Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-13 / 37. szám
/ Homok Istvánnal, a Paksi ‘IVglágy&r kemertopmun- kásával beszélgettünk a huszonöt évről, életéről, munkájáról. — Mennyi pénz kell a megélhetéshez? — Ki hogyan akar élni, annyi. Az én háromtagú családomnak háromezer forint kell. — Tud ennyit keresni? — Nem mindig. 2800—3000 között keresek. De a feleségem is dolgozik itt a gyárban, teherlift- kezelő, meg .sertésekkel foglalkozom, aztán onnan is jön pénz. —- Mióta dolgozik a gyárban? — Tizenkilenc éve, most kemencemunkás vagyok. — Hány éves? — Harmincöt. — Nem akart vezető lenni? — Lehettem volna, de tudom, az iskoláim miatt nem lehetek. Az én célom, hogy nyugodtan dolgozhassak, keressek, aztán a többi kívánság már teljesül. — Amikor először munkába állt, mit gondolt, mi volt a célja? — Nagy szegénységben nőttem feL Azt mondtam, hogy a jólétet kell megteremteni magamnak, olyant, mint amilyen az uraknak volt. Sikerült? — Nem. Még nem. Talán öt-tíz év múlva már azt mondhatom, hogy Homok Pista, most jól élsz. Házat akarok építeni. «-• Az előbb azt mondta, most is jól él. — Jól. De nem úgy, ahogy szeretném. Most olyan lakásom van, hogy abból semmi nem hiányzik, ami ma egy korszerű lakáshoz kell. Rádiók, tv, háztartási gépek, magnetofon. — Minek keli magának magnetofon? — Úgy volt, hogy lemezjátszót veszünk. De praktikusabb a magnó, ha erre valamit felveszek, le is törölhetem. Tucatnyi szalagon tánc- zene van. Azt szeretem. — Szeret pihenni? — Hogy is mondjam. Pihenni kell. Nézze, én nehéz munkát végzek. Óránként 570 téglát kell kihordanom a hatvan-, hetvenfokog kemencéből, ezt kétszer kell megemelni, tehát több mint tizenhét mázsát kell óránként megmozgatni. Kell pihenni is. Horgászni járok, az a legjobb pihenés. — Jó, de nagyon drága. — Nem olcsó. Én tizennégyezer forintért vefi- tem a motorcsónakot, a felszerelésem is egy vagyonba került. — Munkatársai is így szórakoznak? <s* Nem, van aki földdel, van, aki mással — fii a gyárban, ott mi a téma? Homok elvtárs tizenkilenc éve itt dolgozik. Szeretik magát? — Hogy mi a téma? A munka. Mindig a munka. Néha jut arra is idő, hogy beszéljünk a zsidóháborúról, meg az űrhajókról. De ha összeég néhány ezer tégla a kemencében, akkor nincs háború, űrhajók, akkor csak szentségelés van ... Úgy érzem, jól együtt vagyok a munkatársaimmal, talán kedvelnek is. — Milyen érzés munkásnak lenni? Emberek, évek, életek Kemencemunkás — Jó munkásnak jó érzés. Nézze, én szeretek dolgozni. Itt lehet is, hagyják is az embert. Meg aztán az embernek szava is van. Az a lényeg, hogy meghallgassák az embert. A véleményére odafigyeljenek. Én szakszervezeti bizalmi vagyok. Sokat kell a gyárvezetővel tárgyalni, de mondhatom, ha minden gyárban ilyen a hangulat, mint itt, akkor nincs baj. — Párttag? «— Igen. Szívemből vagyok az. — Mi a véleménye a nyereségrészesedés! ügyről? — Most nagy a csend, majd meglátjuk, - mit mondanak a nagyok. Tavaly ezer forinttal kaptunk kevesebbet, mint előtte évben. Idén hogy alakul, azt nem tudom. — De azt tudja, hogy a gyár a múlt évben mit, s hogyan produkált. — Hogyne. Hát ismerjük a tervet, tudjuk műt kell csinálni, meg azt; is, .mennyiért, — Megbecsülik a maga munkáját? ■— Egyszer kaptam kiváló dolgozó oklevelet, meg pénzjutalmat. Nagyot?' ‘érifltSii a jutalomnak. Talán most közel vagyok a kiváló dolgozó jelvényhez. — Az ember könnyen bezárkózik a gyárkapu, meg a lakásajtó mögé. — Ilyen veszély van. Az emberek nem nagyon járnak társaságba. A maguk ügye-gondja-baja foglalkoztatja őket. Én a tizenkilenc év alatt mozgalmas ember voltam. Sokat jártam agitálni js. Amikor- hívtak, mindig mentem a községbe is, a párthoz is. Hat hónapig Gerjenben voltam tsz-t szervezni. — Azóta tíz év telt el, volt Gerjenben? — Nem, nem voltam. — Akkor nem is tudja, milyen tsz-t csináltak. — Azt azért tudom. Ide járnak a gerjeniek tégláért, mindig beszélgetünk. Mondják, jól tettük, hogy beszerveztük őket. Sokan meg azt mondják, miért nem előbb mentünk ... — Szóval itt rakodás közben ápolja, tartja a munkás-paraszt szövetséget. — Most itt, ha hív a párt. akkor másutt — Megvédene ezt a rendszert? — Egyszer már bizonyítottam, 1956-ban. Ez az én reridszerem. Ez nekem nyugodt munkáséletet adott, és békés holnapot. — Ahogy mondja, úgy érzem, mintha brosúrából olvasná. — Maga is kérdez olyanokat. — Előfordul. Hány éves a gyerek? — Tizenkettő. — Jól tanul? — Jó, közepes. Azt mondtam neki, leány, ha a téglagyárban akarsz dolgozni, ne tanulj, ezért nem érdemes. Amíg kedve, ereje lesz a gyerek nek, tanulhat — A gyereknek megadnak' mindent? — Meg. Ami egy tizenkét éves lány-gyereknek kell, s tőlem telik, mindent — Említette szegény gyerekkorát Hánv pár cipője volt? A bátyámmal kettőnknek egy. — S a leánynak? — Két csizmája, legalább nyolc pór cipője — Nem kényeztetik e) a leányt? ■ — Nem, — És maga sem kényelmesedig el? Most rrtár- majdnem mindene megvan..,.. «'*** 'foto"' — Amíg az embernek célja van, nem tűd ét ,. ^VgátXetaasedni. • «» axm '-w-;* PÁLKOVÁCS ÍENÖ Hírmagyarázónk írjat A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatása A Magyar Mezőgazdaság legutóbbi számának információs melléklete részletes tájékoztatást ad arról, hogy 1970-ben milyen, megkülönböztetett támogatást kapnak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek. Ezéknek a szövetkezeteknek a kijelöléséről, alaptámogatásának rendszeréről, formájáról, mértékéről külön pénzügyminiszteri, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszteri együttes utasítás intézkedett. A rendelkezés 1968- tól 1970-ig terjedő időszakra tartós támogatási rendszert biztosított, amely hatásosan segítette a kedvezőtlen adottságú, gyenge talajokon gazdálkodó szövetkezetekben is az önállóság, a vállalat- szerű gazdálkodás kibontakozását érvényre juttatását. Az általában 11 aranykorona alatti minőségű területeken gazdálkodó szövetkezeteknek nyújtott állami támogatás, a fix összegű gépi munkadíj és a gépüzemelési dotáció megfelelő biztonságot adott, segítette a jövedelem stabilizálódását. A korábban meghatározott támogatási rendszer révén a szövetkezetek az előző években kapott dotációkkal 1970- ben is számolhatnak, az ár- kiegészítésbe vont szövetkezetek pedig termelésüknek az optimális lehetőségen belül végbemenő fokozásával támogatásukat az árutermelés arányában tovább növelhetik. Érvényben maradnak az olyan, 1969- ben biztosított támogatások, mint például a tehén- állomány növelése esetén a szövetkezetek különféle kategóriáira megállapított többletdotációs rendszer. Ha történetesen korábban megkülönböztetett támogatásban részesített szövetkezet 1970-ben olyan szövetkezettel egyesül, amely nem kapott támogatást, az 1969-ben igénybe vett dotációt fix összegben, együttesen kaphatják meg. Amíg a három évre kijelölt szövetkezetek támogatása változatlan marad, 1970-ben megszűnik az egyéves támogatás, amelynek felszabaduló összege a megyei tartalékalapot növeli. Ebből a tartalékalapból elsősorban a veszteséges szövetkezetek szanálási eljárás során felülvizsgált és elismert veszteségének pénzügyi rendezéséhez biztosítónak fedeae- tet Az eddig elmondottakon tűi egyes szövetkezeteknek, ahol ez különösen indokolt, egyszeri megsegítésként, fix ösz- szegű juhtenyésztési támogatást is folyósíthatnak a megyei szervek. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek élelmiszeripari feldolgozó tevékenységének bővítéséhez 1970-ben az árkiegészítésbe vont termékek és termékcsoportok feldolgozott formában történő értékesítése esetén — a feldolgozott és igazolt alapanyag meny- nyisége, illetve nyilvántartási értéke szerint — az adott szövetkezet támogatási kategóriájára és az adott alapanyagtermékre meghatározott ár- kiegészítés biztosítható. BL Okuljanak az élők! „Elégve esett le az oszlopról“ Döbbenetes felsorolás olvasható a Paksi Állami Gazdaság központi irodájának faliújságján« De ugyanez megtalálható és elolvasható a gazdaság kerületeiben, a. közvetlen munkahelyeken is. Húsz haláleset történt háromnegyed év alatt az ország állami gazdaságaiban 1969-ben. Az „értékelést*9 az Állami Gazdaságok Országos Központjának munkavédelmi és szociálpolitikai tanácsa készítette, okulásként. Remélhetőleg minden állami gazdaságban odatárják a dolgozók szeme elé és nemcsak a központi iroda faliújságján található meg, tehát úgy figyelmeztetik az embereket, ahogyan a paksi gazdaságban. Mint arról annak idején hírt adtunk, ebben a gazdaságban is történt tavaly halálos baleset, s éppen ez áll a sor élén« A felsorolás időrendi, ahogy az események történtek. Nincs semmiféle magyflriiaaí. diem is kelL sA negyedé«. Hajdú-Bihar megye, Biharke- resztesi Állami Gazdaság. Makra Sándor időszaki dolgozó április 15-én Super-Zetorral vontatott pótkocsin utazott, s a ross?, úton — egyik zökkenőnél — a pótkocsiból kiesett, a kerék a fején átment és ennek következtében a helyszínen meghalt.., Tokajhegyalja! Állami Gazdaság, kénárt János szivattyú ház-kezelő május 29-én a Dargói tavon csónakjával felborult és a vízbe fulladt.«, Bábolnai Állami Gazdaság. Halgass István időszaki dolgozó. a sertések legeltetése közben az egyik magasfeszültségű áramvezeték tartóoszlopára mászott fel madárfészek kifosztása céljából, s . közben megcsúszott, vezetékhez kapott és elégve esett le az oszlopról... Szentegáti Air lami Gazdaság, kempach József- né időszaki dolgozó szeptember 30-án a pótkocsiról .«sálit le és a traktorvezető nem figyelt oda« gépét elindította és Lempachnét elgázolta...” Csak háromnegyed évről em szó« Kollégiumi élei Decseu A nevelők által jól ismert (tény, hogy az otthoni lakáskörülmények mennyire megmutatkozn ab az iskolások tanulmányi ereö^ mény eiben. Különösen előnytelen helyzetben vannak azok, akiknek a távoli tanyavilágból kell bejutniuk az iskolába, hisz ezek*' nek a diákoknak —« a többnyire előnytelen lakások terhe melleti — még a bejárás fáradalmaival is meg kell küzdeniük. Az ö ér* dekükben hozták létre Becsen, a régi református iskola épület lében, a tanyai diákok kollégiumát. Itt most a távolabbi környéken lakó száz felső tagozatos általános iskolás lakik, tanul és szórakozik, gondos nevelői felügyelet mellett. Képeink a koüé*- pumi életet mutatják klubszobában és hálótermében. Fotó: Tóth Ivánt
