen keresse fél a belügyminisztert és Be- leckij szenátort. Raszputyin erre nem bizonyult hajlan­dónak, csak egy levelet írt. Távozóban a pap kinevette, amiért alig tud bánni a tollal. Február 5. Mikor Szofja Karajeva elhagyta Raszputyin lakását, közölte, hogy a szta­rec elmondta neki: rossz han­gulatban van, pedig nagy üz­leteket csinál, most kapott éppen ötvenezer rubelt Ru­binstein bankártól, amiért egy ügyét elintézte. Két feljegyzés annak állít emléket, hogy a sztarec vala­milyen ismeretlen okból meg­változtatta a házi hölgy-tri­umvirátus első két helyezett­jének hagyományos sorrend­jét: a masszőrnő drámai for­dulattal megelőzte Raszpu­tyin részeg érdeklődésének versenypályáján vetélytársát. a varrónőt. KÁTYA KOSARAT AD Május 9. Raszputyin a por- tásnét elküdte a masszőrnő- ért; de az nem akart menni. Erre a sztarec Kátya varró­nőhöz állított be, aki (szerin­tünk figyelemre méltó prak­tikus érzékkel) kiszólt, hogy nem mehet át, mert nincs egy jó ruhája. Raszputyin (aki úgy látszik megértette a gyengéd célzást) azt válaszol­ta, hogy a jövő hételi Kátya majd kap tőle ötven rubelt. Június 2. Raszputyin Utilia masszírozónőhöz küldte a ház­mesternél ő azonban nem volt otthon. Erre a sztarec bekopogott a 31. számú la­kásba, Kátya szabónőhöz. Ott nyilván nem eresztették be, mert lejött a lépcsőn és a házmestemét biztatgatta, csó­kolja meg. Juravleva kivonta magát Raszputyin karjából, becsengetett a sztarec laká­sába. Kijött a cseléd és le­fektette gazdáját. Varációk egy témára. A SZENT PÉNZÜGYEI A „minden szentnek maga felé hajlik a keze” tétel úgy látszik általános érvényű. Ez alól Grigorij Jefimovics Rasz­putyin sem volt kivétel. De ő még ebben sem bizonyult sablonosnak: nemcsak elfoga­dott, hanem adott is. Hódo­lói és kihasználói, igaz, gon­doskodtak arról, hogy tulaj­donképpen ne legyen sok pénzre szüksége. Több gép­kocsi állt rendelkezésére, egy­szerű, de a legdrágább anya­gokból ' készült gimnasztyor- káit nem egyszer maga Orosz­ország cáméja hímezte, éte­léről és italáról — mint a lépcsőházi feljegyzésekből lát­tuk bőkezűen gondoskodtak. Italáról, lánya, Maria meg­fogalmazása szerint, „kegyet­len bőkezűséggel”. Gyakran mondogatta, hogy a pénzgyűjtés egyetlen szem­pontból érdekli: nem akar szégyenkezni, amikor leánya­it férjhez adja. Szinte hihe­tetlen, de arra sohasem gon­dolt, mi lesz, ha ellenségei mégiscsak eltávolítják: hely­zetét, élete utolsó néhány he­tét leszámítva, megingathatat­lannak érezte. BANKÓK A BORÍTÉKBAN A gazdagok ajándékait né­mán. mindig szímolatlanul gyűrte zsebre, de ösztönös ta - pmlattal dicsérte messziről jött muzsikok szegényes fi­gyelmességét. Sok szemtanú látta, amint valamelyik ügy­fele átad neki egy bankóktól duzzadó kopertát, hogy Rasz­putyin néhány perccel később egy könyörgő kézbe nyomja ugyanazt a borítékot. Maria vezette a Gorohovája utcai háztartási és azt írja. gyak­ran nem akadt egy kopejka sem a háznál. Ha panaszko­dott ezért, a sztarec nevetett: — Majd csak küld valakit az Isten. És mindig küldött is Senki nem hitte el Péter- várott azt a hivatalos beje­lentést, hogy halála után mindössze háromezer rubelt találtak a muzsik lakásán. Persze lehet, hogy a nagy felfordulásban valamelyik házkutató zsebébe került a pénz. De az is lehet, hogy valóban nem volt több — a paraszt-bohém egy éjszakán ezreket költött a „Rode”-ban, a „Donon”-ban és a többi mulatóban. MESÉS VAGYON? Az udvartól soha nem hú­zott rendszeres fizetést, de a cárné a sztarec minden gyer­mekének harmincezer rubelt adatott. Az összkép Raszpu­tyin anyagi helyzetéről: a mesés vagyonról keringő le­gendák nem bizonyultak igaz­nak, de kizárólag azért, mert a valóban befolyt hatalmas összegek ugyanolyan könnyen és gyorsan mentek, ahogy jöttek. Annji bizonyos, hogy rajta még többet kerestek, mint amennyit ő keresett másokon. „Volt, aki tízezer rubelt fi­zetett — írja Maria —, hogy összehozzák apámmal. Pedig az illetőnek csak el kellett volna jönnie hozzánk.” (Folytatjuk.) Somogyi és