Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

S$rUi KYUVRÁK NYOMÁBAN Az atlanti népek Claudius Aelianus (IX. sz.) idézi Chioszi Theopomposz (ie. IV. sz.) elbeszélését Szilé- noszról és Midasz királyról. Szilénosz, a szatír, a regés Meropisz történetét mondja el a királynak: „Az ismert föld­részeken — Európán, Ázsián és Líbián — kívül van egy roppant nagy ismeretlen föld is.” Ez az emberiség őshazá­ja, a meroposzok kegyes ég­hajlat alatt élnek, termékeny földeken, városaik hatalma • sak és pompázók, az arany és az ezüst oly bőségben van ott, hogy nem becsülik több­re, mint más halandók a va­sat. Atlasz leánya, Meropé uralkodik rajtuk. Héraklész midőn arra járt, magával At­lasszal is találkozott. A me- roposzok egyik hódító útjukon eljutottak a hiperboreusokhoz (Portugália, Anglia), s ezek révén került el hírük a görö­gökhöz. — Ebben a mesében már megcsillan az arany­álom, Amerika igazi fölfede­zője, a hír a meroposzok dús- lakodásáról az aranyban és az ezüstben mintha a mexikói és perui királyok mesebeli gaz­dagságáról szólna. Sziget Afrikával szemben Szicíliai Diodórusz (ie. 1. sz.) részletesen elbeszéli, hogy a föníciaiak, az ókor e leg­kiválóbb hajósai, hatalmas szigetet fedeztek föl „Afriká­val szemben, mely már nagy­Plutarchosz (I. sz.) is meg­említi Meroposz királyságát a Hold foltjairól ír munkájá­ban, s elmondja, hogyan láto­gatott el oda Héraklész. A leszboszi Theophrasztosznak tulajdonított és De Mirab As- cult címen emlegetett munka (!e. IV. sz.) Atlantisz gyarma­tairól szól, de csak általános­ságban: a „tengerbe- helyezi őket. Timagenész a gall tör­zsekről írva, eredetük szerint igyekszik osztályozni őket, s egyikükről megjegyzi: „gyar­matosok, akik egy távoli, At­lantisz nevű szigetről jöttek.-' Arisztotelész az egyetlen görög író, aki nem hisz Platón történetének igazában vagy lehetséges voltában, de az ott említett iszaptengerről (a mai Szargasszóról) ő is tudomás­sal bír, csupán a partokhoz közelebbre teszi. A föníciaiak­nál Fűtenger a neve, a való­sághoz egészen híven, a Gil- games-eposzben a „Halál vi­zei”, mint a zsidó mondában és Henóchnál; Tacitus „Sötét tengernek ’ (Maré tenebrosum) nevezi. Egyébként az ún. pe- riplusok, ókori hajóút-leírások rendszerint megemlítik, s ezekről még szó lesz. ságánál fogva is említésre méltó.” E részben valószínű­leg föníciai forrásokból merí­tett, s előadása, illetve a ben­ne rejlő föníciai anyag arra késztet, hogy a „hatalmas szí geten” Közép-Amerika fo­lyamvidékét értsük. A boldog sziget tájleírásai természete­sen sablonosak, ezért csak azokat a részeit emelem ki, melyek elemi földrajzi ténye­ket tartalmaznak (hegy- és vízrajz, növényzet, éghajlat); „Líbiával szemben, az óceán közepén jelentős nagyságú sziget fekszik. Líbiából Nyu­gat felé indulva, sok na­pon át kell hajózni odáig. Termékeny föld ez, na­gyobbrészt hegyes, de szé­les síkságai is vannak. A sík vidék nagyon szép, s mint­hogy hajózható folyók szelik át, öntözhető... A hegyvidék nagykiterjedésű erdőkkel bo­rított... Ezenkívül, miután a sziget éghajlata rendkívül enyhe, majdnem egész éven át érik ott a gyümölcs és minden nyári vetemény.” Föl­fedezésének Diodórusz által leírt történetéből egyrészt megértjük, miért tartották a föníciaiak titokban tengeren­túli birtokaikat, másrészt pe- dik kiviláglik az is, hogy ez a „sziget” aligha lehetett azo­nos a Kanáriak vagy Azórok bármelyikével. A föníciaiak nem voltak romantikus nép, hanem józan és kemény ke­reskedők, folyton küzdeniük kellett a hatalomért vagyis az életükért Babilonnal Egyip­tommal, Krétával, Görögor­szággal, Nagy Sándorral, vé­gül Rómával; új meg új Karthágókat alapítottak (a vá­ros neve is ezt jelenti: Kart- hadast==Űjváros), egyre job­ban szoríttattak Nyugat felé, s ha az újonnan fölfedezett szigetet népüknek menedékül szánták, alkalmasnak kellett lennie új ország alapítására VÁRKON YI NÁNDOR (Folytatjuk.) A boldog szigetek Tudtak-e az ókorban Amerikáról? Üj növényvédő gépek A Budapesti Mezőgazda? ági Gépgyár debreceni gyár­egységében több új növényv édő géptípus készült el. Ezek közül a tavaszi szőlő-, gyümölcs- és szántóföldi növényvé­delemre kiválóan alkalmas ú n. RSL gépből 150 db-ot gyártanak. E növényvédő gép első szériája már elhagyta a gyárat. Rövidesen sorozatgyártásra kerül az istállók és mis mezőgazdasági épületek fertőtlenítésére alkalmas meszelő­gép, .valamint a Minitox, am ely a D—1—K típusú trak­torhoz kapcsolva gyümölcsösben és szőlőben alkalmazható. Képünkön: a meszelőgép prototípusa. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Faforgács- és faág feldolgozó miniüzemek Leningrad! szakemberek olyan eljárást találtak, amely­nek segítségével teljesen fel lehet használni a farosthul­ladékot, az erdóírtás után megmaradó faanyagot — még a forgácsokat és ágacskákat is. Azt, ami korábban fa­ipari hulladék volt, most feldolgozzák a cellulóz- és papíripar számára, sót a leg­kisebb forgácsokból a leg­jobb minőségű papír készül. Gyönyörű préselt lapok is előállíthatok belőle, szigete­léshez, vagy díszítéshez. Az ilyen üzemek felépíté­se bárhol és elég gyorsan lehetséges, sőt valószínű, hogy később szántalpakon mozgat­hatók is lesznek. A majdnem teljes automatizálásnak kö­szönhető, hogy mindössze né­hány ember működteti az üzemeket, s ez nagyon fon­tos olyan feltételek mellett, amilyenek a tajga távoli öve­zetében .adódnak. Belül össz­komfort van, tusolók. pihe­nőszobák. ♦ ♦ LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 53 53. Pascalné ebben a levélben kéri, hogy látogas­sa meg másnap, vasárnap, s egyúttal tudtára ad­ja, hogy unokahúga elutazását végérvényesen szombatra, január 26-ára tűzték ki. Landru a meghívás ellenére csak hétfőn, janu­ár 21-én jelentkezik. Vasárnapját ugyanis egy másik barátnőjének, Fernande Segret-nek szen­teli. Január 25-én újra megjelenik a Stendhal utcai lakásban és átad Pascalnénak 10 frankot a leány útiköltségére, s este Pascalné társaságá­ban vacsorázik. Marie Jeanne Fauchet még aznap este el­hagyja nagynénje lakását. Most már szabad az út. Landru január 28-án és 29-én újra megláto­gatja Pascalnét, de úgy látszik, megint fukarko­dott szerelmének bizonyítékaival és újra vala­milyen nézeteltérés támadt közöttük. Február 13-án Pascalné ezt írta neki: Kedves Lucienem! Vígasztalhatatlan vagyok, hogy nem látom, kü­lönösen pedig azért, hogy betegnek tudom. Már három napja nem hallottam hírt, nem tudom, mit is gondoljak. Hogy lehet az drágám, hogyha ilyen beteg, nem hívott magához és nem közli velem, hol van, azt sem, hogy mi a baja. Mind­ez azt látszik bizonyítani, hogy nem bízik ben­nem teljesen. Vagy talán feszélyezné a jelenlé­tem, mert vannak körülmények, amelyeket előt­tem rejtegetni akar? Higgye el, ez a bizonytalan­ság feldúlja nyugalmamat. Már-már kételkedem érzelmeinek és annyiszor hangoztatott szép ter­veinek az őszinteségében. Annyira titkolódzik előttem, hogy már abban is kételkedem, viszont- látom-e valaha? Türelmetlenül várom válaszát vagy a viszontlátás pillanatát. Minden jót kíván­va csókolja Anette. A szerelmes asszony türelmetlenségében már­cius 10-én megint levelet írt barátjának, s eb­ben újra közli, hogy hallgatása mennyire bánt­ja. Landru azonban nem feledkezett meg róla. Már megkezdte a gambais-i nagy szerelmi jele­net előkészületeit. Húszadikán néhány sort írt Pascalnénak, s le­velére rögtön ezt a választ kapta: Drága Barátom! Megkaptam levelét, s alig tudok magamhoz térni a meglepetésemből, amelyet elhatározásá­nak ez a hirtelen megváltozása okozott. Mivel óhajának eleget akarok tenni, holnap, vasárnap este 7 órakor az Anvers metróállomáson leszek. Várni fogom fél nyolc óráig. Ha nem tud jön­ni, azért ne nyugtalankodjék, mert akkor ked­den este ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben várni fogom. Remélem tehát, hogy hol­nap, vagy kedden láthatom, s alkalmam lesz hosszasan elbeszélgetni önnel. Szeretettel üdvözli Anette. Landru elment a találkára, Pascalnét egy vendéglőbe vezette vacsorára. Az utolsó felvo­nás előtt mindig így szokott eljárni. Azután elkészítette a máglyát. Négy mázsa szenet vásárolt. Március 26-án Anette Pascalt elvitte Gam- bais-ba. A halálra ítélt asszony Párizsba vissza­térve ezt írta Dél-Franciországban lakó anyjá­nak: Drága Anyám! Most értem haza egy kis utazásról. Rövidesen közlöm veled az eredményt, de már most jel­zem, hogy április 3-án végleg elutazom.... Valóban végleg elutazott... Gambais-ban már minden készen állt. Landru- nek mindössze 7,35 frankja volt. Fiától 50 fran­kot kért kölcsön, hogy legyen pénze az előre nem látott kiadások fedezésére. Április 4-én elindult a „szerelmespár”. Landru megint egy menetjegyet és egy menettérti jegyet vásárolt, s 5-én egyedül tért vissza Párizsba. Anette Pascal akkor már halott volt. EGY Nö A MEGMENEKÜLTEK KÖZÜL A Landru ellen megindított büntető hadjárat sikerének biztosítása végett be kellett hatolnom a megmenekült nők táborába is. A 273 megme­nekült nő közül külön büntető expedíciót akar­tam szervezni, tanúként akartam felvonultatni őket Landru ellen. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a legtöbben kaptak az alkalmon és örültek, hogy szerepet játszhatnak a nagyszabású bűnperben. Amikor ennek a seregnek meg kellett volna Indulnia, kénytelen voltam megállapítani, hogy bomladozóban van, s egyre többen maradnak le. A félelem, az önzés, a nevetségestől való irtó­zás — egyre növelték a lemaradók számát. De nekünk pontos adatunk volt mindegyikről, hi­szen a pedáns Landru nemcsak megőrizte, ha­nem rendszerezte is minden levelüket. S ha egyesek hirtelen elvesztették is emlékezőtehet­ségüket, még mindig maradtak szép számban olyanok, akiknek tanúvallomásával kiegészíthet­tem a „gambais-i földesúr” szerelmi életének adatgyű j teményét (Folytatjuk) ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom