Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
I. Az ajtó nehezen nyílott, mintha beszorult volna. Végül a vállam segítségével mégis belöktem és a jugoszláv államvasutak benn ülő, riadt tekintetű emberével közöltem: estig, esetleg másnap reggelig itt szeretném hagyni a bőröndömet a csomagmegőrzőben. A vasutas a költözködés képét mutató irodában felállt, csodálkozva végigmért és a fejét csóválta. — A bőröndöt? — Igen, a bőröndöt. — Sajnos, nem megy. — Nem? — Nem. Idegen holmiját őrizzük, mikor még a saját holminkra sem tudunk vigyázni. Vigye szépen magával. Nem látja, mi van? — mondta a vasutas és kimutatott az ablakon, ahol a vendégmunkások a térdig érő hóban lakókocsikat gurítottak le a vagonokról. Sajnos, látom,, hogy mi .van. S.miközben ki..... h átráltam a csomagmegőrzőből, a szemrehányások özönét zúdítottam magamra. Földrengés sú|- ' tóttá városban? nem jártam még soha, de ha fel.-/ értem 1volna ésszel, hogy Banja Lukéban hetek óta semmi nincs a helyén, akkor meg sem' kísérelem a bőröndöt a csomagmegőrzőbe vinni.- • Hetekkel ezelőtt Leningrádban, egy negyedik emeleti szállodai szobában ért utói a Banja Luka-i földrengés híre. A rádióbemondó közölte: az áldozatok száma ismeretlen, a károk súlyosak. Nyomban lesiettem a szálloda halijába. A vendégek és a személyzet nagy együttérzéssel és mély részvéttel tárgyalták azt az újabb természeti katasztrófát, amely Skoplje után öt esztendő leforgása alatt Jugoszláviát már másodszor sújtja. Másnap, október 31-én Moszkvában első dolgom volt megvásárolni a Népszabadságot. Banja Lukéról a következőket írta: „...Az eredmény a vártnál Is lesújtóbb. 750 épületet kellett sürgős lebontásra ítélni, mert bármikor összeomolhat. 1860 ház kapott vörös jelet, vagyis állapotukat pontosabban ellenőrizni kell, hogy eldöntsék, hányat lehet közülük megmenteni...” Naponta elolvastam a Banja Lukából érkező híreket, s akkor még nem sejtettem, hogy decemberben már a saját szememmel fogom látni a romba dőlt, megrepedezett falú, alapjaiból kimozdult várost, a tereken, a parkokban felállított sátrakat és a nyugtalan tekintetű embereket. II. Autóbusszal tettem meg a kb. 4 kilométeres utat a vasútállomástól a város központjába. Dusán, önkéntes kísérőm és tolmácsom útközben elmondta: Banja Luka volt Bosznia l3~.nzebb, leg1969. DECEMBER tisztább városa. Lakói vendégszerető, szívélyes és mindig jó kedvű emberek. Dusán múlt időben beszélt a városról, s annak lakóiról. Hallgattam őt, s elviselhetetlen szorongást éreztem. Még ha nyár lenne. De tél van. Napok óta szünet nélkül havazik, a hegyekben az utak egy része járhatatlan, vagy nehezen járható. Kinézek az autóbusz ablakán és látom: didergő emberek százai topognak a járdán. Banja Lukában az utca, a járda a legbiztonságosabb. A hó, a hideg, százszorosán megkeseríti az emberek életét. Kiskocsikon tüzelőanyagot, másutt kályhát cipelnek. Még az a szerencse, hogy az iskolás korú gyerekeket novemberben a tél elől, a várható megpróbáltatás elől más városokba menekítették. Eltűnődöm. Ez a földrengés sújtotta város bizonyára más évszakban is lehangoló látványt nyújtana, de most, hogy a tél is foglyul ejtette, szívszorító. Dusán .közreműködésével szót váltok az autóbusz kalauzával. — Sokan menekültek el a városból? A kalauz a fejét rázta. — Néhány család elment, de a többség ittmarádt.-— A félelem, a rettegés nem űzte el az em.bereket ? — Hová mehetnénk, elvtárs? Nem akarjuk elhagyni az otthonunkat. Folyik az újjáépítés. Igaz, nehezen, de tavaszra majd felgyorsul a munka. Addig, úgy élünk, ahogy tudunk — mondta a kalauz. A város központjában elindultam körülnézni. A tereken, a parkokban hólepte lakókocsik és sátrak. Sajnos, tízezernél több család él immár hetek óta lakókocsiban, autóbuszban, vasúti kocsiban, garázsban, pajtában. A lakóházakon repedések éktelenkednek, az üres szobákban törött csillárok lógnak. Később, a város hivatalos emberei elmondták: a látszólag épségben lévő lakóházak többségét le kell bqntani, mert kimozdultak alapjukból és bármikor összedőlhet-"-' ;: nek. A lakóházak statikailag nincsenek biztonságban. Rengeteg az át'fázott, influenzás érriber. Az egészségügyi intézmények éjjel-nappal szakadásig dolgoznak. őszintén szólva kevés kedvet éreztem ahhoz, hogy meglátogassam a szükséglakásokban tengődő családokat. Arra gondoltam; embertelen dolog belebámulni mások nyomorúságába és kíméletlen dolog arról faggatni őket, amit magam is látok. Csak akkor könnyebbültem meg, amikor észrevettem, hogy érdeklődésemet nem tekintik tolakodásnak, hanem az együttérzés és a rokonszenv megnyilvánulásának. A Marsala Tito úlica végében, közel a Titanic-házhoz megfordultam néhány sátorlakásban. Nyáron, víkendháznak mindegyik megtenné, de télen nem kívánom senkinek lakóhelyül ezeket a sátrakat. Bemutatkoztam: magyar újságíró vagyok. Tö- rökös feketekávéval kínáltak és elmondták: a katasztrófa utáni napokban jórészt az adta vissza az emberek életkedvét, hogy minden országból érkeztek az élelmiszer-szállítmányok, a gyógyszerküldemények, a takarók, a lakókocsik, a meleg holmik. Magyarországról gyorssegélyként 5 vagon építőanyag érkezett. — Nagyon jó érzés tudni, hogy a világon mindenütt aggódnak értünk és segítenek minket — mondta a posta egyik tisztviselőnője. Elmeséltem, hol hallottam a Banja Luka-i földrengés hírét, s elmondtam, hogy a leningrádiak őszinte együttérzéssel hallgatták azokban a napokban a rádió híreit. Beszélgettem kőművesekkel, bolti eladókkal, rendőrökkel, háziasszonyokkal, tisztviselőkkel, mindegyik azt mondta: a földrengés utáni kétségbeesésből, ájulásból a várost azok a hírek térítették „eszméletre”, amelyek tudtul adták: Jugoszlávia és a világ népei Banja Lukát nem hagyják magára. Milyen a város külső képe? A hóesés ellenére a lakosság — amíg ott voltam —, reggeltől késő estig az utcákon tartózkodott. S mintha örökké figyelnének, hallgatóznának. Kétségtelen, hogy a lakosság többségét az iszonyatos élmény, a recsegés, a ropogás élete végéig elkíséri. Az erkélyek nem leszakadtak a bérházakról, hanem kiszakadtak, mintha valami őrült óriás tépte volna ki a falból... III. Dehát az életet nem lehet legyőzni. A centrumban, az üvegfalú Lottériában görnyedt hátú öregasszony hajol a szelvény fölé. Ki tudja. Lehet, hogy éppen most mosolyog rá majd a szerencse. A szomszédban a hírlapárus a világlapokból kivágta a földrengés sújtotta Banja Lukáról készült fotókat és kiakasztotta az ablakba. Egyedül én állok meg bámészkodni, a helybeliek félrenéznek. A Snack bárban a magas székeken hordárok, diáitok ülnek, s lankadatlan szorgalommal isszák a Stara Slivovicát. Melankólia! A tépett plakátok, a bedeszkázott kirakatok, az üzletek ajtajában nézelődő, szoborarcú főnökök, a tócsákat kerülgető apácák szinte elzsibbasztanak. Helyenként dolgozgatnak ugyan, de ennek a munkának semmi értelme, semmi látszatja. Amíg nem megy el a tél, a hó, addig értelmes, hasznos munkát aligha lehet végezni a megrokkant házakon. Bemegyek egy trafikba. A szokás hatalma: üdvözlőlapokat kérek. A trafikos készséges, három tucat színes levelezőlapot rak elém és bízva t, hogy válasszak: Egyik szebb, mint a másik. A nyáron még ilyen volt Banja Luka. — Jövőre újból szép lesz — mondja a trafikos mély meggyőződéssel. Bejön egy öreg bosnyák. Újévi üdvözlőlapokat kér. Fiúméba küldi, az unokájának. A trafikos úgy mutatja be az öreg bosnyákot, mint valami kuriózumot. Ez a vénember az egyetlen Banja Luka-i polgár, aki semmit nem vett észre a földrengésből, mert berúgott és az egészet át- aludta. SZEKULITY PÉTER Éjiéitől hetvenkedhetünk Különleges évet zárunk szilveszter éjjelén. Nemcsak azért, mert az esztendővel együtt, mindjárt az évtizedtől is búcsúzunk, (ehhez már hovatovább hozzáedződik az ember), de azért is, mert furcsa véletlen folytán az elmúlt évkezdete és vége igencsak hasonlított egymáshoz. Mivel kezdődött az óév? Nagy pusmogással a nyerc- ségrészedés új rendszeréről. Mivel végződik? Ugyanezzel. Tavaiy bejöttek a kategóriák, az idén kimentek, Ami engem illet, szeretném sietve leszögezni, én helyeslem a nyereségrészesedés úi rendszerét. Tavaly is helyeseltem az új rendszert. Vagyis véleményem egy jottányit sem változott. Szó, ami szó. az idei új sokkal népszerűbb, mint a tavalyi új volt, mindazonáltal nem mindenki előtt Aki alól az idén kicsúszott a tavalyi kategória, az csalódott. Az is csalódott aki a tavalvi magas kategóriájával kalkulálva telket, házat vásárolt részletre. Még inkább csalódott az a bizonyos hölgy, akinek a kezét egv férfiú csunán akko»* bátorkodott megkérni, amikor a hölgy megkaota a csillagászati összegű nyereségrészesedést. Ki is tűzték az esküvő napját az év végére, de amikor az új rendelet megielent. a vőlegény visszakérte a gyűrűt Persze a menvasszonv telekűrtöite a fél világot? , Piszkos ho-mmánv- vadász! rsak a kategóriámért szeretett !•* Annyi minden örvendetes történt az őésztendőben. hogy hamar!* ban el sem tudom sorolni. Sőt. nemcsak az volt örvendetes ami történt, de az is, ami ftem történt. Hiszen tudják, mire gondolok: amiről az év vége felé suttogtak, hogy január elsejétől ennyi lesz az ára ennek, meg annyi lesz az ára annak. No és mennyi lett? Ugyanannyi, mint volt. Vagyis, nem kell okvetlenül árleszállítás ahhoz, hogy boldoggá tegyük az etöbereket. Megteszi egy áremelés is — ha elmarad. Amikor búcsúzunk az óesztendőtől, lehetetlen nem megemlékezni arról; ez volt az az év. amelyben végső csapást mértünk a munkanélküliségre. Egész esztendőben tele voltak a lapok üdítő olvasmányokkal: a segéd- és betanított munkásokat. a takarítónőket stb. valósággal gyönyöröket ígérve csábítgatták a gyárak — ingyenes üdülés kül- és belföldön, munkásszállás, kedvezményes utazás, klub, négyfogáso® étkezés és így tovább. Lám, ez is bizonyítja, hogy nálunk csak az egyszerű munkásnak van becsülete, kutya se keresett főmérnököt, főosztályvezetőt. Legalább^ így vélekedtem sokáig, de azután arról kezdtek cikkezni a lapok, hogy azért támogatják a gyárak az olcsó munkaerőt, mert nem akarnak beruházni gépeket vásárolni. Még mindig jobban járnak, ha felvesznek mondjuk ötven anyagmozgatót, mintha megvásárolnak egy drága szállítószalagot. A mezőgazdaság is örvendetesen fejlődött az elmúlt esztendőben. Nagyüzemi gazdaságunk immár olyan erős, hogy nemcsak az aszállyal, vagy a jégveréssel tud megküzdeni, de —mint áz idén láttuk — még a rekordterméssel is. A kereskedelmet is osak dicsérni lehet. Megérkeztek például az üzletekbe a hónapos pulóverek. így nevezte őket a nép, mert egyhónapi fizetésért már meg is lehetett venni azokat. A közönség eleinte haragudott ezekre a drága cikkekre, azt kérdezték: ugyan kinek van erre pénze? Es kérem az áru elkelt. Attól kezdve azt kérdezték: ugyan honnan van ezeknek erre pénzük. Ilyen és hasonló események tartottak izgalomban bennünket az IS*»-«» esztendőben. Mindez azonban semmiség volt. Nem arra gondolok, hogy leszavaztak egy minisztert a parlamentben, bár ez sem mindennap fordul elő. Hanem arra, hogy megbukott egy egész vezető testület. A 4:1 után az MLSZ elnöksége felajánlotta lemondását. (Pontosan Item tudom kinek ajánlotta fel. de felajánlotta). Immár három gyászos M betű szerepel történelmünkben. Muhi puszta Mohács, Marseille.. Es sajnos hiányzik a negyedik M; Mexikó. .. Spkan hibáztatják a fiúkat is. Nem volna szabad ennyire kétségbe esnünk. Szegény Szepesi is annyira elkeseredett, hogy még a bírót is elfelejtette szidni. Ehelyett arról beszélt, hogy legszívesebben bezáratná magát If várába. (Megjegyzem, van esze, mert éppen most olvastam, hogy a franciák if várában pazar Júxusszállót akarnak berendezni). Egyébiránt 1869 a közéleti demokratizmus erőteljes Hilion- takozásának esztendeje volt. Lehet-e valakinek umflfc.c. alt. látta a televízió Fórum adásait? Akad-e még ország e földvekén, ahol a miniszterek a forró nyárban beülnek az öt- venfokos tévélámpák elé, és hagyják, hogy Kucserzsuk Vin- eóné Artyánruttyundrói szuty- tyogtassa őket. hogy . miniszter elvtárs, azt mondja meg, miért nincs velős csont?’* S miközben á miniszter homlokáról patakban folyik a veríték, Malvin néni a Nefelejts utcai re- kamiéról betelefonálja, hogy a választ fölényesnek tartja s nem fogadja ei a miniszter magyarázatát. Es még mennyi furcsaság történt az óévben!.., Fiszaporodtak a sztrintizlokálok és megindult a házastárskereső szolgálat. Egy teve megharapott egy embert a Nyugatinál és megindult az agárügetés a Keletinél Az autók egymás után belementek a Puna ví7é- be, a benzinkutaknál viszont a víz ment bele az autókba. Az emt>ér először jutott el a Holdba — másodkor jutottak el az útépítők az M—7-es útra. Rövldebb lett a miniszoknya — hosszabb lett a szülési szabadság. Hát erre az elmúlt, eseményekben gazdag esztendőre igvunk most. S remélhetőleg még boldogabb új évre... novobaczky sAndok