Bacsó 1920 február 19-én budapesti lapok adják hírül: a Vízművek egyik dolgozója a Duna-parton, félig-med- dig a Dunában fekve, egy férfi holttestet talált. A holttesten súlyos bántalmazás nyomai. Minden arra mutat, a férfit meggyilkolták. Az újságok találgatnak, mi történt Dunakeszi és Budapest határában — teszi fel a kérdést a Népszava. Titokzatos gyilkosság a fő­város határában — írja a Világ. S amit a február lfi-i újsághírek csak sejtenek, azt 20-án már határozottan állítják. Valóban gyilkosság történt. Politikai gyilkos­ság, hangoztatják az ellenzéki lapok. Az áldozat nem más, mint a Népszava ismert és sokak előtt tisztelt szer­kesztője: Somogyi Béla. E&yes újságok már azt is felté­telezik, hogy Bacsó Béla, a Népszava fiatal munka­társa, — aki az utóbbi időben szinte állandóan együtt volt Somogyi Bélával, — úgy an csalt gyilkosság áldo­zata lett. A közvélemény kivizsgálást követel. A közhangu­latot figyelembe véve 20-án a kormánykörökhöz közel­álló Uj Nemzedék is így nyilatkozik: „Az államrendőr­ség. .. már mozgósította az összes rendőri és detektív testületeket, a hadiig minisztérium is utasította a vá­rosparancsnokot és a hadbíróságot, a fővezérség szin­tén meghagyta összes osztályainak, hogy ebben az ügy­ben a legmesszebbmenő nyomozást indítsák meg”. — S mintegy megnyugtatásként egy lapzártakor kapott értesítést is hozzáfűz. — „A fővezérnek (Horthy Mik­lósról van szó) eltökélt szándéka, hogy a tetteseidet akár politikai, akár közönséges bűncselekményről le­gyen szó, személyi válogatás nélkül az igazságszolgál­tatás kezére juttatja.” E nagyon határozott kijelentés ellenére Horthy és a fővezérség éppen az ellenkező­jét akarja. A polgári nyomozó testület igen hamar > mutatott fel eredményeket A nyomok magához a gyil­kosságot „eltökélten” kinyomozni akaró fővezér köz­vetlen környezetéhez vezettek. Somogyi Bélát ezekben a körökben gyűlölték. A szociáldemokrata Somogyi Béla ugyanis 1919. augusz­tustól a fehérterror első napjaitól kezdve nyilvános­ságra hozta a különítményesek gaztetteit. A Népsza­vában láttak napvilágot azok az írások, amelyek le­leplező adatokat közöltek a tiszti századok dunántúli vérengzéseiről. A cikkek feldühítették a tiszteket és maga Horthy is helyeselte azokat a kijelentéseket, amelyek megtorlást helyeztek kilátásba. Somogyi Bé­la sorsát végül is az a cikk pecsételte meg, amelyik 1919. október 4-én jelent meg a Népszavában és azo­kat a rémtetteket leplezte le, amelyek Siófokon ma­gának a fővezérségnek a központjában zajlottak le. Ez időtől kezdve Somogyi' igen sok fenyegető levelet ka­pott. Ezért munkatársai, elvtársai óvták, hogy ottho­nában lakjék. Nem engedték, hogy egyedül bárhova is elmenjen, 1920. február 17-én este, amikor rácsap­tak az Osztenburg különítményhez tartozó gyilkosok, éppen szálláshelyére tartott Bacsó Béla társaságában. A gyilkosságok azonban „ügyetlenek” voltak. El­bizakodottságukban, a fővezérben bízva minden kö­rültekintést mellőztek. így a nyomozás gyorson azo­nosította az áldozatokat, sőt megállapította a gyilkos­ság körülményeit is. A kormányzói 6zéket betölteni készülő Horthy számára különösen kellemetlen volt az eset időpontja. A hatalomért vívott harcéit emberei baklövése megzavarta. Ezért gyorsan cselekedett. A nyomozást a fővezérség kivette a rendőrség kezéből és a katonai bíróság vette át. Mentették, ami menthe­tő, hiszen a nyilvánosság már szinte mindent tudott. Az ügyet elhallgatni nem lehetett, így megelégedtek azzal, hogy a bűnösöket bizonyítékok hiányában ideig- lenesen szabadlábra helyezték.___________________________ ♦ ♦ ▼ 1 *• » * l ♦ ♦ ♦ ♦ $ : Költi András?!* A BUDAI VILLA Tf'TsjT’vi'' '.C'f’prr : 18. ■j-H»« Wfiim ; 'rt-l bérlő, sem nem magas, sem nem barna, sem nem hord szemüveget. A többi stimmel. — Nagyon köszönöm — hálálkodott a göndör- hajú, de a küszöbön megtorpant Visszafordult — Azt tetszett mondani, hogy nem vieei szem­üveget? — Azt. Mert nem visel. Nem viselt sóba. De ha az a Honda, akit maga keres, magas, barna, az pedig, alti nálunk lakik, kicsi és kopasz, ak­kor miért érdekes még, bógy van-e szemüvege, vagy nincs ? — Persze, persze. Miért is lernte még érdekes? Tökéletesen igaza van, nagyságos asszonyom, El­nézést a zavarásért, a viszontlátásra. — Egy pillanat? — szólt ekkor az a nagydarab férfi franciául a leghátsó ülésről, aki a felszál­lás óta rendszeres időközökben szemmel lát­hatóan élvezettel húzott jókorákat egy nagy, hasas üvegből. — Evek óta repülök, mindig is szerettem volna tudni, hogy miért nem szabad rágyújtani Ryenlfor. És hogy a tilalom a szivarra és a pipára is vonatkozik-e? Egy szegény bio­kémikus lelki nyugata® függ a feleletétől. El­árulná? — Természetesen, Monsieur — mosolygott a* enyhén szólva kapatos utasra a stewardess —v arról uao«ó ugyanis^^ ú sa Awöi van szó — mondta a SlÄnt nevű kán ■ bázmestemónek a Wesselényi utca 83- htan —, bogy egy kis csomagot szeretnék itt­hagyni a második emelete® lakó Honda úr ré­szére, de nem vagyok biztos benne, hogy ő az a Honda, akit én keresek. Kecskemétről jöttem fel ugyanis, most először járok erre-... Odafen* meg hiába csengettem .. u — Az a maga Hondája, az ftßgyan MSz W» — kérdezte a házmesternél —• Magas, barna, szemüveget vfctä. _ Alászolgája — intett búcsút az asszony. — _ 4 jBjéak ugyanis, alti a Kovalcsikéknál al­— A fegyelmi tárgyalást megnyitom — mond­ta Kovács Kábnán, a vállalat fiatal főmérnöke, egyben a fegyelmi bizottság elnöke. — Üdvöz­lőn» Szamán elvtársat a minisztérium személy­zeti főosztályáról. Honda László ügyéről van sző. Ismertetem az előzményeké*. ismertette. — Az eset egyértelmű — folytatta —, de ha van valakinek kérdése, észrevétele, kénem tegye SenkSnefe nem volt kérdése, észrevétele. Az elnök most Hondához fordult, aki a hosz- smú tárgyalóasztal túlsó régéhez ááMtatt széken kuksolt, távol a zsűritől. — Honda kartáns, magának van valami hozzá­szólása az elhangzottakhoz? A vádlott némán megrázta a fejét. Kdebe» odafeapott a szemüvegéhez, mert az a heves mozdulattól majdnem lecsúszott. — Akkor fáradjon kg a folyosóra —- saóKtotta fel Kovács —, míg s fegyelmi bjaotlBég még­hozzá döntését. Honda kifáradt. 1M 'l'*’ Három pejre S3» ieü 8% ftartfa SÜ» Mvte I» , J-. ÍBftlálCk l í i Ili i . 1 — A fegyelmi bizottság úgy döntött — kez­dett az ítélet kihirdetésébe érces hangon az elnök, és szembenézett Hondával, aki ezúttal közellépett az asztalhoz és a szemüvegét is le­vette —, a fegyelmi bizottság úgy döntött... A hangja elcsuklott, nem folytatta a mondó- káját. Micsoda, hogy ő közölje ezzel a derék fic­kóval, hogy ezek a fafejűek kinyírták?! Hisz 6, mint zöldfülű gyakornok, Honda keze alatt kezd­te itt a munkáját az egyetem befejezése után! Honda segített neki mindenben! Apja helyett apja volt! Ez az egész mostani céoó — vériázító igazságtalanság! Beszívott a koma — ez vitat­hatatlan. Na és?! Biztosan megvolt rá az oka. Emberek vagyunk, nem gépek. Pechje volt, hogy éppen erre a hülye Szemánra lehelt rá. De mit keres egy személyzetis egy műszaki bejáratáson? Mindegy, ezért nem lehet egy ilyen nagyszerű barátot és kitűnő szakembert tönkretenni! ő legalábbis nem vesz trim, ebben s gyalázatos­ságban! — A bizottság döntését — jelentette ki — én a magam részéről helytelennek tartom. Hibát követtem el, amikor az imént megszavaztam. Szent meggyőződésem, hogy az Elektráira« Erő­átviteli Vállalatnak igenis szüksége van Honda Lászlóra, sőt elsősorban óvá van szüksége. Töb­bet ért az áramhoz, mint az egész műszak együtt­véve. Ünnepélyesen kijelentem, ameddig én va­gyok itt a főmérnök, nem engedem, hogy Hondát e {küldjék. Sem fegyelmi úton, sem másképp. Leült, mindenné elszán tan nézett körűt Leg­nagyobb meglepetésére, a bizottsági tagakat nem döbbentette meg a fordulat Sőt, valamennyien szeretettel és együttérzően pislogtak Hondára! Hogyan? Egy csapásra felülkerekedett a józan ész és a humánum? Vagy ilyen sauggasztftr ha- tán twtfó ős o torkán hrióUfiffftnrtfci. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom