Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Mit szól hozzá? Malawiban egy hajnalért száz kakast adnak majd. Persze nem most, hanem csak 1971. ja­nuár 15-én, amikor áttérnek a tizes pénzrendszerre. Ez a tizes pénzrendszer olyan lesz, mint a miénk, amely­ről köztudomású, hogy egy forintért száz fillért adnak, egy forintért viszont nem adnak egy kakast sem, már­mint itthon, lehet, hogy Malawiban sem. Mert Mala­wiban is csak 1971-ben kezd hasadni a hajnal és akkor ezt a hajnalt száz kakas köszönti. Vagyis akkor adnak egy hajnalért száz kakast. Addig csak kakaskodni lehet, mint ahogy Hannes Kilian nyugatnémet fotós is kakas­kodik. Csinált egy fényképet annakidején Kiesingerről, Azt mondta: Kiesinger feje igaz, hogy 3000 márkát ér, de végül 500 márka rabatot adott a kereszténydemok­rata pártnak. Ez volt az ő hozzájárulása a választási propagandához. A választás lezajlott, Kilián fotóját fel is használták a választási plakáton, de fizetni azt nem akarnak. Nemhogy kétezerötszázat nem, de semmit. Pedig Hannes Kilianak most is 2500 márkát ér Kiesin- ger feje. A per folyik és végül is a bíróság dönt, mennyit er nekik az a fej, amelyért most a saját pártja sem akar fizetni egy garast sem. Arthur Robinson blackpooli férj ügyében már dön­tött a bíróság. Ezzel a férjjel egyszerűen az történt, ami sok férjjel megtörténik, sőt egyesekkel többször is. Szerelmes lett egy másik nőbe. A válást úgy akarta el­intézni, hogy fogad egy bérgyilkost, aki a másvilágra küldi a feleségét. De ez nem sikerült. Beszélt ugyan egy emberrel, akit bérgyilkosnak nézett, de erről ki­derült végül is, hogy a. Scotland Yard embere. Ez pedig letartóztatta, a bíróság pedig elítélte. Hat évet Icapott. És ekkor megjelent nála a felesége, aki ki­jelentette: továbbra is szereti, vár reá... Jaj, erről jut eszembe egy másik eset Nyugat-Né- metországban részt vettem egy tárgyaláson. Ez a tár­gyalás Münchenben volt. A tárgyaláson két olasz ven­dégmunkás állt a bíróság előtt. Az egyik felperes volt, a másik alperes, végül mind a ketten hat-hat hónapot kaptak. A következő történt. Az egyik olasz vendég- munkás ezer márkáért eladta a saját nyugatnémet feleségét a másik olasz vendégmunkásnak. Két hóna­pig rendben is volt minden. De két hónap múlva visszament az asszony. Bekopogtatott a régi férjhez és így panaszkodott; „A vevőd naponta kétszer makarónit főzet velem, de csak hetenként egyszer hajlandó házas­társi kötelezettségeit teljesíteni.” Az eladó erre fél- dühösödött és feljelentette a vevőt. Kitűzték a tár­gyalást, amely a már ismertetett eredménnyel végző­dött. Most ott áll az asszony kakasók, akarom• monda­ni, fillérek, férjek nélkül. Elvesztette egyszerre mind a két férjét. Hat hónapban huszonnégy hét van. Ez nem tudom milyen rendszer, de egy biztos, hogy ebben az esetben nem. sikerült az, amire Malawiban készül­nek — az áttérés a százas rendszerre. Miután e tárgyalást végigliallgattam. gondoltam, ha már itt vagyok, benézek a blödségelc múzeumába is, hátha van valami új tárgyuk. Volt is, méghozzá há­rom. Az egyik: forróságban vizet permetező esernyő, a másik: kétszemélyes cigaretta, a harmadik: női cipő szemüveggel a tyúkszem részére. Egyik sem magyar gyártmány. Ez talán annak tudható be, hogy a magyar ipar egyelőre még az igényeket sem tudja kielégíteni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem gyárt olyasmiket, amik semmire sem jók. Gyárt például olyan orkánt, amely átázik, olyan zakót, amely két anyagféleségből tevődik össze. Az egyiket mosni lehet, a másikat csak vegytisztítani. Gyárt biztonsági zárakat, amelyek nem biztonságosak, (látja szerkesztő úr, én is nézem ám a magyar tévé műsorát, különösen a Kék fény tetszik nekem, amelyből kiderül olyasmi -is, hogy a tolvajok csak maszek-alapon ha jlandók megcsináltatni fogai­kat, meg ilyesmik!). Látja, hová kanyarodik az ember a sze retemtől. El­jut a tolvajokig. Ez talán azért történt velem, men néha olyasmit is ellopnak a tolvajok, ami aZ illetőnek minél drágább. Itt van például Eileen Wortham. 56 éves londoni özvegyasszony esete. Betörtek hozzá és sok mindent elvittek tőle. Ö erre a következő hirdetést tette közzé a lapokban: „Kérem ás ismeretlen urakat, akik betörtek a villámba, hogy mindent tartsanak meg. csak azt a magnószalagot küldjék vissza, amelyen megboldogult férjem hangja van. Nincs róla ugyanis, fényképem, ez as egyetlen emlékem.?- ■■ ■ s Nem tudom, hogy a betörő urak. visszaszolgáltatták-e a magnószalagot, azt , viszont sejtem, hogy ez az asz- t stony, vagy nagyon. szerette a férjét, hogy mindenéről lemond, csak legalább a hangját hallhassa, vagy pedig azért szeretné hallani a férje hangját a halál után, mert életében csak egyszer, egyetlen egyszer szólhatott. akkor, mikor felvették a:hangját a magnetofonszalagra. Minden lehetséges. A ■szerelemben minden étófpr? dúlhat: Még a; is, hogy az ember házasságliözuetítB iiodát nyit. Méghozzá nem is akármilyent. Bruce Kä­sens miami egyetemi hallgató például olyan házasság- közvetítő irodát nyitott, amelyben magányos kutyások részére keres házastársat. Méghozzá olyant, amilyen megfelel a kutya pedigréjének. ló üzlet lehet. Arról még nem tudtam meg semmit, hogy a kutyák részére mikor szerveznek emberi mintára nászutat Velencébe, n tengerpartra. Ezzel zárom soraimat: Kívánok mindenkinek'-ered­ményekben gazdag, boldog új éltet Tisztelettel: • Az éjszaka kellős közepén cseng a telefon a pozsonyi Carlton Szálló portáján. — Itt Jozef Hajny a kétszá­zasból. Ugyebár, ez a Devin Szálló? — Nem kérem, mi a Carl­ton vagyunk. A Devin a szom­szédban van. — Ejnye, akkor annak a hölgynek, aki be akar mász­ni az ágyamba, mégiscsak iga­za van. * Egy idegen megkérdezi a taxisofőrt: — Kérem megmondhatná nekem, hol van a Smetanova utca? — Sajnos nem tudom meg­mondani — így a taxisofőr. — De elvihetem oda. * — Homolka, mit csinálna akkor, ha őrségen állna és az éjszaka kellős közepén hátul­ról valaki hirtelen megköze­lítené és erősen átszorítaná? Mire Homolka: — Azt mondanám én, ké- femc eressz már. Marienka! , * A londoni spiritiszták ismert találkozóhelyének ajtajára egy cédulát függesztettek az aláb­bi szöveggel: .,Csengetni tessék. A kopog­tatás komoly félreértésre ad­hat okot ezen a világon és a másvilágon. * A hatéves Malgosiának, s kisöccsének, Dareknek van egy macskája. Egyik nap fel­kiált Darek: „Anyú, a cica nem is mosta meg a mancsait, és úgy feküdt le aludni!” Mal- gosia kommentárja: „Termé­szetes. különben nem is volna férfi __» • Á négyéves Tadzto este a teleholdat csodálja. ,Anyu — mondja —, „Uj körtéket csa­vartak a holdba. Ma olyan fényesen világít." A három és fél éves .Jolán­nak nem szabad szárazkol­bászt ennie. A mama megma­gyarázza neki, hogy ez egész­ségtelen egy ilyen kisgyerek­nek. A nagymama, aki nem tudott erről a tilalomról, ép­pen ezzel kínálja meg unoká­ját. „Én nem tudom ezt a kolbászt megenni, nagymama” tiltakozik Jola, „ez csak T6 éven felülieknek való”. * Ä négyéves Andrzejek be­szélget a mamájával. „Mi sze­retnél lenni, ha megnősz?” — kérdi a mama, „talán orvos, mérnök, vagy katona?” Andr­zejek néhány pillanatnyi gon­dolkodás után így válaszol: „Nem, ha nagy leszek, férfi szeretnék lenni.” A hároméves Ama a tö­mött villamoson utazik. Egy utas ölébe veszi a kislányt Egy kis idő után így szól Ania az udvarias hölgyhöz: .-.Tudod néni, az apukámnak te fáj a lába."" * „Miben halt meg a. férjé ilyen hirtelen?” — érdeklődik egy asszony a fiatal özvegy­től. „Kilyukadt az öltönye”. „Hogy-hogy? A férjemnek hetek óta irdatlan lyuk ékte­lenkedik az öltönyén és a leg­jobb egészségnek örvend”. „Az én férjem azonban bú­vár volt!” A három és fél éves Ew rí­nia a gyufásdobozzal játszik. ..Tedd le”, szól rá az anyja, A gyufásdoboz nem gyerek kezébe váló”. Ewunia sértő­dötten válaszol: ..De mama. biztos lehetsz benne, hogy nem adom oda a gyufát gye­reknek1” HUMOR — Nem, nem látszik ki a kombinéd, ugyanis a kombi- nédat fel sem vetted. — Fiatalember, legyen szíves.« és m nézzen bele & 2sás» tyáimba.— „De hát a többi keresztes —> Legyen szives, hívjon lovag felesége kapott erény- vissza hat órakor, övét!” Technika

Next

/
Oldalképek
Tartalom