Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-06 / 4. szám
«k. A lelkész fiatal ember. Rokonszenves. Harminc körüli. Városi születés. Nős. Két gyermek apja. Kálvin vagy Luther hitének egy kis eklézsiáját gondozza. Ez a részlet (sajnálatos újságírói hiba) hosszúra nyúlt beszélgetésünk során feledésbe merült. Valószínűleg azért, mert nem ez bizonyult fontosnak. A rokonszenves, harminc körüli, fiatal lelkész utálja a falui, amelyben dolgozik. A falu népe is utálja ők. Nem érzem, sosem éreztem sorsdöntő fontosságúnak, vagy társadalmunk fejlődése szempontjából sarkalatosnak, hogy fiatalabb és idősebb lelkipásztorok érzelmi életével — a véletlen, udvarias végighallgatásnál nagyobb mértékben — törődjek. A hely, a beszélgetés és a személy ebben az esetben mégis érdekesnek tűnt. Ha nem koptattuk volna közhellyé a kifejezést, azt is szívesen leírnám-, hogy „előremutatónak'’. A hely Szórt településű, de lélekszám szerint egyáltalán nem kis község Tolna megyében. Magánember (bár „előre mutató”) gondjairól lévén szó, a falu nevét elhallgatom. Jól működő termelőszövetkezet, szép házak. A kis templom is szép, melyben a lelkész vasárnaponként istentiszteletet tart. Közadakozásból emelték, vagy harminc-negyven évvel ezelőtt. A lelkész felesége polgári foglalkozást űz, mondjuk, hogy ő a postamester. Beosztásával szolgálati lakás jár, a család így nem a lelkészlakban, hanem itt él. Szerény, de modern bútorzat, rengeteg -könyv. A könyvek magyar, német és angol nyelvűek. Katalogizálásuk, Izarto- tékrendszeriik sok kisebb könyvtárnak például szolgálhatna* Az említett nyelvek mellett a lelkész franciául is beszél keveset, a gimnáziumban latint tanult és most üres óráiban a göröggel foglalkozik. Sok üres órája van. (Talán — de csak részben — ezért sem szereti a falut.) A főszereplő Életkorát, családi állapotát, képzettségét az előbbiek jóvoltából nagy vonalakban már ismerjük. Tegyük hozzá mindehhez, hogy modern ember. A modern ember jelzőn érdemes egy keveset elgondolkozni. Az atomkor küszöbén némi megerőltetésbe kerül modernnek minősíteni azt, aki főfoglalkozásszerűen (hivatásból?) az idealista világnézet propagálásával, fenntartásával foglalkozik. Ugyanakkor közismert, hogy a legkülönbözőbb egyházakban valóságos erjedés indult meg, melynek során igyekeznek a való, a mai élethez, a józan emberi értelemhez idomítani azt — a vaüás tanítását —, ami eszerint közeLelkész farmernadrágban Tiive hozzá, elfogadhatatlan. Sok szó esett már (nálunk például a Világosság című folyóirat hasábjain) a munkásnak állt katolikus papokról, a protestáns egyházak belső reformkísérleteiről. Vonatkozik mindez külsőségekre éppúgy, mint belső tartalomra. A fiatal és rokonszenves lelkész olyan értelemben minősíti magát modern, pontosabban modern gondolkodású embernek, hogy nem fér a fejébe: — miért kellene neki eltérő keretek között élnie, mint más hasonló korúnak? A panasz — Amikor ide helyeztek, forró nyár volt. Egyedül jöttem, 'mert a feleségem áthelyezését még n-em sikerült elintézni. Farmernadrág volt rajtam, kiving, saru, a kezemben pedig egy kockás sportszatyor. Másnap reggel, némi torokköszörülések után, megszólított a kurátorom: — Tiszteletes uram, nem akarom megsérteni, de mondanék valamit! — Mondja csak, János bácsi! — Mifelénk nem szokás az, hogy így járjanak a papok! — így? Hogyan? — Ilyen hüligánosan. Hamarjában átfutott rajtam a gondolat, hogy mit szólt volna, ha Pesten lát, amikor teológus koromban még szakállt is viseltem. Más. Fiatalok vagyunk, szeretünk szórakozni. Megjegyzem, Jézus sosem mondotta azt, hogy tanainak hirdetői gyászba borult képpel és csak sötét, ruhában, nyaklcendősen járjanák-kel jenek e földön. Van itt a faluban néhány fiatal házaspár, orvosok, agronómusök, a gépjavító főmérnöke, néhány könyvelő, akikkel összejárunk, Borozgatunk, táncolunk, magnózunk. Már az első Uyen találkozás után levél ment a faluból a püspökségre azzal a váddal, hogy paphoz méltatlan módon viselkedem. Azt nem tudták mondani, hogy elhanyagolom hivatali kötelességemet:, mert ellátom. Belémkötöttek hát, mert úgy akarok, úgy altatunk élni, mini tömeigifc más, normális, mai ember. Végtére is szeretném látni, mit szólna a falu, ha mindenkit unos- untálan igehirdetéssel traktálnék? Nem megy az ma már! Mindennek helye van, az igehirdetésé elsősorban a templom. Heti egy alkalom. Ezenkívül ott vannak a családlátogatások, amit — legyek őszint»? — mindenlci udvariasan fogad, de nem igényel senki. Mit csináljak a szabad időmmel? Nézze, én nem vagyok falusi gyerekj az állattenyésztéshez éppoly kevéssé értek, mint a kertészkedéshez. Sok paptársam ilyesmin mér meggazdagodott, én nem is akarok. Nem ezé választottam ezt a pályát. Miért? Az apám is az volt, és bármilyen fúvósán hangzik ez magának, én hívő ember va- gyök. Igaza van, ezt senki nem tiltja és a tea- lógiára sem erőltetett senki. Olvasni nem lehet örökké,- mert az ember belebolondul. Tudja, hogy min gondolkozómé Kitüntetéssel érettségiztem, megpróbálok beiratkozni Pécsre, a jogi karra levelező hallgatónak. Aztán, ha elvégzem, elmegyek tsz-jogász- nak. Másodállásba, Miért ne? Nógrád megyében-. Tésán él egy idősebb kollégám, aki másodállásban a termelőszövetkezet főkönyvelőjel} méghozzá nem is akármilyen. Én máért ne lehetnék jogász? A kúráim — Nem közénk való ember ez, kérem szépeié Akinek komoly a mestersége, az viselkedjen) öltözködjön komolyan. Mint az öreg nagytiszteletű, aki pár éve meghalt. Az harminc és egynéhány évig élt köztünk, de senki nem látta rövid nadrágban, vagy éppen olyan szögekkei kivert kékben, amilyenben ez a mostani ide beállított. És micsoda disznókat tudott nevelni az öreg! Boldog volt, aki választási malacot vehetett tőle. Én elismerem, hogy ez a mostani a, templomban szép beszédű és az utcán is illeti-, dően fogadja a köszönést, Na de már az is előtt fordult, hogy úgy ment családlátogatásra, hog.g táskarádiót akasztott a kerékpárja kormányára£ Hát ülő dolog ez? Hiába nagyeszű, meg sok m könyve, a mi kis eklézsiánkban ezzel nem lehet imponálni. Nem azért tartunk papot, hogy szégyenkezzünk a falubeli sok katolikus, meg mász hitű előtt! Múltkor este a feleségem véletlenük látta, amikor a nyílt utcán megcsókolta a saját feleségét, meg kezet csókolt a doktor mmeia Ilyesmiről még az öregapám se hallót.13 Most meséli az egyik postás, hogy rendre jönnek hozzá a különböző könyvek. De nem dini egyháziak, hanem könyvelés, számvitel, meg ebihez hasonlók. Tán könyvelést tanul, vagy miegyebet. Arra azonban esküdni mérnöki, hegyi pap nem marad sokáig. Nem ilyen mai gyereknek vtdó mesterség írk ORDAS IVÄSS Ä konyha egyben műhely is. A tűzhely szomszédságában áll a csikó, a szíjgyártó mesterek legfontosabb munkaeszköze Szerszámok, szíjak, bőrök hevernek a munkapadon. A mester — Csankó Zoltán Szekszárdi kisiparos — letette a szerszámot, nehezére esik 'már a munka, gyakrabban kell pihenni. S ha vendég jön, az meg külön öröm is. mert eggyel több ok a. pihenésre. v Pedig, nem volna szabad pihenni Csankó mesternek Egy rcm • e koszait lókantár. „Valahogy ilyen sallangot képzelek el” részlet egy meg* rendelőlevélből. még öt percet sem, mert rengeteg a munkája. Különösen mióta exportra is, dolgozik. ,— A Eudapesti Nemzetközi Vásáron voltam a KETI — Kisipari exportra termeltető ## Ötösfogat egy szekszárdi konyhából iroda — pavilonjában, kaptam egy kis sarkot, oda állítottam ki lószerszámomat. Az ÁRTEX emberei is látták a kiállítást, & felkerestek: — Vállalkoznék-e lószerszámok exportra történő gyártására? Azt mondtam: — Amennyiben a minőség megfelel, úgy lehet róla szó. S jöttek egymás után a rendelések. De mind az ősi magyar könnyű futószerszámra szólt. Minden rendelő csak ezt a szép. praktikus szerszámot akarta vásárolni. Az első két pár lószerszám Zürichbe került. A lóbarátok, lótenyésztők körében hamar híre szaladt a Csankó-féle szerszámnak. JtJjabb rendelések jöttek, ezúttal az NSZK-ból. Amikor ez az ötösfogat elkészült, akkor a KETI már meg sem nézte, a minőség any- nyíra kifogástalan volt az elsőnél. Az NSZK-beli rendelő dicsérő levelet küldött az ÁRTEX-nek, újabb rendeléssel együtt. Aztán egy svéd lótenyésztő gazdaság, majd egy norvég kért ötös-, négyesfogatot. Természetes, hogy a szerszámokat a leggondosabban kell azonosítani a régi, ma már csak rajzokon fellelhető híres magyar szerszámokkal. Ilyen dolgokat kell figyelembe venni: izzasztó, filc egy négyzetcentiméternyi sem lehet a szerszámon, a bújtató nem lehet géppel préselt, csak kézi munkával kialakított, a veretek csak sárgarézből készülhetnek, de csipkésnek kell lenni minden karikának, csattnak, a szíjsallang hosz- 6za legalább 80—90 centi hosz- szúságú legyen... A karácsonyi ünnepek előtt elkészítette a mester iparművészeti remeknek is beillő újabb ötösfogatát. Ezt kivételesen hazai rendelő — a Mezőhegyes! ÁG — kérte. A lótenyésztési múzeum számára készített pompás ötösfogat szerszáma ezúttal is elvitte városunk híres iparosának remekét. Valóban szép mesteri munka. Egy szerszám elkészítésével rengeteg dolog van. Egy ló szerszámának elkészítése több mint háromszáz munkaórába telik. Fel kell használni harminc kiló különféle bőrárut. S a lószerszámot csak kézi szerszámokkal lehet csinálni. Tolna megyéből mindössze négy kisiparos, vesz részt exportszállításokkal hazánk külkereskedelmében. Csankó mester munkái európai hTrűek. S tulajdonképpen, ez a hírnév néha. már terhes is, hisz „jobb körökben” nagyon divatos a lakás lószerszámmal való díszítése. Több kantárt, szíjsallangot adott már el színművészeknek, festőknek. íróknak. Az sem ritka, amikor a meg® rendelő lerajzolja, milyen sala lángot kér... A külföldi ren-í delők, meg a hazai lótenyésztők azonban csak a világhírű magyar könnyű futószerszámot vásárolják. — S milyen üztet exportra dolgozni ? — kérdeztük látogatásunk végén Csankó mestertől. — Tavaly még kaptunk a« exportáru után bizonyos adó- kedvezményt. ' Idén már nem. kapunk, ezért semmi haszon, nincs e munkán. A KETt- ben bíztattak bennünket: A sok külföldi megrendelés miatt rendezik az adózással kapcsolatos problémáinkat. Addig is azonban az élő rendeléseket ki kell elégíteni Dolgozni kell... •3 a szekszárdi kis műhelyből. elindulnak hódító útjukra világhírű lószerszámok, öregbítve ezzel városunk, illetve Csankó Zoltán mester hírét, nevét. ^ W — /
