Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-17 / 40. szám
HARMAT ENDRE: A Raszp&afijrirB rejtély 12. RUBEL RUBINSTEWröL Az olvasó engedőimével itt, a tematikai rend kedvéért, kissé előre ballagunk az idő ösvényén. 1916. Január 29. Tatarinov ezre- redes neje felkereste a szta- recet.’ Utána elmondta, hogy vendéglátója az ő jelenlétében egy fiatal lányt csókolgatott. Az eset kínosan hatott rá és elhatározta, hogy többé nem keresi fel Rasz- putyint. Január 30. Raszputyinnál egy ismeretlen kíséretében megjelent a Djubljanka-bör- tön templomának papja. Nyilván közbenjárt kísérője érdekében, mert azt kérte, a sztarec személyesen keresse fél a belügyminisztert és Be- leckij szenátort. Raszputyin erre nem bizonyult hajlandónak, csak egy levelet írt. Távozóban a pap kinevette, amiért alig tud bánni a tollal. Február 5. Mikor Szofja Karajeva elhagyta Raszputyin lakását, közölte, hogy a sztarec elmondta neki: rossz hangulatban van, pedig nagy üzleteket csinál, most kapott éppen ötvenezer rubelt Rubinstein bankártól, amiért egy ügyét elintézte. Két feljegyzés annak állít emléket, hogy a sztarec valamilyen ismeretlen okból megváltoztatta a házi hölgy-triumvirátus első két helyezettjének hagyományos sorrendjét: a masszőrnő drámai fordulattal megelőzte Raszputyin részeg érdeklődésének versenypályáján vetélytársát. a varrónőt. KÁTYA KOSARAT AD Május 9. Raszputyin a por- tásnét elküdte a masszőrnő- ért; de az nem akart menni. Erre a sztarec Kátya varrónőhöz állított be, aki (szerintünk figyelemre méltó praktikus érzékkel) kiszólt, hogy nem mehet át, mert nincs egy jó ruhája. Raszputyin (aki úgy látszik megértette a gyengéd célzást) azt válaszolta, hogy a jövő hételi Kátya majd kap tőle ötven rubelt. Június 2. Raszputyin Utilia masszírozónőhöz küldte a házmesternél ő azonban nem volt otthon. Erre a sztarec bekopogott a 31. számú lakásba, Kátya szabónőhöz. Ott nyilván nem eresztették be, mert lejött a lépcsőn és a házmestemét biztatgatta, csókolja meg. Juravleva kivonta magát Raszputyin karjából, becsengetett a sztarec lakásába. Kijött a cseléd és lefektette gazdáját. Varációk egy témára. A SZENT PÉNZÜGYEI A „minden szentnek maga felé hajlik a keze” tétel úgy látszik általános érvényű. Ez alól Grigorij Jefimovics Raszputyin sem volt kivétel. De ő még ebben sem bizonyult sablonosnak: nemcsak elfogadott, hanem adott is. Hódolói és kihasználói, igaz, gondoskodtak arról, hogy tulajdonképpen ne legyen sok pénzre szüksége. Több gépkocsi állt rendelkezésére, egyszerű, de a legdrágább anyagokból ' készült gimnasztyor- káit nem egyszer maga Oroszország cáméja hímezte, ételéről és italáról — mint a lépcsőházi feljegyzésekből láttuk bőkezűen gondoskodtak. Italáról, lánya, Maria megfogalmazása szerint, „kegyetlen bőkezűséggel”. Gyakran mondogatta, hogy a pénzgyűjtés egyetlen szempontból érdekli: nem akar szégyenkezni, amikor leányait férjhez adja. Szinte hihetetlen, de arra sohasem gondolt, mi lesz, ha ellenségei mégiscsak eltávolítják: helyzetét, élete utolsó néhány hetét leszámítva, megingathatatlannak érezte. BANKÓK A BORÍTÉKBAN A gazdagok ajándékait némán. mindig szímolatlanul gyűrte zsebre, de ösztönös ta - pmlattal dicsérte messziről jött muzsikok szegényes figyelmességét. Sok szemtanú látta, amint valamelyik ügyfele átad neki egy bankóktól duzzadó kopertát, hogy Raszputyin néhány perccel később egy könyörgő kézbe nyomja ugyanazt a borítékot. Maria vezette a Gorohovája utcai háztartási és azt írja. gyakran nem akadt egy kopejka sem a háznál. Ha panaszkodott ezért, a sztarec nevetett: — Majd csak küld valakit az Isten. És mindig küldött is Senki nem hitte el Péter- várott azt a hivatalos bejelentést, hogy halála után mindössze háromezer rubelt találtak a muzsik lakásán. Persze lehet, hogy a nagy felfordulásban valamelyik házkutató zsebébe került a pénz. De az is lehet, hogy valóban nem volt több — a paraszt-bohém egy éjszakán ezreket költött a „Rode”-ban, a „Donon”-ban és a többi mulatóban. MESÉS VAGYON? Az udvartól soha nem húzott rendszeres fizetést, de a cárné a sztarec minden gyermekének harmincezer rubelt adatott. Az összkép Raszputyin anyagi helyzetéről: a mesés vagyonról keringő legendák nem bizonyultak igaznak, de kizárólag azért, mert a valóban befolyt hatalmas összegek ugyanolyan könnyen és gyorsan mentek, ahogy jöttek. Annji bizonyos, hogy rajta még többet kerestek, mint amennyit ő keresett másokon. „Volt, aki tízezer rubelt fizetett — írja Maria —, hogy összehozzák apámmal. Pedig az illetőnek csak el kellett volna jönnie hozzánk.” (Folytatjuk.) Somogyi és Bacsó 1920 február 19-én budapesti lapok adják hírül: a Vízművek egyik dolgozója a Duna-parton, félig-med- dig a Dunában fekve, egy férfi holttestet talált. A holttesten súlyos bántalmazás nyomai. Minden arra mutat, a férfit meggyilkolták. Az újságok találgatnak, mi történt Dunakeszi és Budapest határában — teszi fel a kérdést a Népszava. Titokzatos gyilkosság a főváros határában — írja a Világ. S amit a február lfi-i újsághírek csak sejtenek, azt 20-án már határozottan állítják. Valóban gyilkosság történt. Politikai gyilkosság, hangoztatják az ellenzéki lapok. Az áldozat nem más, mint a Népszava ismert és sokak előtt tisztelt szerkesztője: Somogyi Béla. E&yes újságok már azt is feltételezik, hogy Bacsó Béla, a Népszava fiatal munkatársa, — aki az utóbbi időben szinte állandóan együtt volt Somogyi Bélával, — úgy an csalt gyilkosság áldozata lett. A közvélemény kivizsgálást követel. A közhangulatot figyelembe véve 20-án a kormánykörökhöz közelálló Uj Nemzedék is így nyilatkozik: „Az államrendőrség. .. már mozgósította az összes rendőri és detektív testületeket, a hadiig minisztérium is utasította a városparancsnokot és a hadbíróságot, a fővezérség szintén meghagyta összes osztályainak, hogy ebben az ügyben a legmesszebbmenő nyomozást indítsák meg”. — S mintegy megnyugtatásként egy lapzártakor kapott értesítést is hozzáfűz. — „A fővezérnek (Horthy Miklósról van szó) eltökélt szándéka, hogy a tetteseidet akár politikai, akár közönséges bűncselekményről legyen szó, személyi válogatás nélkül az igazságszolgáltatás kezére juttatja.” E nagyon határozott kijelentés ellenére Horthy és a fővezérség éppen az ellenkezőjét akarja. A polgári nyomozó testület igen hamar > mutatott fel eredményeket A nyomok magához a gyilkosságot „eltökélten” kinyomozni akaró fővezér közvetlen környezetéhez vezettek. Somogyi Bélát ezekben a körökben gyűlölték. A szociáldemokrata Somogyi Béla ugyanis 1919. augusztustól a fehérterror első napjaitól kezdve nyilvánosságra hozta a különítményesek gaztetteit. A Népszavában láttak napvilágot azok az írások, amelyek leleplező adatokat közöltek a tiszti századok dunántúli vérengzéseiről. A cikkek feldühítették a tiszteket és maga Horthy is helyeselte azokat a kijelentéseket, amelyek megtorlást helyeztek kilátásba. Somogyi Béla sorsát végül is az a cikk pecsételte meg, amelyik 1919. október 4-én jelent meg a Népszavában és azokat a rémtetteket leplezte le, amelyek Siófokon magának a fővezérségnek a központjában zajlottak le. Ez időtől kezdve Somogyi' igen sok fenyegető levelet kapott. Ezért munkatársai, elvtársai óvták, hogy otthonában lakjék. Nem engedték, hogy egyedül bárhova is elmenjen, 1920. február 17-én este, amikor rácsaptak az Osztenburg különítményhez tartozó gyilkosok, éppen szálláshelyére tartott Bacsó Béla társaságában. A gyilkosságok azonban „ügyetlenek” voltak. Elbizakodottságukban, a fővezérben bízva minden körültekintést mellőztek. így a nyomozás gyorson azonosította az áldozatokat, sőt megállapította a gyilkosság körülményeit is. A kormányzói 6zéket betölteni készülő Horthy számára különösen kellemetlen volt az eset időpontja. A hatalomért vívott harcéit emberei baklövése megzavarta. Ezért gyorsan cselekedett. A nyomozást a fővezérség kivette a rendőrség kezéből és a katonai bíróság vette át. Mentették, ami menthető, hiszen a nyilvánosság már szinte mindent tudott. Az ügyet elhallgatni nem lehetett, így megelégedtek azzal, hogy a bűnösöket bizonyítékok hiányában ideig- lenesen szabadlábra helyezték.___________________________ ♦ ♦ ▼ 1 *• » * l ♦ ♦ ♦ ♦ $ : Költi András?!* A BUDAI VILLA Tf'TsjT’vi'' '.C'f’prr : 18. ■j-H»« Wfiim ; 'rt-l bérlő, sem nem magas, sem nem barna, sem nem hord szemüveget. A többi stimmel. — Nagyon köszönöm — hálálkodott a göndör- hajú, de a küszöbön megtorpant Visszafordult — Azt tetszett mondani, hogy nem vieei szemüveget? — Azt. Mert nem visel. Nem viselt sóba. De ha az a Honda, akit maga keres, magas, barna, az pedig, alti nálunk lakik, kicsi és kopasz, akkor miért érdekes még, bógy van-e szemüvege, vagy nincs ? — Persze, persze. Miért is lernte még érdekes? Tökéletesen igaza van, nagyságos asszonyom, Elnézést a zavarásért, a viszontlátásra. — Egy pillanat? — szólt ekkor az a nagydarab férfi franciául a leghátsó ülésről, aki a felszállás óta rendszeres időközökben szemmel láthatóan élvezettel húzott jókorákat egy nagy, hasas üvegből. — Evek óta repülök, mindig is szerettem volna tudni, hogy miért nem szabad rágyújtani Ryenlfor. És hogy a tilalom a szivarra és a pipára is vonatkozik-e? Egy szegény biokémikus lelki nyugata® függ a feleletétől. Elárulná? — Természetesen, Monsieur — mosolygott a* enyhén szólva kapatos utasra a stewardess —v arról uao«ó ugyanis^^ ú sa Awöi van szó — mondta a SlÄnt nevű kán ■ bázmestemónek a Wesselényi utca 83- htan —, bogy egy kis csomagot szeretnék itthagyni a második emelete® lakó Honda úr részére, de nem vagyok biztos benne, hogy ő az a Honda, akit én keresek. Kecskemétről jöttem fel ugyanis, most először járok erre-... Odafen* meg hiába csengettem .. u — Az a maga Hondája, az ftßgyan MSz W» — kérdezte a házmesternél —• Magas, barna, szemüveget vfctä. _ Alászolgája — intett búcsút az asszony. — _ 4 jBjéak ugyanis, alti a Kovalcsikéknál al— A fegyelmi tárgyalást megnyitom — mondta Kovács Kábnán, a vállalat fiatal főmérnöke, egyben a fegyelmi bizottság elnöke. — Üdvözlőn» Szamán elvtársat a minisztérium személyzeti főosztályáról. Honda László ügyéről van sző. Ismertetem az előzményeké*. ismertette. — Az eset egyértelmű — folytatta —, de ha van valakinek kérdése, észrevétele, kénem tegye SenkSnefe nem volt kérdése, észrevétele. Az elnök most Hondához fordult, aki a hosz- smú tárgyalóasztal túlsó régéhez ááMtatt széken kuksolt, távol a zsűritől. — Honda kartáns, magának van valami hozzászólása az elhangzottakhoz? A vádlott némán megrázta a fejét. Kdebe» odafeapott a szemüvegéhez, mert az a heves mozdulattól majdnem lecsúszott. — Akkor fáradjon kg a folyosóra —- saóKtotta fel Kovács —, míg s fegyelmi bjaotlBég méghozzá döntését. Honda kifáradt. 1M 'l'*’ Három pejre S3» ieü 8% ftartfa SÜ» Mvte I» , J-. ÍBftlálCk l í i Ili i . 1 — A fegyelmi bizottság úgy döntött — kezdett az ítélet kihirdetésébe érces hangon az elnök, és szembenézett Hondával, aki ezúttal közellépett az asztalhoz és a szemüvegét is levette —, a fegyelmi bizottság úgy döntött... A hangja elcsuklott, nem folytatta a mondó- káját. Micsoda, hogy ő közölje ezzel a derék fickóval, hogy ezek a fafejűek kinyírták?! Hisz 6, mint zöldfülű gyakornok, Honda keze alatt kezdte itt a munkáját az egyetem befejezése után! Honda segített neki mindenben! Apja helyett apja volt! Ez az egész mostani céoó — vériázító igazságtalanság! Beszívott a koma — ez vitathatatlan. Na és?! Biztosan megvolt rá az oka. Emberek vagyunk, nem gépek. Pechje volt, hogy éppen erre a hülye Szemánra lehelt rá. De mit keres egy személyzetis egy műszaki bejáratáson? Mindegy, ezért nem lehet egy ilyen nagyszerű barátot és kitűnő szakembert tönkretenni! ő legalábbis nem vesz trim, ebben s gyalázatosságban! — A bizottság döntését — jelentette ki — én a magam részéről helytelennek tartom. Hibát követtem el, amikor az imént megszavaztam. Szent meggyőződésem, hogy az Elektráira« Erőátviteli Vállalatnak igenis szüksége van Honda Lászlóra, sőt elsősorban óvá van szüksége. Többet ért az áramhoz, mint az egész műszak együttvéve. Ünnepélyesen kijelentem, ameddig én vagyok itt a főmérnök, nem engedem, hogy Hondát e {küldjék. Sem fegyelmi úton, sem másképp. Leült, mindenné elszán tan nézett körűt Legnagyobb meglepetésére, a bizottsági tagakat nem döbbentette meg a fordulat Sőt, valamennyien szeretettel és együttérzően pislogtak Hondára! Hogyan? Egy csapásra felülkerekedett a józan ész és a humánum? Vagy ilyen sauggasztftr ha- tán twtfó ős o torkán hrióUfiffftnrtfci. (Folytatjuk^
